Valami megváltoztathatatlan

A. D. Mello - Realizmus

A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
- Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szembe nézett, és azt mondta:
- Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
- Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
- Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni - hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.

Az Uralkodó munkát keres...
(The Emperor Gets a Job - Star Wars)

Az elméletek és a valóság harcában
leginkább utóbbi szokott felülkerekedni

Robert N. Charrette - Keresd a magad igazát

- Bűn? Lélek? Sápadtarcú, te összevissza beszélsz!

Én nem járom Jézus útját.

Elég hamar rájöttem, hogy az nem passzol a szennyel az utcán.

Amikor legutóbb odatartottam az arcomat, a végén ki kellett cseréltetni. - Szellem megrázta a fejét.

* * *

Hol van a helyem?

Popper Péter - Várj, amíg eljön az órád

Günther Vaxmuth svájci biológusról fennmaradt egy történet, hogy amikor az élete nagyon válságosra fordult, elment Tibetbe. Viszontagságos út után egy kolostor befogadta, felápolta.

Majd megkérdezték, hogy mi szél hozta erre?

Amikor elmondta, hogy az önmegvalósítás igénye, hogy önmagát keresi, visszafordították.

- Ha Ön nem találja meg a szellemi útját a saját hazájában, itt sem fogja megtalálni!

Hogy mondta Terentius?

Csak égboltot vált és nem lelket, aki áthajózik a tengeren.

* * * 

Hogyan együnk?

Carlos Castaneda - Az erő második köre

Sok évig nem tudta kitalálni, hogyan cserkéssze be a gyengeségét.

Egy nap, azonban, annyira elege lett a kövérségéből, hogy huszonhárom napig nem evett. Ez volt kezdeti lépés, ami megtörte a fixációját.

Aztán azt találta ki, hogy szivaccsal kitömi a száját, így a megbízói azt hiszik, begyulladt a foga, és nem tud enni. A kibúvó nem csak a munkáltatóknál, hanem saját magánál is működött, mivel ahogy rágta a szivacsot, olyan érzése volt, mintha enne.

La Gorda nevetett, amikor elmesélte, hogyan járkált évekig szivaccsal a szájában, amíg a mértéktelen evési szokása megtört.
 – Ez volt minden, amit tenned kellett, hogy megtörd a szokásodat? – kérdeztem.
 – Nem. Azt is meg kellett tanulnom, hogyan egyek úgy, mint a harcos.
 – És hogyan eszik a harcos?
 – A harcos csendben és lassan eszik, egyszerre csak nagyon kicsi adagot. Én régebben mindig beszéltem evés közben, nagyon gyorsan ettem, és ettől rengeteget ettem egy ültő helyemben.

A Naguál elmondta, hogy a harcos négy falat ételt eszik egy alkalommal. Kis idő múlva eszik még négy falatot, és így tovább.

* * * 

Örökítés vagy újrakezdés

Carlos Castaneda - Mágikus gyakorlatok

Don Juan nagyszámú gyakorlatot tanított meg nekem, de ennek a gazdag tudásanyagnak a birtokában is meghagyott abban a hitben, hogy nemzetségének én vagyok az utolsó láncszeme. Ennek a szerepnek az elfogadása számomra automatikusan magában foglalta azt a feladatot, hogy új utakat keressek nemzetsége tudásának elterjesztésben, mivel számára nem volt kétséges, hogy a hagyományt ápolni, folytatni kell.

Ezzel kapcsolatban tisztáznom kell egy nagyon fontos pontot: don Juan számára sohasem maga a tanítás, tudásának továbbítása volt a fontos, hanem az, hogy nemzetsége fennmaradjon.
Három másik tanítványa és én voltunk az eszközök - akiket állítása szerint maga a szellem választott ki, mégpedig az ő közreműködése nélkül -, hogy biztosítsuk e szellemi örökség folytonosságát.
Ezért don Juan titáni erőfeszítéssel dolgozott azon, hogy mindent, amit a mágiáról, a samanizmusról és a nemzetsége kifejlődéséről tudott, megtanítson nekem.

Oktatásom során ráébredt, hogy az én energiaalakzatom olyan mérhetetlenül különbözik az övétől - legalábbis ő úgy látta -, hogy ez csakis a nemzetsége végét jelentheti. Megmondtam neki, hogy bármilyen - mégha alig érzékelhető - különbség létezik is kettőnk között, roppantul zokon veszem ezt a következtetést.
Nem szívesen vettem magamra azt a terhet, hogy én vagyok nemzetsége utolsó képviselője, és az érvelését sem értettem.

