A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erőszak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erőszak. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 12., csütörtök

Valláshatalom erőgyakorlása

Carl Sargent, Marc Gascoigne - Fekete Madonna


– Ez már nem olyan, mint a régi szép időkben, amikor a vallás nevében gyilkoltatták le egymással a népeket, izgalmas, brutális, nagy képzelőerőre valló módokon – mondta Sugár, láthatóan élvezettel.

– Azt hittem, ez a te specialitásod – mondta Serrin.

– Hé, ne légy igazságtalan! – kérte ki magának Sugár teljesen komolyan. – A mi játékunknak az a lényege, hogy minél gyorsabban leszedjük az ellenfelet – mielőtt ő szedne le minket. Az Inkvizíció esetében kínzásról és véres szadizmusról van szó. Egyszer majd nézd meg, milyen kínzóeszközöket találtak fel – van egy múzeum Amszterdamban, ahol egy csomó ilyet lehet látni. Ha csak eszembe jut, a hideg futkos a hátamon. Beteges mocskok. Igazán jó tudni, hogy Isten vezette a kezüket, azért tudták mindet olyan precízen megalkotni.









* * *

2010. augusztus 7., szombat

Religio versus realitás

Robert N. Charrette - Keresd a magad igazát

- Bűn? Lélek? Sápadtarcú, te összevissza beszélsz.

Én nem járom Jézus útját.

Elég hamar rájöttem, hogy az nem passzol a szennyel az utcán.

Amikor legutóbb odatartottam az arcomat, a végén ki kellett cseréltetni. -



Gyerekkoromban kértem Istent, adjon nekem egy biciklit. 
Aztán rájöttem, hogy a dolgok nem így működnek. 
Úgyhogy loptam egyet, és kértem Istent, bocsássa meg. 



* * *

2010. május 26., szerda

A csend a jobb kapcsolat titka?

A. D. Mello - A Csend szava

Egy farmer rászánta magát, hogy megnősüljön, ezért aztán felnyergelte öszvérét, és elindult a városba, hogy találjon magának egy asszonyt. Idővel talált is magának egy nőt, akiről azt gondolta, hol jó feleség lenne belőle. Megházasodtak.
A szertartás után mindketten felültek az öszvérre, és visszaindultak a farmra. Egy idő után azonban az öszvér megállt, és mozdulni sem volt hajlandó. Erre a férfi leszállt, és egy hatalmas bottal ütni kezdte a jószágot, míg az ismét el nem indult.
- Ez volt az első - szólt a farmer.
Néhány mérföld után az öszvér újból megállt, farmer pedig leszállt, és ismét addig ütötte az állatot, amíg az el nem indult.
- Ez volt a második - szólt a farmer.
Néhány mérföld múlva az öszvér harmadszor megállt. Ekkor a farmer leszállt, levette a feleségét is, elővette a pisztolyát, és úgy fejbe lőtte az öszvért, hogy az egy pillanat alatt elpusztult.
- Hogy te milyen ütődött vagy! - kiáltott fel felesége. - Ez egy j6 és erős állat volt, aminek na hasznát vehettük volna a farmon, de te hirtelen indulatodban elpusztítottad. Ha tudtam volna, hogy milyen keményszívű vagy, nem mentem volna hozzád feleségül ...
És csak mondta, mondta, még vagy alább percig. A farmer kivárta, hogy az asszony megálljon egy pillanatra levegőt venni. Akkor azonban így szólt:
- Ez volt az első.
A történet szerint azután boldogan éltek.

Psssszt!

Vicc (email):

Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:
- Istenem, mi történt magával?
A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert! Mikor az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele a torkát, alaposon öblögessen!
Két hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr, ez csodálatos, amit javasolt! Képzelje, jön az uram holt részegen én meg csak öblögetem, öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem ...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell...


Az erőszak része a rendszernek...
(Monty Python: Holy Grail)

Sokszor a verbális agresszió  mélyén gyerekes gyengeség áll...
Az engedés hátterében pedig ott rejtőzhet a csendes erő.


