Ha találsz ilyen mestert, akkor áldott vagy.
Ha nem, keress tovább.
Tanulj a tanítóktól, a mesterjelöltektől, majd menj tovább.
Csaraiveti, csaraiveti - mondja Buddha - Menj tovább, menj tovább...
* * *
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. június 10., szerda
Tovább, tovább
Osho
Ha találsz ilyen mestert, akkor áldott vagy.
Ha nem, keress tovább.
Tanulj a tanítóktól, a mesterjelöltektől, majd menj tovább.
Csaraiveti, csaraiveti - mondja Buddha - Menj tovább, menj tovább...
Ha találsz ilyen mestert, akkor áldott vagy.
Ha nem, keress tovább.
Tanulj a tanítóktól, a mesterjelöltektől, majd menj tovább.
Csaraiveti, csaraiveti - mondja Buddha - Menj tovább, menj tovább...
2014. augusztus 26., kedd
Szokásos szokások megszokottsága
Carlos Castaneda - Ixtláni utazás - A szokásaink megszüntetése
Don Juan ezután megmutatta, hogyan kell csapdát készíteni.
Elmagyarázta, hogy a vadásznak sokáig kell figyelnie táplálkozó- és búvóhelyüket, hogy megállapíthassa, hova helyezze csapdáit; ezután éjszaka felállíthatja őket, és a következő nap csupán rájuk kell ijesztenie, s azok fejveszetten menekülve, a kelepcéjében kötnek ki. Botokat szedtünk és kezdtük összeállítani a csapdákat.
Én már majdnem végeztem az enyémmel, és izgatottan töprengtem, vajon beválik-e, amikor don Juan hirtelen megállt, bal csuklójára pillantott, mintha karórájára nézne – bár ilyet sohasem hordott és kijelentette, hogy az órája ebédidőt mutat.
Éppen egy hosszú vesszőt próbáltam karikába görbíteni. Gondolkodás nélkül letettem a többi vadászfelszerelésem közé.
Don Juan kíváncsi arckifejezéssel nézett rám, majd ebédidőt jelző gyári kürt süvöltését utánozta. Nevettem. A hang tökéletes volt. Elindultam felé, és észrevettem, hogy rám mered. A fejét rázta.
– A fenébe is! – fakadt ki. – Mi a baj? – kérdeztem. Megint kiadott egy hosszú, süvöltő gyári kürtölést.
– Vége az ebédnek – mondta. – Folytatódik a munka!
Egy pillanatig zavarban voltam, de aztán arra gondoltam, hogy tréfál, talán azért, mert nem is volt semmink, amit megebédelhettünk volna. Annyira belemerültem a rágcsálók figyelésébe, hogy elfeledtem, nincs elemózsiánk. Újra fölvettem a vesszőt, és megpróbáltam meghajlítani. Egy pillanat múlva don Juan ismét megszólaltatta a "kürtjét".
– Itt az ideje, hogy hazamenjünk! – jelentette be. Megvizsgálta képzelt óráját, és rám kacsintott.
– Öt óra van – mondta, mintha titkot árulna el.
Azt hittem, hirtelen elege lett a vadászásból és mára be akarja fejezni az egészet. Mindenemet letettem, és kezdtem készülődni a visszatérésre. Rá sem néztem. Feltételeztem, hogy ő is összeszedi a holmiját. Amikor kész lettem, felnéztem és láttam, hogy törökülésben ül egy méternyire.
– Kész vagyok – mondtam. – Felőlem akármikor indulhatunk.
Felkelt, majd felmászott egy kőre. Másfél-két méternyire állt a talajtól, onnan nézett rám. Két kezével tölcsért formált a szája előtt, és nagyon hosszú, éles hangot adott ki. Olyan volt, mint egy gyári kürt felerősített hangja. Teljes körben megfordult, miközben ezt a süvöltő hangot hallatta.
– Mit csinálsz, don Juan? – kérdeztem. Azt mondta, jelt ad az egész világnak, hogy mindenki menjen haza. Teljesen megrökönyödtem.
Nem tudtam megállapítani, tréfál-e, vagy egyszerűen megbuggyant. Merőn néztem, és próbáltam összekapcsolni viselkedését valamivel, amit esetleg előtte mondott. Egész délelőtt alig beszéltünk, nem emlékeztem semmi érdemlegesre. Még mindig a kő tetején állt.
Rám nézett, elmosolyodott, és ismét kacsintott. Rémület fogott el. Don Juan kezéből megint tölcsért csinált, és újból hosszú sípoláshoz hasonló hangot hallatott. Azt mondta, reggel nyolc óra van, és újra elő kell vennem az eszközeimet, hiszen egy teljes nap áll előttünk.
Ekkorra már teljesen összezavarodtam. Félelmem pillanatok alatt megsokszorozódott, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy elfussak a helyszínről. Don Juant őrültnek gondoltam. Már épp menekülni akartam, amikor lecsúszott a kőről, és mosolyogva odajött hozzám.
– Azt hiszed, megőrültem, ugye? – kérdezte.
Elmondtam, hogy kiszámíthatatlan viselkedésével a frászt hozta rám. Közölte, hogy egyenlően állunk. Nem értettem. Gondolataimat teljességgel elmebetegre emlékeztető viselkedése foglalta el.
Elmagyarázta, hogy szándékosan akarta rám hozni a frászt kiszámíthatatlan viselkedése súlyosságával, ő ugyanis az én kiszámítható viselkedésem súlyosságától mászik a falra.
Hozzátette, hogy az én szokásaim éppolyan elmebetegek, mint az ő kürtölése.
Megdöbbenve jelentettem ki, hogy egyáltalán nincsenek szokásaim, sőt, szerintem éppen egészséges szokásaim hiánya miatt zűrzavaros az életem. Nevetett, és mutatta, hogy üljek le mellé. Titokzatos módon ismét átalakult az egész helyzet. Mihelyt beszélni kezdett, ijedtségem eltűnt.
– Mik a szokásaim? – kérdeztem.
– Mindent megszokásból csinálsz.
– De hát nem mindenki ilyen?
– Nem mindenki. Én nem megszokásból csinálom, amit csinálok.
– Mi váltotta ki ezt az egészet, don Juan? Mit tettem vagy mondtam, amitől ezt csináltad?
– Aggódtál az ebéd miatt.
– Nem szóltam semmit; honnan tudod, hogy aggódtam?
– Minden délben aggódsz az evés miatt, minden este hat körül és minden reggel nyolc óra tájékán – mondta gonosz vigyorral. – Akkor is aggódsz ezekben az időpontokban, ha nem vagy éhes. Pusztán meg kellett fújnom a sípomat, hogy megmutassam a szokásokhoz ragaszkodó szellemedet. Szellemedet külső jelekhez idomították.
Szemében kérdéssel meredt rám. Nem tudtam védekezni.
– Lassan már a vadászatból is megszokást csinálsz – folytatta. – Máris kialakítottál egyfajta időbeosztást; megvan, hogy mikor beszélsz, mikor eszel, mikor alszol el.
Nem tudtam mit mondani. Életemben mindent arra a mintára építettem, amelyet don Juan evési szokásaim kapcsán felhozott. Mégis erősen úgy éreztem, hogy életem kevésbé alapul megszokáson, mint e legtöbb barátomé és ismerősömé.
– Sokat megtudtál a vadászatról mostanra – folytatta don Juan. – Könnyen rájössz hát, hogy a jó vadász elsősorban egyvalamit tud – ismeri a zsákmánya szokásait.
Ettől válik jó vadásszá. Ha eszedbe jutna, hogyan kezdtelek beavatni a vadásztudományba, talán megértenéd, mire célzok. Először megtanítottalak csapdát készíteni és állítani, majd megtanítottam a keresett vad szokásait, végül pedig kipróbáltuk, beválik-e a csapda ilyen körülmények között. Ezekből a részekből áll a vadászat. Most a legutolsó, és messze a legnehezebb lépést kell megtanítanom neked. Talán évek telnek el, mire elmondhatod, hogy megértetted, és vadász lettél.
