Don Juan magyarázata szerint az emberi lények két okból szokták mindig ugyanazokat az emanációkat választani. Egyrészt azért – és a kettő közül ez a fontosabbik ok –, mert azt tanították nekünk, hogy ezek az észlelhető emanációk, másrészt viszont azért, mert gyűjtőpontunk eleve ezeket az emanációkat választja ki nekünk, és készíti elő felhasználásra.
– Minden élőlénynek van gyűjtőpontja – folytatta –, amely kiválasztja a kitüntetendő emanációkat. A látók abból látják, hogy bizonyos érzékeny lények a világnak ugyanazt a nézetét osztják-e, hogy látják, ugyanazon emanációkat választja-e ki gyűjtőpontjuk.
Don Juan szerint az új látók számára a nagy áttörés akkor következett be, amikor rájöttek, a gyűjtőpont helye az élőlények fényszövedékén nem állandó sajátosság, hanem megszokás által rögzül. Ezért fektetnek oly nagy hangsúlyt arra, hogy dolgaikban és szertartásaikban mindig legyen valami új. Szörnyen szeretnék, ha sikerülne új szokásokat felölteniük.
– A nagual-vágás azért olyan fontos – folytatta –, mert kimozdítja helyéből a gyűjtőpontot, megváltoztatja helyzetét. Időnként még maradandó hasadékot is hagy a helyén, amitől a gyűjtőpont végképp elmozdul a helyéről, és drámailag megváltozik a tudomás. Ennél is fontosabb azonban az, hogy helyesen értsük a tudomásra vonatkozó igazságokat, s ezáltal ráébredjünk, hogy a gyűjtőpont belülről is mozgatható. Az a sajnálatos igazság, hogy az emberi lények mindig a konokságuk miatt veszítenek. Egyszerűen nem vesznek tudomást a bennük rejlő lehetőségekről.
– Hogy tudja valaki belülről előidézni ezt a változást? – kérdeztem.
– Az új látók azt szokták mondani, hogy a dolog fortélya a felismerésben rejlő megvalósulás – mondta don Juan. – Azt mondják, az embernek először tudomást kell vennie arról, hogy az észlelt világot a fényszövedék meghatározott pontján elhelyezkedő gyűjtőpont hozza létre. Ha ezt egyszer megérti valaki, attól fogva a gyűjtőpont az új szokások folytán szinte tetszés szerint elmozdítható.
Nem egészen értettem, mit ért szokáson, ezért kértem, hogy tegye számomra világosabbá ezt a fogalmat.
– Az ember gyűjtőpontja a Sas parancsolata szerint a fényszövedék egy meghatározott területén jelenik meg – mondta don Juan. – A pontos helyét azonban a megszokás, a folytonos ismétlés alakítja ki. Először megtanuljuk, hogy a gyűjtőpont arra a bizonyos pontra tehető, aztán már mi magunk parancsoljuk magunknak, hogy ott legyen, ahol van. A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata, hogy a pontnak ezen a helyen kell rögzülnie. Ezt nagyon alaposan gondold át! A mi parancsunkból lesz a Sas parancsolata!
Carlos Castaneda - Ixtláni utazás
Nevetett, és mutatta, hogy üljek le mellé. Titokzatos módon ismét átalakult az egész helyzet. Mihelyt beszélni kezdett, ijedtségem eltűnt.
– Mik a szokásaim? – kérdeztem.
– Mindent megszokásból csinálsz.
– De hát nem mindenki ilyen?
– Nem mindenki. Én nem megszokásból csinálom, amit csinálok.
– Mi váltotta ki ezt az egészet, don Juan? Mit tettem vagy mondtam, amitől ezt csináltad?
– Aggódtál az ebéd miatt.
– Nem szóltam semmit; honnan tudod, hogy aggódtam?
– Minden délben aggódsz az evés miatt, minden este hat körül és minden reggel nyolc óra tájékán – mondta gonosz vigyorral. – Akkor is aggódsz ezekben az időpontokban, ha nem vagy éhes. Pusztán meg kellett fújnom a sípomat, hogy megmutassam a szokásokhoz ragaszkodó szellemedet. Szellemedet külső jelekhez idomították.
Paulo Coelho: A portobellói boszorkány
... a változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.
...de vajon ez igazi változás?
Anthony de Mello - Ébredj tudatára
Csupán egyetlen kivezető út van, éspedig az, ha megszabadulsz a beléd ültetett programtól. Hogy valósítható ez meg? Úgy, hogy tudatára ébredsz programozott voltodnak. Nem változhatsz meg a változásra törekvés szándékával {!!}; nem változhatsz meg eszmék által; nem változhatsz meg új szokások felvételével. A viselkedésed talán változik, de te nem. Te csak a tudatára ébredés révén {változhatsz és} változol, és a megértés által. Amikor kőnek látod a követ, és papírdarabnak a papírdarabot, akkor többé nem hiszed, hogy a kő értékes gyémánt, nem hiszed, hogy a darab papír egy milliárd dollárra szóló csekk. Amikor látod ezt, megváltozol. Többé nincs erőszak ama próbálkozásaidban, hogy megváltoztasd magad. Máskülönben az, amit változtatásnak nevezel, egyszerűen annyi, mintha más helyre tolnád a szobádban a bútorokat. A viselkedésed megváltozott, de te nem.
...
Az egyetlen mód a változásra az, hogy változtatsz a felfogásodon. De mit is jelent a felfogás?
Netcikk 1
A klasszikus kondicionálás szerint ha egy semleges inger egy biológiailag releváns, feltétlen ingerrel párosul, akkor maga is olyan hatást vált ki, mint a feltétlen inger.
Netcikk 2
Megszokás: a legalapvetőbb viselkedési forma.
Habituáció: amire nem kell figyelni. A tanulás legegyszerűbb formája. Ennek során megtanuljuk azoknak az ingereknek a figyelmen kívül hagyását, melyek ismerősek és nincs komoly következményük.
Klasszikus kondicionálás: passzív folyamat. Iván Pavlov orosz fiziológus figyelte meg azt a jelenséget, melynek lényege, hogy egymástól független ingerek képesek ugyanazt a választ kiváltani, ha időben (rövid időn belül és megbízhatóan) követik egymást.
Szendi Gábor - Pánik
Az elmúlt száz évben a viselkedések kioltásának sok törvényszerűségét feltárták. A legegyszerűbbek közé tartozik az, amikor a jutalmazott viselkedés a jutalom elmaradása után megszűnik.
Erről szól az anekdota, amikor a juhász hajnalonként furulyázva ment el egy ember ablaka alatt. Az egy nap megelégelte, hogy minden hajnalban felkeltik, s következő nap nyájasan kitárta ablakát, és így szólt:
"Ej, be szépen muzsikál kend, megkínálhatom egy kupicával?".
A juhász elfogadta, és ez így ment egy héten át. Gazduram tehát pálinkát kondicionált a furulyázáshoz. Ám egy hét múlva többé nem nyitott ablakot. A juhász először nem értette a dolgot, de aztán úgy megsértődött, hogy többe annál a háznál direkt nem furulyált. Gazduram sikeresen kioltotta a furulyázási viselkedést.
Itt az ideje
Viselkedj már!
* * *
