A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belső erő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belső erő. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 1., péntek

Az ellenállás értelmetlen?

Feldmár András - Végzet, sors, szabad akarat

Most éppen arra gondoltam, hogy a Nobel-díjas orosz származású költő, Joseph (Joszif) Brodszkij a neve... ő nagyon sokszor beszélt arról, hogy érezte a saját szabadságát.

Amikor fiatal volt és Oroszországban élt (a Szovjetunióban), akkor egyszer elkapták az utcán.

Kérdezték, hogy hol dolgozik.

Az válaszolta erre, hogy ő költő.

És ekkor elküldték Szibériába szolgálatra, mert mondták neki, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Elküldték egy ilyen munkatáborba, ahol nagyon sok fát kellett vágnia.

Megírta és beszélt is arról, hogy nagyon fontosnak találta: egy pillanatra se érezze magát áldozatnak.

Ő (szerintem) nagyon helyesen rájött fiatal korában, hogy abban a pillanatban, amikor az ember úgy éli az életét, mint egy áldozat, akkor tulajdonképpen vége van az életének.

És Brodszkij szerint nincs olyan helyzet, amiben az embernek áldozatnak kellene érezni önmagát.

Akkor, amikor ő ott volt abban a táborban, nem volt semmi hatalma (mert hát milyen hatalma lenne az embernek egy ilyen szibériai munkatáborban?).

De amikor azt mondták neki, hogy ennyi és ennyi fát kell felvágni a nap végére, akkor ő kétszer annyit vágott fel.

Így tartotta meg a szabadságát.

Tehát nem azt csinálta, amit valaki más mondott - ő senki másnak nem lett a rabszolgája.

Viszont azt is tudta, hogyha kevesebbet vágott volna fel, vagy azt mondta volna, hogy én nem vágok fát, akkor megölték volna.

De amikor kétszer annyit vágott fel, mint amennyit mondtak neki, akkor nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Akkor úgy hagyták, néztek rá, mintha őrült lett volna.

Így tartotta meg a szabadságát.


Biblia, Máté evangéliuma 5.:

39.
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.



40.
És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is.

41.
És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.


Jóóó, ez csak egy vélemény...
(Harcosok klubja)


... de végső soron az ego összetörésére is alkalmas

Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz - Vacak zsarnokocskák

Hat hónapot töltöttem abban a házban a harcoslét négy tulajdonságát gyakorolva. Ennek a négy tulajdonságnak köszönhetem, hogy sikerült. Egyetlenegyszer sem zuhantam vissza az önsajnálatba vagy sírtam a tehetetlenségtől. Vidám voltam és derűs. Önuralmam és önfegyelmem soha nem tapasztalt erővel működött, és végre láthattam, mit jelent a béketűrés és az időzítés a kikezdhetetlen harcosok esetében. Ráadásul egyszer sem kívántam az emberem halálát.

A jótevőm valami nagyon érdekes dolgot mondott nekem. A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy igazság szerint meg kellene történnie. Nem azt jelenti, hogy a harcos minden idejét arra fordítja, hogy valakinek túljárjon az eszén, vagy hogy leszámoljon valakivel. A béketűrés valami ettől független dolog. Ha a harcosnak elegendő önuralma, önfegyelme van, és rendelkezik az időzítés képességével, a béketűrés önmagától biztosítja azt, hogy mindenki megkapja, ami jár neki.




* * *

2009. december 30., szerda

Túl sokat beszélsz!

A beszélő teknős - Amerikai néger népmese

Régen, amikor a négerek még rabszolgák voltak, élt köztük egy fekete ember, aki Johnnak hívtak, és vizet hordott egy farmon.
Két vederrel naponta harmincszor járta meg a ház és a folyó közötti hosszú utat.
Nehéz volt a sora.
Amikor egyszer elkeseredve a folyóhoz ért, merítés közben mind ezt hajtogatta:
- Ebből elegem van, mindennap csak vizet cipelek, csak vizet cipelek.

Amikor éppen így zsörtölődött, a parthoz sodort fatörzsön egy teknőst vett észre. A teknős pedig megszólalt:
- Fekete ember, túl sokat beszélsz.
John nem akart hinni a fülének. Amikor azonban a vedrekkel újból a folyóhoz ért, és sopánkodni kezdett, a teknős ismét megszólalt:
- Fekete ember, mondtam már, hogy túl sokat beszélsz.

John erre földhöz csapta a vedreket, lélekszakadva hazaszaladt, és elmondta fehér gazdájának, hogy egy beszélő teknős ül a parton.
- Lehetetlen. Hiszen a teknős néma, mint a hal!
- Nem az! Hidd el, hogy ez a teknős ott a parton beszél! – erősítgette John.

Indult a farmer is a folyóhoz, hogy a különös teknőst megnézze. De odavetette a négernek:
- Ha becsapsz, elveretlek!

John nem félt a veréstől. Utóvégre a teknős hangját a saját fülével hallotta. Amikor a folyóhoz értek, a teknős valóban ott ült a rönkön. Fejét félig behúzta teknője alá. John megszólította:
- Teknős, kérlek szólj a fehér gazdámhoz is, ahogy velem beszéltél!

A teknős csak ült, meg se mukkant. John kérlelte, könyörgött neki. A teknős néma maradt. A farmer végül elvesztette a türelmét. Hazamentek. Otthon a rabszolgáját jól megverette és összeszidta:
- Kellett ez neked? És most futás, hordd a vizet!

Amikor John a folyóhoz ért, a teknős egészen kidugta a fejét. Okos szemével Johnra nézett, és jelentőségteljes hangon mondta:
- Látod, fekete ember, megmondtam, hogy túl sokat beszélsz!

* * *

2009. május 11., hétfő

Erő vagy erőtlenség?

