A következő címkéjű bejegyzések mutatása: üresség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: üresség. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 22., szerda

A halál és a végtelenség

Amikor gyerekként először döbbentem rá a halál, a megszűnés lehetőségére, hetekig kínlódtam a tudata rémével akkori, materialista gondolataimban.

Leginkább az zavart,  hogy végtelen "sötét" semmi.

Mindkét fogalom megfoghatatlan az ember számára: a "soha többet" végtelensége, és a "semmi üressége".

Határokhoz és korlátokhoz szoktunk.

Csak most, felnőtt (?) fejjel fogtam fel a paradoxont.

Rettegünk a haláltól, ami pontot tesz az élet végére...

De miért nem rettegünk a meg nem születettség előző időszakától, amiből érkeztünk?

Hiszen akkor sem éltünk ebben a formában!

Ha nem nyomaszt minket a "nem voltunk" állapota, miért nyomaszt minket a "nem leszünk"?

Ha kibírtuk a nemlét végtelenségét ezt megelőzően, miért ne bírnánk ezt követően is?


* * *

2014. november 22., szombat

A (Bos)szúette bosszú

John Caldwell - A Káosz Káosza

...

 - Most már értem, miért akarsz annyira Borengorfba jutni.
 - Bosszút állunk a rohadékon! - sziszegte Drelgar.
 - Jól megszívatott benneteket - vigyorgott Bodin.

Skandar Graun a homlokát ráncolta.
 - A bosszú... meglehetősen ingatag támasz. Mindaddig kemény és biztos mankónak mutatkozik, míg a gyűlölt fickót hajszolod. Ám amikor utoléred... s ott állsz, próbálva kiélvezni a helyzet adta örömöt, rá fogsz döbbenni, hogy minden támaszod kihullott alólad... én csak tudom...

A két törpe összenézett.
 - Te értetted, mit mondott? - kérdezte Bodin.
Drelgar a fejét rázta.
...



Jack Vance - Démonpikkelyek

...
Cugelt egyre kérdezgették, mit szándékozik tenni ezután, ő azonban csak a fejét rázta:
 - Most, hogy Iucounuval leszámoltam, nem hajszol már semmilyen cél. Nem tervezek semmit, s fogalmam sincsen, mihez kezdek ezután.

Vasker nagyot húzott a serlegéből, és rábólintott:
 - Bizony, újabb cél nélkül unalmas az élet!

Disserl szintén fölemelte a poharát, és csatlakozott a testvéréhez:
 - Azt hiszem, erről már beszéltünk egyszer. Ha szigorúbban fogalmazunk, tán még a "banalitás" szó sem számít túlzásnak.
 - Ezeket a gondolatokat a nagy elmék újból és újból fölismerik, az emberiség okulására - válaszolta Vasker. - Igaz, Cugel?



* * *

2010. január 11., hétfő

A gonoszság egyik okáról

Bosszú, büntetés, mert nekem nem jó:

Christie Golden - A ködök vámpírja

Strahd Von Zarovichtól egyetlen dolog tagadtatott meg, amit igazán szeretett volna, és ezt a veszteséget a Ravenloft Kastélyának falain belül élőktől mind behajtotta, és talán mindenkin, aki Barovia határain belül élt.

Az önző mottó: ha nekem nem jó, másnak se legyen az...

Jani Anna - József Attiláról

A létező hiánya, a semmi megtapasztalása a gyermekkori anya-kép megfogalmazásában fonódik össze József Attila költészetében. A nő alakja, létezésének hiánya, ebből a létezésből való kitaszítottság érzése, illetve a soha meg nem tapasztalt nyugvó szeretet vezet a Nagyon fáj című versben a gyűlöletbe forduló szerelemérzés megfogalmazásához: ,,Nincsen egyéb / menedékünk; a kés hegyét / bár anyádnak szegezd, te bátor! // És lásd, akadt / nő, ki érti e szavakat, / de mégis ellökött magától.,, Az anya-kép különböző megfogalmazásai, a gyermek számára hűtlen női alak, aki nem foglalkozik a gyermekével, aki megélhetési küzdelmeinek az alig járni és beszélni tudó József Attila is részese, nem tűnhet el a szerelmes versekből, ahol a létezés teljessége fogalmazódik meg. Nevének nem-létté tagadása és a szerelem totalitása, a teljes hiány és a teljes létezés dualizmusában az esztelen ragaszkodáshoz és féltékenységhez vezet. A szeretet hiánya, az ebből fakadó egyedüllét maró kínja vezet olyan tettek elkövetéséhez, amelyben az ember nem akar többé az lenni, aki eddig volt, nem akar jó lenni, hanem rossz akar lenni, rombolni akar, hogy foglalkozzanak vele.