Néha ki kell adni, ami feszít

A nyers erő álcázza a gyengeséget, belső félelmet,
a bizonytalanságot és a zavarodottságot
(Sepultura: Refuse/Resist)

A fű csendben nő:
Csak törekszik felfelé.
Hangját nem hallatja,
Magát nem hirdeti.


* * *

2009. december 16., szerda

Szembeszállás a világgal - vagy áramlás vele?

Deepak Chopra - Az Élet Hét Törvénye

Amikor az adott pillanattal szembeszáll valaki, az egész világegyetemmel szegül szembe. Ehelyett meghozható az a döntés, hogy ma nem szegülök szembe az élet pillanataival, nem szállok harcba az egész világegyetemmel, hanem teljesen és egészében elfogadom a pillanatot. Úgy fogadom el a dolgokat, ahogy vannak, nem pedig aszerint, hogy milyennek szeretném őket éppen most. Ezt fontos megérteni. Kívánhatom, hogy a jövőben másképp legyenek a dolgok, de az adott pillanatban úgy kell elfogadnom őket, ahogy vannak.

Amikor egy helyzet vagy egy ember felingerel vagy csalódást okoz, ébredjünk rá, hogy nem a helyzetre vagy a személyre, hanem az azzal kapcsolatos (saját) érzéseinkre reagálunk. Ezek saját érzéseink, márpedig ezek nem valaki más hibái. Amikor teljesen felismerjük és megértjük ezt, akkor érjük el az érettség fokát, amelyen készek vagyunk felelősséget vállalni érzéseinkért és képesek vagyunk változtatni ezeken. Ha elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, képessé válunk felelősséget vállalni a helyzeteinkért és mindazokért az eseményekért, amelyeket problémásnak találunk.

Ez visz el minket a Legkisebb erőfeszítés törvényének második összetevőjéhez: a felelősséghez. Mit jelent a felelősség? Azt jelenti, hogy senkit és semmit nem vádol-hatok egy helyzetért - még saját magamat sem. Elfogadva az adott körülményeket, eseményt, problémát, a felelősség azt a képességet jelenti, hogy van alkotó, pozitív válaszom az éppen adott, olyan, amilyen helyzetre. Minden probléma lehetőség csíráit tartalmazza, és ez a tudatosság lehetővé teszi a pillanat megragadását és a helyzet vagy dolog jobbra fordítását.
Ha egyszer ezt megtettük, minden, korábban bosszantónak talált helyzet valami új és szép megteremtésének lehetőségévé válik, és minden, korábban elviselhetetlennek és gyötrőnek talált ember tanítóvá válik. A valóság tulajdonképpen értelmezés kérdése. Márpedig ha a valóságot ily módon értelmezzük, azt vesszük észre, hogy tanítók vesznek körül és fejlődésre alkalmas lehetőségek adódnak körülöttünk.

Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükség van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja.

A Legkisebb erőfeszítés törvényének harmadik összetevője a védekezés-nélküliség, amely azt jelenti, hogy a tudatosságunk védtelenségben gyökerezik, és le kell mondani arról az igényről, hogy álláspontunkat bárkire ráerőltessük vagy arról bárkit is meg akarjunk győzni. Ha megfigyeljük az embereket magunk körül, észre-vehetjük, hogy idejük 99 százalékát álláspontjuk körülbástyázásával töltik. Pusztán azzal, ha lemondunk erről az igényről, hihetetlen mennyiségű energiánk szabadul fel, amelyet korábban elpocsékoltunk.

Ha másokkal szemben védekezőek és szemrehányóak vagyunk, és az élet pillanatait nem fogadjuk el úgy, ahogy vannak, folyamatosan ellenállásba fogunk ütközni. Bármikor, ha ellenállást érzékelünk, fel kell ismernünk, hogy az csak fokozódni fog, ha erőltetjük a helyzetet. Nem akarunk olyan mereven állni, mint a magas tölgyfa, amely megroppan és kidől a viharban. Hajlékonyak akarunk lenni, mint a nád, amely meghajlik a viharban és túléli azt.

