Most mire reagálunk valójában?

Szendi Gábor - Pánik

Az alapgondolat egyszerű, ezt Ellis ABC modellnek nevezi.

A = action (akció, helyzet, hatás)
B = beliefs (hiedelmek, feltevések, cselekedetek)
és
C = consequences (következmények, mint érzelmek és cselekedetek)

Itt olvashatunk róla még

["Kognitív pszichoterápia"]

"Az emberek célokat követnek, általában azért, hogy életben maradjanak és érthető módon, hogy boldogok legyenek, ám gyakran találkoznak olyan aktiváló eseményekkel vagy akadályokkal (ezek az A-k), amelyek blokkolják vagy gátolják őket abban, hogy a siker, a szeretet és a kényelem iránti vágyaik kielégülhessenek.

Ezekben a helyzetekben hajlamosak arra, hogy érzelmi vagy viselkedéses következményeket (vagy C-ket) hozzanak létre az A-kkal kapcsolatban, de ezek gyakran egészségtelen vagy önromboló szorongató érzések, vagy depresszió, vagy düh, és ezek olyan diszfunkcionális viselkedéseket eredményeznek, mint visszahúzódás, halogatás, kényszeresség. Ezekhez az önromboló következményekhez (C-khez) döntően a hiedelmeik (B-k) vezetnek."

Mi okozza az érzéseket igazából?

Ellis Arthur Lange-dzsal írt egy könyvet, "Hogyan vegyük elejét annak, hogy az emberek a gombjainkat nyomogassák?" címmel.
Ebben ezt így magyarázzák:
Cselekvéseinket és érzéseinket nem "A", hanem "B" határozza meg, vagyis az, hogyan értelmezzük, interpretáljuk "A"-t. Amikor a házastársunk "megőrjít" minket viselkedésével, akkor hagytuk, hogy megnyomja a gombunkat. (A "gombok" alatt tulajdonképpen a gyenge pontjainkat kell érteni. Ebből mindenkinek van egy készlete, mindenki "allergiás" bizonyos dolgokra, és ha azzal szembesül, akkor bepöccen.)

Mire kattanunk be? És kik vagyunk?

Ebből következik viszont, hogy módunk van kontrollálni viselkedésünket és érzéseinket, ha befolyásoljuk "A"-ról való gondolkodásunkat.
Ekkor nem engedjük meg, hogy nyomkodják a gombjainkat.

Ebből viszont az következik, hogy felelősséget kell vállalnunk "C"-ért, vagyis érzéseinkért és cselekedeteinkért, ugyanis "A" önmagában nem okozza "C"-t.

Nem mondhatjuk többé, hogy "X" felhúzott, hogy a "helyzet kiborított", hogy a gyermekkorom ilyenné tett".

Vagyis saját érzéseinkért és cselekedeteinkért nem hibáztathatunk többé másokat.
De önmagunkat sem helyes hibáztatni, mert az önhibáztatás mindig az egész személyiségre vonatkozik. Vállalni a felelősséget egy adott tettért, cselekedetért, az egy egészséges dolog, de nem azonos az önhibáztatással. Nem ÉN vagyok hibás, hanem a döntésem, az érzésem, a cselekedetem hibáztatható.

Haladjunk, vagy álljunk ellent? Ki a felelős?

Mondd el! Mondd el, hogy mi van a fejedben?
Mondd el! Mondd, hogy mit kéne tennem!?
Mondd el! Csak suttogd ide a fülembe!
Mondd el! Mondd ki végre, hogy mi az, ami kell!?

(Roy és Ádám: Mondd el)

Közkeletű vicc arról, hogy mi van a fejünkben

Egyszer a nyuszika elindult, hogy kölcsönkérje a sünike fűnyíróját.
Ment, mendegélt, s közben töprengett:
- Na és mi van, ha éppen valakinek kölcsönadta...
Tovább lépkedett:
- És mi van, ha nem fog tetszeni neki, hogy elkérem...
Néhány lépés után:
- Lehet, hogy direkt letagadja, hogy ne vigyem el.
Pár méterrel később így gondolkodott:
- Lehet, hogy nem is nyit ajtót, mert tudja, miért jövök...
Megint később így morgott magában:
- Még hogy elkérni... úgysem fogja odaadni, mert olyan irigy!
Mély töprengése közepette odaért a süni házához és kétségekkel terhesen bekopogott.
De még ki sem nyílt teljesen az ajtó, ordítani kezdett:
- Tudod mit, sündisznó b*zd meg a fűnyíródat!!!
Majd dühödten hátat fordított és hazatrappolt.

A. D. Mello

- Elnézést, uram - kezdte egy diák félénken nem tudtam elolvasni, amit a legutóbbi dolgozatomban a margó szélére írt.
- Azt írtam oda, hogy írj olvashatóbban! - válaszolta a tanár.

* * *

Énkép, Tekép, Tikép - és hol vagy Én ebben?

Biegelbauer Pál - Egészség szívében

ÉN és TE = MI

Mielőtt megpróbáljuk az életünket alapvetően meghatározó csoda, a párkapcsolat titkáról fellebbenteni a fátylat, érdemes néhány, ennek megértéséhez szükséges fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk:

Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.

Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak. Életünk alapproblémája, hogy ezzel az énképpel, egóval azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az énkép én vagyok, azaz, amit "tudok" magamról, az vagyok.

Ha belegondolunk abba, hogy is jön létre ez az énkép, világosan látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ugyanis a Világba lépésünk pillanata óta mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamilyen véleményt alkot rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk össze énképünket. Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran egymásnak ellentmondó véleményekkel találkozunk. Ezért is oly gyakori az önmagunknak feltett kérdés: Milyen is vagyok én voltaképpen?

Az énképünk alapvetően másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc próbára teszi. Egy súlyos csalódás az "önmagunkról alkotott" véleményben akár össze is omlaszthatja énképünket, és mi ott állunk egónk tört cserepei között és reszketeg kézzel próbáljuk azt ismét összerakni.

Van egy törvény, amit kevesen ismernek, és ez alapvetően helyére teszi énképünk valóságának tarthatatlanságát. Így hangzik: Akárki véleményt alkot bárkiről, vagy bármiről, ez a vélemény őróla szól, őt jellemzi, és nem azt, akiről, vagy amiről véleményt mond. Tehát az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek.

...

A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiség jellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk rossz tulajdonságaira.

 A kundabuffer effektus

* * *

Lelki az állapot, vagy külvilági?

Dalai láma - A boldogság esszenciája

A tanulmányok egymás után azt igazolják, hogy legtöbbször a boldogtalan emberek hajlamosak a befelé fordulásra; gyakran zárkózottak, borongósak, sőt, ellenségesek.
Ezzel szembe a boldog emberek általában társaságkedvelőek, rugalmasak, kreatívak és sokkal könnyebben túlteszik magukat a napi idegességeken, mint boldogtalan társaik.
Ami pedig a legfontosabb: sokkal kedvesebbe és megbocsátóbbak, mint a boldogtalanok...
A boldogságot sokkal inkább az egyén lelki állapota határozza meg, nem pedig a külső körülmények.

Természetesen vannak ésszerű hiedelmek és vannak ésszerűtlenek - ez utóbbiak szoktak problémát okozni. Az emberek abban a hiszemben élnek, hogy érzelmeikért és tetteikért a helyzetek és a többi ember a felelős, holott valójában a hiedelmeik hozzák létre ezeket.

Egy koszos ablak esete Tóth Marival és Melloval

* * *