A gonoszság másik okáról

Irigység: mert az életem már nem olyan, mint szeretném, hogy legyen...

Christie Golden - A ködök vámpírja

Testvéri szeretet volt első látásra. Sergei imádta Strahdot, a lovagias hőst, és Strahd sem tehetett mást, mint viszonozta ezt. És miért ne?

Oly sok szeretnivaló volt Sergeiben: okos volt, jó humorú és jó vívótárs.

Amennyire a korosodó katona képes volt rá, szerette Sergeit.

Ravenloft Kastélya nem a Paradicsom volt.

Strahd visszakívánta az ifjúságát.

... pedig egyszer úgyis vége szakad minden
(Máté Péter: Egyszer véget ér)  

Nem csak szerette Sergeit, hanem Sergei akart lenni - huszonhét éves, az előtte lakomaként elterülő élettel, melyet csak élvezni, ízlelni kell, amíg jól nem lakik.

Meg nem élt maradékok kísértenek... 

Strahd fiatalsága a harcmezőt öntözte, hogy a háború isteneit kiengesztelje, és most negyvenöt évesen kevés dolog maradt a múltjában, mely értékesnek mondható.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Nem volt családja, nem voltak jóbarátai.

Minden jó dolog, amelyet el akart követni, valahogy megalkuvásba torkollott; nem hozott törvényeket, mely megváltoztatta a világot, nem foglalt el olyan területet, amely új életet jelentett volna a számára.

Irigy kutya, bújj a lukba...
... amikor a sárga irigység 

egészen a sárga földig itatja bánatom

* * *

Nagyon egyszerű szülői vágy (vagy mégsem annyira az)?

Van, aki nyitott,...

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

Amikor a Mester első gyermeke megszületett, nem tudott betelni a látásával.
- Mit szeretnél, mi legyen belőle, ha felnő? - kérdezte valaki.
- Borzasztóan boldog - mondta a Mester.

Vidám emberek legyenek!

(REM: Shiny happy people)

... van, aki már látja a fától a felnőt(t),...

A. D. Mello

- Hogy vannak a gyermekeid?
- Köszönöm, mindkettő jól van.
- Milyen idősek is?
- Az orvos három éves, az ügyvéd öt.

Csupa unalmas, szürke életcél

(Skid Row: Slave to the grind)

... és van, aki már élni sem enged.

A. D. Mello

A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával
- Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel, és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tő1e.
A kis Mary erre sírva fakadt.
Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt:
- Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?

Csupa megkukult, behülyült, elnyomott ember

(Carnivore: Angry neurotic catholics)

A 21. századi szuperember,
aki azt sem tudja, mit akar

(King Crimson: 21st Century Schizoid Man)

* * *

Itt is, ott is, amott is...

...a mi házunk előtt is (Nagy Feró és a Bikini: Balhé és Blöff):

 ó, ió, szió, ... Depresszió...! 

Lelki megszorultság (Micimackó, 2. fejezet)

Micimackó kinyújtotta a mancsát, és Nyuszi rángatta és rángatta és rángatta.
– Bu! – mondta Micimackó. – Ez fáj.
– A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi –, hogy be vagy szorulva.
– Ez mind attól van – jegyezte meg Micimackó kissé idegesen –, hogy ezeknek a modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek.

Szavtár

A depresszió szó a latin deprimo szóból vezethető le, ami elnyomást, elfojtást jelent.

 Melankólika-nyavalya

Helló, haver!

Egy füstös

presszóban

az asztalon áll

az amortizáció.

És rám köszön,

rám,

a depresszió!

"Jó estét kívánok!"

(Voga-Turnovszky: Presszó)

József Attila: Úgy fáj

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

(Latinovits Zoltán előadásában)

Feldmár András

Szerintem a depressziónak a legnagyobb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs, hogy ő tulajdonképpen ki, nem akar többé szerepet játszani és nem tudja, hogy akkor mit csináljon...

