A csend a jobb kapcsolat titka?

A. D. Mello - A Csend szava

Egy farmer rászánta magát, hogy megnősüljön, ezért aztán felnyergelte öszvérét, és elindult a városba, hogy találjon magának egy asszonyt. Idővel talált is magának egy nőt, akiről azt gondolta, hol jó feleség lenne belőle. Megházasodtak.
A szertartás után mindketten felültek az öszvérre, és visszaindultak a farmra. Egy idő után azonban az öszvér megállt, és mozdulni sem volt hajlandó. Erre a férfi leszállt, és egy hatalmas bottal ütni kezdte a jószágot, míg az ismét el nem indult.
- Ez volt az első - szólt a farmer.
Néhány mérföld után az öszvér újból megállt, farmer pedig leszállt, és ismét addig ütötte az állatot, amíg az el nem indult.
- Ez volt a második - szólt a farmer.
Néhány mérföld múlva az öszvér harmadszor megállt. Ekkor a farmer leszállt, levette a feleségét is, elővette a pisztolyát, és úgy fejbe lőtte az öszvért, hogy az egy pillanat alatt elpusztult.
- Hogy te milyen ütődött vagy! - kiáltott fel felesége. - Ez egy j6 és erős állat volt, aminek na hasznát vehettük volna a farmon, de te hirtelen indulatodban elpusztítottad. Ha tudtam volna, hogy milyen keményszívű vagy, nem mentem volna hozzád feleségül ...
És csak mondta, mondta, még vagy alább percig. A farmer kivárta, hogy az asszony megálljon egy pillanatra levegőt venni. Akkor azonban így szólt:
- Ez volt az első.
A történet szerint azután boldogan éltek.

Psssszt!

(Black Eyed Peas: Shut up!)

Vicc (email):

Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:
- Istenem, mi történt magával?
A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert! Mikor az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele a torkát, alaposon öblögessen!
Két hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr, ez csodálatos, amit javasolt! Képzelje, jön az uram holt részegen én meg csak öblögetem, öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem ...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell...

Az erőszak része a rendszernek...
(Monty Python: Holy Grail)

Sokszor a verbális agresszió  mélyén gyerekes gyengeség áll...
Az engedés hátterében pedig ott rejtőzhet a csendes erő.

Hangok a csend mélyén
(Simon & Garfunkel: Sound of silence)

Néha ki kell adni, ami feszít

 (Aha: Crying in the rain)

A nyers erő álcázza a gyengeséget, belső félelmet,
a bizonytalanságot és a zavarodottságot
(Sepultura: Refuse/Resist)

A fű csendben nő:
Csak törekszik felfelé.
Hangját nem hallatja,
Magát nem hirdeti.

A csoda:
(Szegény embert Amish húzza: "Ez szinte hihetetlen.")

* * *

A sok beszédnek, hej be sok az alja - tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta

A. D. Mello

A tanítvány hűségesen küldte havonta lelki fejlődéséről beszámolóját a mesternek. Először ezt írta:
- Érzem, hogy kitágult a tudatom, és megtapasztaltam a világegyetemmel való egységemet.
A mester ránézett a papírra, és eldobta. A következő hónapban ezt írta:
- Végre felfedeztem, hogy az isteni ott van minden dologban.
A mester elégedetlennek tűnt.
Harmadik levelében a tanítvány lelkesen magyarázta:
- Az Egy és a sok misztériuma megnyílt csodálkozó tekintetem előtt.
A mester ásított.
A következő levél ezt mondta:
- Senki sem születik, senki sem él, és senki sem hal meg, mert az "én" nem létezik.
A mester kétségbeesésében égnek emelte kezeit. Azután elmúlt egy hónap, el kettő, majd öt, végül egy egész év. A mester ekkor úgy vélte, itt az ideje, hogy emlékeztesse tanítványát kötelességére, hogy lelki fejlődéséről beszámolót írjon. A tanítvány azonban csak ennyit írt vissza:
- Kit érdekel?
Amikor a mester elolvasta ezeket a szavakat, megelégedettség ömlött el az arcán, majd így szólt: - Hála Istennek, végre megtalálta!