Csernus Imre - A Nő

Aki önmaga szemében hiteltelen, az valójában ezt a hiteltelenséget adja át a maga öntudatlan eszköztárával, ami persze nem mentesíti a felelőssége alól.
A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert, ami nemcsak az anyákban (apákban), hanem a gyerekeknél is jól megfigyelhető. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre.
Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.
A megfelelési kényszer következtében a tartása szépen lassan eltűnik, mivel saját magára semmi energiája nem marad...

Hálás ellentételezés - ŐsAnya imádat köntösében

Müller Péter - Ji-King Interjú

Erre mondok egy példát.
Egy anyával beszélgettem, akinek a kislánya - elmondása szerint - bukdácsol az iskolában. Megkérdezte a Jóskönyvet, s az a "Férjhez menő lány" jelét adta ki. (Képjel: Lány és esküvői menet, amelyben a lány mint ágyas, mint "másodfeleség" érkezik meg.) Ez egy olyan sorshelyzet, amikor valakit a vágyai belevisznek egy olyan szituációba, ahol méltatlan helyzetben van.
A kínai hagyomány ezt az alárendelt, megalázó helyzetet az ágyas képével ábrázolta. Nem főfeleség, csak szerető. Nincs méltósága, tekintélye, csak használják.
Az anya ezt úgy értelmezte, hogy a kislánya, akit nemrég átvittek egy új, nagyon jó iskolába egy gyengébből, most alárendeltnek érzi magát, és azért hoz rossz jegyeket. Akkor elmondtam neki, hogy ez a jel nem a lányára vonatkozik, hanem őrá, aki a vágyával a gyereket arra akarja kényszeríteni, hogy csináljon karriert. Miatta lesz a lányából "másodfeleség".
Azt tanácsoltam neki, hogy ne akarjon a gyerekéből mindenáron eminens csodát nevelni. Ne akarja erőszakosan, hogy érvényesüljön, mert el fogja rontani. Ez egy olyan tipikus helyzet volt, amikor valaki már majdnem megértette a Ji-kinget, csak nem vette észre, hogy a tanács nem a gyerekére, hanem rá vonatkozik...

Időnként nem árt tükörbe nézni

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem...

Aranyoskáim! Szentecskéim!
Nézzünk csak magunkba!

Müller Péter - Varázskő (részlet)

...Aszkézis.
Van ebben a szóban valami riasztó, pedig nem öngyötrést jelent, hanem gyakorlatot. Gyakorlást. Gyakran megismételt cselekvést.
A dolog így áll: van egy vágyad és szeretnéd, hogy valóra váljon. Egy jó gondolatod és szeretnéd megvalósítani. Meg akarsz változni, mondjuk, vagy át akarod formálni az egész életedet. Szebbé tenni. Ez már nagy mutatvány, ritkán sikerül – de nem lehetetlen.
Amíg mindez csak reménység, még nem a tied.
Hiába olvasol száz jó tanácsot : tedd ezt, tedd azt, légy ilyen, légy olyan; nem tudod megvalósítani.
A legtöbb életvezetési tanácsadónak , ál-ezotérikus vagy lélektani könyvnek itt van a csődje. Jó tippet adnak, még trükköket is, hogy mit tégy, mit ne tegyél. Ne légy féltékeny! Gondolkozz pozitívan! Higgy magadban! Szeresd magadat!…légy jó!…higgy abban, hogy gazdag leszel!… ne félj!…légy bátor!…stb., stb…
Ezek a parancsok semmit sem érnek, egyrészt, mert eddig is tudtad, másrészt mert nem teszik hozzá, hogy munka nélkül , mégpedig sok munka nélkül semmit sem lehet megvalósítani.
Ez minden realizálás , s az „ezotéria” alapja.
Nem véletlen, hogy ritkán szólnak erről, mert egy olyan könyvet, megy nagy munkát és főleg áldozatot kér az olvasóktól, nem lehet eladni. (Különösen a gyors meggazdagodást tanító könyvek bosszantanak. Ha a szerző csak egyetlen, valóban gazdag emberrel beszélne, azonnal látná, hogy az a nagy vagyonnapi tizenhat órai gyakorlással, szüntelen odafigyeléssel, infarktusig hajszolt túlmunkával és kíméletlen „aszkézissel" jött létre. Nem elég a „hit” - oda kell adni az egész életet.)
A megvalósítás útja a gyakorlás.
Reggel, délben, este. És másnap reggel, délben és este. És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.
Egész életedben.
Ez így van a hivatással, sporttal, művészettel, mindennel.
Először nehéz, mert a gyakorlatra „nem állt rá” sem tested, sem lelked.
Erőt kell venned magadon.
Később a gyakran megismételt cselekvések lassan - nagyon lassan - elkezdenek szokássá változni.
A szokás már megkönnyíti a gyakorlatozást, mert megtanítottad testedet - lelkedet arra , hogy odaadja magát a rendszeres munkának. Már nincs benned tiltakozás és lázadás.
És főleg lustaság - azaz egy benső nem akarás.
Csinálod nap mint nap azt a valamit, aminek eredményében először csak bizakodsz. A szokás vezet, egyenlőre még sikertelenül, gyakran kudarcokkal, de néha - néha már kifejezett jóérzéssel, amit az öröm ad, hogy megtanultad legyőzni magadat...

["my babie's first step"]

["baby fawn's first step"]

Szepes Mária - Tarot, Erő

VIII. A legnagyobb erőpróba az önlegyőzés.
Ha naponta legyőzöd magadban a kis erőszakosságok és indulatok ugrásra lendülő apróvadjait, olyan erőt fejlesztesz ki vele, amellyel végül le tudod majd győzni a Vörös Oroszlánt is.



Amikor az Oroszlánok legyőzetnek

* * *