Don Juan szünetet tartott, mintha időt adna nekem. Levette a kalapját és a megfigyelt rágcsálók tisztálkodó mozdulatait utánozta. Roppant mulatságosnak tűnt nekem. Kerek fejével éppen úgy festett, mint egy ilyen rágcsáló.
– A vadászlét nemcsak abból áll, hogy állatokat ejtünk csapdába – folytatta. – Egy valamirevaló vadász sem azért ejt zsákmányt, mert kelepcét állít, vagy mert ismeri a zsákmánya szokásait, hanem azért, mert saját magának nincsenek szokásai. Ebben rejlik az előnye. Egyáltalán nem olyan, mint a szigorúan megszabott szokású, kiszámítható furcsaságokat művelő állatok, amelyekre vadászik; ő szabad, folyékony, kiszámíthatatlan.
Don Juan állítása mesterséges, irracionális eszményképnek tűnt számomra.
El nem tudtam képzelni szokások nélküli életet. Őszintén akartam válaszolni, nemcsak bólogatni vagy ellenkezni. Úgy éreztem, hogy sem én, sem más nem valósíthatja meg azt, amire gondol.
– Nem érdekelnek az érzéseid – válaszolta. – Csak úgy válhatsz vadásszá, ha eltörlöd a szokásokat az életedből. Jól megy neked a vadászat. Gyorsan tanultál, és most láthatod, hogy ugyanolyan könnyen kiszámítható vagy, mint a zsákmányod.
Kértem, hozzon megfogható példákat.
– A vadászatról beszélek – mondta nyugodtan.
– Tehát olyasmire gondolok, amit az állatok tesznek; hogy hol esznek; hol, hogyan, mikor alusznak; hol nevelik fel a kölykeiket; hogyan járnak. Ezekre a szokásokra hívom fel a figyelmedet, hogy a saját magad hasonló szokásai tudatosodhassanak benned. Megfigyelted a sivatagi állatok szokásait.
Meghatározott helyen esznek és isznak, meghatározott ponton építenek maguknak búvóhelyet, meghatározott módon hagyják meg a nyomukat; a jó vadász valójában minden cselekedetüket előre láthatja vagy kitalálhatja. Amint már korábban is említettem, az én szememben úgy viselkedsz, mint a zsákmányod. Valamikor nekem is felhívta erre a figyelmemet valaki, nem vagy hát egyedül vele. Mindnyájan úgy viselkedünk, mint az állatok, amelyekre vadászunk.
És ez nyilvánvalóan éppúgy valaki vagy valami más zsákmányává tesz minket.
Na már most, a vadász ezzel tisztában van, és arra törekszik, hogy ő maga ne legyen többé zsákmány Érted, mit mondok?
Ismét kifejeztem véleményemet, mely szerint javaslata megvalósíthatatlan.
– Időbe telik – mondta. – Elkezdheted például azzal, hogy nem ebédelsz minden egyes nap déli tizenkettőkor.
...
* * *
2014. február 8., szombat
Mennyi az Idő(nk)?
Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz (részlet):
Annyi kérdést szerettem volna feltenni, de mindegyik fölöslegesnek tetszett!
– Hogy lehet, hogy nem emlékeztem a nagual asszonyra? – motyogtam, miközben irtózatos szorongás és vágyódás lett úrrá rajtam. Megpróbáltam nem szomorkodni többé. De hirtelen úgy hasított belém a szomorúság, mint a fájdalom.
– Még mindig nem emlékszel rá – mondta don Juan. – Csak akkor emlékszel rá, amikor a gyűjtőpontod eltolódik. Neked ő olyan, mintha fantom lenne – és viszont. Te ugyan láttad egyszer normál tudatállapotodban is, de ő téged normál tudatállapotában soha nem látott. Számára te éppolyan személy vagy, mint ő számodra. Azzal a különbséggel, hogy te egy napon még fölébredhetsz, és mindent összerakhatsz. Neked még lehet erre időd, de neki már nem lesz. Kevés ideje van már itt.
Kedvem lett volna tiltakozni ez ellen a szörnyű igazságtalanság ellen. Fejemben már az ellenvetések egész tárát gyűjtöttem össze, de egyiknek sem adtam hangot. Don Juan arcán ragyogó mosoly terült szét. Szeme kajánul és csalafintán csillogott. Az volt az érzésem, hogy alig várja, mit fogok mondani, mivel tudta, mit akarok közölni vele. Ez az érzés tartott vissza; vagy inkább azért nem mondtam semmit, mert ismét magától elmozdult a gyűjtőpontom. És abban a pillanatban tudtam, hogy a nagual asszonyt nem lehet sajnálni azért, mert nincs már ideje, mint ahogyan nekem sincs okom örvendezni afelett, hogy nekem még van.
Don Juan úgy olvasott a gondolataimban, mint a nyitott könyvben. Azt mondta, ideje befejezni felismerésemet, és hangot adni annak, hogy miért nem sajnálkozom, és miért nem örvendezem. Egy pillanatra úgy éreztem, tudom, hogy miért. De aztán elveszítettem a fonalat.
– Az afölött érzett izgalom, hogy van még idő, azonos azzal az izgalommal, hogy nincs – mondta. – Mindegy!
– Szomorúnak lenni vagy sajnálni valamit nem ugyanaz – mondtam. – Én szörnyen szomorú vagyok.
– Kit érdekel a bánat? – mondta. – Ne gondolj másra, csak a rejtélyekre! Csak a rejtély számít! Élőlények vagyunk; meg kell halnunk, és meg kell válnunk a tudomásunktól. Ám ha ezen csak egy árnyalatnyit is tudnánk változtatni, micsoda rejtélyek várnának ránk! Micsoda rejtélyek!
Annyi kérdést szerettem volna feltenni, de mindegyik fölöslegesnek tetszett!
– Hogy lehet, hogy nem emlékeztem a nagual asszonyra? – motyogtam, miközben irtózatos szorongás és vágyódás lett úrrá rajtam. Megpróbáltam nem szomorkodni többé. De hirtelen úgy hasított belém a szomorúság, mint a fájdalom.
– Még mindig nem emlékszel rá – mondta don Juan. – Csak akkor emlékszel rá, amikor a gyűjtőpontod eltolódik. Neked ő olyan, mintha fantom lenne – és viszont. Te ugyan láttad egyszer normál tudatállapotodban is, de ő téged normál tudatállapotában soha nem látott. Számára te éppolyan személy vagy, mint ő számodra. Azzal a különbséggel, hogy te egy napon még fölébredhetsz, és mindent összerakhatsz. Neked még lehet erre időd, de neki már nem lesz. Kevés ideje van már itt.
Kedvem lett volna tiltakozni ez ellen a szörnyű igazságtalanság ellen. Fejemben már az ellenvetések egész tárát gyűjtöttem össze, de egyiknek sem adtam hangot. Don Juan arcán ragyogó mosoly terült szét. Szeme kajánul és csalafintán csillogott. Az volt az érzésem, hogy alig várja, mit fogok mondani, mivel tudta, mit akarok közölni vele. Ez az érzés tartott vissza; vagy inkább azért nem mondtam semmit, mert ismét magától elmozdult a gyűjtőpontom. És abban a pillanatban tudtam, hogy a nagual asszonyt nem lehet sajnálni azért, mert nincs már ideje, mint ahogyan nekem sincs okom örvendezni afelett, hogy nekem még van.
Don Juan úgy olvasott a gondolataimban, mint a nyitott könyvben. Azt mondta, ideje befejezni felismerésemet, és hangot adni annak, hogy miért nem sajnálkozom, és miért nem örvendezem. Egy pillanatra úgy éreztem, tudom, hogy miért. De aztán elveszítettem a fonalat.
– Az afölött érzett izgalom, hogy van még idő, azonos azzal az izgalommal, hogy nincs – mondta. – Mindegy!
– Szomorúnak lenni vagy sajnálni valamit nem ugyanaz – mondtam. – Én szörnyen szomorú vagyok.
