Popper Péter - Magány, társ, féltékenység
Szóval a kapcsolatteremtés, tehát hogy van egy kontaktusom - és ehhez már oda kínálkozik rögtön a gyerekkor, mint családi kontaktus - az egy biztonságot ad, védelmet ad.
Annak van egy szorongáscsökkentő lehetősége: hogy valahova tartozom, valaki fontos az én számomra.
Hadd mondjam el, hogy ennek a legprimitívebb formája az infantilis kapcsolódás.
Tehát ha megnézi az ember, hogy miért is házasodnak fiatalon nagyon sokszor a gyerekek, vagy mi miért házasodtunk nagyon fiatalon - jórészt?
Akkor azt fogjuk látni, hogy a szorongások miatt. Szerettünk volna kikerülni az eredeti családból, apánk-anyánk hatalmából, irányítása alól, s nem voltunk elég felnőttek és elég érettek ahhoz, hogy a saját lábunkon megálljunk.
Ez egy nagyon gyakori helyzet és a pszichológia nagyon sokat kínlódik vele, mert ebben a helyzetben az ember hajlamos arra, hogy belekapaszkodjék egy másik emberbe és összekösse vele a sorsát.
Ketten vagyunk most már: két infantilis.
És a két infantilis ember összekapaszkodásából ERŐ lesz.
Erő lesz, ami már segíteni tud abban, hogy meg tudjon állni a lábán - és nélkülözni tudja a szülői család támogatását.
Ez egy érdekes kérdés, én egész másutt láttam erre egy magyarázatot.
Följegyezte a tanítványa da Vincinek, hogy Leonardo egyszer egy építésszel vitatkozott és a boltívnek a lényegét akarta megmagyarázni az építésznek.
De az építész nem akarta megérteni, amit a Leonardo mond, és Leonardo - kicsit elvesztve a türelmét - azt mondta:
- Ej, hogy a csudába nem érti ezt, Messire! - mondta.- A boltív két, egymásnak támaszkodó gyengeség, amiből végtelen erő lesz.
Na most ez gyönyörű!
A két, egymásnak támaszkodó gyengeség a boltív, és tényleg, mindegyik lezuhanna, de egymásnak támaszkodnak, és ebből lesz az egyik legerősebb építészeti elem - a boltív.
És valami ilyen az infantilis emberek házassága is (és a kapcsolata): két, egymásnak támaszkodó gyengeség, amiből egy nagy erő lesz.
És tulajdonképpen az infantilis emberek kapcsolata nagyon jól működik, HA (és itt jön a pszichológiai probléma) egyik se nő fel.
Garantálni kell, hogy mind a kettő marad infantilis. Mert ha valamelyik is felnő, vagy elkezd felnőni a két infantilis között - akkor baj lesz.
Akkor a kapcsolat szétmegy, mert már nem lesz szüksége erre az egymásnak támaszkodó gyengeségre.
Ezt pszichoterápiában látja az ember, hogy megjelenik az embernél egy infantilis férj (férfi), vagy nő, hogy ő ez-az-amaz miatt el akar menni terápiába (tehát vállalna egy pszichés érést, egy pszichés felnövekvést), és akkor az ember tudja, hogy erre rá fog menni a házassága, a kapcsolata.
Ezt előre tudja egy értelmes terapeuta - hogy megbontja ezt az egymásra támaszkodó gyengeséget.
Mert az infantilis kapcsolatok hogy néznek ki?
Vagy két infantilis támaszkodik egymásra - ez a klasszikus formája - , vagy egy infantilis ember kapcsolódik egy még nála is infantilisebb emberhez, és ebben az esetben a relációban ő oroszlánná változik, mert van még egy partner, aki nála is gyermekdedebb.
És emellett ő az erős és a felnőtt, és ez fantasztikusan meg is változtatja a reagálását.
Ez a második típus.
És van egy olyan típus, amikor egy infantilis ember keres magának egy ilyen atyai, vagy anyai partnert, aki mellett kellemesen elgyerekesedhet: és a partner ilyen papapótlék, vagy mamapótlék az ő életében.
Nos, akármelyikről is van szó, ha elkerül egy ilyen ember pszichoterápiába, abba belemegy a kapcsolata.
Ha a másik nem tud felnőni, ha bent ragad az infantilis pozíciójában, akkor a dolog tönkremegy.
Csernus Imre - A Nő
A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos, hogy a két ember egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait.
Nyugodtan hasonlíthatjuk egy ház felépítéséhez mindezt.
Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső részének a megfelelő kiásása.
...a férfi-nő párkapcsolatnak mindig van egy olyan formája, amikor a nő anyáskodik a pasija fölött...
Miért jó ez a pasinak? Miért jó ez a nőnek? Mert az biztos, hogy tömegével látni ilyeneket.
* * *
