Emlékeztem, hogy don Juan egy nap elárulta nekem, hogy Lucas Coronado halálos beteg. Rossz egészségi állapota lassan felemésztette.
– Üzenetet küldtem neki. fiamon, Ignacion keresztül, mit kéne tennie, hogy meggyógyítsa önmagát – folytatta don Juan –, de azt hiszi, hogy ez képtelenség, és nem akarja meghallani. Nem Lucas hibája. Az egész emberi faj nem akar meghallani semmit. Csak azt hallják, amit hallani akarnak.
Emlékeztem, hogy rábeszéltem don Juant, mondja meg nekem, mii mondhatnék Lucas Coronadónak, hogy segítsek könnyíteni fizikai fájdalmán és lelki gyötrelmein. Don Juan nemcsak hogy megmondta, mit mondjak neki, de kijelentette, hogyha akarja, Lucas Coronado könnyedén meg tudná magát gyógyítani. Azonban amikor átadtam don Juan üzenetét, Lucas Coronado úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem. Aztán átváltott egy olyan ember ragyogó, de mélyen bántó – mintha csak jaki lennék – megformálásába, akit halálra untat valakinek a felesleges szívóssága. Azt gondoltam, csak egy jaki indián lehet ennyire kimódolt.
– Ezek a dolgok nem segítenek rajtam – mondta végül dacosan, érzéketlenségemen feldühödve. – Nem is igazán számít. Mind meg kell halnunk. De ne merészeld azt gondolni, hogy elvesztettem a reményt. Pénzt fogok kapni az állami banktól. Előleget fogok felvenni a terményemre, és akkor lesz elég pénzem ahhoz, hogy megvegyem azt, ami egész biztos meg fog gyógyítani. A neve Vi-ta-mi-nol.
– Mi az a Vitaminol?
– A rádióban hirdették – mondta egy gyermek ártatlanságával. – Mindent meggyógyít. Olyan embereknek ajánlott, akik nem esznek minden nap húst, halat, vagy baromfit. A hozzám hasonló embereknek ajánlott, akik épp hogy csak eltengődnek.
Vágyamban, hogy segítsek Lucas Coronadónak, rögtön ezután elkövettem a legnagyobb baklövést, ami csak elképzelhető az olyan túlérzékeny lények társadalmában, mint a jakik: felajánlottam neki, hogy odaadom a pénzt a Vitaminolra. Hideg tekintete mutatta, milyen mélyen megbántottam. Ostobaságom megbocsáthatatlan volt.
Lucas Coronado nagyon halkan azt mondta, képes maga megvenni a Vitaminolt.
Visszamentem don Juan házához. Sírhatnékom volt. Buzgóságom elárult.
– Ne pazarold az energiád arra, hogy ilyen dolgok miatt aggódsz – mondta don Juan hűvösen. – Coronado ördögi körbe ragadt, de te is. Csakúgy, mint mindenki. Van egy Vitaminolja, amiben bízik, hogy mindent meggyógyít és megoldja az összes problémáját. Ebben a pillanatban nem engedheti meg magának, de reménykedik abban, hogy végül megteheti.
Don Juan átható szemmel meredt rám. – Mondtam neked, hogy Lucas Coronado tettei életed térképe. Hidd el nekem, azok. Lucas Coronado rámutatott neked a Vitaminolra, és ezt olyan erősen és fájdalmasan tette, hogy megsebzett és sírásra késztetett.
Don Juan elhallgatott. Hosszú és nagyon hatásos szünetet tartott. – És ne mondd nekem, hogy nem érted mire gondolok. Ilyen vagy olyan módon mindnyájunknak megvan a maga Vitaminolja.
* * *