(Yann Tiersen: Live aux eurock rue de cascades)

Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz

Megkérdeztem don Juantól, lehet-e tenni valamit azért, hogy az emberek jobban megértsék a tudomás izzásának mibenlétét.
- Nem, semmit - felelte. - A látók legalábbis semmit sem tehetnek. A látók célja az, hogy szabadok legyenek, hogy ítélkezésre képtelen, elfogulatlan tanúként éljenek; ha nem így lenne, egy kiigazított ciklus létrehozásának felelősségét kellene magukra vállalniuk, amit magától senki nem tehet. Az új ciklusnak, ha el kell jönnie, magától kell létrejönnie.


A. D. Mello

Annak a házaspárnak, amelyik nagyon izgult gyermekeik felnevelése miatt, ezt a rabbinikus tanácsot adta a Mester:
- Gyermekeiteket ne korlátozzátok saját tudásotokkal, mert ők már egy másik korban születtek.

* * *

Te szeretnél megváltást? De ugyan miképpen?

Müller Péter - Félelem, hit, gyógyulás

Bár képes a csodatettre - nem él vele.
...
Mert teljesen tudatában volt annak, hogy a teremtés nem véletlenül olyan, amilyen.
Hogy az ember miért fél.
Miért van belezárva a földi testébe.
Miért vállalja ezt a földi sorsát.
Miért él itt lefokozva.
Miért nem "atombomba", hanem csak "kis gőzkazán", és "kis benzinmotor".
Pici kis dobogó szívecske - nem nagyobb, mint egy kanárimadár.

HAGYNI KELL AZ EMBERT MEGÉRNI!

HAGYNI KELL AZ ÚTJÁN MENNI!

HAGYNI KELL ELBUKNI!

És újra,
és újra,
és újra fölemelni...

Nem csodákkal legázolni!
BENNE KELL HAGYNI AZ EMBERT A SORSÁBAN ÉS CSAK KINYÚJTANI HOZZÁ A KEZEMET - HOGY HA JÖNNI AKARSZ, AKKOR GYERE ARRAFELÉ, AMERRE ÉN VAGYOK.

DE NEM EGY MÁGIKUS PÁLCÁVAL INTENI ÉS LEMOSNI RÓLA A TEREMTÉS MINDEN FELADATÁT...

... MERT AZ MEGOLDANDÓ FELADAT!

Az egyszerű út - az naivitás!
(Musical: Mozart - Az egyszerű út)

* * * 

Túl sokat eszünk

Selvarajam Yesudian - Sport és Jóga

A nyugati embernek, saját tapasztalásom szerint, az a hi­bája, hogy sokat és sietve eszik.

Minden gépész tudja, hogy a sok fűtés, a sok szén idő előtt elkoptatja a kazánt és megtölti ártalmas salakkal. Az emberi testben a helytelen táplálkozás folytán felhalmozódott salak időnként különböző betegségek alakjában tisztul ki a szervezetből.

Tipikus tisztulási betegség az Európában influenzának nevezett kór. Hosszadalmas és nem e könyv keretébe való volna részletesen elmondani, hogy mi váltja ki, de tény, hogy időnként a felhalmozódott, testünk­be nem való anyagot a természet részben magas lázzal kiégeti, részben pedig erős váladékképződéssel, huruttal eltávolítja a testből.

Ezt a betegséget nevezik itt influenzának, és csak az kapja meg, aki túl sokat és szennyező ételeket eszik.

Jellemző, hogy míg a jól táplált Európában jóformán szünet nélküli influenzajárványok hullámzottak, a háború utáni éhínség ide­jén az influenzajárvány hirtelen megszűnt.

Olyan országban töltöttem ezt az időt, ahol az éhínség nagy méreteket öltött és hosszú ideig tartott. Emberi logikával feltételezhető volt, hogy a legyengült lakosság körében az ősz és a tél erős járványt fog kiváltani.

Ehelyett az influenza jóformán teljesen megszűnt.

Az emberek nem szennyezték be húsevéssel vérüket, a túlzott táplálékfelvétel utáni emésztés és a feleslegnek a testből való eltávolítása amúgy is meghaladta volna szervezetük képessé­gét. Annak ellenére, hogy nagyon kevés kivétellel majdnem az egész lakosság fűtetlen szobákban és hivatalokban töltötte a 12-15 fokos hideg telet, a ködös, esős, szeles őszt - mégsem tört ki influenza!

A hiányos táplálkozás kevésbé egész­ségtelen, mint a túlzott! Az emberi szervezet bámulatosan kevéssel beéri és ha kell, a vízből, levegőből pótolja a hiányt, de a túl sokkal nem tud mit kezdeni, megszakadásig igyekszik feldolgozni, de ha még mindig beleraktározzák a felesleget, kénytelen hurutokkal és lázakkal nagytakarítást rendezni.

