Carlos Castaneda - Az Erő Második Köre
A varázslók nem segítenek úgy egymásnak, ahogy te segítettél Pablitónak - folytatta - Úgy viselkedtél, mint egy közönséges ember az utcán.
A Naguál mindannyiunkat arra tanított, hogy harcosok legyünk. Azt mondta, a harcos nem érez részvétet senki iránt.
Számára a részvét azt jelentette, hogy azt kívánok, a másik ember is legyen olyan, mint te, a te cipődben járjon, és csupán ezért segítesz neki. Ezt tetted Pablitóval.
Egy harcos számára az a legnehezebb, hogy engedje a másiknak, hogy az legyen, aki.
Amikor kövér voltam, aggódtam amiatt, hogy Lidia és Josefina nem eszik eleget. Attól féltem, hogy megbetegszenek, és belehalnak abba, hogy nem esznek. Mindent megtettem, hogy felhizlaljam őket, pedig csak a legjobbat akartam.
Egy harcos akkor feddhetetlen, ha hagyja, hogy mások olyanok legyenek, amilyenek, és segíti őket ebben. Ez persze azt jelenti, bíznia kell bennük, hogy feddhetetlen harcosok maguk is.
Kövér vagyok - na és akkor mi van???
A. D. Mello
Két teherautó állt egymásnak háttal, és egy sofőr azon fáradozott, hogy egy óriási ládát az egyik kocsiról áthúzzon a másikra.
Egy járókelő, látván a sofőr szorult helyzetét, felajánlotta a segítségét. Így aztán már ketten szenvedtek lihegve és fújtatva több mint félórán át, ám minden eredmény nélkül.
- Attól félek, hogy ez nem megy - kapkodott levegő után a járókelő. - Nem tudjuk leemelni a kocsiról.
- Le a kocsiról?! - kiáltotta a sofőr. - Uram, Isten! Én nem le akarom venni, hanem át akarom a húzni! -
A. D. Mello
New Yorkban egy utas felszállt a vonatra, és közölte a kalauzzal, hogy Fordhambe szeretne menni.
- Szombatonként nem állunk meg Fordhamben - szólt a kalauz -, de majd segítek. Amikor lelassítunk a fordhami állomáson, kinyitom az ajtót, és ön kiugrik. Csak arra vigyázzon, hogy amikor földet ér, akkor még fusson egy darabig a vonattal, különben elvágódik.
Fordhamnél kinyílt az ajtó, az utas leugrott, és futni kezdett a vonattal. Egy másik kalauz, amint meglátta a vonat mellett futó embert, szintén kinyitotta az ajtót, és egy mozdulattal berántotta az illetőt. Eközben a vonat ismét felgyorsult.
- Öregem, roppant szerencséje van - mondta az újabb kalauz. - Ez a vonat ugyanis nem áll meg szombatonként Fordhamben.
Ha elindul a vonat, a szívem majdnem elhasal...
Kuba vagy Luton - nem mindegy!
Ha kicsiben is, de segíthetsz másokon azáltal, hogy nem állsz az útjukba.
* * *
