2009. december 31., csütörtök

Religio avagy széthúzás

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

A vallás egyik gonosz eredménye, a Mester szerint az, hogy szektákra osztja az emberiséget.
Szeretett felidézni annak a kisfiúnak a történetét, aki ezt kérdezte a játszótársnőjétől:
- Presbiteriánus vagy?
- Nem - mondta a kislány fensőbbségesen. - Mi egy másik gyűlölethez tartozunk!

A. D. Mello - Ébredj tudatára

Ettől szenved a világ, nem a vallás hiányától. Nézd, mivé korcsosultunk.
Látogass el a hazámba, és lásd, mint ölik egymást az emberek a vallás kapcsán. Mindenütt ezt fogod találni.


Minden reveláció, legyen bármennyire isteni lényegű, soha nem több, mint egy ujj, amely a Holdra mutat. Amint azt a Keleten mi mondani szoktuk: "Amikor a bölcs a Holdra mutat, az idióta nem lát mást, mint az ujjat."

"Az ujjat gyakran arra használjuk, hogy kinyomjuk vele a szemet."
(Jean Guitton)

Elveszett a vallásom - ki találja meg

Hazugság a vallás?

Lao Ce

Ahol nem ismerik a Taót,
Ott megjelenik a Szeretet.
Ahol nincs szeretet,
Ott mindig a Jóságról beszélnek,
Ahol a jóság csak színlelt,
Ott az Igazságosságot hirdetnek,
Ahol nem érvényesül az igazságosság,
Ott az Erkölcsre hivatkoznak.


* * *

A sok beszédnek, hej be sok az alja - tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta

A. D. Mello

A tanítvány hűségesen küldte havonta lelki fejlődéséről beszámolóját a mesternek. Először ezt írta:
- Érzem, hogy kitágult a tudatom, és megtapasztaltam a világegyetemmel való egységemet.
A mester ránézett a papírra, és eldobta. A következő hónapban ezt írta:
- Végre felfedeztem, hogy az isteni ott van minden dologban.
A mester elégedetlennek tűnt.
Harmadik levelében a tanítvány lelkesen magyarázta:
- Az Egy és a sok misztériuma megnyílt csodálkozó tekintetem előtt.
A mester ásított.
A következő levél ezt mondta:
- Senki sem születik, senki sem él, és senki sem hal meg, mert az "én" nem létezik.
A mester kétségbeesésében égnek emelte kezeit. Azután elmúlt egy hónap, el kettő, majd öt, végül egy egész év. A mester ekkor úgy vélte, itt az ideje, hogy emlékeztesse tanítványát kötelességére, hogy lelki fejlődéséről beszámolót írjon. A tanítvány azonban csak ennyit írt vissza:
- Kit érdekel?
Amikor a mester elolvasta ezeket a szavakat, megelégedettség ömlött el az arcán, majd így szólt: - Hála Istennek, végre megtalálta!




Még a szabadság után való sóvárgás is kötelék. Igazán csak akkor leszel szabad, ha már az sem érdekel, hogy szabad vagy-e vagy sem.
Csak a megelégedettek szabadok.


Aki bölcsességre jut, annak megfogyatkoznak a szavai...



Csitt, kicsi fiú!


Csík Zenekar - Senki nem ért semmit

Senki nem ért semmit
A nőm például engem
Az orvosok a halált
Minden milyen csendben
Veszi tudomásul
Hogy nincsen megértve
Vagy megvan, de mit is mondjon
Az értő a fénybe érve
Senki nem mond semmit
Júdás is csak csókol
Jézus visszanéz rá
Mindent, mindent tud a csókról
Beszél aki keres
Hallgat aki talál
De senki nem ért semmit
Az orvosok a halált
Senki nem ért semmit



Fecseg a felszín, hallgat a mély



Mindent tudok magamról és rólatok
Miért ne éljek abból, hogy hallgatok?

Hova súgjam, amit nem tudok?

Már a falnak is füle van

Mégha néha direkt nem is figyel oda

Vagy nagyonis figyel...

... a lyukakon a plafonon

* * *

2009. december 30., szerda

Túl sokat beszélsz!

A beszélő teknős - Amerikai néger népmese

Régen, amikor a négerek még rabszolgák voltak, élt köztük egy fekete ember, aki Johnnak hívtak, és vizet hordott egy farmon.
Két vederrel naponta harmincszor járta meg a ház és a folyó közötti hosszú utat.
Nehéz volt a sora.
Amikor egyszer elkeseredve a folyóhoz ért, merítés közben mind ezt hajtogatta:
- Ebből elegem van, mindennap csak vizet cipelek, csak vizet cipelek.

Amikor éppen így zsörtölődött, a parthoz sodort fatörzsön egy teknőst vett észre. A teknős pedig megszólalt:
- Fekete ember, túl sokat beszélsz.
John nem akart hinni a fülének. Amikor azonban a vedrekkel újból a folyóhoz ért, és sopánkodni kezdett, a teknős ismét megszólalt:
- Fekete ember, mondtam már, hogy túl sokat beszélsz.

John erre földhöz csapta a vedreket, lélekszakadva hazaszaladt, és elmondta fehér gazdájának, hogy egy beszélő teknős ül a parton.
- Lehetetlen. Hiszen a teknős néma, mint a hal!
- Nem az! Hidd el, hogy ez a teknős ott a parton beszél! – erősítgette John.

Indult a farmer is a folyóhoz, hogy a különös teknőst megnézze. De odavetette a négernek:
- Ha becsapsz, elveretlek!

