A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elfogadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elfogadás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 3., vasárnap

(El)nyomás alatt

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

- Hogyan változtathatom meg magam?
- Te saját magad vagy, tehát csak annyira tudod megváltoztatni magad, mint amennyire - mondjuk - eltávolodhatsz a saját lábadtól.
- Akkor tehát én semmit sem tehetek?
- Megértheted és elfogadhatod magadat.
- hogyan változom meg, ha elfogadom magam?
- Hogyan változol meg, ha nem fogadod el? Amit ne fogadsz el, azt meg sem változtathatod, azt egyszerűen elnyomod.

Most akkor ki nyom el kit?



Engem elnyomnak!
(Monty Python: Holy Grail - Annoying peasant scene)

Csak külső a nyomás?
(Queen: Under pressure)


 Nyomnak, lökdösnek, kicsesznek velem - dzsungel amerikai módra
(Grandmaster Flash: The message)

A külső események, vagy a belső félelem inkább a nagyobb ellenségünk?

* * *

2009. december 16., szerda

Szembeszállás a világgal - vagy áramlás vele?

Deepak Chopra - Az Élet Hét Törvénye

Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egészében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.

Amikor egy helyzet vagy egy ember felingerel vagy csalódást okoz, ébredjünk rá, hogy nem a helyzetre vagy a személyre, hanem az azzal kapcsolatos (saját) érzéseinkre reagálunk. Ezek saját érzéseink, márpedig ezek nem valaki más hibái. Amikor teljesen felismerjük és megértjük ezt, akkor érjük el az érettség fokát, amelyen készek vagyunk felelősséget vállalni érzéseinkért és képesek vagyunk változtatni ezeken. Ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, képessé válunk felelősséget vállalni a helyzeteinkért és mindazokért az eseményekért, amelyeket problémásnak találunk.

Ez visz el minket a Legkisebb erőfeszítés törvényének második összetevőjéhez: a felelősséghez. Mit jelent a felelősség? Azt jelenti, hogy senkit és semmit nem vádol-hatok egy helyzetért - még saját magamat sem. Elfogadva az adott körülményeket, eseményt, problémát, a felelősség azt a képességet jelenti, hogy van alkotó, pozitív válaszom az éppen adott, olyan, amilyen helyzetre. Minden probléma lehetőség csíráit tartalmazza, és ez a tudatosság lehetővé teszi a pillanat megragadását és a helyzet vagy dolog jobbra fordítását.
Ha egyszer ezt megtettük, minden, korábban bosszantónak talált helyzet valami új és szép megteremtésének lehetőségévé válik, és minden, korábban elviselhetetlennek és gyötrőnek talált ember tanítóvá válik. A valóság tulajdonképpen értelmezés kérdése. Márpedig ha a valóságot ily módon értelmezzük, azt vesszük észre, hogy tanítók vesznek körül és fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak körülöttünk.

Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja.

A Legkisebb erőfeszítés törvényének harmadik összetevője a védekezés-nélküliség, amely azt jelenti, hogy a tudatosságunk védtelenségben gyökerezik, és le kell mondani arról az igényről, hogy álláspontunkat bárkire ráerőltessük vagy arról bárkit is meg akarjunk győzni. Ha megfigyeljük az embereket magunk körül, észre-vehetjük, hogy idejük 99 százalékát álláspontjuk körülbástyázásával töltik. Pusztán azzal, ha lemondunk erről az igényről, hihetetlen mennyiségű energiánk szabadul fel, amelyet korábban elpocsékoltunk.

Ha másokkal szemben védekezőek és szemrehányóak vagyunk, és az élet pillanatait nem fogadjuk el úgy, ahogy vannak, folyamatosan ellenállásba fogunk ütközni. Bármikor, ha ellenállást érzékelünk, fel kell ismernünk, hogy az csak fokozódni fog, ha erőltetjük a helyzetet. Nem akarunk olyan mereven állni, mint a magas tölgyfa, amely megroppan és kidől a viharban. Hajlékonyak akarunk lenni, mint a nád, amely meghajlik a viharban és túléli azt.

