Menny és Pokol - egy helyen

A. D. Mello

Mindkettő – amitől menekülsz, és ami után vágyódsz – benned van.

Úgyhogy teljesen hiábavaló a nagy rohangálás!

(Laid Back: Don't run from your shadow)

Az árnyék ott a falon

(Mike Oldfield: Shadow on the Wall)

...a plafonon - jobb ha tudod, sosem vagy egyedül

(East: Rések a falon)

Figyel téged! És jól az orrodra koppint, ha...

(URH: Nagy Testvér)

Müller Péter - A boldogságról



Isten országa nem kívülről jön el.

Nem úgy jön el, hogy azt mondják, hogy íme itt van, vagy íme amott van.

Mert az bennetek van. Ami mit jelent?



Ami azt jelenti, hogy BENNÜNK VAN.



A lelkünk mélyén, ott van, ami igazán vagyunk: ott lakik a Boldogság.

És abban a pillanatban, ahogy ez az emberben felvillan - és ez lényegében nem más, mint az igazi önismeret - abban a pillanatban nem lesz oly mértékű külvilágfüggő, mint amennyire eddig volt.

Egy kicsit marad, mert az ember kettős lény: az ember sárból, napsugárból van. Na de csak sár? És semmi napsugár?

Persze... persze, az emberre hat a külvilág.

De abban a pillanatban, hogy én nem hatok a világra, abban a pillanatban én nem hatok magamra, abban a pillanatban, amikor az én lelkemet, mint a Pinokkiót, kívülről akarják meghatározni, a külső erők és az események és a történések, abban a pillanatban én elvétem az életcélomat és soha boldog nem lehetek.



Mert azért azt ne felejtsétek - soha olyasmi nem történhet a világban kívül, ami engem belül boldoggá tudna tenni.



Mert ha én elfelejtem a saját belső valómat, akkor is boldogtalan vagyok, ha kívül valami jó ér.

Mint itt, amikor semmit sem ér semmi

Örülni tudok neki, de boldog nem tudok lenni, mert a boldogság az egy beteljesültség-érzés.

És hiába nyerek a lottón, máris bosszankodni fogok, hogy az adót levonják belőle: "a fene egye meg, 1 millió nemtudoménhány milliárd, de hát azért húszmilliót levont, hát az azért sok, mi mindent lehetne abból venni?!"

És ha valamit sikerül nyerni az embernek, ott marad a félelme, hogy elveszti. ...

* * *

Utazás az ÉN-ben

Göbölyös N. László - Jim Morrison

Sugerman a 'Wonderland Avenue'-ban így ír le egy beszélgetést Jimmel valahol az óceán partján, ahová Jim akkor vitte le, amikor Danny elpanaszolta neki, hogy nem tud mit kezdeni magával és félelmeivel.
- Most hogy vagy? – Jim mögöttem állt.
– Bizonytalan vagyok.
– Te vagy a sofőr – mondta. Csak dadogtam erre. – Azt mondtam, Te vagy a sofőr. Bármi is játszódik le a fejedben, bármilyen útra indulsz, nem kell félned semmitől. Utazol önmagadban. Te vagy a sofőr, az utas, a kocsi, a látóhatár.

Leültünk. Jim beletúrt a sárba, kiásott egy gilisztát és hagyta, hogy végigsikoljon ujjain.
– A titok és a fájdalom megelőzi az alkotás aktusát. Te most éppen önmagadat próbálod megalkotni. Próbálkozz és élvezd. Fogadd el az elfogadhatatlant. Bármi is történik, öleld magadhoz.
Állj ki magadért, és megmenekülsz. Meg kell tapasztalnod minden érzelmet, minden szenvedést. Miután mindezeken átmentél, a másik oldalon szabad emberként jössz ki. – Egy kicsit jobban éreztem magamat. A zűrzavar kezdett elpárologni.

Mindent kezdett beragyogni a világosság. Még a köd is lánggal égett.
– Ez az igazi felszabadulás. A szabadság. Az egyetlen dolog, amiért érdemes meghalni. Nem az a fajta felszabadulás, amelyről háborúk kapcsán szoktak beszélni. Egy ügyért meghalni – értelmetlen. Nem erről szól az élet. Személyes szabadság, ez az élet... – Szinte csak suttogott.