– Kit érdekel a bánat? – mondta. – Ne gondolj másra, csak a rejtélyekre! Csak a rejtély számít! Élőlények vagyunk; meg kell halnunk, és meg kell válnunk a tudomásunktól. Ám ha ezen csak egy árnyalatnyit is tudnánk változtatni, micsoda rejtélyek várnának ránk! Micsoda rejtélyek!
* * *
2010. december 10., péntek
Az egészséges élet időbe kerül...
Emlékezzünk, hogyan éljünk egészséges és hosszú életet
Azt mondják naponta meg kell enni egy almát, mert mindennap egy alma az orvost távol tartja.
Ezen kívül meg kell enni egy banánt a kalcium miatt, egy narancsot a C vitamin miatt és feltétlen meginni egy csésze zöld teát, cukor nélkül, a cukorbetegség megelőzése és a vérzsír csökkentése miatt!
Mindennap meg kell igyunk 2 liter vizet utána ki kell pisilni, ami megkétszerezi az időt, amit eddig a WC-n töltöttünk.
Mindennap el kell fogyasztani egy Activiát, hogy legyenek jó baktériumaink, amit senki nem tud pontosan mire jó, de ha nem lesz ez a sok millió baktériumod, majd meglátod mi lesz!!
Mindennap meg kell inni egy Aspirin+ az infarktus megelőzése végett, egy pohár vörösbort szintén az infarktus megelőzésére és egy pohár fehér bort az idegrendszer karbantartására.
Utána egy pohár sört, azt már fogalmam sincs miért. És ha egyszerre iszod meg, lehetséges, hogy agyvérzést kapsz, de ne idegeskedj, mert nem is fogod észrevenni.
Mindennap kell magvakat fogyasztani. Sokat, sokat, nagyon sokat.
Ezután 4-6 étkezés ajánlott kis adagokban, azzal, hogy mindegyik falatot legalább 36-szor kell megrágni, hogy lefolyjon a torkunkon. Így, ha jól számolom, csak az étkezésre kell napi 5 óra.
Mert mindegyik étkezés után jól ki kell mossuk fogainkat még az alma után is, az Activia, banán és a magvas dolgok után is: Egészen addig még van fog a szádban és nem szabad elfelejteni a fogselymet sem, ezen kívül a
fogkefével való ínymasszázst sem, mint ahogy a hosszú öblögetést is nagyon fontos. A fürdőszoba így teljes átalakítást igényel, mivel el kellene helyezni benne egy CD lejátszót, rádiót és egy TV-t, tekintettel a hosszan
tartó tevékenységre, amit a napi táplálkozás igényel.
8 órát kellene aludni és 8 órán felül dolgozni - ehhez hozzáadjuk a napi 5 órát amit táplálkozással telik el és ezek után marad 3 óra naponta.
Statisztikai adatok szerint napi 3 órát TV-t nézünk No mármost, ez a továbbiakban nem kivitelezhető, mert az egészséges élethez naponta minimum fél órát kell gyalogolni, ami annyit jelent, hogy 15 perc múlva indulj
vissza, mert különben egy óra lesz a séta.
Ezen túl baráti kapcsolatokat sem szabad elhanyagolni, ápolni kell, mert olyan mint a növény: napi ápolást
igényel.
Mindemellett muszáj legalább két napi sajtót elolvasnod és néhány hetilapot, hogy kritikus álláspontot tudjál foglalni a társadalmi és politikai eseményekről.
Szexelni is kellene napi szinten anélkül, hogy rutinossá váljon a dolog.
Innovatív, kreatív kell, hogy legyél és mindig hódító. Erre is idő kell, hogy a tantrikus szexről ne is beszéljünk.
Családdal való foglalkozásra is kell időt szakítani valamint a háztartási munkákra is: mosás, mosogatás, padlómosás, ha kertes házban élsz fűnyírás, ásás, kapálás és akkor még arról nem is beszéltünk, ha gyermekeid és házi kedvenced is vannak.
Számadások szerint, minderre minimum 29 óra kell abban az esetben, ha több dolgot csinálsz egy időben!
Például: Tusolj hideg vízzel és a szád tartsd tátva, igy naponta meg fogsz inni 2 liter vizet, ami ajánlott az egészséges élethez. Fogkefével a szádban szexelj a partnereddel, aki ekkor TV-t néz és újságot olvas míg te
a padlót mosol.
Egyik kezed szabad, azzal hívd barátaid és rokonaid közben idd a bort.
Uuuuu...
Nos a megmaradt két szabad percben, küldj üzenetet barátaidnak (akikre úgy kell vigyázni mint a növényeidre) miközben eszed a napi kiskanál mézet, ami nagyon hasznos.
Most elköszönök tőled, mert az alma, az Activia, a sör, az első liter víz és a harmadik étkezés utáni magvas dolgok fogyasztása után nem tudom, mit kell fogyasztanom, de most sürgősen WC-re kell menjek, ahol időt takarítok meg, mert emellett a fogaim is kimosom!
Azt mondják naponta meg kell enni egy almát, mert mindennap egy alma az orvost távol tartja.
Ezen kívül meg kell enni egy banánt a kalcium miatt, egy narancsot a C vitamin miatt és feltétlen meginni egy csésze zöld teát, cukor nélkül, a cukorbetegség megelőzése és a vérzsír csökkentése miatt!
Mindennap meg kell igyunk 2 liter vizet utána ki kell pisilni, ami megkétszerezi az időt, amit eddig a WC-n töltöttünk.
Mindennap el kell fogyasztani egy Activiát, hogy legyenek jó baktériumaink, amit senki nem tud pontosan mire jó, de ha nem lesz ez a sok millió baktériumod, majd meglátod mi lesz!!
Mindennap meg kell inni egy Aspirin+ az infarktus megelőzése végett, egy pohár vörösbort szintén az infarktus megelőzésére és egy pohár fehér bort az idegrendszer karbantartására.
Utána egy pohár sört, azt már fogalmam sincs miért. És ha egyszerre iszod meg, lehetséges, hogy agyvérzést kapsz, de ne idegeskedj, mert nem is fogod észrevenni.
Mindennap kell magvakat fogyasztani. Sokat, sokat, nagyon sokat.
Ezután 4-6 étkezés ajánlott kis adagokban, azzal, hogy mindegyik falatot legalább 36-szor kell megrágni, hogy lefolyjon a torkunkon. Így, ha jól számolom, csak az étkezésre kell napi 5 óra.
Mert mindegyik étkezés után jól ki kell mossuk fogainkat még az alma után is, az Activia, banán és a magvas dolgok után is: Egészen addig még van fog a szádban és nem szabad elfelejteni a fogselymet sem, ezen kívül a
fogkefével való ínymasszázst sem, mint ahogy a hosszú öblögetést is nagyon fontos. A fürdőszoba így teljes átalakítást igényel, mivel el kellene helyezni benne egy CD lejátszót, rádiót és egy TV-t, tekintettel a hosszan
tartó tevékenységre, amit a napi táplálkozás igényel.
8 órát kellene aludni és 8 órán felül dolgozni - ehhez hozzáadjuk a napi 5 órát amit táplálkozással telik el és ezek után marad 3 óra naponta.
Statisztikai adatok szerint napi 3 órát TV-t nézünk No mármost, ez a továbbiakban nem kivitelezhető, mert az egészséges élethez naponta minimum fél órát kell gyalogolni, ami annyit jelent, hogy 15 perc múlva indulj
vissza, mert különben egy óra lesz a séta.
Ezen túl baráti kapcsolatokat sem szabad elhanyagolni, ápolni kell, mert olyan mint a növény: napi ápolást
igényel.
Mindemellett muszáj legalább két napi sajtót elolvasnod és néhány hetilapot, hogy kritikus álláspontot tudjál foglalni a társadalmi és politikai eseményekről.
Szexelni is kellene napi szinten anélkül, hogy rutinossá váljon a dolog.
Innovatív, kreatív kell, hogy legyél és mindig hódító. Erre is idő kell, hogy a tantrikus szexről ne is beszéljünk.