Müller Péter - Szeretetkönyv

A szeretet hiánya

..."senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben... Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. (Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!".)
És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben."...

Indira Gandhi beszéde

Bár jelenlétem vagy távollétem nem növeli, sem nem csökkenti az emberek hitét, mégis szeretném ezúton kifejezni szilárd meggyőződésemet, miszerint a szellemi, lelki hiány miatt a mai világot egyfajta szomjúság, éhínség kínozza, s ezért az anyagi javakra és kényelemre sóvárgó emberek sohasem találják meg az olyannyira áhított lelki békét és boldogságot.

* * *

2009. december 14., hétfő

Nagyon egyszerű szülői vágy (vagy mégsem annyira az)?

Van, aki nyitott,...

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

Amikor a Mester első gyermeke megszületett, nem tudott betelni a látásával.
- Mit szeretnél, mi legyen belőle, ha felnő? - kérdezte valaki.
- Borzasztóan boldog - mondta a Mester.



Vidám emberek legyenek!

... van, aki már látja a fától a felnőt(t),...

A. D. Mello

- Hogy vannak a gyermekeid?
- Köszönöm, mindkettő jól van.
- Milyen idősek is?
- Az orvos három éves, az ügyvéd öt.



Csupa unalmas, szürke életcél

... és van, aki már élni sem enged.

A. D. Mello

A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával
- Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel, és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tő1e.
A kis Mary erre sírva fakadt.
Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
- Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?



Csupa megkukult, behülyült, elnyomott ember

A 21. századi szuperember,
aki azt sem tudja, mit akar

* * *

2009. február 25., szerda

Elég-e a lázadás és az elégedetlenkedés?

Ismeretlen1

Az ember szeret lázadni. Sokszor a lázadásban keresi a menedéket a felelősség vállalása, az önmagával való szembenézés és a sekélyes céltalanság elől.



Azért vannak változások(?)

Ismeretlen2

Az ember nem szeret túl sokáig elégedett lenni, egy idő után elégedetlenkedni kezd, hogy ez és az sincs rendben: mindig talál valamit, ami elégedetlenséggel tölti el...



Van, aki tehát kint keresi a bajt...

A. D. Mello

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.
- Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törölközőkön?
A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:
- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

... és van, aki nem hagyja magát befolyásolni a külvilág által...

A. D. Mello - A szív ébredése

A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik a nevetéstől.
- Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen? - kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival "jelelve".
- Azért - válaszolta a néma, szintén az ujjaival -, mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá!

 

Lázadás a közdivat ellen

Egy nagyobb mértékű lázadás

* * *

2009. február 10., kedd

A Nincs (a Félelem) Hatalma...

Biegelbauer Pál - Egészség Szívében (részlet)

Szenvedéseink okát, okozóját nevezzük rossznak. Rossz az, aki vagy ami szenvedést okoz. Ha merünk a rossz titkának mélyére nézni és nem elégszünk meg a külvilágra, a másokra hárítás - megoldást soha nem hozó - felszínes válasz-kísérleteivel, a valóság érinti meg a szívünket.

Szenvedéseink tárgya: a HIÁNY, valakinek vagy valaminek a hiánya.

Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs - akár elvesztettük, akár elvették - vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs. Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll. Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni, vagy átvenni. Mert nincs.
...
A félelem mélyén a semmi lappang. Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő veszteség, azaz valaki vagy valami hiányozni fog, hanem azért is, mert a félelem maga is a semmi kettőzése. Hogy ezt teljes mélységében megértsük, gondoljunk bármire, amitől félünk... Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.
...
A félelem? Nemcsak a tárgya a hiány, a semmi, hanem a létezési "tere"a jövő is a semmi mezeje. Nincs. És mégis kínoz.

Félni annyi, mint tönkretenni a VAN-t, azzal, ami NINCS. Döbbenetes, de lételméletileg belátható tény, hogy szenvedéseink, gyötrődéseink, félelmeink mélyén a SEMMIvel nézünk farkasszemet.

A minket gyötrő rém, a sötétség fejedelme (a sötétség is hiány - a fény hiánya) a semmi ura - nincs.

Ám hiába az elméleti belátás. A "semmi ágán ülő szívünk" "hangtalan vacog" (József Attila).







Add fel a félelmed, oszt egyesülj a Fénnyel!
(Prong: Your fear)

* * *