Egy mohamedán indus hitrege szerint Allah minden ember születésénél bizonyos ételmennyiséget szab ki az illető egész életére. Ha az ember ezt előbb eszi meg, előbb hal meg. Minél jobban takarékoskodik az evéssel, annál hosszabb ideig tart az élete.

A mértékletesség és az ésszerű aszketizmus hirdetésé­ben így egyezik meg a mohamedán hitrege, a keresztény Biblia, a tibeti lámák és az indiai maharisik ősi tanításaival...

Fehér ember - túl sokat zabálsz!
(Film - Mindenki megvan: "Nem vettem tudomást a jelekről")

* * *

Ételnyelv...

KAJÁLOD?

Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon az étellel kapcsolatos.

Például amikor perecelsz egyet.

Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba.

Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz.

Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted.

Veled ne kukoricázzon.

Persze ha éjszakai pillangó, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd' becsokizol.

Nem ér a nevem, káposzta a fejem.

És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van...

* * *

Virtuális élet?

A. D. Mello

Egy fiatalember lelkesen magyarázta, hogy mit szeretne tenni a szegényekért. 

A Mester megkérdezte:

  - Mikor akarod álmodat megvalósítani?

  - Mihelyt elérkezik rá az alkalom.

  - Az alkalom sosem érkezik meg. Itt van.

ÁLOMBELI SZERZŐDÉS 

Már kilenc óra volt, de Naszreddin még mindig aludt. 

A nap már magasan járt, a madarak csicseregtek a fán, és Naszreddin reggelije kezdett kihűlni. 

Ezért aztán a felesége felébresztette. Naszreddin roppant dühös lett.

 - Miért ébresztettél fel éppen most? - üvöltött feleségére. - Nem tudtál volna még egy kicsit várni?

 - A nap már magasan jár - kezdte a szegény asszony -, a madarak csicseregnek a fákon, és kihűl a reggelid.

 - Bolond nőszemély! - kiáltotta Naszreddin. - A reggeli semmiség ahhoz a százezer-aranyas szerződéshez képest, amelynek aláírásához készülődtem. 

Azzal befordult a fal felé, és ágyában forgolódva próbált ismét elaludni, hogy visszatérjen az álmához és az elveszett szerződéséhez. 

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni!"

Albus Dumbledore

A gépben lakozó WOW-ember kiszakad...

"Ne feledd, minél királyabbul fest a karaktered, annál szánalmasabb az életed."

* * * 

Szabadság a börtönben

Dr. Sári László - A fogyasztói társadalom csapdái


Rá is kényszerülünk sajnos, hogy beszálljunk. Ez az elvárás.

Az iparkodásba, a nyüzsgésbe be kell szállni. Különben szörnyű szemrehányásokat kapunk.

De ki lehet ezeket cselezni.

Át lehet verni.

Miközben valami babrálok, arra gondolok, amire akarok.

És azt érzek, amit akarok.

Azt rejtek a szívembe, amit akarok.

És nem is tudnak róla!

* * *

Hogyan irányítsunk egy idegen országot? Csináljunk multicéget vagy adjunk hitelt!

David C. Korten - Gyilkos vagy humánus gazdaság?

Adj kölcsönt!

Amint a kölcsönvevő országok annyi kölcsönt vettek fel, amennyinek a visszafizetése már messze meghaladta a lehetőségeiket, előlépett a Világban és az IMF mint az adósságok begyűjtője, és azt mondta nekik: "Elnézést, de mivel önök nem tudnak fizetni, majd mi átstrukturáljuk az önök gazdaságát, hogy visszakaphassuk azt a pénzt, amivel tartoznak nekünk.

A szociális kiadásokat meg kell szüntetni. A gazdagok adóját csökkenteni kell, mert így lehet idevonzani a külföldi befektetőket.

Adják el a természeti erőforrásaikat külföldi gazdasági társaságoknak!

Privatizálják a közösségi vagyont és a közszolgáltatásokat!

Állítsák át a mezőgazdaságukat és az iparukat exportcikkek gyártására, hogy a gazdag országok fogyasztását támogassák! (Természetesen a "támogatás" szót nem használták. Valószínűleg viszonylagos előnyök"-ről beszéltek inkább.)

És nyissák meg a határaikat a külföldi termékek előtt.

(Elméletileg erre azért van szükség, hogy segítsen a hazai gyártóknak versenyképesebbé válni a külpiacokon a gyártáshoz szükséges inputok vámmentes beengedésével.)