Családdal való foglalkozásra is kell időt szakítani valamint a háztartási munkákra is: mosás, mosogatás, padlómosás, ha kertes házban élsz fűnyírás, ásás, kapálás és akkor még arról nem is beszéltünk, ha gyermekeid és házi kedvenced is vannak.
Számadások szerint, minderre minimum 29 óra kell abban az esetben, ha több dolgot csinálsz egy időben!
Például: Tusolj hideg vízzel és a szád tartsd tátva, igy naponta meg fogsz inni 2 liter vizet, ami ajánlott az egészséges élethez. Fogkefével a szádban szexelj a partnereddel, aki ekkor TV-t néz és újságot olvas míg te
a padlót mosol.
Egyik kezed szabad, azzal hívd barátaid és rokonaid közben idd a bort.
Uuuuu...
Nos a megmaradt két szabad percben, küldj üzenetet barátaidnak (akikre úgy kell vigyázni mint a növényeidre) miközben eszed a napi kiskanál mézet, ami nagyon hasznos.
Most elköszönök tőled, mert az alma, az Activia, a sör, az első liter víz és a harmadik étkezés utáni magvas dolgok fogyasztása után nem tudom, mit kell fogyasztanom, de most sürgősen WC-re kell menjek, ahol időt takarítok meg, mert emellett a fogaim is kimosom!
2010. március 15., hétfő
Miért eszegetünk-élegetünk-ésatöbbi?
Szendi Gábor - Paleolit táplálkozás
Jól ismert dolog, hogy a szénhidrátfüggés, a nassolgatás nem csupán rossz táplálkozási szokást jelent, hanem önvigasztalást az élet sivárságával és reménytelenségével szemben.
A fogyasztói társadalom fogyasztókat akar, nem pedig értelmes életet élő embereket.
A nyugati világban az étel jutalom, megerősítő.
Az emberek evéssel ünnepelnek.
Ha jól akarják érezni magukat, esznek.
Ha bánatuk van, esznek.
Ha unatkoznak, esznek.
Ha feszültek, esznek.
Ha nem esznek, akkor egy idő után eszükbe jut, hogy ehetnének már valamit.
A nyugati életmód lényege, hogy dolgozd le a napi 8-10 órát, és utána kötetlenül üsd agyon az időd valahogy.
Az emberek élete nem valahonnan valahova tart, hanem pusztán kitöltik a szabad idejüket.
Nincs az életet szervező cél, eszme, "ügy", hanem csak az üresség elöli elfoglaltságokba menekülés.
Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni.
Az életet szerves folyamattá teszi bármi, ami belső elhatározásunkból születő, az időszigeteket folyamattá összekötő tevékenység, amelyben képességeink kibontakoznak.
Tömegesen, futószalagon, népoktatással nem lehet individuumokat termelni.
Ezt a probléma sajnos mindenkinek magának kell megoldania, ebben kevés segítségre számíthat.
Jól ismert dolog, hogy a szénhidrátfüggés, a nassolgatás nem csupán rossz táplálkozási szokást jelent, hanem önvigasztalást az élet sivárságával és reménytelenségével szemben.
A fogyasztói társadalom fogyasztókat akar, nem pedig értelmes életet élő embereket.
A nyugati világban az étel jutalom, megerősítő.
Az emberek evéssel ünnepelnek.
Ha jól akarják érezni magukat, esznek.
Ha bánatuk van, esznek.
Ha unatkoznak, esznek.
Ha feszültek, esznek.
Meg akkor is, ha félnek, lásd elhízás
Ha nem esznek, akkor egy idő után eszükbe jut, hogy ehetnének már valamit.
A nyugati életmód lényege, hogy dolgozd le a napi 8-10 órát, és utána kötetlenül üsd agyon az időd valahogy.
Az emberek élete nem valahonnan valahova tart, hanem pusztán kitöltik a szabad idejüket.
Nincs az életet szervező cél, eszme, "ügy", hanem csak az üresség elöli elfoglaltságokba menekülés.
Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni.
Az életet szerves folyamattá teszi bármi, ami belső elhatározásunkból születő, az időszigeteket folyamattá összekötő tevékenység, amelyben képességeink kibontakoznak.
Tömegesen, futószalagon, népoktatással nem lehet individuumokat termelni.
Miután egy szent használt egy létrát,
azt eldobják,
hogy soha többé ne használják mások.
(A. D. Mello)
* * *
2010. március 3., szerda
Múlik az idő...
... megállítanám, de nem lehet...
Alfred Bester - Gyilkos idő
A hétszáz bolygót benépesített emberiségből csak egy ember képes a Döntésre: John Strapp.
Hihetetlen képességét csorbítja azon szokása, hogy minden Kruger nevű embert legyilkol.
Szereznek neki egy barátot, aki kideríti Strapp őrült szokása okát. Tíz évvel ezelőtt egy Kruger nevű bűnöző megölte feleségét, ami olyan traumát okozott számára, amely lehetővé tette a Döntés végrehajtásában.
Azóta megszállottan keresi kedvese hasonmását.
A barát feltámasztja a halott lányt, de Strapp már nem ismeri fel benne rég halott szerelmét.
Pink Floyd - Time
Tired of lying in the sunshine
Staying home to watch the rain
And you are young and life is long
And there is time to kill today
And then one day you find
Ten years have got behind you
No one told you when to run
You missed the starting gun
And you run, and you run to catch up with the sun, but it's sinking
Racing around to come up behind you again
The sun is the same in a relative way, but you're older
Shorter of breath and one day closer to death
Alfred Bester - Gyilkos idő
A hétszáz bolygót benépesített emberiségből csak egy ember képes a Döntésre: John Strapp.
Hihetetlen képességét csorbítja azon szokása, hogy minden Kruger nevű embert legyilkol.
Szereznek neki egy barátot, aki kideríti Strapp őrült szokása okát. Tíz évvel ezelőtt egy Kruger nevű bűnöző megölte feleségét, ami olyan traumát okozott számára, amely lehetővé tette a Döntés végrehajtásában.
Azóta megszállottan keresi kedvese hasonmását.
A barát feltámasztja a halott lányt, de Strapp már nem ismeri fel benne rég halott szerelmét.
Pink Floyd - Time
Tired of lying in the sunshine
Staying home to watch the rain
And you are young and life is long
And there is time to kill today
And then one day you find
Ten years have got behind you
No one told you when to run
You missed the starting gun
And you run, and you run to catch up with the sun, but it's sinking
Racing around to come up behind you again
The sun is the same in a relative way, but you're older
Shorter of breath and one day closer to death
Vagy mindig hátrahagysz valami elintézetlent-megéletlent?
* * *
2009. december 13., vasárnap
Késő bánat - eladtam (vagy eb-adtam?) az életem...
A. D. Mello - A szív ébredése
Egy fösvény összegyűjtött fél millió dénárt, és örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielőtt újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.
- Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom! - kérlelte az ember.
Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte húzni az embert.
- Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal gyűjtöttem össze!
Az angyal azonban hajthatatlan volt.
Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vethesse az alábbi üzenetet:
"Bárki vagy is, aki megtalálod ezt az üzenetet, ha van annyid, hogy meg tudsz belőle élni, ne vesztegesd idődet a vagyongyűjtésre. Élj! Az én fél millió dénárom egy órával sem tudta meghosszabbítani az életemet."
Egy fösvény összegyűjtött fél millió dénárt, és örömmel tervezgette, hogy egy évig milyen kényelemben fog élni, mielőtt újból befektetné pénzét. Ám ekkor megjelent a Halál Angyala, hogy elvegye az életét.
Az ember könyörgött, és kérlelte az angyalt, felhozott ezer érvet, csakhogy élhessen még egy kicsit, de az angyal kérlelhetetlen maradt.
- Adj még három napot, és vagyonom felét neked adom! - kérlelte az ember.
Az angyal azonban még csak oda sem hallgatott, és elkezdte húzni az embert.
- Csak még egy napot adj, könyörgöm, és tiéd lehet mindenem, amit oly sok fáradtsággal és izzadsággal gyűjtöttem össze!