Teljesen fel kell hagyni az álláspontunk védelmével. Ha nincs körülbástyázandó álláspont, értelmetlen érveket gyártani. Ha ez a harc- és ellenállás-nélküliség folyamatossá válik életünkben, teljesen a jelenre, annak ajándék jellegére tudunk figyelni. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A múlt történelem, a jövő titok, a jelen pillanat pedig ajándék." Ezért hívja az angol nyelv a jelen pillanatot "present"-nek, ami két jelentésű szó: "ajándék"-ot is jelent.

Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan megszakította magyarázatát, mivel rövid üzleti útra kellett mennie. Nestor vitte el autóval Oaxacába. Miközben kikísértem őket, eszembe jutott, hogy don Juannal való kapcsolatom kezdetén mindig azt hittem, valami másra gondol, amikor üzleti utat emleget Don Juan minden ilyen út előtt egyik tökéletesen szabott, mellényes öltönyét vette fel a sok közül, amitől egy csapásra megváltozott – egyáltalán nem hasonlított arra az öreg indiánra, akinek én ismertem. Nem álltam meg, hogy meg ne jegyezzem, milyen rendkívüli átalakuláson esett át.

– Nagual csak az lehet, aki eléggé rugalmas ahhoz, hogy akármi legyen – felelte. – Nagualnak lenni egyebek mellett azt jelenti, hogy az embernek egyetlen olyan álláspontja se legyen, amelyet védeni kellene. Jól vésd az agyadba ezt – még többször vissza fogunk térni rá!

Később valóban minden lehetséges módon vissza is tértünk erre, és valóban úgy nézett ki, mintha don Juannak nem lenne védenivalója, de mialatt Oaxacában volt, némi kételyem támadt. Hirtelen rájöttem, hogy mégis van egy álláspont, amelyet a nagualnak meg kell védeni – ez az álláspont a Sas leírása, amely véleményem szerint szenvedélyes védelemre szorul.

Megpróbáltam feltenni ezt a kérdést don Juan társainak, de kitértek próbálkozásaim elől. Azt mondták, el vagyok zárva az efféle viták elől, amíg don Juan nem fejezi be magyarázatait.

Abban a pillanatban, hogy don Juan hazajött, leültünk beszélgetni; első dolgom az volt, hogy nekiszegezzem ezt a kérdést.

– Ezek az igazságok nem olyanok, amelyeket szenvedélyesen kellene védelmezni – felelte don Juan. – Tévedsz, ha azt hiszed, hogy védeni akarom őket. Ezeket az igazságokat a harcosok örömére és okulására állították össze, nem azért, hogy tulajdonosi érzéseket alakítsanak ki bennük. Amikor azt mondtam, hogy a nagualnak nincs védeni való álláspontja, többek közt arra is gondoltam, hogy nincsenek rögeszméi.

Lao-ce - Tao Te King - 76. szakasz

Mikor az ember megszületik:
gyenge, lágy.
Mikor meghal:
kemény, erős.
Mikor a fák, füvek sarjadnak:
gyengék, hajlékonyak.
Mikor elhalnak:
kemények, szárazak.
A kemény, erős: a halálé;
a gyenge, lágy: az életé.
Az erős fegyver csatát veszít,
a kemény fa eltörik;
az erős, hatalmas lenn marad,
a gyenge, lágy: emelkedik.

* * *

2009. július 2., csütörtök

Állatok-e az emberek, s ha nem, akkor miért azok mégsem? :-)

Harsányi Zsolt - Whisky szódával

- Köszönöm ezt a szomorú történetet, mert engem igazol. Engem gyakran kinevettek az ismerőseim, hogy úgy szeretem az állatokat. Akik komolyan vitatkoztak erről a kérdésről, azzal érveltek, hogy helytelen dolog szeretetet és pénzt állatokra fecsérelni, mikor éppen elég nyomorgó gyerek és felnőtt van a világon. De én azt szoktam felelni arra, hogy az állatkedvelés neveli az emberiséget. Aki megtanulja, hogy az állatot nem szabad kínozni, az kevésbé lesz brutális az emberekkel. A lovat azért kell védelmezni a kegyetlen kocsistól, mert kegyetlennek lenni az állat való minden tekintet nélkül is tilos...