És hogyan zajlik ez az életben?

(A Nagy Kiárusítás)

Urald!!!

A brit Kelet-Indiai társaság (alapítva 1600-ban) Anglia első számú eszköze volt India gyarmatosítására, és a társaság úgy uralkodott az országban egészen 1784-ig, mintha az a magántulajdona lett volna.

Megjegyzés: végül is hasonló okok miatt zárta le kikötőit Japán 1639-ben, igaz itt a "keresztény bosszúvágy" is szerepet játszott...

Vagy foglald el, hogy ott termeltethesd az árudat szarért-húgyért,
vagy rájuk sózhasd mindazt, amire neked már nincs szükséged! 

(Good Will Hunting: "Hogy miért ne dolgozzak Önöknek?")

Ki az igazi úr? Aki minőségnövelés nélkül 

elkérheti a többet ugyanazért!
(Egely György: Apokalipszis 2012)

Pedig fogynak, nagyon fogynak a palettáról a színek
(Hetesi Zsolt: Utolsó óra)

... feléljük, amink van?

* * *

Óvd, amid van...

John Caldwell - A Káosz Éve

Megálltak a kikötő szélén, egy roskadozó kőház korhadt faajtaja előtt.
- Mostantól el a lakásod, Skandar Graun. Viseld gondját, mert ha a fejedre omlik, másikat nem kapsz!

Sajnos...
(Kassa, Lakótelepi gettó)

... pedig egy dolog a szegénység és más az igénytelenség.

Úgy hiszitek, fallal védekezhetőnk?
(Szlovák fal)

Hát nemigen, ha az emberi társadalom az, ami belülről rothad.
Ahogy a lelkiség is...
(Neurosis: Souls at Zero)

Krisztus után Káosz 

(Sepultura: Chaos AD - Refuse/Resist)

Túl sok ember, túl sok probléma...
(Genesis: Land of confusion) 

* * * 

Az én Isten-hite

Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?

Néhány mondat erejéig hadd térjek ki egy fogalomra (vagy valóságra, teljesen mindegy, nagyon sok mindenféleképpen nevezik: a mi kultúránkban úgy nevezik, hogy Isten).

Sajnos, ha az ember a Kossuth rádiót fél kettő tájban bekapcsolja, és valamilyen vallási műsort hallgat, egy igen furcsa istenkép bontakozik ki.
Olyan istenkép, ami mindannyiunkban benne van valamilyen módon, valami nagyúr, aki hatalmas, dicsőséges, jó és irgalmas. Aki büntet és jutalmaz, akit lehet kérni és vagy teljesíti, vagy nem, amit kérünk (ebben eléggé kiszámíthatatlan).

Mondhatnám úgy, hogy egy egyetemesen elterjedt istenkép kevésbé hízelgően megfogalmazva a következő:
Van egy kaporszakállú vén kukkoló, aki állandóan lesi, mikor teszek jót-rosszat, hogy büntessen-jutalmazzon, és a mennyei butikos, aki megfelelő lemondás, meg ima fejében vagy megad, vagy nem ad meg valamit.

Ez az istenkép él és virul. Holott vallástörténetileg kétezer éve tökéletesen érvényét vesztette. Már nem is szabadna erről beszélni gyakorlatilag.

De nem kell itt épp a kereszténységhez fordulni - ez valamennyi, legalábbis a vallását tényleg komolyan vevő ember számára teljesen tarthatatlan.

Vallásfilozófiát tanítottam, és amikor a tematikában eljutottunk az istenbizonyítékokhoz, hát a terem csordultig megtelt - még más évfolyamról is jöttek.
Más főiskoláról, más egyetemről is jöttek, hogy "jaj, hát végre bizonyítsák be az Istent!".

És mondtam: "Biztos csalódást fogok okozni, mert mindenki azt várja, hogy azt az istent bizonyítsam be, annak a létét, aki őbenne van az Istenről.

A. D. Mello - Hiedelem

A Mester Arisztotelészt idézte. "Az igazság keresésében jobbnak tűnik, s valójában szükséges is, hogy feladjuk a számunkra legkedvesebbet." És az "igazság" szót felcserélte az "Isten" szóval.
Később az egyik tanítvány ezt mondta a Mesternek:
- Kész vagyok, hogy Isten keresése érdekében lemondjak mindenről: jómódról, barátokról, családról, hazámról, még az életemről is. Mi mást adhatna még fel egy ember?
A Mester nyugodtan felelt:
- Istenről alkotott hiedelmeit.
A tanítvány szomorúan távozott, mert nagyon ragaszkodott a meggyőződéséhez. .lobban félt a "tudatlanságtól", mint a haláltól.