Az angyal azonban hajthatatlan volt.
Annyit azért mégis csak sikerült elérnie az embernek, hogy néhány pillanatot kapjon, és papírra vethesse az alábbi üzenetet:
"Bárki vagy is, aki megtalálod ezt az üzenetet, ha van annyid, hogy meg tudsz belőle élni, ne vesztegesd idődet a vagyongyűjtésre. Élj! Az én fél millió dénárom egy órával sem tudta meghosszabbítani az életemet."
Már hiába a dühöngés, mert kopogtatnak vala...
... és mi tudjuk, hogy nem a Dühöngő Ifjúság az!
A nagy hajszolásban
megvakult emberként
mi marad nekünk?
megvakult emberként
mi marad nekünk?
Maradék lehetőségek:
* * *
Ki menekül ki elől? Időhúzás-játék az Angyallal
A halál és a vénasszony
Volt egyszer egy száz esztendős öregasszony, meghalni nem akart, élni nagyon szeretett. Még mindig dolgozgatott, kuporgatta össze a garasokat, rakta a ládájába, pedig senkije nem volt. Belesajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy egyszer meg kell halnia.
- Jaj, Istenem, egyszer beállít hozzám a halál, azt sem kérdi jössz-e, nem-e, csak megragad és visz.
Jól is gondolta, mert egyszer tényleg megjelent nála a halál.
- No, öregasszony, készülj, mert viszlek!
- Csak legalább még tíz évet hagyjál élni! - rimánkodott az öregasszony.
- Nem lehet, beírtam a neved a nagykönyvbe, azt én onnan ki nem törlöm.
De annyira tördelte a kezét az öregasszony, annyira jajveszékelt, hogy valami kicsit engedett a halál.
- No, adok egy órát, hogy elkészülj.
- Adjál egy kicsit többet, gyere el holnap!
- Jól van, Isten neki. De úgy készülj, hogy holnap viszlek, nem lesz kegyelem.
Rendben van, de írd fel az ajtófélfára, hogy el ne felejtsem, mindig a szemem elõtt legyen.
A halál elővett a zsebéből egy krétát, és az ajtófélfára írta:
Másnap korán reggel bekopogtatott a halál, ahogy ígérte.
- Öregasszony, letelt az órád, viszlek.
- Nem úgy van az, nézd meg, mit írtál az ajtóra: HOLNAP.
A halálnak sem kellett több, letörölte az írást mérgesen.
- Öregasszony, úgy készülj, hogy reggel viszlek, nem lesz sem irgalom, sem kegyelem.
Mikor magára maradt az öregasszony, minden tagja reszketni kezdett. Csak azon törte a fejét, hogy járhatna túl a halál eszén. Nézett erre is, nézett arra is. Bágyadt szemében felcsillant egy kis fény, mikor a mézes hordóra pillantott. Nehézkesen belekuporodott abba, hogy ne vegye észre a halál.
- Jaj, itt sem lesz jó, hátha a hordóba is belekukkant a halál!
Kihasította a dunnáját, belebújt abba, a pelyhes dunnába. Ráragadt a sok pehely környösdön-körül, hogy nem is lehetett belőle látni csak egy nagy pehelycsomót.
Jött a halál, benyitott a szobába.
- Hol vagy, öregasszony?
Az asszony meg elkiáltotta magát:
- Itt vagyok, keressél meg!
Ahogy az asszony megmozdult, úgy megijedt a halál, hogy a nyakába vette a lábát, nem ment többet az öregasszony házának a közelébe sem.
Castaneda - Ixtláni utazás
Egyfajta tánc ez. Mozdulat, melyet személyi erejének hatására tesz. Ha a haldokló harcos ereje kicsi, tánca rövid lesz, ha ereje nagy, tánca csodálatos. De függetlenül attól, hogy kicsi-e az ereje vagy nagy, a halálnak meg kell állnia, és megnéznie az utolsó kiállást. A halál nem tudja elvinni az élete művét utoljára összegző harcost, amíg tart a tánc.
Volt egyszer egy száz esztendős öregasszony, meghalni nem akart, élni nagyon szeretett. Még mindig dolgozgatott, kuporgatta össze a garasokat, rakta a ládájába, pedig senkije nem volt. Belesajdult a szíve, ha arra gondolt, hogy egyszer meg kell halnia.
- Jaj, Istenem, egyszer beállít hozzám a halál, azt sem kérdi jössz-e, nem-e, csak megragad és visz.
Jól is gondolta, mert egyszer tényleg megjelent nála a halál.
- No, öregasszony, készülj, mert viszlek!
- Csak legalább még tíz évet hagyjál élni! - rimánkodott az öregasszony.
- Nem lehet, beírtam a neved a nagykönyvbe, azt én onnan ki nem törlöm.
De annyira tördelte a kezét az öregasszony, annyira jajveszékelt, hogy valami kicsit engedett a halál.
- No, adok egy órát, hogy elkészülj.
- Adjál egy kicsit többet, gyere el holnap!
- Jól van, Isten neki. De úgy készülj, hogy holnap viszlek, nem lesz kegyelem.
Rendben van, de írd fel az ajtófélfára, hogy el ne felejtsem, mindig a szemem elõtt legyen.
A halál elővett a zsebéből egy krétát, és az ajtófélfára írta:
H O L N A P
Másnap korán reggel bekopogtatott a halál, ahogy ígérte.
- Öregasszony, letelt az órád, viszlek.
- Nem úgy van az, nézd meg, mit írtál az ajtóra: HOLNAP.
A halálnak sem kellett több, letörölte az írást mérgesen.
- Öregasszony, úgy készülj, hogy reggel viszlek, nem lesz sem irgalom, sem kegyelem.
Mikor magára maradt az öregasszony, minden tagja reszketni kezdett. Csak azon törte a fejét, hogy járhatna túl a halál eszén. Nézett erre is, nézett arra is. Bágyadt szemében felcsillant egy kis fény, mikor a mézes hordóra pillantott. Nehézkesen belekuporodott abba, hogy ne vegye észre a halál.
- Jaj, itt sem lesz jó, hátha a hordóba is belekukkant a halál!
Kihasította a dunnáját, belebújt abba, a pelyhes dunnába. Ráragadt a sok pehely környösdön-körül, hogy nem is lehetett belőle látni csak egy nagy pehelycsomót.
Jött a halál, benyitott a szobába.
- Hol vagy, öregasszony?
Az asszony meg elkiáltotta magát:
- Itt vagyok, keressél meg!
Ahogy az asszony megmozdult, úgy megijedt a halál, hogy a nyakába vette a lábát, nem ment többet az öregasszony házának a közelébe sem.
Sose add fel!
Harcolj vagy pusztulj!
De legalábbis ne add fel!
Ám ha mégis,
akkor itt van neked
egy vidámabb Befejező
akkor itt van neked
egy vidámabb Befejező
... és egy picit sármosabb is
Castaneda - Ixtláni utazás
Egyfajta tánc ez. Mozdulat, melyet személyi erejének hatására tesz. Ha a haldokló harcos ereje kicsi, tánca rövid lesz, ha ereje nagy, tánca csodálatos. De függetlenül attól, hogy kicsi-e az ereje vagy nagy, a halálnak meg kell állnia, és megnéznie az utolsó kiállást. A halál nem tudja elvinni az élete művét utoljára összegző harcost, amíg tart a tánc.
A Holt-tánc-Együttes
megbocsát a kedvencgyeröknek
megbocsát a kedvencgyeröknek
2009. július 30., csütörtök
Időtükör - mi leszel, ha nagy leszel?
BKV busz, Budapest
Nem túl hosszú utazásom közben egy kisgyermek vágott át előttem és apukája kezét fogva leszálláshoz készülődött. A komoly arc (hogy ő most majdnem egyedül fog jelezni) mosolyra késztetett: az ő gyermeki öröme áttelepedett az én szívembe is, büszkesége az enyém is lett.
A fásult reggelen szinte kivirágoztam ettől a pillanattól.