(Simon and Garfunkel: The sound of silence)

Még a szabadság után való sóvárgás is kötelék. Igazán csak akkor leszel szabad, ha már az sem érdekel, hogy szabad vagy-e vagy sem.
Csak a megelégedettek szabadok.

Aki bölcsességre jut, annak megfogyatkoznak a szavai...

Csitt, kicsi fiú!

(Metallica: Enter Sandman)

Túl sokat beszélsz!

Csík Zenekar - Senki nem ért semmit

Senki nem ért semmit
A nőm például engem
Az orvosok a halált
Minden milyen csendben
Veszi tudomásul
Hogy nincsen megértve
Vagy megvan, de mit is mondjon
Az értő a fénybe érve
Senki nem mond semmit
Júdás is csak csókol
Jézus visszanéz rá
Mindent, mindent tud a csókról
Beszél aki keres
Hallgat aki talál
De senki nem ért semmit
Az orvosok a halált
Senki nem ért semmit

Fecseg a felszín, hallgat a mély

Mindent tudok magamról és rólatok

Miért ne éljek abból, hogy hallgatok?

(Kontroll Csoport: Laila)

Hova súgjam, amit nem tudok?

(Kontroll Csoport: Besúgók és provokátorok)

Már a falnak is füle van

(Kontroll Csoport: A félelem háza)

Mégha néha direkt nem is figyel oda

(Mások élete)

Vagy nagyonis figyel...

(Az ügynök élete)

... a lyukakon a plafonon

(East: Rések a falon)

* * *

Túl sokat beszélsz!

A beszélő teknős - Amerikai néger népmese

Régen, amikor a négerek még rabszolgák voltak, élt köztük egy fekete ember, aki Johnnak hívtak, és vizet hordott egy farmon.
Két vederrel naponta harmincszor járta meg a ház és a folyó közötti hosszú utat.
Nehéz volt a sora.
Amikor egyszer elkeseredve a folyóhoz ért, merítés közben mind ezt hajtogatta:
- Ebből elegem van, mindennap csak vizet cipelek, csak vizet cipelek.

Amikor éppen így zsörtölődött, a parthoz sodort fatörzsön egy teknőst vett észre. A teknős pedig megszólalt:
- Fekete ember, túl sokat beszélsz.
John nem akart hinni a fülének. Amikor azonban a vedrekkel újból a folyóhoz ért, és sopánkodni kezdett, a teknős ismét megszólalt:
- Fekete ember, mondtam már, hogy túl sokat beszélsz.

John erre földhöz csapta a vedreket, lélekszakadva hazaszaladt, és elmondta fehér gazdájának, hogy egy beszélő teknős ül a parton.
- Lehetetlen. Hiszen a teknős néma, mint a hal!
- Nem az! Hidd el, hogy ez a teknős ott a parton beszél! – erősítgette John.

Indult a farmer is a folyóhoz, hogy a különös teknőst megnézze. De odavetette a négernek:
- Ha becsapsz, elveretlek!

John nem félt a veréstől. Utóvégre a teknős hangját a saját fülével hallotta. Amikor a folyóhoz értek, a teknős valóban ott ült a rönkön. Fejét félig behúzta teknője alá. John megszólította:
- Teknős, kérlek szólj a fehér gazdámhoz is, ahogy velem beszéltél!

A teknős csak ült, meg se mukkant. John kérlelte, könyörgött neki. A teknős néma maradt. A farmer végül elvesztette a türelmét. Hazamentek. Otthon a rabszolgáját jól megverette és összeszidta:
- Kellett ez neked? És most futás, hordd a vizet!

Amikor John a folyóhoz ért, a teknős egészen kidugta a fejét. Okos szemével Johnra nézett, és jelentőségteljes hangon mondta:
- Látod, fekete ember, megmondtam, hogy túl sokat beszélsz!

* * *