A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rugalmas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rugalmas. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 16., szerda

A szokások energetikai oldala...

Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan magyarázata szerint az emberi lények két okból szokták mindig ugyanazokat az emanációkat választani. Egyrészt azért – és a kettő közül ez a fontosabbik ok –, mert azt tanították nekünk, hogy ezek az észlelhető emanációk, másrészt viszont azért, mert gyűjtőpontunk eleve ezeket az emanációkat választja ki nekünk, és készíti elő felhasználásra.
– Minden élőlénynek van gyűjtőpontja – folytatta –, amely kiválasztja a kitüntetendő emanációkat. A látók abból látják, hogy bizonyos érzékeny lények a világnak ugyanazt a nézetét osztják-e, hogy látják, ugyanazon emanációkat választja-e ki gyűjtőpontjuk.
Don Juan szerint az új látók számára a nagy áttörés akkor következett be, amikor rájöttek, a gyűjtőpont helye az élőlények fényszövedékén nem állandó sajátosság, hanem megszokás által rögzül. Ezért fektetnek oly nagy hangsúlyt arra, hogy dolgaikban és szertartásaikban mindig legyen valami új. Szörnyen szeretnék, ha sikerülne új szokásokat felölteniük.
– A nagual-vágás azért olyan fontos – folytatta –, mert kimozdítja helyéből a gyűjtőpontot, megváltoztatja helyzetét. Időnként még maradandó hasadékot is hagy a helyén, amitől a gyűjtőpont végképp elmozdul a helyéről, és drámailag megváltozik a tudomás. Ennél is fontosabb azonban az, hogy helyesen értsük a tudomásra vonatkozó igazságokat, s ezáltal ráébredjünk, hogy a gyűjtőpont belülről is mozgatható. Az a sajnálatos igazság, hogy az emberi lények mindig a konokságuk miatt veszítenek. Egyszerűen nem vesznek tudomást a bennük rejlő lehetőségekről.
– Hogy tudja valaki belülről előidézni ezt a változást? – kérdeztem.
– Az új látók azt szokták mondani, hogy a dolog fortélya a felismerésben rejlő megvalósulás – mondta don Juan. – Azt mondják, az embernek először tudomást kell vennie arról, hogy az észlelt világot a fényszövedék meghatározott pontján elhelyezkedő gyűjtőpont hozza létre. Ha ezt egyszer megérti valaki, attól fogva a gyűjtőpont az új szokások folytán szinte tetszés szerint elmozdítható.
Nem egészen értettem, mit ért szokáson, ezért kértem, hogy tegye számomra világosabbá ezt a fogalmat.
– Az ember gyűjtőpontja a Sas parancsolata szerint a fényszövedék egy meghatározott területén jelenik meg – mondta don Juan. – A pontos helyét azonban a megszokás, a folytonos ismétlés alakítja ki. Először megtanuljuk, hogy a gyűjtőpont arra a bizonyos pontra tehető, aztán már mi magunk parancsoljuk magunknak, hogy ott legyen, ahol van. A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata, hogy a pontnak ezen a helyen kell rögzülnie. Ezt nagyon alaposan gondold át! A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata!

Carlos Castaneda - Ixtláni utazás

Nevetett, és mutatta, hogy üljek le mellé. Titokzatos módon ismét átalakult az egész helyzet. Mihelyt beszélni kezdett, ijedtségem eltűnt.
– Mik a szokásaim? – kérdeztem.
– Mindent megszokásból csinálsz.
– De hát nem mindenki ilyen?
– Nem mindenki. Én nem megszokásból csinálom, amit csinálok.
– Mi váltotta ki ezt az egészet, don Juan? Mit tettem vagy mondtam, amitől ezt csináltad?
– Aggódtál az ebéd miatt.
– Nem szóltam semmit; honnan tudod, hogy aggódtam?
– Minden délben aggódsz az evés miatt, minden este hat körül és minden reggel nyolc óra tájékán – mondta gonosz vigyorral. – Akkor is aggódsz ezekben az időpontokban, ha nem vagy éhes. Pusztán meg kellett fújnom a sípomat, hogy megmutassam a szokásokhoz ragaszkodó szellemedet. Szellemedet külső jelekhez idomították.

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány

... a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

...de vajon ez igazi változás?