Aztán hirtelen penetráns szag csapta meg az orromat. Egy hajléktalan jelent meg a színen - koszos, pecsétes és húgyfoltos ruhájában - és holtrészegen próbálta megközelíteni az ajtót... Valahogy, tántorogva és szitkozódva megkapaszkodott és nyomogatta a leszállásjelzőt, ami persze régóta égett, hiszen a fiúcska annakelőtte intézkedett - mint azt ő szóvá is tette.
- Apa, én már jeleztem. Akkor a bácsi miért jelez még egyszer? -
Önkéntelenül is elfintorodtam az új élmények kapcsán és a levegőt visszatartva próbáltam a feltörő rosszulléttel birkózni. Az undor egyszerre szólt a szagnak és a megjelenésnek, de egyben a férfi mocskos szájának is, amivel ontotta a szitkokat.
Aztán hirtelen tudatosodott bennem, hogy "Úristen! Milyen kicsiny is elegendő, hogy megváltozzanak az érzéseim..." A gyermek még ugyanott állt, még pár másodperc és megáll a busz, de a fókuszt szinte csak a visszataszító hajléktalan töltötte ki.
Ahogy erre ráébredtem, a szemem automatikusan mindkét emberalakot befogta és megdöbbentő gondolat- és érzéshalom cikázott át rajtam.
Az Idő Tükrében nem kisfiút és öregember láttam, hanem két embert, két lényt és vele két állapotot. És a két alak nem is különbözött annyira. Ők egyek voltak. A kisfiúból lett öregember. Az öregből pedig kisgyermek. Egy pillanatra felcserélődtek a szerepek...
A kisfiú, gyönyörű arccal, a fiatalság vidámságával, energiájával és naiv sutaságával, szívet melengető mosolyával UGYANAZ AZ EMBER, AKI KEVÉSSEL (MERT HÁT AZ IDŐ RELATÍV) KÉSŐBB felnőttként hit- és remény nélküli létben tengődik, teste-szelleme lepusztult, ragyogása kihunyt és aurája a vegetációja végtermékeinek szagával telítődött...
Ez a két ember ugyanaz! Mi mégis mosolygunk a gyerekre és viszolygunk a felnőttől, pedig az az ÉN ugyanaz. És ki az ÉN? ÉN VAGYOK AKI VAGYOK.
És ki vagyok az az én, hogy lesújtó ítéletet mondok utóbbiról, égig magasztalom előbbit?!
Ígéretes gyermekkor - de ki tudja, milyen felnőttkor...? Hova, melyik vágányra jut életem vonata?
És vajon mennyi kell, hogy az ember onnan fentről lecsússzon oda lentre?
Mi a fent és mi a lent? Mi a választóvonal?
Mint amikor automatikusan kitérsz azok elől, akik kérdéssel fordulnak hozzád az utcán - gondolva, hogy csak kéregetni akarnak -, majd egy napon alig találsz embert, aki választ adna, merre van a Kiss János altábornagy utca, mert mindenki kitér előled - gondolván, hogy csak kéregetni akarsz...
Mi a burok, ami elhatárolja a világokat egymástól?
Egymás mellett élünk, de fényévek választanak el minket... Nem a mi gondunk, nem a mi problémánk - a dolgok mindig mással történnek?
Nincsenek ők, te, csak én és ritkán mi. DE KI EZ AZ ÉN?
Aztán hirtelen fékezett a busz. A Tükör megtört. Az ajtó kinyílt, az emberek letódultak, a jármű csak úgy okádta kifelé a tömeget.
Az egység megint kétséggé vált és feloldódott Budapest utcáin... Már csak a kérdéssor maradt:
KI VOLTAM ÉN? KI VAGYOK ÉN? KI LESZEK ÉN?
A. D. Mello
Egy történet szerint, mielőtt Mózes kivezette volna népét Egyiptomból, egy bölcs mester mellett tanult, hogy prófétává válhasson.
Az első jártasság, amit Mózesnek el kellett sajátítania, a hallgatás volt.
Egyszer kettesben járták a vidéket, és Mózest annyira lenyűgözte a természet szépsége, hogy igazán könnyűnek találta a hallgatást.
De amint egy folyóhoz értek, a túlparton egy gyermeket látott fuldokolni, és szerencsétlen anyját, aki segítségért kiáltott.
Ilyen borzasztó dolog láttán Mózes nem tudta megfékezni nyelvét.
- Mester - kérdezte -, nem tudnál valamit tenni, hogy megmentsd a gyermeket?
- Csend! - mondta a mester.
Mózes elhallgatott. De a szíve nem nyugodott meg. Így töprengett magában:
- Nem lehet az, hogy a mesterem valójában keményszívű és érzéketlen ember? Vagy talán képtelen segíteni a bajbajutottakon?
Bár feltételezni sem merte ezeket a mesteréről, de elhessegetni sem tudta e gondolatokat magától. Ahogy tovább vándoroltak, elérték a tengerpartot, ahol is azt látták, hogy egy hajó teljes legénységével együtt elsüllyedt. Mózes felkiáltott:
- Mester, nézd! Süllyed egy hajó!
De a mester ismét csak csendre intette tanítványát, ezért aztán Mózes nem szólt többet.
A szíve azonban nem nyugodott meg, ezért kor hazaértek, Isten elé vitte a dolgot, aki ezt válaszolta neki:
- A mestered igazat szólt. A fuldokló gyermek később háborút okozott volna két nemzet kőzött, amelyben többszázezren elpusztultak volna. A halála által azonban elhárult ez a veszély. Ami pedig a süllyedő hajót illeti, azon kalózok voltak, akik egy tengerparti várost akartak kifosztani, és ártatlan, békeszerető lakóit lemészárolni.
Roald Dahl - Genesis és katasztrófa - összefoglaló
Egy asszony három gyermekét vesztette el két év alatt és most szüli a negyediket. Imádkozik istenhez, hogy legalább ez az egy megmaradjon. A hölgy neve: Frau Hitler.
Nem túl hosszú utazásom közben egy kisgyermek vágott át előttem és apukája kezét fogva leszálláshoz készülődött. A komoly arc (hogy ő most majdnem egyedül fog jelezni) mosolyra késztetett: az ő gyermeki öröme áttelepedett az én szívembe is, büszkesége az enyém is lett.
A fásult reggelen szinte kivirágoztam ettől a pillanattól.
Aztán hirtelen penetráns szag csapta meg az orromat. Egy hajléktalan jelent meg a színen - koszos, pecsétes és húgyfoltos ruhájában - és holtrészegen próbálta megközelíteni az ajtót... Valahogy, tántorogva és szitkozódva megkapaszkodott és nyomogatta a leszállásjelzőt, ami persze régóta égett, hiszen a fiúcska annakelőtte intézkedett - mint azt ő szóvá is tette.
- Apa, én már jeleztem. Akkor a bácsi miért jelez még egyszer? -
Önkéntelenül is elfintorodtam az új élmények kapcsán és a levegőt visszatartva próbáltam a feltörő rosszulléttel birkózni. Az undor egyszerre szólt a szagnak és a megjelenésnek, de egyben a férfi mocskos szájának is, amivel ontotta a szitkokat.
Aztán hirtelen tudatosodott bennem, hogy "Úristen! Milyen kicsiny is elegendő, hogy megváltozzanak az érzéseim..." A gyermek még ugyanott állt, még pár másodperc és megáll a busz, de a fókuszt szinte csak a visszataszító hajléktalan töltötte ki.
Ahogy erre ráébredtem, a szemem automatikusan mindkét emberalakot befogta és megdöbbentő gondolat- és érzéshalom cikázott át rajtam.
Az Idő Tükrében nem kisfiút és öregember láttam, hanem két embert, két lényt és vele két állapotot. És a két alak nem is különbözött annyira. Ők egyek voltak. A kisfiúból lett öregember. Az öregből pedig kisgyermek. Egy pillanatra felcserélődtek a szerepek...
