- Senki sem mondhatja meg neked, melyik utat járd. A válaszok benned vannak. Óvakodj azoktól, akik kész válaszokkal állnak eléd. Én valószínűségeket, lehetőségeket mondok, mert a jövő képlékeny.
* * *
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jövő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jövő. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. június 9., kedd
A létra, amit felhúznak...
Jane Roberts - Seth megszólal
- Senki sem mondhatja meg neked, melyik utat járd. A válaszok benned vannak. Óvakodj azoktól, akik kész válaszokkal állnak eléd. Én valószínűségeket, lehetőségeket mondok, mert a jövő képlékeny.
- Senki sem mondhatja meg neked, melyik utat járd. A válaszok benned vannak. Óvakodj azoktól, akik kész válaszokkal állnak eléd. Én valószínűségeket, lehetőségeket mondok, mert a jövő képlékeny.
2014. február 10., hétfő
Változtass - ha már te megjártad vele!
A. D. Mello
Diogenész egy nap az utcasarkon állt, és nevetett mint egy őrült.
- Min nevetsz? - kérdezték a járókelők.
- Látjátok azt a követ középen? Reggel óta, mióta itt vagyok, már tíz ember botlott meg benne, és átkozta meg. De egy sem vette a fáradságot, hogy elvegye onnan, hogy mások ne bukjanak fel benne.
Diogenész egy nap az utcasarkon állt, és nevetett mint egy őrült.
- Min nevetsz? - kérdezték a járókelők.
- Látjátok azt a követ középen? Reggel óta, mióta itt vagyok, már tíz ember botlott meg benne, és átkozta meg. De egy sem vette a fáradságot, hogy elvegye onnan, hogy mások ne bukjanak fel benne.
Tervezed, tervezed, hogy változtatsz...
... de sosem történik semmi?!
És van, aki feladja:
Pedig saját kezedben a jövő:
a tied és másoké is
A világ és a felelősség is
a mi értő(?) kezünkben van:
Mi tesszük pokollá vagy paradicsommá!
* * *
2009. december 14., hétfő
Nagyon egyszerű szülői vágy (vagy mégsem annyira az)?
Van, aki nyitott,...
A. D. Mello - Abszurd egypercesek
Amikor a Mester első gyermeke megszületett, nem tudott betelni a látásával.
- Mit szeretnél, mi legyen belőle, ha felnő? - kérdezte valaki.
- Borzasztóan boldog - mondta a Mester.
... van, aki már látja a fától a felnőt(t),...
A. D. Mello
- Hogy vannak a gyermekeid?
- Köszönöm, mindkettő jól van.
- Milyen idősek is?
- Az orvos három éves, az ügyvéd öt.
... és van, aki már élni sem enged.
A. D. Mello
A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával
- Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel, és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tő1e.
A kis Mary erre sírva fakadt.
Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
- Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?
A. D. Mello - Abszurd egypercesek
Amikor a Mester első gyermeke megszületett, nem tudott betelni a látásával.
- Mit szeretnél, mi legyen belőle, ha felnő? - kérdezte valaki.
- Borzasztóan boldog - mondta a Mester.
Vidám emberek legyenek!
... van, aki már látja a fától a felnőt(t),...
A. D. Mello
- Hogy vannak a gyermekeid?
- Köszönöm, mindkettő jól van.
- Milyen idősek is?
- Az orvos három éves, az ügyvéd öt.
Csupa unalmas, szürke életcél
... és van, aki már élni sem enged.
A. D. Mello
A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával
- Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel, és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tő1e.
A kis Mary erre sírva fakadt.
Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
- Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?
Csupa megkukult, behülyült, elnyomott ember
A 21. századi szuperember,
aki azt sem tudja, mit akar
aki azt sem tudja, mit akar
* * *
2009. november 23., hétfő
Parasztnak lenni nem menő?!
Jared M. Diamond - Összeomlás - Montana
Tim szavai jól illusztrálják az egyik okot a montanai mezőgazdaság felemelkedésére és hanyatlására: a vele járó életstílust az előző generációk nagyra értékelték, mai fiatal utódaik viszont már sokkal kevésbé.