John nem félt a veréstől. Utóvégre a teknős hangját a saját fülével hallotta. Amikor a folyóhoz értek, a teknős valóban ott ült a rönkön. Fejét félig behúzta teknője alá. John megszólította:
- Teknős, kérlek szólj a fehér gazdámhoz is, ahogy velem beszéltél!

A teknős csak ült, meg se mukkant. John kérlelte, könyörgött neki. A teknős néma maradt. A farmer végül elvesztette a türelmét. Hazamentek. Otthon a rabszolgáját jól megverette és összeszidta:
- Kellett ez neked? És most futás, hordd a vizet!

Amikor John a folyóhoz ért, a teknős egészen kidugta a fejét. Okos szemével Johnra nézett, és jelentőségteljes hangon mondta:
- Látod, fekete ember, megmondtam, hogy túl sokat beszélsz!

* * *

2009. december 19., szombat

A bonyolítás miértje

A. D. Mello - Szárnyalás

A guru annyira meg volt elégedve tanítványa lelki fejlődésével, hogy úgy ítélte, nincs többé szüksége irányításra, magára hagyta egy kis kunyhóban a folyó partján.

Szertartásos reggeli alámerülése után a tanítvány ki szokta akasztani ágyékkötőjét száradni. Ez volt az egyedüli tulajdona. Nagy bosszúságára azonban a patkányok egy nap apró darabokra tépték. Ezért aztán egy másikat kellett kunyerálnia a falubeliektől. Amikor a patkányok abba is lukakat rágtak, szerzett magának egy macskakölyköt. Nem is volt többé problémája a patkányokkal, de most a saját élelme mellé még tejet is kellett neki koldulnia.

- Túl sok probléma van ezzel a koldulással - gondolta -, és túlságosan nagy teher a falubelieknek is. Tehenet fogok tartani.

Amikor meglett a tehénkéje, akkor meg még takarmányt is kellett kéregetnie.

- Könnyebb, ha megművelem a földet a kunyhóm körül - gondolta.

De az is kellemetlennek bizonyult, mert így meg kevés ideje maradt meditálásra. Ezért aztán napszámosokat fogadott fel, akik helyette művelték a földet. Akkor meg a munkásokra való felügyelet fárasztotta, ezért megnősült, hogy a feleségével megoszthassa ezt a feladatot. Nemsokára, természetesen, ő lett az egyik leggazdagabb ember a faluban.

Évekkel később a guru megint arra járt, és meglepődve látta a palotaszerű építményt a kunyhó helyén. Megszólította az egyik szolgát:

- Nemde ez az a hely, ahol egy tanítványom élt valamikor?

Még mielőtt a szolga válaszolhatott volna, felbukkant a tanítvány is.

- Mi történt itt, fiam? - kérdezte a guru.

- Nem fogja elhinni, uram - mondta az -, de csak így tudtam megőrizni az ágyékkötőmet.

* * *

2009. december 17., csütörtök

Egy jobb világ teremtése csak törvényekkel?

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

Az aktivista teljes erejéből azon fáradozott, hogy megváltoztassa a társadalom szerkezetét.
- Nagyszerű- mondta Mester -, de nekünk nemcsak CSELEKEDETRE van szükségünk, amely változást idéz elő, hanem olyan LÁTÁSRA, amely szeretetet teremt.
- Szerinted tehát a társadalmi szerkezetek megváltoztatása csak időpocsékolás?
- Dehogy is! A megváltozott szerkezetek megóvhatják a szeretetet, de létrehozni nem tudják - mondta Mester.

Tasi István - Humusz előadás kivonatos summáruma

Hiába invesztálunk sok-sok pénzt a zöld technológiák kifejlesztésébe és bevezetésébe, ez a módszer önmagában nem elegendő.

Alapvető problémánk az, hogy maga a lelkiség és vele az erkölcsi mag hiányzik a modern társadalomból.

Jelenleg olyan korszakot élünk, ahol minden a külsőség, az anyagiasság, a szerzés, a megfogható, az idő, a teljesítmény és persze a pénz.
Az ember ebben véli látni a boldogságot. Ámde ez az attitűd nem hozhat megnyugvást, mert a mennyiségbe átfordult minőség, a birtoklás sosem teremt igazi, hosszan tartó örömet.

Mert a lélek, ami igazából vagyunk, a spirituális értékeket, az Istenhez (egyes tanok szerint az egységhez) visszavezető utat keresi.

S mivelhogy az anyagiak megszerzésének pillanatnyi kielégülés érzete nem mérhető azon harmonikus érzésekhez, amik egy nyugodt, lelkiségben gazdag életben elérhetőek, a földi javak halmozása sosem tud véget érni.

Érdekes módon, amint az ember tudatosabbá, spiritualitásában fejlettebbé válik, már nem vonzza az effajta gyűjtögetés - mivel életével megelégedik a mennyiségek hajszolása nélkül is és ezáltal sokkal kevesebbre van szüksége.

Ellenben minél mélyebbre jut valaki az anyagiságba, annál kevésbé találja meg azt, amit keres.
Így egyetlen lehetősége a pillanatnyi örömök, a szerzés világában való tobzódás, ami és ahol sosem elég, hiszen valójában az egyén, a lélek nem azt kapja, amire igazán szüksége volna.

Ez pedig azt jelenti, hogy azon társadalom, ahol a lelkiség hiányzik, többet fogyaszt, jobban megterheli a környezetet. Más helyütt, ahol pedig a szociális rendszer, kollektív légkör egy magasabb szellemiséget tükröz, ott az ilyen mérvű fogyasztásra - mint örömszerzési célra - nincs szükség. Ez mintegy mellékhatásként zöldebb környezetet, élhetőbb világot teremt.