A kisfiú, gyönyörű arccal, a fiatalság vidámságával, energiájával és naiv sutaságával, szívet melengető mosolyával UGYANAZ AZ EMBER, AKI KEVÉSSEL (MERT HÁT AZ IDŐ RELATÍV) KÉSŐBB felnőttként hit- és remény nélküli létben tengődik, teste-szelleme lepusztult, ragyogása kihunyt és aurája a vegetációja végtermékeinek szagával telítődött...
Ez a két ember ugyanaz! Mi mégis mosolygunk a gyerekre és viszolygunk a felnőttől, pedig az az ÉN ugyanaz. És ki az ÉN? ÉN VAGYOK AKI VAGYOK.
És ki vagyok az az én, hogy lesújtó ítéletet mondok utóbbiról, égig magasztalom előbbit?!
Ígéretes gyermekkor - de ki tudja, milyen felnőttkor...? Hova, melyik vágányra jut életem vonata?
És vajon mennyi kell, hogy az ember onnan fentről lecsússzon oda lentre?
Mi a fent és mi a lent? Mi a választóvonal?
Mint amikor automatikusan kitérsz azok elől, akik kérdéssel fordulnak hozzád az utcán - gondolva, hogy csak kéregetni akarnak -, majd egy napon alig találsz embert, aki választ adna, merre van a Kiss János altábornagy utca, mert mindenki kitér előled - gondolván, hogy csak kéregetni akarsz...
Mi a burok, ami elhatárolja a világokat egymástól?
Egymás mellett élünk, de fényévek választanak el minket... Nem a mi gondunk, nem a mi problémánk - a dolgok mindig mással történnek?
Nincsenek ők, te, csak én és ritkán mi. DE KI EZ AZ ÉN?
Aztán hirtelen fékezett a busz. A Tükör megtört. Az ajtó kinyílt, az emberek letódultak, a jármű csak úgy okádta kifelé a tömeget.
Az egység megint kétséggé vált és feloldódott Budapest utcáin... Már csak a kérdéssor maradt:
KI VOLTAM ÉN? KI VAGYOK ÉN? KI LESZEK ÉN?
Édes gyermek
Megtört felnőtt
A. D. Mello
Egy történet szerint, mielőtt Mózes kivezette volna népét Egyiptomból, egy bölcs mester mellett tanult, hogy prófétává válhasson.
Az első jártasság, amit Mózesnek el kellett sajátítania, a hallgatás volt.
Egyszer kettesben járták a vidéket, és Mózest annyira lenyűgözte a természet szépsége, hogy igazán könnyűnek találta a hallgatást.
De amint egy folyóhoz értek, a túlparton egy gyermeket látott fuldokolni, és szerencsétlen anyját, aki segítségért kiáltott.
Ilyen borzasztó dolog láttán Mózes nem tudta megfékezni nyelvét.
- Mester - kérdezte -, nem tudnál valamit tenni, hogy megmentsd a gyermeket?
- Csend! - mondta a mester.
Mózes elhallgatott. De a szíve nem nyugodott meg. Így töprengett magában:
- Nem lehet az, hogy a mesterem valójában keményszívű és érzéketlen ember? Vagy talán képtelen segíteni a bajbajutottakon?
Bár feltételezni sem merte ezeket a mesteréről, de elhessegetni sem tudta e gondolatokat magától. Ahogy tovább vándoroltak, elérték a tengerpartot, ahol is azt látták, hogy egy hajó teljes legénységével együtt elsüllyedt. Mózes felkiáltott:
- Mester, nézd! Süllyed egy hajó!
De a mester ismét csak csendre intette tanítványát, ezért aztán Mózes nem szólt többet.
A szíve azonban nem nyugodott meg, ezért kor hazaértek, Isten elé vitte a dolgot, aki ezt válaszolta neki:
- A mestered igazat szólt. A fuldokló gyermek később háborút okozott volna két nemzet kőzött, amelyben többszázezren elpusztultak volna. A halála által azonban elhárult ez a veszély. Ami pedig a süllyedő hajót illeti, azon kalózok voltak, akik egy tengerparti várost akartak kifosztani, és ártatlan, békeszerető lakóit lemészárolni.
Roald Dahl - Genesis és katasztrófa - összefoglaló
Egy asszony három gyermekét vesztette el két év alatt és most szüli a negyediket. Imádkozik istenhez, hogy legalább ez az egy megmaradjon. A hölgy neve: Frau Hitler.
* * *
2009. április 3., péntek
A Tanácsadó Halál
Castaneda - Az Ixtláni Utazás, 4. fejezet
- A halál örökös társunk - jelentette ki don Juan a lehető legkomolyabban. - Mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra. Figyelt téged, miközben te a fehér sólymot lested; füledbe suttogott és ez megborzongatott, éppen úgy, mint az imént.
Mindig is figyelt, és a jövőben is figyelni fog, egészen addig a napig, amikor megérint. -
...
- Hogy érezheti magát valaki is olyan fontosnak, amikor tudja, hogy folyamatosan les ránk a halál? - tette fel a kérdést.
Úgy éreztem, nincs szükség a válaszomra. Amúgy sem tudtam volna egy szót sem kiejteni a számon. Új hangulat lett úrrá rajtam.
- Amikor türelmetlen vagy - folytatta -, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int, ha megpillantod, vagy akár csak ha érzed, hogy társad ott van és les. -
...
Szerinte a halál témáját sohasem hangsúlyozzák eléggé. Vitába szálltam vele, mondván, hogy értelmetlen lenne a halálommal foglalkoznom, hiszen ez a gondolat csak kínt és félelmet szülne.
- Ekkora baromságot! - tört ki. - A halál az egyetlen bölcs tanácsadónk. Amikor csak azt érzed, hogy mindennek vége, és rögtön megsemmisülsz - vagyis mindig -, fordulj a halálodhoz és kérdezd meg, hogy igaz-e. A halálod megmondja majd, hogy tévedsz és az ő érintésén kívül semmi sem számít. "Még nem érintettelek meg" - szól majd halálod.
Fejét csóválta, és úgy látszott, a válaszomra vár. Nem volt mit válaszolnom. Gondolataim vadul nyargalásztak összevissza. Don Juan hatalmas csapást mért az önteltségemre. Halálom fényében kirajzolódott dühöm döbbenetes kicsinyessége.
Úgy éreztem, teljesen tisztában van hangulatom megváltozásával. Fordult a kocka, s ő került előnybe. Elmosolyodott, és mexikói dallamot kezdett dúdolni.
- Bizony - mondta halkan hosszú szünet után. - Egyikünknek meg kell változnia, mégpedig sebesen.
Egyikünknek ismét meg kell tanulnia, hogy a halála vadász, és mindig a bal oldalunkon van.
Egyikünknek ki kell kérnie a halál tanácsát, és megszabadulnia az emberek átkozott kicsinyességétől, akik úgy élik életüket, mintha sohasem érintené meg őket a halál.
- A halál örökös társunk - jelentette ki don Juan a lehető legkomolyabban. - Mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra. Figyelt téged, miközben te a fehér sólymot lested; füledbe suttogott és ez megborzongatott, éppen úgy, mint az imént.
Mindig is figyelt, és a jövőben is figyelni fog, egészen addig a napig, amikor megérint. -
...
- Hogy érezheti magát valaki is olyan fontosnak, amikor tudja, hogy folyamatosan les ránk a halál? - tette fel a kérdést.
Úgy éreztem, nincs szükség a válaszomra. Amúgy sem tudtam volna egy szót sem kiejteni a számon. Új hangulat lett úrrá rajtam.
- Amikor türelmetlen vagy - folytatta -, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int, ha megpillantod, vagy akár csak ha érzed, hogy társad ott van és les. -
...
Szerinte a halál témáját sohasem hangsúlyozzák eléggé. Vitába szálltam vele, mondván, hogy értelmetlen lenne a halálommal foglalkoznom, hiszen ez a gondolat csak kínt és félelmet szülne.
- Ekkora baromságot! - tört ki. - A halál az egyetlen bölcs tanácsadónk. Amikor csak azt érzed, hogy mindennek vége, és rögtön megsemmisülsz - vagyis mindig -, fordulj a halálodhoz és kérdezd meg, hogy igaz-e. A halálod megmondja majd, hogy tévedsz és az ő érintésén kívül semmi sem számít. "Még nem érintettelek meg" - szól majd halálod.