Egészen közel kellett hajolnom hozzá, hogy halljam.
– Személyes háború, ezért nehezebb is, de nem kevésbé valóságos. A halál, akár a valóságban, akár a képzeletben, mindig itt van. És van-e, ami elfogadhatatlanabb a halálnál? Nevezz meg akár egyetlen dolgot. Nem tudsz. Ha egyszer elfogadod a halált, akkor hazaértél, szabad vagy. Senki nem árthat neked.

Talán az örökkévalóságig hallgattam volna Jimet. Eltűnt a félelem és bizalommá vált. Pozitív sugarak töltöttek el...

The Doors: The End

Jöttment ember, mi marad utánad?

Monty Python: Always look on...

* * *

Ki vagyok én?

Jeffrey Stone - Az Éj Kardja

Griarth elhátrált, és komoram meredt Otoaakra.

Az óriás még mindig állt, de dühe már lehiggadt.

- Ki vagy te, Leon Silver? - kérdezte csendesen.

Leon vállat vont és sóhajtot.

- Ez egy olyan kérdés, amire rég szeretnék már én is választ kapni.

...

- Hosszú út állt mögöttem - mondta Leon lehangoltan, és mindvégig sötétben tapogatóztam. Szívesen válaszolnék arra a kérdésedre, hogy ki vagyok, de mind közül ez a legtitokzatosabb dolog számomra.

 

 

Biegelbauer Pál: Ki vagyok Én?



* * *

 

Az én Isten-hite

Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?

Néhány mondat erejéig hadd térjek ki egy fogalomra (vagy valóságra, teljesen mindegy, nagyon sok mindenféleképpen nevezik: a mi kultúránkban úgy nevezik, hogy Isten).

Sajnos, ha az ember a Kossuth rádiót fél kettő tájban bekapcsolja, és valamilyen vallási műsort hallgat, egy igen furcsa istenkép bontakozik ki.
Olyan istenkép, ami mindannyiunkban benne van valamilyen módon, valami nagyúr, aki hatalmas, dicsőséges, jó és irgalmas. Aki büntet és jutalmaz, akit lehet kérni és vagy teljesíti, vagy nem, amit kérünk (ebben eléggé kiszámíthatatlan).

Mondhatnám úgy, hogy egy egyetemesen elterjedt istenkép kevésbé hízelgően megfogalmazva a következő:
Van egy kaporszakállú vén kukkoló, aki állandóan lesi, mikor teszek jót-rosszat, hogy büntessen-jutalmazzon, és a mennyei butikos, aki megfelelő lemondás, meg ima fejében vagy megad, vagy nem ad meg valamit.

Ez az istenkép él és virul. Holott vallástörténetileg kétezer éve tökéletesen érvényét vesztette. Már nem is szabadna erről beszélni gyakorlatilag.

De nem kell itt épp a kereszténységhez fordulni - ez valamennyi, legalábbis a vallását tényleg komolyan vevő ember számára teljesen tarthatatlan.

Vallásfilozófiát tanítottam, és amikor a tematikában eljutottunk az istenbizonyítékokhoz, hát a terem csordultig megtelt - még más évfolyamról is jöttek.
Más főiskoláról, más egyetemről is jöttek, hogy "jaj, hát végre bizonyítsák be az Istent!".

És mondtam: "Biztos csalódást fogok okozni, mert mindenki azt várja, hogy azt az istent bizonyítsam be, annak a létét, aki őbenne van az Istenről.

A. D. Mello - Hiedelem

A Mester Arisztotelészt idézte. "Az igazság keresésében jobbnak tűnik, s valójában szükséges is, hogy feladjuk a számunkra legkedvesebbet." És az "igazság" szót felcserélte az "Isten" szóval.
Később az egyik tanítvány ezt mondta a Mesternek:
- Kész vagyok, hogy Isten keresése érdekében lemondjak mindenről: jómódról, barátokról, családról, hazámról, még az életemről is. Mi mást adhatna még fel egy ember?
A Mester nyugodtan felelt:
- Istenről alkotott hiedelmeit.
A tanítvány szomorúan távozott, mert nagyon ragaszkodott a meggyőződéséhez. .lobban félt a "tudatlanságtól", mint a haláltól.