- Értem. Szóval durva lelkeket nevelni kell a gyengédségere és erre nem rossz tankönyv a kutya.

- Úgy van. Lehetetlen olyan embert elképzelni, aki örömét leli az állatok kínzásában, de ugyanakkor az emberekhez jó. Az a sofőr, akit maga elmondott, nem ok nélkül gázolta el azt a szegény kutyát. Aki gyilkos, az gyilkos. És olyan világban élni, amelyből hiányzik a gyengédség, nekem elképzelhetetlen.

- Igen. Minden lélek arra vágyik, hogy szeressék.

Anna gondolkozott. És a fejét rázta.

- Nem. Az ember nem arra vágyik, hogy szeressék. Az ember arra vágyik, hogy szeressen.



Úgy szeressenek,
ahogy szeretnéd,
hogy szeressenek



Állatkodás






A. D. Mello

Azoknak a tanítványoknak, akik naivan meg voltak győződve róla, hogy semmi sincs, amit ne érhetnének el, ha megfelelő elszántsággal állnak hozzá, a Mester ezt mondta:
- Az élet legszebb dolgait nem hozhatod létre az akaratoddal. Akarhatod, hogy élelmet tegyél a szádba, de az akaratod nem fogja az étvágyadat meghozni. Akarhatod, hogy ágyban feküdj, de az alvást nem hozhatod létre akarással. Akarhatod, hogy valakit megdicsérj, de csodálatot nem válthatsz ki magadban akarással. Akarhatod, hogy elmondjanak neked egy titkot, de bizalmat nem váltasz ki másokban akarással. Akarhatod, hogy mások szolgáljanak neked, de azt, hogy szeressenek, akarattal nem éred el.

Éppen ragaszkodásaid azok, melyek meggátolnak abban, hogy több személyt és változatosabb dolgokat szeress.

A. D. Mello - Félelem nélkül

- Mi a szeretet?
- Mentesség a félelemtől - mondta a Mester.
- Mitől félünk?
- A szeretettől.

Feldmár András - Van-e élet a halál előtt?

Mert a szeretetet - azt, ami valóban szeretet - azt úgy lehet definiálni, hogy a szeretet nem akar semmit.
Ha az anyám igazán szeretett volna, akkor megengedte volna nekem, hogy az legyek, aki akarok. Hogy az legyek, aki vagyok.
...
Amikor Artie Lang járta a világot és mindig megkérdezte mindenhol és mindenkitől, hogy mitől félnek a legjobban és egy kis gondolkozás után, úgy általában, minden országban és mindenki azt mondta, hogy a szeretettől félnek a legjobban.
Nem attól hogy..., nem attól félnék, hogy én nem tudlak téged szeretni, vagy nekem kell szeretni téged, hanem attól fél az ember, hogy szeressék.
A legfélelmetesebb dolog átadni önmagamat, hogy valaki szeressen.
És miért olyan félelmetes az? Hogy ha én szeretlek téged, akkor én akkor fordulok el tőled, amikor akarok. Tehát nem kell feladnom semmit. Én vagyok... én kontrollálok. De ha te szeretsz engem és mondjuk én odaadom magam a te tartásodba, hogy te tarts engem és szeress engem, akkor óriási bizalommal fordulok hozzád és azt reszkírozom, hogy bármelyik pillanatban elejthetsz...



* * *

2009. június 21., vasárnap

Nemet kéne mondani... de olyan nehéz!

Woody Allen - A Végzet közbeszól

- Viselte? - faggatta tovább Blanche a könnyeivel küszködve.

...

Pinchuck összerándult.

- Nem - felelte. - Vagyis... igen. De csak rövid ideig, fürdés közben.

- Miért vette meg, ha túl kicsi? - kérdezte Blanche, mit sem sejtve arról, hogy alapvető emberi paradoxont fogalmaz meg.