Előbbi esetben hiába próbáljuk külső, technikai és törvényszintű megoldásokkal helyettesíteni, pótolni az egyéni felelősséget, erkölcsöt, tiszteletet. Vagyis azt a fajta letisztult, lenyugodott életet, ami önmagát tükrözi-tanítja a környezetében.

Minekutána a modern emberből a lelki attitűd egy inkább hiányzik, ezért életében a sivárság, a sietség, a nyugtalanság, a hajszolás, az akarás lesz jelen és ezt fogja a világ felé is közvetíteni.

Amikor pedig a törvények nem kényszerítik, vagy lehetősége adódik rá, át fogja hágni a saját maga által diktált kereteket.

Az energiaválság, a környezetszennyezés és az ember által a jelenben megélt más, negatív hatások és történések igazi gyökere magában az emberben, a lelkiségében, a viselkedésében rejlik, ezért az ezekre adandó válasz is ott található.

Ennélfogva a valódi változásokat nem tudjuk elérni külső pótlásokkal és felszínes cselekedetekkel, maximum kitolhatjuk az időt, elodázhatjuk az okozatokat, a következményeket.


Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség.
(Lao Ce)

Popper Péter - Az Istennel sakkozás kockázata

- Gandol úr! Mi a jóság? Jók legyünk-e?
- A jóság mélyén a szeretetre képtelenség szomorúsága van. Rendjén van ez a dolog.
Ha már nem tudtok szeretni, legalább jók legyetek.
- És ha jónak lennünk sem sikerül?
- Akkor keressétek az igazságot. Az igazság azoknak világít, akikben a jóság melege kialudt.
- És ha az igazságot sem találjuk?
- Akkor tartsátok be a törvényeket.

* * *

2009. december 16., szerda

A szokások energetikai oldala...

Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan magyarázata szerint az emberi lények két okból szokták mindig ugyanazokat az emanációkat választani. Egyrészt azért – és a kettő közül ez a fontosabbik ok –, mert azt tanították nekünk, hogy ezek az észlelhető emanációk, másrészt viszont azért, mert gyűjtőpontunk eleve ezeket az emanációkat választja ki nekünk, és készíti elő felhasználásra.
– Minden élőlénynek van gyűjtőpontja – folytatta –, amely kiválasztja a kitüntetendő emanációkat. A látók abból látják, hogy bizonyos érzékeny lények a világnak ugyanazt a nézetét osztják-e, hogy látják, ugyanazon emanációkat választja-e ki gyűjtőpontjuk.
Don Juan szerint az új látók számára a nagy áttörés akkor következett be, amikor rájöttek, a gyűjtőpont helye az élőlények fényszövedékén nem állandó sajátosság, hanem megszokás által rögzül. Ezért fektetnek oly nagy hangsúlyt arra, hogy dolgaikban és szertartásaikban mindig legyen valami új. Szörnyen szeretnék, ha sikerülne új szokásokat felölteniük.
– A nagual-vágás azért olyan fontos – folytatta –, mert kimozdítja helyéből a gyűjtőpontot, megváltoztatja helyzetét. Időnként még maradandó hasadékot is hagy a helyén, amitől a gyűjtőpont végképp elmozdul a helyéről, és drámailag megváltozik a tudomás. Ennél is fontosabb azonban az, hogy helyesen értsük a tudomásra vonatkozó igazságokat, s ezáltal ráébredjünk, hogy a gyűjtőpont belülről is mozgatható. Az a sajnálatos igazság, hogy az emberi lények mindig a konokságuk miatt veszítenek. Egyszerűen nem vesznek tudomást a bennük rejlő lehetőségekről.
– Hogy tudja valaki belülről előidézni ezt a változást? – kérdeztem.
– Az új látók azt szokták mondani, hogy a dolog fortélya a felismerésben rejlő megvalósulás – mondta don Juan. – Azt mondják, az embernek először tudomást kell vennie arról, hogy az észlelt világot a fényszövedék meghatározott pontján elhelyezkedő gyűjtőpont hozza létre. Ha ezt egyszer megérti valaki, attól fogva a gyűjtőpont az új szokások folytán szinte tetszés szerint elmozdítható.
Nem egészen értettem, mit ért szokáson, ezért kértem, hogy tegye számomra világosabbá ezt a fogalmat.
– Az ember gyűjtőpontja a Sas parancsolata szerint a fényszövedék egy meghatározott területén jelenik meg – mondta don Juan. – A pontos helyét azonban a megszokás, a folytonos ismétlés alakítja ki. Először megtanuljuk, hogy a gyűjtőpont arra a bizonyos pontra tehető, aztán már mi magunk parancsoljuk magunknak, hogy ott legyen, ahol van. A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata, hogy a pontnak ezen a helyen kell rögzülnie. Ezt nagyon alaposan gondold át! A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata!

Carlos Castaneda - Ixtláni utazás

Nevetett, és mutatta, hogy üljek le mellé. Titokzatos módon ismét átalakult az egész helyzet. Mihelyt beszélni kezdett, ijedtségem eltűnt.
– Mik a szokásaim? – kérdeztem.
– Mindent megszokásból csinálsz.
– De hát nem mindenki ilyen?
– Nem mindenki. Én nem megszokásból csinálom, amit csinálok.
– Mi váltotta ki ezt az egészet, don Juan? Mit tettem vagy mondtam, amitől ezt csináltad?
– Aggódtál az ebéd miatt.
– Nem szóltam semmit; honnan tudod, hogy aggódtam?
– Minden délben aggódsz az evés miatt, minden este hat körül és minden reggel nyolc óra tájékán – mondta gonosz vigyorral. – Akkor is aggódsz ezekben az időpontokban, ha nem vagy éhes. Pusztán meg kellett fújnom a sípomat, hogy megmutassam a szokásokhoz ragaszkodó szellemedet. Szellemedet külső jelekhez idomították.

