A fiatalember jókedvűen sétált az utcán.
Ám hirtelen szembetalálkozott egy hajléktalannal, aki a kukákat túrta.
Az rendkívül lelombozó látványt nyújtott, ahogy szerencsétlenül, didergő ujjakkal kutatott a szemetesben, mindennapi betevőjét keresvén.
Az ifjonc megsajnálta az illetőt. Mindenképpen szeretett volna segíteni neki, de nem volt nála sem pénz, sem étel. Csak egy doboz cukrot talált csak a zsebében.
Odanyújtotta:
- Jó napot, uram. Csak ezt tudom adni. Kéri?
Mire a szegény ember felnézett és csak annyit mondott:
- Köszönöm, de inkább nem. Elvásik tőle a fogam.
A segítség az, ha azt nyújtjuk, amire szükség van.
("Ahol a szükség - ott kell segítség!" - Főpáka, Robotok)
A. D. Mello
Ahogy a bankár kilépett a hivatalából, egy koldus meglátta és megszólította:
- Uram, tudna nekem tíz centet adni egy csésze kávéra?
A bankár megsajnálta az embert, mert sáros volt, ráadásul meglehetősen zavarodottnak is látszott. Így szólt hát hozzá:
- Itt van egy dollár. Fogja és vegyen érte tíz csésze kávét!
Másnap a koldus ismét ott állt a hivatal lépcsõjén, s amikor a bankár kilépett az ajtón, a koldus pofonvágta.
- Hé! - kiáltotta a bankár. - Mit csinál, jó ember?
- Maga és az átkozott tíz csésze kávéja! Egész éjjel nem bírtam tõlük aludni.
* * *