Igazság szerint Pinchuckot már a boltban is szorította a cipő, de képtelen volt nemet mondani az eladónak. - Arra vágyom, hogy kedveljenek - vallotta be Blanche-nak. - Egyszer egy élő gnút is megvettem, mert nem tudtam nemet mondani.

(Megjegyzés: O. F. Krumgold bizonyos borneói törzsekről írt ragyogó tanulmányt, akiknek a nyelvében nem létezik a "nem" szó, következésképpen a kéréseket sűrű bólogatás és az "erre még visszatérünk" szavak kíséretében utasítják el.

Mindez megerősíti korábbi elméleteit, miszerint a késztetés, hogy mindenáron kedveljenek minket - amiként az a képesség is, hogy egy operettet végigüljünk -, nem a társadalmi alkalmazkodás eredménye, hanem genetikailag örökölt tulajdonság.)


De én NEM AKAROM ezt!



Helyette MINDENT AKAROK

Ja, és azt azonnal!


Pratkanis és Aronson - A rábeszélőgép

27. Az elkötelezett szív

A lexikonügynök látogatása több rábeszélő taktika illusztrálására alkalmas. Azzal kezdi, hogy ad egy „ingyen” térképatlaszt, a kölcsönösség elve érdekében.


Köszönjük az ajándékot,  de nem kértük,
még ha csövön át toltátok is!

Ezután leírja a lexikon előnyeit, tucatnyi érvvel bizonyítja, milyen hasznos volna számodra. Az a tény, hogy gyerekeid és más családtagjaid eddig nem használhattak lexikont, némi bűntudattal tölt el. De az igazi meggyőző erő még csak eztán kapcsolódik be. Az ügynök azt mondja: „Ha nincs kérdése, én befejeztem. Ja, még valami. A főnököm szeretné tudni a véleményét a lexikonjainkról. Kitöltene velem egy kérdőívet?” Igenlő válaszod hallatán így folytatja: „A kérdések arra irányulnak, hogy miféle lexikont szeretne ön, így kérem, válaszoljon úgy, mintha tényleg venne egyet.”

Az ügynök fölteszi a kérdéseket. Milyen színű kötést szeretnél? Fűzve vagy ragasztva? Ésatöbbi. Válaszaidat beikszeli az előre nyomtatott négyzetekbe. Végül megkér, lásd el az ívet kézjegyeddel, „jelezvén, hogy válaszai fölhasználásához hozzájárul.” Ezt is megteszed, pedig innentől kezdve azt a kérdőívet úgy tekinti az ügynök, mintha már lényegében megrendelted volna a lexikont. „Hm, nézzük csak, mennyibe kerülne ez magának, az 5% árengedménnyel… kiállíthatom a megrendelését?” – és mutatja számításai eredményét. Te pedig csak nyögdécselsz, „Hát, nem is tudom, én… asszem…”

Nem tudjuk, megveszed-e a lexikont, hiszen sokan átlátnak az ügynök mesterkedésein. De azt tudjuk, hogy ez a kis bűvészkedés a kérdőívvel és a számokkal nagymértékben föllendíti a lexikonok forgalmát. Általában fontosnak tartjuk, hogy álljuk a szavunkat, teljesítsük kötelességeinket. Tudjuk, hogy mi nem mondtuk: megvesszük a köteteket, de úgy tetszik, mintha az ügynök azt hinné. Talán valamivel mégis jeleztük vételi szándékunkat? Kényelmetlenül érezzük magunkat, még ilyen légből kapott elkötelezettség esetén is. Önbecsülésünk érdekében igyekszünk állni a csak félig-meddig kimondott szavunkat is. Az ésszerűsítés csapdája fogdossa itt a gyanútlan áldozatokat...

Hogyan adjunk el?



* * *

2009. február 5., csütörtök

Tán meg kéne elégedni?

A. D. Mello - A Madár Dala - Imádkozz a megelégedettségért!

Visnu istenség már belefáradt egyik hívének álladó kéréseibe.
Egyszer csak megjelent előtte, és ezt mondta:
- Elhatároztam, hogy három kívánságodat teljesítem. Azután viszont semmit nem adok neked.