"Nem tudom, mi van velem
Kinőttem a szerepem
Ha a jelmez szétszakad
Nem veszek fel egy másikat"
(Honnan szerezzek egy másikat?)
(Zoltán Erika: Remetelány)

J. K. Rowling - riport:

A dementorokat a depresszióban töltött időszakom érzésvilága szülte. Talán felismerhető a szürkeség, a jó érzésektől való megfosztottság, a hidegség, távolság, a reményvesztettség, amelyek úgy jellemzik a depressziót.

Dementorok támadása

(Harry Potter 5. rész)

És még sokan mások:

Magamra maradva

(Nagy Feró és a Bikini: Tutujgass még)

Fent vagy lent? Nem mindegy?

(Jimi Hendrix: Manic Depression)

Az nyomás rajtad, rajtam, mindenkin

(Queen and David Bowie: Under pressure)

És a sok külcsín alatt ott a félelem az ürességtől

(Békés Harcos)

 Az idő is besegít

(Petőfi Sándor: Szeptember végén)

Egy makulás elme véges feketesége

(Nirvana: Heart shaped box)

Nincs felemelkedés?

(Guns N' Roses: Don't you cry!)

Kitörés a depresszióból

(Persepolis: Eye of the tiger)

És akkor lásd (a valóságot)!

(Depresszió: Lásd!)

És mit mond erre a gyógyszeripar? Azt, hogy ő csupán azt

állította, a gyógyszer hatásos pánik ellen. Amíg szedik.

Hogy utána mi van? Az már nem az ő dolguk.

Mintha olyan repülőgépeket gyártanának, amelyek csak

felszállni tudnának. Ha valaki reklamálna, a gyártó joggal

mondaná, hogy ő repülőgépet gyárt, nem leszállógépet.

(Szendi Gábor: A depresszióipar)

* * *

Inkább Szürke az Arany Középút? Ki kell-e törni? Irány a mennyekbe (a problémák elől)?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

... Bár a közép a végső cél, az út elején ki kell mozdulnunk belőle, és el kell menjünk a szélsőségekig. A közép lusta kompromisszumát el kell hagyni....
Ebben az értelemben a nyugodt középszerű, amelyben a normopátiás olyan kényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A közép harmóniája helyett látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú") énerők, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annál intenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg a minden kompromisszumot nélkülöző egoista "nem"-mel, viszont nem is tesz senkit boldoggá egy feltétlen "igen"-nel.
Számára mindenekelőtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát, növekedjen, változzon, fejlődjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoista akaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellen fellázad az ember, kitör a szűk struktúrából, közel és néha túl közel lép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja a sorompókat és mindazt megéli, ami különben az árnyékában a (pl. rák-) történés formájában található...
...C. S. amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazva képviseli ezt az irányt. S. naponta többször sikeresen háborúztatja a betegeit. Az irányított meditációkban egész újra felfedezett agresszivitásukkal harcolnak... Ezzel régóta elfojtott agressziójukat is kiélik...
... Tapasztalatok szerint éppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszív önérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogy gyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött téves feltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenséges témákat megvalósítani, mint a szeretet, ahelyett, hogy énjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák a bilincseiből...

Ezen, egekben rekedt emberek fele se nevet rendesen
(Napoleon Boulevard: Júlia nem akar a földön járni)

Fejek: Mennyekkel tele!
(Jesus Christ Superstar: Heaven on their minds)

Járt utat járatlanért??? Mindig a sárga úton?

(Óz, a Nagy Varázsló, 1939)

(Micheal Jackson: Ease on down the road)

A nagy (el)vágyakozás valami őrült szépségbe

A la Feró

"Elvágyódom messze,

egy másik világba.

Egy ugyanilyenbe:

Csak egészen másba"

(Judy Garland: Somewhere over the rainbow)

És a kitörés... amikor is

tele lesz az emberi tőke

az egésszel!

(Falling Down: Whammy burger scene)

Mi jobb: szellemként, vagy kőként?

Mondjuk kőként sem egyszerű...
(Das Rad)

* * *