Isten bukott el...
... avagy mi?
(Metallica: The God that failed)

Az én kis személyes istenem
(Depeche Mode: Personal Jesus)

Hit, antihit - egyre megy

Camp, L. Sprague de: Manótorony - 7. fejezet

Add fel a félelmed és csatlakozz!
(Prong: Your fear)

* * *

Énkép, Tekép, Tikép - és hol vagy Én ebben?

Biegelbauer Pál - Egészség szívében

ÉN és TE = MI

Mielőtt megpróbáljuk az életünket alapvetően meghatározó csoda, a párkapcsolat titkáról fellebbenteni a fátylat, érdemes néhány, ennek megértéséhez szükséges fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk:

Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.

Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak. Életünk alapproblémája, hogy ezzel az énképpel, egóval azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az énkép én vagyok, azaz, amit "tudok" magamról, az vagyok.

Ha belegondolunk abba, hogy is jön létre ez az énkép, világosan látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ugyanis a Világba lépésünk pillanata óta mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamilyen véleményt alkot rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk össze énképünket. Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran egymásnak ellentmondó véleményekkel találkozunk. Ezért is oly gyakori az önmagunknak feltett kérdés: Milyen is vagyok én voltaképpen?

Az énképünk alapvetően másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc próbára teszi. Egy súlyos csalódás az "önmagunkról alkotott" véleményben akár össze is omlaszthatja énképünket, és mi ott állunk egónk tört cserepei között és reszketeg kézzel próbáljuk azt ismét összerakni.

Van egy törvény, amit kevesen ismernek, és ez alapvetően helyére teszi énképünk valóságának tarthatatlanságát. Így hangzik: Akárki véleményt alkot bárkiről, vagy bármiről, ez a vélemény őróla szól, őt jellemzi, és nem azt, akiről, vagy amiről véleményt mond. Tehát az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek.

...

A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiség jellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk rossz tulajdonságaira.

 A kundabuffer effektus

* * *

Most akkor kiterjesztenünk, vagy nyesnünk kell magunkat?

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

Amikor arról kérdezték, hogy mit tesz a tanítványaiért, a Mester ezt mondta:
- Azt, amit a szobrász tesz egy tigris szobráért: fog egy márványtömböt, és mindent lever róla, ami nem látszik tigrisnek.
Amikor később a tanítványok megkérdezték, hogyan is értette ezt, így válaszolt:
- Az én feladatom az, hogy leszedjek rólatok mindent, ami nem ti vagytok: minden gondolatot, érzést, beállítottságot és kényszert, ami a kultúrátokból és a múltatokból ragadt rátok.

* * *

A lehetőségek horizontja...

Popper Péter, Pszinapszis előadás (részlet)

A fiatal embert egy végtelen horizont veszi körül.

Szóval tulajdonképpen minden lehet belőle.
Nobel díjas fizikus, űrhajós, mit tudom én micsoda...
Aranybányász... és vezérigazgató: bank vezérigazgató.
Minden... amit akar.

És akkor a horizont - ahogy mennek előre az évek - elkezd körvonalazódni.

Egyre határozottabbá válik. És egyre szűkebbé.

És tudja, hogy már űrhajós nem lesz, hajóskapitány nem lesz, már bankár se lesz belőle...

És még tovább szűkülnek a horizontok.
Egyre közelebb jön hozzá a határ.

És már tudja, hogy maximálisan az a perspektívája, hogy lesz egy három szobás lakása, na talán még egy telke is...

Aztán még szűkül a horizont.
És végül a horizont idős korra eléri a testfelszínt...

Útnak indul a Fiú.
Majd hazatér, ha eleget tékozolt, nemde?

(Bronski Beat: Smalltown boy)

Míg végül csupán eggyel kellett beérnem...

(Időjós)

* * *