Fejét csóválta, és úgy látszott, a válaszomra vár. Nem volt mit válaszolnom. Gondolataim vadul nyargalásztak összevissza. Don Juan hatalmas csapást mért az önteltségemre. Halálom fényében kirajzolódott dühöm döbbenetes kicsinyessége.
Úgy éreztem, teljesen tisztában van hangulatom megváltozásával. Fordult a kocka, s ő került előnybe. Elmosolyodott, és mexikói dallamot kezdett dúdolni.
- Bizony - mondta halkan hosszú szünet után. - Egyikünknek meg kell változnia, mégpedig sebesen.
Egyikünknek ismét meg kell tanulnia, hogy a halála vadász, és mindig a bal oldalunkon van.
Egyikünknek ki kell kérnie a halál tanácsát, és megszabadulnia az emberek átkozott kicsinyességétől, akik úgy élik életüket, mintha sohasem érintené meg őket a halál.
A BalBarát
Ne légy kicsinyes! Keresd a Napos Oldalt!
Miért feledem, hogy halandó vagyok?
* * *
2009. március 14., szombat
Változzon - no de kicsoda?
A. D. Mello - A világot önmagad megváltoztatása által változtasd meg!
A szúfi Bajazid mesélte önmagáról:
Fiatal koromban forradalmár voltam.
Azt kértem imáimban Istentől, hogy adjon karomba erőt a világ megváltoztatásához.
Amikor középkorú lettem, rájöttem, hogy már életem felén túljutottam anélkül, hogy egy árva lelket is megváltoztattam volna.
Akkor azt kértem Istentől, hogy legalább annyi kegyelmet adjon, amellyel meg tudom változtatni a környezetemet, családomat, barátaimat, és akkor elégedett leszek.
Most, hogy már öreg vagyok, és napjaim meg vannak számlálva, kezdem látni, hogy ostoba voltam.
Most csak azért imádkozom, hogy adja meg az Úr, hogy önmagamat megváltoztathassam.
Ha kezdettől fogva ezért imádkoztam volna, nem vesztegettem volna el az időmet.
Mottó
Mindannyian a világot akarjuk megreformálni, de önmagunk megváltoztatására alig gondolunk.
Mottó2
Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban.
Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
A szúfi Bajazid mesélte önmagáról:
Fiatal koromban forradalmár voltam.
Azt kértem imáimban Istentől, hogy adjon karomba erőt a világ megváltoztatásához.
Amikor középkorú lettem, rájöttem, hogy már életem felén túljutottam anélkül, hogy egy árva lelket is megváltoztattam volna.
Akkor azt kértem Istentől, hogy legalább annyi kegyelmet adjon, amellyel meg tudom változtatni a környezetemet, családomat, barátaimat, és akkor elégedett leszek.
Most, hogy már öreg vagyok, és napjaim meg vannak számlálva, kezdem látni, hogy ostoba voltam.
Most csak azért imádkozom, hogy adja meg az Úr, hogy önmagamat megváltoztathassam.
Ha kezdettől fogva ezért imádkoztam volna, nem vesztegettem volna el az időmet.
Mottó
Mindannyian a világot akarjuk megreformálni, de önmagunk megváltoztatására alig gondolunk.
Mottó2
Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban.
Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
Ki vagyok én, ki lehettem volna én?
Szélirány változások
Változom, felnövök és el is költözöm!
Változó k(o/ó)r dilemmák
Héééé! Hát a világnak kéne hozzám idomulnia!
* * *
2009. február 20., péntek
Idővonat
Dino Buzatti - Képes Poéma - A pályaőr története
Mikor szeles őszi éjszakán
a rég elhagyott vasútvonal
őrházának ablaka még világos.
Ő meg, a pályaőr,
csak vár, egyre vár.
Vajon kit ragad ma éjjel tova a szerelem gyorsvonata,
a túlvilági kékes fénnyel
tovasuhanó?
Egy sápadt arc, szerelmi bánatában öngyilkos
főherceg arca villódzik majd a fülke ablakán?
Vagy jeles, rangos, fenyegető fejek,
amint egy E-dúr négyes akkord kalapácsszavára
imbolyognak, billegnek szüntelen?
Vagy talán épp ők azok:
a bűnök és regények
cinikus martalócai?
Vagy a viaszsárga képű hercegkisasszony, akivel
dúsgazdag szülei, hogy megmentsék életét,
Siracusába indulnának,
a napra, a szirénekhez, de újra és újra
rossz vonatra szállnak, így száguld a kisasszony haldokolva,
pusztákon s hegyeken keresztül
ezer s ezer mérföldön át...
Amíg a pályaőr
mozdulatlan mered az üres sínekre
és látja messze tűnni ifjúságát és reményeit – Ó jaj, milyen messze!
A másik irányból pedig lassan, lassan
a sötétség alvadéka közeleg...
Az a fekete valami,
érte jön, csakis érte?
Elmúlsz szépen, lassan és csendben...
(Rapülök: Nem adom fel)
Múlik az idő
(Koncz Zsuzsa: Rohan az idő)
Élj, amíg élhetsz!
(Máté Péter: Most élsz)
Hova tűnök? Mi történik velem?
Miért velem kell megtörténjen?
(Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia)
Még Jézus is ezt kérdé:
"Miért kell megtörténjen? Mi az értelme?
Letörten vallatám Szeretett Atyám..."
(Jesus Christ Superstar (Ian Gillan): I only want to say)
Egyedül az én utam
(Frank Sinatra: My way) (Sex Pistols: My way)
Megfáradtságosság
(Presser Gábor: Nagy utazás)
Újrakezdünk milliói mérföldnyire
(Johnny Cash: Hurt) (NIN: Hurt) (NIN + David Bowie: Hurt)
* * *
Mikor szeles őszi éjszakán
a rég elhagyott vasútvonal
őrházának ablaka még világos.
Ő meg, a pályaőr,
csak vár, egyre vár.
Vajon kit ragad ma éjjel tova a szerelem gyorsvonata,
a túlvilági kékes fénnyel
tovasuhanó?
Egy sápadt arc, szerelmi bánatában öngyilkos
főherceg arca villódzik majd a fülke ablakán?
Vagy jeles, rangos, fenyegető fejek,
amint egy E-dúr négyes akkord kalapácsszavára
imbolyognak, billegnek szüntelen?
Vagy talán épp ők azok:
a bűnök és regények
cinikus martalócai?
Vagy a viaszsárga képű hercegkisasszony, akivel
dúsgazdag szülei, hogy megmentsék életét,
Siracusába indulnának,
a napra, a szirénekhez, de újra és újra
rossz vonatra szállnak, így száguld a kisasszony haldokolva,
pusztákon s hegyeken keresztül
ezer s ezer mérföldön át...
Amíg a pályaőr
mozdulatlan mered az üres sínekre
és látja messze tűnni ifjúságát és reményeit – Ó jaj, milyen messze!
A másik irányból pedig lassan, lassan
a sötétség alvadéka közeleg...
Az a fekete valami,
érte jön, csakis érte?
Elmúlsz szépen, lassan és csendben...
(Rapülök: Nem adom fel)
Múlik az idő
(Koncz Zsuzsa: Rohan az idő)
Élj, amíg élhetsz!
(Máté Péter: Most élsz)
Hova tűnök? Mi történik velem?
Miért velem kell megtörténjen?
(Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia)
Még Jézus is ezt kérdé:
"Miért kell megtörténjen? Mi az értelme?
Letörten vallatám Szeretett Atyám..."
(Jesus Christ Superstar (Ian Gillan): I only want to say)
Egyedül az én utam
(Frank Sinatra: My way) (Sex Pistols: My way)
Megfáradtságosság
(Presser Gábor: Nagy utazás)
Újrakezdünk milliói mérföldnyire
(Johnny Cash: Hurt) (NIN: Hurt) (NIN + David Bowie: Hurt)
* * *
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