A férfi örömében azonnal el is mondta első kívánságát. Azt kérte, hogy haljon meg a felesége, hogy egy jobb asszonnyal tudjon házasságot kötni.
Kívánsága azonnal teljesült.

Hanem amikor a barátai és rokonok összegyűltek a temetésre, és elkezdték sorolni az elhunyt asszony jó tulajdonságait, a férfi rájött, hogy elhamarkodta a dolgot. Belátta, mennyire vak volt az asszony erényeivel szemben. Hogy talál majd most másik asszony, aki ennyire jó lenne?

Ezért aztán kérte Visnutól, hogy támassza fel a feleségét. Így viszont már csak egyetlen kívánsága maradt. Szilárdan eltökélte, hogy most nem fog hibázni, hisz azt már nem javíthatná ki.

Kérdezősködni kezdett. Néhány barátja azt tanácsolta, hogy halhatatlanságot kérjen.

De mások rámutattak, hogy mi haszna a halhatatlanságnak, ha nincs jó egészsége?

És mi haszna az egészségnek, ha nincs pénze?

És mi haszna a pénznek, ha nincsenek barátai?

Közben múltak az évek és ő továbbra sem tudta eldönteni, hogy mit kérjen: életet, egészséget, gazdagságot, hatalmat vagy szerelmet?

Végül így könyörgött Visnuhoz:
- Kérlek, adj tanácsot, hogy mit kérjek!

Visnu jót nevetett a férfi tanácstalanságán, majd ezt válaszolta:
- Kérd azt, hogy elégedett légy, bármit is hozzon az életed!


Vicc - Óvatosan a kívánságokkal!

A béna horgász paralízises kezével unottan lógatja a botot a vízbe.
Egyszer csak egy aranyhal akad a horgára.
- Béna horgász, dobj vissza és teljesítem három kívánságodat!
A horgász megsajnálja és visszadobja a halat a vízbe.
A hal kinéz a vízből és mondja a horgásznak, hogy jöhet az első kívánsága.
- Legyen egyforma mindkét kezem - mondja a horgász.
És lám, mindkét keze ugyanolyan béna lett a horgásznak.
- Nem úgy! Fordítva! - üvölt a horgász.
Erre felfelé görbült az összes keze. A horgász tiszta pipa lesz a dühtől:
- Hülye legyek, ha még egyet kívánok!
És a horgász meghülyült.


Egyszer kamaszkoromban pénzért imádkoztam. Egy hét múlva meg is érkezett egy rózsaszín csekk, elég sok pénzzel. Meglepődtem és megörültem. De hamarosan telefonáltak, amiben közölték, hogy elhunyt szeretett nagybátyám, és az ő földjének árverezéséből jutottam az összeghez. 
Összetörtem: ilyen áron nem akartam a pénzt!
Lelkiismeretfurdalástól gyötörve megfogadtam, hogy máskor mindig ügyelek a vágyaim megfogalmazására...

Ügyesen kívánj! - tanulságos történet

Egyszer egy nagyon bátor, hős katona megmentett egy egész várost.
Cserébe az emberek azért imádkoztak Istenhez, hogy jutalmul teljesítse a harcos egy kívánságát.
Isten meghallgatta az imáikat és egy angyalát küldte le a katonához.
Így történt,  hogy estefelé a hősnek megjelent egy gyönyörű szárnyas teremtmény és azt mondta:
- Hálából a tetteidért Isten teljesíti egy kívánságodat. Mondd hát, mit szeretnél kérni!
A katona nem sokat gondolkodott, rögvest rávágta:
- Az a kívánságom, hogy ne fogja a testemet a kard!
Az angyal pedig teljesítette a bátor, de nem túl okos harcos kívánságát...
...aki azon nyomban kővé vált.

Keresem, keresem,
de mi van, ha nem találom?
(Rolling Stones: Satisfaction)

Egyáltalán mi az értelme?

Talán az evolúció és a szaporodás?

No mindegy, én akkor
sem fogok unatkozni,
sem öregedeni,
sem megváltozni....
(Pet Shop Boys: Being boring)

* * *