Teljesen fel kell hagyni az álláspontunk védelmével. Ha nincs körülbástyázandó álláspont, értelmetlen érveket gyártani. Ha ez a harc- és ellenállás-nélküliség folyamatossá válik életünkben, teljesen a jelenre, annak ajándék jellegére tudunk figyelni. Valaki egyszer azt mondta nekem: "A múlt történelem, a jövő titok, a jelen pillanat pedig ajándék." Ezért hívja az angol nyelv a jelen pillanatot "present"-nek, ami két jelentésű szó: "ajándék"-ot is jelent.

Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan megszakította magyarázatát, mivel rövid üzleti útra kellett mennie. Nestor vitte el autóval Oaxacába. Miközben kikísértem őket, eszembe jutott, hogy don Juannal való kapcsolatom kezdetén mindig azt hittem, valami másra gondol, amikor üzleti utat emleget Don Juan minden ilyen út előtt egyik tökéletesen szabott, mellényes öltönyét vette fel a sok közül, amitől egy csapásra megváltozott – egyáltalán nem hasonlított arra az öreg indiánra, akinek én ismertem. Nem álltam meg, hogy meg ne jegyezzem, milyen rendkívüli átalakuláson esett át.

– Nagual csak az lehet, aki eléggé rugalmas ahhoz, hogy akármi legyen – felelte. – Nagualnak lenni egyebek mellett azt jelenti, hogy az embernek egyetlen olyan álláspontja se legyen, amelyet védeni kellene. Jól vésd az agyadba ezt – még többször vissza fogunk térni rá!

Később valóban minden lehetséges módon vissza is tértünk erre, és valóban úgy nézett ki, mintha don Juannak nem lenne védenivalója, de mialatt Oaxacában volt, némi kételyem támadt. Hirtelen rájöttem, hogy mégis van egy álláspont, amelyet a nagualnak meg kell védeni – ez az álláspont a Sas leírása, amely véleményem szerint szenvedélyes védelemre szorul.

Megpróbáltam feltenni ezt a kérdést don Juan társainak, de kitértek próbálkozásaim elől. Azt mondták, el vagyok zárva az efféle viták elől, amíg don Juan nem fejezi be magyarázatait.

Abban a pillanatban, hogy don Juan hazajött, leültünk beszélgetni; első dolgom az volt, hogy nekiszegezzem ezt a kérdést.

– Ezek az igazságok nem olyanok, amelyeket szenvedélyesen kellene védelmezni – felelte don Juan. – Tévedsz, ha azt hiszed, hogy védeni akarom őket. Ezeket az igazságokat a harcosok örömére és okulására állították össze, nem azért, hogy tulajdonosi érzéseket alakítsanak ki bennük. Amikor azt mondtam, hogy a nagualnak nincs védeni való álláspontja, többek közt arra is gondoltam, hogy nincsenek rögeszméi.

Lao-ce - Tao Te King - 76. szakasz

Mikor az ember megszületik:
gyenge, lágy.
Mikor meghal:
kemény, erős.
Mikor a fák, füvek sarjadnak:
gyengék, hajlékonyak.
Mikor elhalnak:
kemények, szárazak.
A kemény, erős: a halálé;
a gyenge, lágy: az életé.
Az erős fegyver csatát veszít,
a kemény fa eltörik;
az erős, hatalmas lenn marad,
a gyenge, lágy: emelkedik.

* * *

2009. május 16., szombat

Nevelés vagy segítség... vagy ismét a pokolba vezető út...

Osho - Szerelmesen

A gyermeknek a szeretetedre, nem a segítségedre van szüksége. Dédelgetést és támogatást igényel, nem a segítségedet.

A gyermekben szunnyadó lehetőségek ismeretlenek, úgyhogy nem nyújthatsz neki helyénvaló segítséget a kibontakoztatásukhoz. Nem segíthetsz egy ismeretlen cél elérésében, mindössze annyit tehetsz, hogy nem avatkozol közbe. Az igazat megvallva "segítségnyújtás" jogcímén mindenki beleavatkozik mindenki más dolgába, és mivel a jogcím gyönyörű, senki sem ellenkezik...
...