Anthony de Mello - Ébredj tudatára

Csupán egyetlen kivezető út van, éspedig az, ha megszabadulsz a beléd ültetett programtól. Hogy valósítható ez meg? Úgy, hogy tudatára ébredsz programozott voltodnak. Nem változhatsz meg a változásra törekvés szándékával {!!}; nem változhatsz meg eszmék által; nem változhatsz meg új szokások felvételével. A viselkedésed talán változik, de te nem. Te csak a tudatára ébredés révén {változhatsz és} változol, és a megértés által. Amikor kőnek látod a követ, és papírdarabnak a papírdarabot, akkor többé nem hiszed, hogy a kő értékes gyémánt, nem hiszed, hogy a darab papír egy milliárd dollárra szóló csekk. Amikor látod ezt, megváltozol. Többé nincs erőszak ama próbálkozásaidban, hogy megváltoztasd magad. Máskülönben az, amit változtatásnak nevezel, egyszerűen annyi, mintha más helyre tolnád a szobádban a bútorokat. A viselkedésed megváltozott, de te nem.
...
Az egyetlen mód a változásra az, hogy változtatsz a felfogásodon. De mit is jelent a felfogás?

Netcikk 1

A klasszikus kondicionálás szerint ha egy semleges inger egy biológiailag releváns, feltétlen ingerrel párosul, akkor maga is olyan hatást vált ki, mint a feltétlen inger.

Netcikk 2

Megszokás: a legalapvetőbb viselkedési forma.
Habituáció: amire nem kell figyelni. A tanulás legegyszerűbb formája. Ennek során megtanuljuk azoknak az ingereknek a figyelmen kívül hagyását, melyek ismerősek és nincs komoly következményük.
Klasszikus kondicionálás: passzív folyamat. Iván Pavlov orosz fiziológus figyelte meg azt a jelenséget, melynek lényege, hogy egymástól független ingerek képesek ugyanazt a választ kiváltani, ha időben (rövid időn belül és megbízhatóan) követik egymást.

Szendi Gábor - Pánik

Az elmúlt száz évben a viselkedések kioltásának sok törvényszerűségét feltárták. A legegyszerűbbek közé tartozik az, amikor a jutalmazott viselkedés a jutalom elmaradása után megszűnik.
Erről szól az anekdota, amikor a juhász hajnalonként furulyázva ment el egy ember ablaka alatt. Az egy nap megelégelte, hogy minden hajnalban felkeltik, s következő nap nyájasan kitárta ablakát, és így szólt:
"Ej, be szépen muzsikál kend, megkínálhatom egy kupicával?".
A juhász elfogadta, és ez így ment egy héten át. Gazduram tehát pálinkát kondicionált a furulyázáshoz. Ám egy hét múlva többé nem nyitott ablakot. A juhász először nem értette a dolgot, de aztán úgy megsértődött, hogy többe annál a háznál direkt nem furulyált. Gazduram sikeresen kioltotta a furulyázási viselkedést.

Itt az ideje

Viselkedj már!


* * *

Szembeszállás a világgal - vagy áramlás vele?

Deepak Chopra - Az Élet Hét Törvénye

Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egészében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.

Amikor egy helyzet vagy egy ember felingerel vagy csalódást okoz, ébredjünk rá, hogy nem a helyzetre vagy a személyre, hanem az azzal kapcsolatos (saját) érzéseinkre reagálunk. Ezek saját érzéseink, márpedig ezek nem valaki más hibái. Amikor teljesen felismerjük és megértjük ezt, akkor érjük el az érettség fokát, amelyen készek vagyunk felelősséget vállalni érzéseinkért és képesek vagyunk változtatni ezeken. Ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, képessé válunk felelősséget vállalni a helyzeteinkért és mindazokért az eseményekért, amelyeket problémásnak találunk.

Ez visz el minket a Legkisebb erőfeszítés törvényének második összetevőjéhez: a felelősséghez. Mit jelent a felelősség? Azt jelenti, hogy senkit és semmit nem vádol-hatok egy helyzetért - még saját magamat sem. Elfogadva az adott körülményeket, eseményt, problémát, a felelősség azt a képességet jelenti, hogy van alkotó, pozitív válaszom az éppen adott, olyan, amilyen helyzetre. Minden probléma lehetőség csíráit tartalmazza, és ez a tudatosság lehetővé teszi a pillanat megragadását és a helyzet vagy dolog jobbra fordítását.
Ha egyszer ezt megtettük, minden, korábban bosszantónak talált helyzet valami új és szép megteremtésének lehetőségévé válik, és minden, korábban elviselhetetlennek és gyötrőnek talált ember tanítóvá válik. A valóság tulajdonképpen értelmezés kérdése. Márpedig ha a valóságot ily módon értelmezzük, azt vesszük észre, hogy tanítók vesznek körül és fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak körülöttünk.

Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja.

A Legkisebb erőfeszítés törvényének harmadik összetevője a védekezés-nélküliség, amely azt jelenti, hogy a tudatosságunk védtelenségben gyökerezik, és le kell mondani arról az igényről, hogy álláspontunkat bárkire ráerőltessük vagy arról bárkit is meg akarjunk győzni. Ha megfigyeljük az embereket magunk körül, észre-vehetjük, hogy idejük 99 százalékát álláspontjuk körülbástyázásával töltik. Pusztán azzal, ha lemondunk erről az igényről, hihetetlen mennyiségű energiánk szabadul fel, amelyet korábban elpocsékoltunk.

Ha másokkal szemben védekezőek és szemrehányóak vagyunk, és az élet pillanatait nem fogadjuk el úgy, ahogy vannak, folyamatosan ellenállásba fogunk ütközni. Bármikor, ha ellenállást érzékelünk, fel kell ismernünk, hogy az csak fokozódni fog, ha erőltetjük a helyzetet. Nem akarunk olyan mereven állni, mint a magas tölgyfa, amely megroppan és kidől a viharban. Hajlékonyak akarunk lenni, mint a nád, amely meghajlik a viharban és túléli azt.

Teljesen fel kell hagyni az álláspontunk védelmével. Ha nincs körülbástyázandó álláspont, értelmetlen érveket gyártani. Ha ez a harc- és ellenállás-nélküliség folyamatossá válik életünkben, teljesen a jelenre, annak ajándék jellegére tudunk figyelni. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A múlt történelem, a jövő titok, a jelen pillanat pedig ajándék." Ezért hívja az angol nyelv a jelen pillanatot "present"-nek, ami két jelentésű szó: "ajándék"-ot is jelent.

Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan megszakította magyarázatát, mivel rövid üzleti útra kellett mennie. Nestor vitte el autóval Oaxacába. Miközben kikísértem őket, eszembe jutott, hogy don Juannal való kapcsolatom kezdetén mindig azt hittem, valami másra gondol, amikor üzleti utat emleget Don Juan minden ilyen út előtt egyik tökéletesen szabott, mellényes öltönyét vette fel a sok közül, amitől egy csapásra megváltozott – egyáltalán nem hasonlított arra az öreg indiánra, akinek én ismertem. Nem álltam meg, hogy meg ne jegyezzem, milyen rendkívüli átalakuláson esett át.

– Nagual csak az lehet, aki eléggé rugalmas ahhoz, hogy akármi legyen – felelte. – Nagualnak lenni egyebek mellett azt jelenti, hogy az embernek egyetlen olyan álláspontja se legyen, amelyet védeni kellene. Jól vésd az agyadba ezt – még többször vissza fogunk térni rá!

Később valóban minden lehetséges módon vissza is tértünk erre, és valóban úgy nézett ki, mintha don Juannak nem lenne védenivalója, de mialatt Oaxacában volt, némi kételyem támadt. Hirtelen rájöttem, hogy mégis van egy álláspont, amelyet a nagualnak meg kell védeni – ez az álláspont a Sas leírása, amely véleményem szerint szenvedélyes védelemre szorul.

Megpróbáltam feltenni ezt a kérdést don Juan társainak, de kitértek próbálkozásaim elől. Azt mondták, el vagyok zárva az efféle viták elől, amíg don Juan nem fejezi be magyarázatait.

Abban a pillanatban, hogy don Juan hazajött, leültünk beszélgetni; első dolgom az volt, hogy nekiszegezzem ezt a kérdést.

– Ezek az igazságok nem olyanok, amelyeket szenvedélyesen kellene védelmezni – felelte don Juan. – Tévedsz, ha azt hiszed, hogy védeni akarom őket. Ezeket az igazságokat a harcosok örömére és okulására állították össze, nem azért, hogy tulajdonosi érzéseket alakítsanak ki bennük. Amikor azt mondtam, hogy a nagualnak nincs védeni való álláspontja, többek közt arra is gondoltam, hogy nincsenek rögeszméi.

Lao-ce - Tao Te King - 76. szakasz

Mikor az ember megszületik:
gyenge, lágy.
Mikor meghal:
kemény, erős.
Mikor a fák, füvek sarjadnak:
gyengék, hajlékonyak.
Mikor elhalnak:
kemények, szárazak.
A kemény, erős: a halálé;
a gyenge, lágy: az életé.
Az erős fegyver csatát veszít,
a kemény fa eltörik;
az erős, hatalmas lenn marad,
a gyenge, lágy: emelkedik.

* * *