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

... a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

...de vajon ez igazi változás?

Anthony de Mello - Ébredj tudatára

Csupán egyetlen kivezető út van, éspedig az, ha megszabadulsz a beléd ültetett programtól. Hogy valósítható ez meg? Úgy, hogy tudatára ébredsz programozott voltodnak. Nem változhatsz meg a változásra törekvés szándékával {!!}; nem változhatsz meg eszmék által; nem változhatsz meg új szokások felvételével. A viselkedésed talán változik, de te nem. Te csak a tudatára ébredés révén {változhatsz és} változol, és a megértés által. Amikor kőnek látod a követ, és papírdarabnak a papírdarabot, akkor többé nem hiszed, hogy a kő értékes gyémánt, nem hiszed, hogy a darab papír egy milliárd dollárra szóló csekk. Amikor látod ezt, megváltozol. Többé nincs erőszak ama próbálkozásaidban, hogy megváltoztasd magad. Máskülönben az, amit változtatásnak nevezel, egyszerűen annyi, mintha más helyre tolnád a szobádban a bútorokat. A viselkedésed megváltozott, de te nem.
...
Az egyetlen mód a változásra az, hogy változtatsz a felfogásodon. De mit is jelent a felfogás?

Netcikk 1

A klasszikus kondicionálás szerint ha egy semleges inger egy biológiailag releváns, feltétlen ingerrel párosul, akkor maga is olyan hatást vált ki, mint a feltétlen inger.

Netcikk 2

Megszokás: a legalapvetőbb viselkedési forma.
Habituáció: amire nem kell figyelni. A tanulás legegyszerűbb formája. Ennek során megtanuljuk azoknak az ingereknek a figyelmen kívül hagyását, melyek ismerősek és nincs komoly következményük.
Klasszikus kondicionálás: passzív folyamat. Iván Pavlov orosz fiziológus figyelte meg azt a jelenséget, melynek lényege, hogy egymástól független ingerek képesek ugyanazt a választ kiváltani, ha időben (rövid időn belül és megbízhatóan) követik egymást.

Szendi Gábor - Pánik

Az elmúlt száz évben a viselkedések kioltásának sok törvényszerűségét feltárták. A legegyszerűbbek közé tartozik az, amikor a jutalmazott viselkedés a jutalom elmaradása után megszűnik.
Erről szól az anekdota, amikor a juhász hajnalonként furulyázva ment el egy ember ablaka alatt. Az egy nap megelégelte, hogy minden hajnalban felkeltik, s következő nap nyájasan kitárta ablakát, és így szólt:
"Ej, be szépen muzsikál kend, megkínálhatom egy kupicával?".
A juhász elfogadta, és ez így ment egy héten át. Gazduram tehát pálinkát kondicionált a furulyázáshoz. Ám egy hét múlva többé nem nyitott ablakot. A juhász először nem értette a dolgot, de aztán úgy megsértődött, hogy többe annál a háznál direkt nem furulyált. Gazduram sikeresen kioltotta a furulyázási viselkedést.

Itt az ideje

Viselkedj már!


* * *

Most mire reagálunk valójában?

Szendi Gábor - Pánik

Az alapgondolat egyszerű, ezt Ellis ABC modellnek nevezi.

A = action (akció, helyzet, hatás)
B = beliefs (hiedelmek, feltevések, cselekedetek)
és
C = consequences (következmények, mint érzelmek és cselekedetek)

["Kognitív pszichoterápia"]

"Az emberek célokat követnek, általában azért, hogy életben maradjanak és érthető módon, hogy boldogok legyenek, ám gyakran találkoznak olyan aktiváló eseményekkel vagy akadályokkal (ezek az A-k), amelyek blokkolják vagy gátolják őket abban, hogy a siker, a szeretet és a kényelem iránti vágyaik kielégülhessenek.

Ezekben a helyzetekben hajlamosak arra, hogy érzelmi vagy viselkedéses következményeket (vagy C-ket) hozzanak létre az A-kkal kapcsolatban, de ezek gyakran egészségtelen vagy önromboló szorongató érzések, vagy depresszió, vagy düh, és ezek olyan diszfunkcionális viselkedéseket eredményeznek, mint visszahúzódás, halogatás, kényszeresség. Ezekhez az önromboló következményekhez (C-khez) döntően a hiedelmeik (B-k) vezetnek."


Ellis Arthur Lange-dzsal írt egy könyvet, "Hogyan vegyük elejét annak, hogy az emberek a gombjainkat nyomogassák?" címmel.
Ebben ezt így magyarázzák:
Cselekvéseinket és érzéseinket nem "A", hanem "B" határozza meg, vagyis az, hogyan értelmezzük, interpretáljuk "A"-t. Amikor a házastársunk "megőrjít" minket viselkedésével, akkor hagytuk, hogy megnyomja a gombunkat. (A "gombok" alatt tulajdonképpen a gyenge pontjainkat kell érteni. Ebből mindenkinek van egy készlete, mindenki "allergiás" bizonyos dolgokra, és ha azzal szembesül, akkor bepöccen.)