A gyermekben ismeretlen lehetőségek rejlenek, és semmiképpen nem lehet előre kitalálni, mivé cseperedik. Képtelenség tehát azt sugallni, hogy: "ilyen és ilyen módon segítheted a gyermekedet".

Minden gyerek egyedüli példány, ezért nem létezik egyetlen általános gyakorlat, amely mindnyájukra alkalmazható...



Csinálj, amit akarsz...
...ha az az, amit én akarok,
hogy csinálj
["Tavaly szeptemberben arra bíztattam Shellyt,
hogy nézzen más hobbi után..."]

Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan magyarázata szerint az új látók meglátták, hogy az emberi lények két nagy csoportra oszthatók: vannak, akik törődnek a többi emberrel, és vannak, akik nem.

E két szélsőség között a kettő végtelenül sokféle keverékét látták.

Julian nagual az embereknek abba a csoportjába tartozott, akiket egyáltalán nem érdekeltek az emberek – don Juan viszont épp az ellentétes kategóriába sorolta magát.

– Nem azt mondtad egyszer, hogy jószívűségében még az ingét is odaadta volna? – kérdeztem.

– De, hogyne! – válaszolt don Juan. – Sőt nemcsak jószívű volt, hanem elbűvölő ember is! Mély és őszinte érdeklődést mutatott mindenki iránt, aki csak megfordult a környékén. Kedves volt és nyíltszívű; mindenét hajlandó volt odaadni bárkinek, akinek nagyobb szüksége volt rá, vagy akit történetesen megszeretett. Őt viszont mindenki szerette, mert ahogy az valódi rejtőzőművészhez illik, mindig őszinte érzéseit közölte az emberekkel: vagyis hogy annyit sem érnek neki, mint egy lyukas rézgaras.

Nem szóltam egy szót sem, de don Juan tudatában volt annak, hogy egyrészt nem hiszem el, másrészt elkedvetlenedek attól, amit mond. Elkacagta magát, ide-oda forgatta a fejét.

– Pont ez a rejtőzés – mondta. – Látod, még el se kezdtem Julian nagual történetét, máris ideges lettél.

Újra kitört belőle a nevetés, amikor megpróbáltam elmagyarázni, mit érzek.

– Julian nagual az ég világon senkivel sem törődött – folytatta. – Éppen ezért tudott segíteni az embereken. És segített is, akin csak tudott; azért adta oda az utolsó gatyáját is, mert tojt az emberekre!

...

Don Juan kifejtette, ő azért nem segített soha senkinek, mivel őt nagyon is érdeklik az emberek, és kínosan érezte volna magát, ha jószívűsködik. El se tudta volna képzelni, hogy úgy szeressék, ahogyan Julian nagualt, attól meg végképp hülyén érezte volna magát, ha valakinek odaadta volna ingét-gatyáját.

– Én annyira törődöm az embertársaimmal – folytatta don Juan –, hogy semmit sem teszek értük. Azt se tudnám, mit kell tennem. Ráadásul soha nem hagyna nyugodni a gondolat, hogy ajándékaimmal valakire rákényszeríteni az akaratomat.



Vicc

Egy természetszerető ember meglátott egy csigát, amelyik az úttesten haladt, éppen párhuzamosan a sávokkal. Megijedt, hogy szegény kis állatot agyonnyomják az autók, ezért gyorsan berohant, felkapta és a biztonságosnak vélt fűre helyezte.
Majd lelkében megnyugvással - hogy ma ismét hasznára volt valakinek - továbbállt.
A csiga egy ideig nem merte kidugni még a csápjait sem a házából.
De amikor pár perc múlva megtette, irtóztatót káromkodott:
- Azt a csúszótalpas csigistenit! Hát már sose juthatok át!?

A szülő akarja - a gyerek nem

A hamvába holt segítség

* * *