Isten bukott el...
... avagy mi?
(Metallica: The God that failed)

Az én kis személyes istenem
(Depeche Mode: Personal Jesus)

Hit, antihit - egyre megy

Camp, L. Sprague de: Manótorony - 7. fejezet

Add fel a félelmed és csatlakozz!
(Prong: Your fear)

* * *

Mit? Hogyan?

Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?

Mindegy, hogy mit csinálok.
Ha azt akkor is csinálom, ha tudom, hogy akár 1 óra múlva, 1 nap múlva, 1 hét múlva meghalok... és akkor is csinálom, akkor az biztos lényegi.

A dolgok nem attól válnak lényegessé, vagy lényegtelenné, hogy MIT csinálok.

Hanem: hogy HOGYAN csinálom.

Hogy viszonyulok ahhoz, amit teszek.

És ehhez nagyon nagyon hozzásegít a Halál ténye.

Egyébként egy nagyon okos mondatot olvastam egy amerikai menedzser naplójából.
Harmincvalahány éves volt. Ő elment egy tréningre.

És ott az előadó mondta, hogy meg fognak halni. Tudta ő ezt eddig is, de csak ekkor ÉRKEZETT el hozzá:
"Úristen! Meg fogok halni!"

Szédelegve ment be a szállodai szobájába, és este, amikor leült, megírni a naplóját, akkor végkövetkeztetésképp arra a sokkra, hogy ő meg fog halni, azt írja a naplójában:
"Életemben most először gondoltam arra, hogy meg fogok halni. Végiggondoltam az egészet. És elhatároztam, hogy ÉLNI FOGOK!"

Nem tud élni az, aki nem vetett számot a halálával. Miért?
Mert abszolút módon a halál, mint egy pengeéles lézerkés, elválasztja egymástól a lényegest a lényegtelentől.

(Carlos Castaneda: Ixtláni utazás)

* * *

Egyedül vagyunk...

Popper Péter: Magány, társ, kapcsolat

A vállalt magányról:

Én azt gondolom, hogy az ember tényleg egy társas lény.

Szóval ez nem egy frázis.

Tényleg társas lény, ősidőktől kezdve.

Egyrészt. De nem csak társas lény!

Hanem vannak olyan élethelyzetek, amiket csak egyedül lehet megélni.

Én ebben egy kicsit pesszimista vagyok.

Tehát azt gondolom, hogy minden nagy fontosságú, minden lényeges kérdésében az életnek az ember egyedül van.

És egyedül éli meg...

... akkor is, ha van partnere.

Az már részletkérdés, hogy van egyedüli magány, meg társas magány.

De nem szabad, hogy ilyen hamis illúziói legyenek az embernek, hogy kikerülheti az egyedüllétet bizonyos élethelyzetekben.

Egyedül vagyunk, mert: senki sem olyan, mint mi.
Mert senki sem gondolkodik pont úgy, mint mi.
Mert senki nem érez pont úgy, mint mi.
Mert senki sem élte át pont azt, mint mi.
Ezért minden megosztásra való törekvés
hibádzik ezen a ponton:
amint kommunikálni kívánunk róla
egy más embernek,
aki másképp gondolkodik,
másképp érez,
és más életélményeken jutott odáig, ahol van.

Nélküled semmi vagyok - de veled is...

(David Bowie: Without you)

* * *

Gyerekszáj 3.

A kislány odafutott a galambokhoz, de azok szétrebbentek.
Az egyik madár azonban ijedtében elhagyta a tollát.
A kislány felemelte a fehérkés pihét és odaszólt neki:
- Hé, galamb, itt a szőröd! Dobom fel! Kapod el?

Az apró leányzó mindenféle takarókból hatalmas halmot készített, majd ráült.
Egy idő után azonban el kellett hagyja, mert sürgősebb dolga akadt.
Mire visszatért, az anyukája eredeti céljuknak megfelelően bírta használatra a takarókat.
A kislány dühösen ráförmedt a mamira:
- Anya! Te széjjelrontottad a kotolómat!
(Kotol = kotlik; kotoló = fészek, alom)

A nagymamára bízták a kislányt, aki már nagyon fáradt volt aznap este.
Ezért nem sok kedve volt főzőcskézni - pedig a gyerek tejbegrízt szeretett volna.
A többedjére kérlelés és elutasítás után a lányka azt mondta neki:
- Mama, nézd: van fokhagyma a szemem alatt?
- Nincs...
- Akkor főzzél tejbegrízt!

Gyerekek

(SITUACIONES INFANTILES)

* * *