Ebből következik viszont, hogy módunk van kontrollálni viselkedésünket és érzéseinket, ha befolyásoljuk "A"-ról való gondolkodásunkat.
Ekkor nem engedjük meg, hogy nyomkodják a gombjainkat.

Ebből viszont az következik, hogy felelősséget kell vállalnunk "C"-ért, vagyis érzéseinkért és cselekedeteinkért, ugyanis "A" önmagában nem okozza "C"-t.

Nem mondhatjuk többé, hogy "X" felhúzott, hogy a "helyzet kiborított", hogy a gyermekkorom ilyenné tett".

Vagyis saját érzéseinkért és cselekedeteinkért nem hibáztathatunk többé másokat.
De önmagunkat sem helyes hibáztatni, mert az önhibáztatás mindig az egész személyiségre vonatkozik. Vállalni a felelősséget egy adott tettért, cselekedetért, az egy egészséges dolog, de nem azonos az önhibáztatással. Nem ÉN vagyok hibás, hanem a döntésem, az érzésem, a cselekedetem hibáztatható.


Mondd el! Mondd el, hogy mi van a fejedben?
Mondd el! Mondd, hogy mit kéne tennem!?
Mondd el! Csak suttogd ide a fülembe!
Mondd el! Mondd ki végre, hogy mi az, ami kell!?
(Roy és Ádám: Mondd el)

Közkeletű vicc arról, hogy mi van a fejünkben

Egyszer a nyuszika elindult, hogy kölcsönkérje a sünike fűnyíróját.
Ment, mendegélt, s közben töprengett:
- Na és mi van, ha éppen valakinek kölcsönadta...
Tovább lépkedett:
- És mi van, ha nem fog tetszeni neki, hogy elkérem...
Néhány lépés után:
- Lehet, hogy direkt letagadja, hogy ne vigyem el.
Pár méterrel később így gondolkodott:
- Lehet, hogy nem is nyit ajtót, mert tudja, miért jövök...
Megint később így morgott magában:
- Még hogy elkérni... úgysem fogja odaadni, mert olyan irigy!
Mély töprengése közepette odaért a süni házához és kétségekkel terhesen bekopogott.
De még ki sem nyílt teljesen az ajtó, ordítani kezdett:
- Tudod mit, sündisznó b*zd meg a fűnyíródat!!!
Majd dühödten hátat fordított és hazatrappolt.

A. D. Mello

- Elnézést, uram - kezdte egy diák félénken nem tudtam elolvasni, amit a legutóbbi dolgozatomban a margó szélére írt.
- Azt írtam oda, hogy írj olvashatóbban! - válaszolta a tanár.

* * *

Énkép, Tekép, Tikép - és hol vagy Én ebben?

Biegelbauer Pál - Egészség szívében

ÉN és TE = MI

Mielőtt megpróbáljuk az életünket alapvetően meghatározó csoda, a párkapcsolat titkáról fellebbenteni a fátylat, érdemes néhány, ennek megértéséhez szükséges fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk:

Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.

Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak. Életünk alapproblémája, hogy ezzel az énképpel, egóval azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az énkép én vagyok, azaz, amit "tudok" magamról, az vagyok.

Ha belegondolunk abba, hogy is jön létre ez az énkép, világosan látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ugyanis a Világba lépésünk pillanata óta mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamilyen véleményt alkot rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk össze énképünket. Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran egymásnak ellentmondó véleményekkel találkozunk. Ezért is oly gyakori az önmagunknak feltett kérdés: Milyen is vagyok én voltaképpen?

Az énképünk alapvetően másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc próbára teszi. Egy súlyos csalódás az "önmagunkról alkotott" véleményben akár össze is omlaszthatja énképünket, és mi ott állunk egónk tört cserepei között és reszketeg kézzel próbáljuk azt ismét összerakni.

Van egy törvény, amit kevesen ismernek, és ez alapvetően helyére teszi énképünk valóságának tarthatatlanságát. Így hangzik: Akárki véleményt alkot bárkiről, vagy bármiről, ez a vélemény őróla szól, őt jellemzi, és nem azt, akiről, vagy amiről véleményt mond. Tehát az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek.

...

A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiség jellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk rossz tulajdonságaira.

Lelki az állapot, vagy külvilági?

Dalai láma - A boldogság esszenciája

A tanulmányok egymás után azt igazolják, hogy legtöbbször a boldogtalan emberek hajlamosak a befelé fordulásra; gyakran zárkózottak, borongósak, sőt, ellenségesek.
Ezzel szembe a boldog emberek általában társaságkedvelőek, rugalmasak, kreatívak és sokkal könnyebben túlteszik magukat a napi idegességeken, mint boldogtalan társaik.
Ami pedig a legfontosabb: sokkal kedvesebbe és megbocsátóbbak, mint a boldogtalanok...
A boldogságot sokkal inkább az egyén lelki állapota határozza meg, nem pedig a külső körülmények.

Természetesen vannak ésszerű hiedelmek és vannak ésszerűtlenek - ez utóbbiak szoktak problémát okozni. Az emberek abban a hiszemben élnek, hogy érzelmeikért és tetteikért a helyzetek és a többi ember a felelős, holott valójában a hiedelmeik hozzák létre ezeket.


* * *

Szembeszállás a világgal - vagy áramlás vele?

Deepak Chopra - Az Élet Hét Törvénye

Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egészében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.

