A saját dolgoddal törődj

A farmon megbetegszik egy ló.
Az állatorvos azt mondja a parasztnak:
- Beadtam neki egy gyógyszert, de ha 3 nap múlva sem gyógyul meg, akkor
agyon kell lőni.
A disznó, aki mindent hallott, mondja a lónak:
- Kelj fel!
De a ló túl elcsigázott ehhez.
Második nap a disznó újra azt mondja:
- Kelj fel gyorsan! Baj lesz!
De a ló még mindig túl fáradtnak érzi magát.
Harmadik nap a disznó megint azt mondja:
- Kelj fel, mert ha nem, agyon fognak lőni!
Végre egy utolsó erőfeszítéssel a ló föláll.
A paraszt látja és örömmel mondja a családnak :
- Ezt megünnepeljük! Levágjuk a disznót!


Tanulság: mindig foglalkozz a saját dolgoddal és fogd be!

* * *

Lehetetlen?

Lehetetlen?


Ha véghezviszed a lehetetlent, a főnököd felveszi a napi teendőid közé.

A világ legnagyobb felfedezéseit olyan emberek tették, akik túl hülyék voltak ahhoz, hogy felfogják, az adott dolog lehetetlen.

* * *

Magázz vagy tegezz

MAGÁZVA VAGY TEGEZVE?
Mert egyáltalán nem mindegy.

A főnök aggódik a beosztottja miatt, mert 12:00-kor mindig elmegy valahova, 14:00-kor megérkezik és újra leül dolgozni. Felbérel egy detektívet, hogy kiderítse, mit csinál közben.
A nyomozó másnap jelenti:
- János ismét elhagyta az irodát, beszállt a kocsijába, a házához hajtott és bent lepihent. Utána megebédelt a hűtőjében talált ételből és lefeküdt a feleségével. Ezután elszívott egyet a legjobb szivarjai közül és visszajött dolgozni.
- Én már azt hittem valami baj van. Ez nagyon egészséges!
- Nos, megengedi, hogy tegezzem?
- Természetesen.
- Akkor elmondanám még egyszer: János elhagyta az irodát, beszállt a kocsidba és a házadhoz hajtott. Ott megebédelt a hűtődben talált ételből. Ezután lefeküdt a feleségeddel, elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül és visszajött dolgozni.


A magyar nyelv!

* * *

A halál és a végtelenség

Amikor gyerekként először döbbentem rá a halál, a megszűnés lehetőségére, hetekig kínlódtam a tudata rémével akkori, materialista gondolataimban.

Leginkább az zavart,  hogy végtelen "sötét" semmi.

Mindkét fogalom megfoghatatlan az ember számára: a "soha többet" végtelensége, és a "semmi üressége".

Határokhoz és korlátokhoz szoktunk.

Csak most, felnőtt (?) fejjel fogtam fel a paradoxont.

Rettegünk a haláltól, ami pontot tesz az élet végére...

De miért nem rettegünk a meg nem születettség előző időszakától, amiből érkeztünk?

Hiszen akkor sem éltünk ebben a formában!

Ha nem nyomaszt minket a "nem voltunk" állapota, miért nyomaszt minket a "nem leszünk"?

Ha kibírtuk a nemlét végtelenségét ezt megelőzően, miért ne bírnánk ezt követően is?

* * *