Ők ülőmunkára vágynak számítógép képernyője előtt, szabad estékkel és hétvégékkel, ahelyett, hogy szénabálákat emelgessenek olyan tehenek etetéséhez, akiket aztán naponta fejni kell kihagyás nélkül. Eszükben sincs vállalni azt a kilátást, hogy még nyolcvanévesen is derékfájdító fizikai munkára legyenek kényszerülve, mint például napjainkban a három Hirschy testvér.
Stewe Powell: "Valamikor a farmer nem várt többet a földjétől, mint hogy megteremje a család élelmét. Ma azonban ennél többet kell teremnie, ha pl. a gyerekeket taníttatni akarják.".
John Cook úgy nőtt fel, hogy "vacsorára a mama szedett spárgát a kertben, és ez elég volt nekünk. Ahogy nekem gyerekként elég volt annyi szórakozás, hogy vadásztam és halásztam. Most a srácok gyorséttermekhez és tucatnyi tévécsatornához vannak szokva, aki ilyesmiket nem kap meg, az lemaradva érzi magát a haverjai mögött.
Mikor én fiatal voltam, a korombeliek tudták, hogy előbb vagy 20 évig nélkülözniük kell, csak utána remélhetik, hogy némi szerencsével a sorsuk jobbra fordul. Ma a huszonévesek rögtön kényelemben akarnak élni. Mikor jelentkeznek egy új munkahelyre, első kérdésük az, hogy mennyi lesz a bér és hány szabadnapot kapnak."
Ahány montanai farmerrel beszéltem, mind nagy aggódva latolgatták, hogy valamelyik gyerekük tovább viszi-e a családi gazdaságot, vagy már biztosak voltak benne, hogy egyikük sem fogja.
Tim szavai jól illusztrálják az egyik okot a montanai mezőgazdaság felemelkedésére és hanyatlására: a vele járó életstílust az előző generációk nagyra értékelték, mai fiatal utódaik viszont már sokkal kevésbé.
Ők ülőmunkára vágynak számítógép képernyője előtt, szabad estékkel és hétvégékkel, ahelyett, hogy szénabálákat emelgessenek olyan tehenek etetéséhez, akiket aztán naponta fejni kell kihagyás nélkül. Eszükben sincs vállalni azt a kilátást, hogy még nyolcvanévesen is derékfájdító fizikai munkára legyenek kényszerülve, mint például napjainkban a három Hirschy testvér.
Stewe Powell: "Valamikor a farmer nem várt többet a földjétől, mint hogy megteremje a család élelmét. Ma azonban ennél többet kell teremnie, ha pl. a gyerekeket taníttatni akarják.".
John Cook úgy nőtt fel, hogy "vacsorára a mama szedett spárgát a kertben, és ez elég volt nekünk. Ahogy nekem gyerekként elég volt annyi szórakozás, hogy vadásztam és halásztam. Most a srácok gyorséttermekhez és tucatnyi tévécsatornához vannak szokva, aki ilyesmiket nem kap meg, az lemaradva érzi magát a haverjai mögött.
Mikor én fiatal voltam, a korombeliek tudták, hogy előbb vagy 20 évig nélkülözniük kell, csak utána remélhetik, hogy némi szerencsével a sorsuk jobbra fordul. Ma a huszonévesek rögtön kényelemben akarnak élni. Mikor jelentkeznek egy új munkahelyre, első kérdésük az, hogy mennyi lesz a bér és hány szabadnapot kapnak."
Ahány montanai farmerrel beszéltem, mind nagy aggódva latolgatták, hogy valamelyik gyerekük tovább viszi-e a családi gazdaságot, vagy már biztosak voltak benne, hogy egyikük sem fogja.
Romolusz (Rémusz nélkül)
Humán romok-roncsok
Feladjuk a falusi létet ezért?!
Arany János - Toldi Miklós (9-10)
"Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?"
Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;
De Toldinak a szó szívébe nyilallik,
És olyat döbben rá, hogy kívül is hallik.
"Hm, paraszt én!" emígy füstölög magában,
"Hát ki volna úr más széles e határban?
Toldi György talán, a rókalelkű bátya,
Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?
"Én paraszt? én?" - Amit még e szóhoz gondolt,
Toldi Györgyre szörnyű nagy káromkodás volt.
Azzal a nehéz fát könnyedén forgatja,
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Budára tér el,
S mintha vassá volna karja, maga válva,
Még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa.
Minő pipogya városlakók lettünk!
(Tanyán él az igazi nő)
(Tanyán él az igazi nő)
* * *
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