Amikor egy helyzet vagy egy ember felingerel vagy csalódást okoz, ébredjünk rá, hogy nem a helyzetre vagy a személyre, hanem az azzal kapcsolatos (saját) érzéseinkre reagálunk. Ezek saját érzéseink, márpedig ezek nem valaki más hibái. Amikor teljesen felismerjük és megértjük ezt, akkor érjük el az érettség fokát, amelyen készek vagyunk felelősséget vállalni érzéseinkért és képesek vagyunk változtatni ezeken. Ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, képessé válunk felelősséget vállalni a helyzeteinkért és mindazokért az eseményekért, amelyeket problémásnak találunk.

Ez visz el minket a Legkisebb erőfeszítés törvényének második összetevőjéhez: a felelősséghez. Mit jelent a felelősség? Azt jelenti, hogy senkit és semmit nem vádol-hatok egy helyzetért - még saját magamat sem. Elfogadva az adott körülményeket, eseményt, problémát, a felelősség azt a képességet jelenti, hogy van alkotó, pozitív válaszom az éppen adott, olyan, amilyen helyzetre. Minden probléma lehetőség csíráit tartalmazza, és ez a tudatosság lehetővé teszi a pillanat megragadását és a helyzet vagy dolog jobbra fordítását.
Ha egyszer ezt megtettük, minden, korábban bosszantónak talált helyzet valami új és szép megteremtésének lehetőségévé válik, és minden, korábban elviselhetetlennek és gyötrőnek talált ember tanítóvá válik. A valóság tulajdonképpen értelmezés kérdése. Márpedig ha a valóságot ily módon értelmezzük, azt vesszük észre, hogy tanítók vesznek körül és fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak körülöttünk.

Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja.

A Legkisebb erőfeszítés törvényének harmadik összetevője a védekezés-nélküliség, amely azt jelenti, hogy a tudatosságunk védtelenségben gyökerezik, és le kell mondani arról az igényről, hogy álláspontunkat bárkire ráerőltessük vagy arról bárkit is meg akarjunk győzni. Ha megfigyeljük az embereket magunk körül, észre-vehetjük, hogy idejük 99 százalékát álláspontjuk körülbástyázásával töltik. Pusztán azzal, ha lemondunk erről az igényről, hihetetlen mennyiségű energiánk szabadul fel, amelyet korábban elpocsékoltunk.

Ha másokkal szemben védekezőek és szemrehányóak vagyunk, és az élet pillanatait nem fogadjuk el úgy, ahogy vannak, folyamatosan ellenállásba fogunk ütközni. Bármikor, ha ellenállást érzékelünk, fel kell ismernünk, hogy az csak fokozódni fog, ha erőltetjük a helyzetet. Nem akarunk olyan mereven állni, mint a magas tölgyfa, amely megroppan és kidől a viharban. Hajlékonyak akarunk lenni, mint a nád, amely meghajlik a viharban és túléli azt.

Teljesen fel kell hagyni az álláspontunk védelmével. Ha nincs körülbástyázandó álláspont, értelmetlen érveket gyártani. Ha ez a harc- és ellenállás-nélküliség folyamatossá válik életünkben, teljesen a jelenre, annak ajándék jellegére tudunk figyelni. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A múlt történelem, a jövő titok, a jelen pillanat pedig ajándék." Ezért hívja az angol nyelv a jelen pillanatot "present"-nek, ami két jelentésű szó: "ajándék"-ot is jelent.

Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan megszakította magyarázatát, mivel rövid üzleti útra kellett mennie. Nestor vitte el autóval Oaxacába. Miközben kikísértem őket, eszembe jutott, hogy don Juannal való kapcsolatom kezdetén mindig azt hittem, valami másra gondol, amikor üzleti utat emleget Don Juan minden ilyen út előtt egyik tökéletesen szabott, mellényes öltönyét vette fel a sok közül, amitől egy csapásra megváltozott – egyáltalán nem hasonlított arra az öreg indiánra, akinek én ismertem. Nem álltam meg, hogy meg ne jegyezzem, milyen rendkívüli átalakuláson esett át.

– Nagual csak az lehet, aki eléggé rugalmas ahhoz, hogy akármi legyen – felelte. – Nagualnak lenni egyebek mellett azt jelenti, hogy az embernek egyetlen olyan álláspontja se legyen, amelyet védeni kellene. Jól vésd az agyadba ezt – még többször vissza fogunk térni rá!

Később valóban minden lehetséges módon vissza is tértünk erre, és valóban úgy nézett ki, mintha don Juannak nem lenne védenivalója, de mialatt Oaxacában volt, némi kételyem támadt. Hirtelen rájöttem, hogy mégis van egy álláspont, amelyet a nagualnak meg kell védeni – ez az álláspont a Sas leírása, amely véleményem szerint szenvedélyes védelemre szorul.

Megpróbáltam feltenni ezt a kérdést don Juan társainak, de kitértek próbálkozásaim elől. Azt mondták, el vagyok zárva az efféle viták elől, amíg don Juan nem fejezi be magyarázatait.

Abban a pillanatban, hogy don Juan hazajött, leültünk beszélgetni; első dolgom az volt, hogy nekiszegezzem ezt a kérdést.

– Ezek az igazságok nem olyanok, amelyeket szenvedélyesen kellene védelmezni – felelte don Juan. – Tévedsz, ha azt hiszed, hogy védeni akarom őket. Ezeket az igazságokat a harcosok örömére és okulására állították össze, nem azért, hogy tulajdonosi érzéseket alakítsanak ki bennük. Amikor azt mondtam, hogy a nagualnak nincs védeni való álláspontja, többek közt arra is gondoltam, hogy nincsenek rögeszméi.

Lao-ce - Tao Te King - 76. szakasz

Mikor az ember megszületik:
gyenge, lágy.
Mikor meghal:
kemény, erős.
Mikor a fák, füvek sarjadnak:
gyengék, hajlékonyak.
Mikor elhalnak:
kemények, szárazak.
A kemény, erős: a halálé;
a gyenge, lágy: az életé.
Az erős fegyver csatát veszít,
a kemény fa eltörik;
az erős, hatalmas lenn marad,
a gyenge, lágy: emelkedik.

* * *

2009. december 14., hétfő

Nagyon egyszerű szülői vágy (vagy mégsem annyira az)?

Van, aki nyitott,...

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

Amikor a Mester első gyermeke megszületett, nem tudott betelni a látásával.
- Mit szeretnél, mi legyen belőle, ha felnő? - kérdezte valaki.
- Borzasztóan boldog - mondta a Mester.



Vidám emberek legyenek!

... van, aki már látja a fától a felnőt(t),...

A. D. Mello

- Hogy vannak a gyermekeid?
- Köszönöm, mindkettő jól van.
- Milyen idősek is?
- Az orvos három éves, az ügyvéd öt.



Csupa unalmas, szürke életcél

... és van, aki már élni sem enged.

A. D. Mello

A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával
- Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel, és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tő1e.
A kis Mary erre sírva fakadt.
Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
- Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?



Csupa megkukult, behülyült, elnyomott ember

A 21. századi szuperember,
aki azt sem tudja, mit akar

* * *

2009. december 13., vasárnap

Késő bánat - eladtam (vagy eb-adtam?) az életem...

A. D. Mello - A szív ébredése

Egy fösvény összegyűjtött fél millió dénárt, és örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielőtt újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.
- Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom! - kérlelte az ember.
Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte húzni az embert.
- Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal gyűjtöttem össze!
Az angyal azonban hajthatatlan volt.
Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vethesse az alábbi üzenetet:
"Bárki vagy is, aki megtalálod ezt az üzenetet, ha van annyid, hogy meg tudsz belőle élni, ne vesztegesd idődet a vagyongyűjtésre. Élj! Az én fél millió dénárom egy órával sem tudta meghosszabbítani az életemet."



Már hiába a dühöngés, mert kopogtatnak vala...
... és mi tudjuk, hogy nem a Dühöngő Ifjúság az!

A nagy hajszolásban
megvakult emberként
mi marad nekünk?

Maradék lehetőségek:





* * *

Hogy csináljam, apám? Úgy fiam, hogy jó legyen!

Carlos Castaneda - Mesék az erőről

- Visszajutottunk a régi kérdésemhez, don Juan. Mi a feddhetetlenség?
- Igen, megint visszajutottunk a régi kérdésedhez, következésképpen visszajutottunk a régi válaszomhoz: a feddhetetlenség, hogy bármit csinálsz, tedd mindig a legjobbat, amit tehetsz.
- De don Juan, nekem mindig az a benyomásom, hogy a tőlem telhető legjobbat teszem, pedig nyilvánvalóan nem így van.
Nem olyan bonyolult az, mint amilyenné teszed. A kulcs a feddhetetlenséghez az, hogyan érzed: van időd, vagy nincs. A gyakorlat szerint, amikor halhatatlan lényként érzel és cselekszel, akinek a világ minden ideje a rendelkezésére áll, akkor nem vagy feddhetetlen; olyankor nézz csak körül, és rá fogsz jönni, hogy ez egyszerűen ostobaság. Nincs időd. Nincsenek túlélők ezen a Földön!



* * *

Előre menekülés - a Tudásba

...és van, aki őelőle fut el...

Carlos Castaneda - A csend ereje

A varázslók célja, hogy elérjék a teljes tudomás állapotát annak érdekében, hogy megtapasztalják az érzékelés emberileg elérhető összes lehetőségét. A tudomás ilyen állapota még a halál egy alternatív módját is lehetővé teszi.


Fuss, varázsló, fuss!!!

* * *

Futás a vég elől... de hova?

Popper Péter

Az agrai maharadzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.
- Add, kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell!
- Mi történt?
- Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, és ott elrejtőzöm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám.
- Jó - mondja a maharadzsa -, indulj el máris!
A nap folyamán azután a maharadzsa is sétálgat a kertjében, és ő is találkozik a Halállal. Megszólítja:
- Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet?
- Uram - feleli a Halál -, én nem ijesztgetem őt, csak égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?!



No de hova lehetne futni?

Egyáltalán, vannak túlélők ezen a bolygón?

* * *

Ki menekül ki elől? Időhúzás-játék az Angyallal

A halál és a vénasszony

Volt egyszer egy száz esztendős öregasszony, meghalni nem akart, élni nagyon szeretett. Még mindig dolgozgatott, kuporgatta össze a garasokat, rakta a ládájába, pedig senkije nem volt. Belesajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy egyszer meg kell halnia.
- Jaj, Istenem, egyszer beállít hozzám a halál, azt sem kérdi jössz-e, nem-e, csak megragad és visz.
Jól is gondolta, mert egyszer tényleg megjelent nála a halál.
- No, öregasszony, készülj, mert viszlek!
- Csak legalább még tíz évet hagyjál élni! - rimánkodott az öregasszony.
- Nem lehet, beírtam a neved a nagykönyvbe, azt én onnan ki nem törlöm.
De annyira tördelte a kezét az öregasszony, annyira jajveszékelt, hogy valami kicsit engedett a halál.
- No, adok egy órát, hogy elkészülj.
- Adjál egy kicsit többet, gyere el holnap!
- Jól van, Isten neki. De úgy készülj, hogy holnap viszlek, nem lesz kegyelem.
Rendben van, de írd fel az ajtófélfára, hogy el ne felejtsem, mindig a szemem elõtt legyen.
A halál elővett a zsebéből egy krétát, és az ajtófélfára írta:

H O L N A P

Másnap korán reggel bekopogtatott a halál, ahogy ígérte.
- Öregasszony, letelt az órád, viszlek.
- Nem úgy van az, nézd meg, mit írtál az ajtóra: HOLNAP.
A halálnak sem kellett több, letörölte az írást mérgesen.
- Öregasszony, úgy készülj, hogy reggel viszlek, nem lesz sem irgalom, sem kegyelem.
Mikor magára maradt az öregasszony, minden tagja reszketni kezdett. Csak azon törte a fejét, hogy járhatna túl a halál eszén. Nézett erre is, nézett arra is. Bágyadt szemében felcsillant egy kis fény, mikor a mézes hordóra pillantott. Nehézkesen belekuporodott abba, hogy ne vegye észre a halál.
- Jaj, itt sem lesz jó, hátha a hordóba is belekukkant a halál!
Kihasította a dunnáját, belebújt abba, a pelyhes dunnába. Ráragadt a sok pehely környösdön-körül, hogy nem is lehetett belőle látni csak egy nagy pehelycsomót.
Jött a halál, benyitott a szobába.
- Hol vagy, öregasszony?
Az asszony meg elkiáltotta magát:
- Itt vagyok, keressél meg!
Ahogy az asszony megmozdult, úgy megijedt a halál, hogy a nyakába vette a lábát, nem ment többet az öregasszony házának a közelébe sem.




Sose add fel!



Harcolj vagy pusztulj!

De legalábbis ne add fel!

Ám ha mégis,
akkor itt van neked
egy vidámabb Befejező

... és egy picit sármosabb is

Castaneda - Ixtláni utazás

Egyfajta tánc ez. Mozdulat, melyet személyi erejének hatására tesz. Ha a haldokló harcos ereje kicsi, tánca rövid lesz, ha ereje nagy, tánca csodálatos. De függetlenül attól, hogy kicsi-e az ereje vagy nagy, a halálnak meg kell állnia, és megnéznie az utolsó kiállást. A halál nem tudja elvinni az élete művét utoljára összegző harcost, amíg tart a tánc.



A Holt-tánc-Együttes
megbocsát a kedvencgyeröknek

Az utolsó táncunk?
 (Queen and David Bowie: Under pressure)

* * *

2009. december 10., csütörtök

Maga a magvető kiadó

A mag (közkeletű mese)

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit." A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:
"Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT.
Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy
évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató."

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak.
Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.


Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. "Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - mondta a vezérigazgató. "Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak."

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: "A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!"

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: "íme az új vezérigazgatótok!"

"Jimnek hívják." Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

"Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?" - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta: "Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!"



"Ki mint vet, úgy arat."
(magyar közmondás)

Szeretetmag-vetés?

Vagy fénymagoké?

* * *

A Sötét Oldal a könnyebb?

A. D. Mello - Csend szava

Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette Angulimal, a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsd utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha. A bandita felnevetett:
- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra is képes.



A dühöngő kos képes egy falat is ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni.

A sors-oldalak párbaja

Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz

A régi látókat annyira leragadta a görgetőerő, hogy vakká váltak ugyanennek az erőnek a másik oldalával szemben.
Az új látók a maguk szokásos alaposságával elvetették a hagyományt, s ezáltal a másik végletbe estek.
Először teljes ellenszenvvel viseltettek aziránt, hogy látásokat a görgetőre fókuszálják, azt hangoztatva, hogy a szabadon levő emanációkat életadó, tudomást növelő mivoltukban kell megérteniük.
 - Fölismerték, hogy végtelenül könnyebb valamit elpusztítani, mint fölépíteni és fönntartani - mondta don Juan.  - Földönteni és elgurítani az életet semmi az élet adományozásához képest.



A fenntartó anya:
aki fenntartja a rossz világot...


Pusztítsd el!

Öldöklés mézesmázos-szent köntösben

* * *

A változás szentháromsága...

Popper Péter - Válság és megújulás

Az egyik legrégebbi vallás, amelynek nem csupán egykori létezéséről tudunk, hanem ismerjük szellemi arculatát is, az védikus hinduizmus. Istenhívők voltak, furcsa módon az egyistenhit és a hármas istenség képe már náluk is egybeolvadt.
Pratyiharam, az egyetlen isteni erő három funkcióban manifesztálódik.
Ezek a funkciók önálló isten-személyiségek lennének?
Feltétlenül! gondoljuk meg még egyszer. Önálló istenek?
Szó sincs róla. A bahái mozgalomtól kölcsönzött kép szerint olyanok ők, mint a szőlő: önálló szemek, egy közös fürtön!
Három isteni funkció, sajátosan önálló isten-személyiséggel, amelynek sajátosságát éppen az jelenti, hogy mégis egyek. Ősi szentháromság?

Az egységes isteni erő három megnyilvánulása:

* a Teremtés
* a Fenntartás
* a Pusztítás és Megújítás

Ábrázolása a Trimurti, a háromarcú, háromfelé - a múltba, jelenbe, és a jövőbe - tekintő isten.
A Teremtő Brahma, a Fenntartó Visnu, a Pusztító és Megújító Siva.

Istenhármasság:
Teremtő, Fenntartó, Pusztító


* * *