Biegelbauer Pál - Egészség szívében
ÉN és TE = MI
Mielőtt megpróbáljuk az életünket alapvetően meghatározó csoda, a párkapcsolat titkáról fellebbenteni a fátylat, érdemes néhány, ennek megértéséhez szükséges fogalmat újragondolni, hogy tisztán lássunk:
Én: Aki vagyok. Nem azonos a testemmel, nem azonos a pszichémmel. Míg a testem és pszichém folyamatosan változik, én vagyok, aki vagyok, csecsemőként és aggként is ugyanaz, de nem ugyanolyan. Az én időtlen. Ha mégis időben kéne megfogalmaznom, hogy ki vagyok, így hangzana: a világtörténelem soha nem volt és soha nem lesz, egyedi és megismételhetetlen csodája vagyok.
Énkép: Az, amilyennek vélem magam. Az ezotéria ezt a vélt önmagamat nevezi egónak. Életünk alapproblémája, hogy ezzel az énképpel, egóval azonosítjuk magunkat. Azt hisszük, hogy az énkép én vagyok, azaz, amit "tudok" magamról, az vagyok.
Ha belegondolunk abba, hogy is jön létre ez az énkép, világosan látni fogjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ugyanis a Világba lépésünk pillanata óta mindenki, aki csak tudomást szerez létezésünkről, valamilyen véleményt alkot rólunk, visszatükröz minket. És mi ezekből a véleménytükrökből, mint mozaikkockákból állítjuk össze énképünket. Sokszor zavarban is vagyunk, mert gyakran egymásnak ellentmondó véleményekkel találkozunk. Ezért is oly gyakori az önmagunknak feltett kérdés: Milyen is vagyok én voltaképpen?
Az énképünk alapvetően másoktól függő. Erősödik, ha dicsérnek, és gyengül, ha elmarasztalnak. A siker hizlalja, a kudarc próbára teszi. Egy súlyos csalódás az "önmagunkról alkotott" véleményben akár össze is omlaszthatja énképünket, és mi ott állunk egónk tört cserepei között és reszketeg kézzel próbáljuk azt ismét összerakni.
Van egy törvény, amit kevesen ismernek, és ez alapvetően helyére teszi énképünk valóságának tarthatatlanságát. Így hangzik: Akárki véleményt alkot bárkiről, vagy bármiről, ez a vélemény őróla szól, őt jellemzi, és nem azt, akiről, vagy amiről véleményt mond. Tehát az énképem nem rólam, hanem azokról szól, akik véleményeztek.
...
A számomra ismeretlen vonásaim azok az emberi magatartásformák, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudok elviselni a másik emberben. Minden, ami zavar a másikban, az a bennem fel nem ismert, tudomásul nem vett, letagadott személyiség jellemzőm. Vakok vagyunk önmagunk rossz tulajdonságaira.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hiba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hiba. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. december 16., szerda
2009. június 24., szerda
Egészségügyi (baj)ellátás
Slawomir Mrozek - A perverz - Egészségügyi ellátás
Szükségessé vált a vakbelem eltávolítása. Kitöltöttem a megfelelő beadványokat, és felírtak a várólistára. Villámgyorsan elrepült a két év, sorra kerültem, és bejutottam a kórházba.
A műtét remekül sikerült. Maga a főorvos gratulált az eredményhez.
- Szép műtét volt, asszonyom - mondta.
Felhívtam a figyelmét, hogy férfi vagyok.
Megnézett valamit a papírokban.
- Csak volt, uram, a műtét előtt. Tévedésből a kísérleti osztályra utalták be, uraságod jelenleg nő. A nemcsere úttörő sebészeti ágazat, de kiváló eredményeink vannak, aminek ön, uram, hölgyem? ... a legjobb bizonyítéka.
- És mi van a vakbelemmel?
- Nem akarná inkább megtartani, asszonyom?
- Nem. És nő sem akarok maradni, korrigálják most rögtön ezt a tévedést.
- Ön, uram, hölgyem?... nehéz páciens. No jó. Mit óhajt: előbb a férfiasság, vagy előbb a vakbél?
- Ami gyorsabban megy.
- Töltse ki ezt a dupla beadványt.
Repül az idő, a következő műtét éppen olyan jól sikerült, mint az első. Új vesém remekül működött, csak most három volt: két sajátom meg az átültetett. A számítógépprogram hibája folytán nem a megfelelő műtőbe vittek. Mihelyt magamhoz tértem, kitöltöttem a beadványt veseügyben, és csatolták az előzőhöz.
Már nem voltam fiatal lány, amikor értesítettek, hogy van szabad hely a kórházban, sor kerül a veseműtétemre. Csak az egyiket akarták eltávolítani, de a szülészetre kerültem mint újszülött. A tévedés a központi egészségügyi hivatalban történt, de a szülők nem tiltakoztak. Már jócskán felserdült gyerek voltam, nem kellett a taníttatásomra költeniük, hát inkább elismertek magukénak. Ami engem illet, már elegem volt a beadványok kitöltéséből, és beletörődtem a sorsomba.
Nagyon jól kijövök a szüleimmel. Csak a vakbelem aggasztja őket, mert még mindig fáj. Kórházba akarnak küldeni vakbélműtétre. Egész jól alakul, mert gyanítom, inkább kisfiút szerettek volna, mint kislányt...
Gyökeres változás
Az orvostudomány rövid története.
Beteg: - Fáj a torkom!
Az orvos imigyen válaszol:
Kr. e. 2000:
Tessék, edd meg ezt a gyökeret!
Kr. u. 1000:
Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr. u. 1850:
Az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt!
Kr. u. 1940:
Az elixír kígyóolaj nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!
Kr. u. 1985:
Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
Kr. u. 2001:
Az antibiotikum nem természetes, nesze edd meg ezt a gyökeret...
Kötelező hála
Orvos: - Józsi bácsi! Ezt a 20.000 forintost maga tette ide az asztalomra?
Józsi bácsi: - Nem, doktor úr.
Orvos: - De miért nem?
Kurt Tepperwein - Testünk üzenetei
Ellenezzük az állatkísérleteket, mégis, mi magunk is kísérleti nyúl szerepét játsszuk el, amikor a nikotin, az alkohol, vagy a drog hatását próbálgatjuk magunkon.
Az emberi szellem nagyszerű teljesítményeket hozott létre. Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, kikutattuk a mélytengeri titkokat. Eljutottunk a Holdra, és olyan számítógépeket építettünk, amelyek ezerszerte gyorsabban gondolkodnak, mint mi magunk. Birtokunkban van a legnagyobb és a legkisebb, csak éppen a legközelebbi nem: a tulajdon testünk. Megépítettük az atombombát, amelynek segítségével szét tudjuk rombolni a világot, de azt nem tanultuk meg, hogyan tartsuk életben a világot, és egyre durvábban mérgezzük a környezetünket.
Voltaire
Az orvosok olyan gyógyszerekkel gyógyítanak, amelyekről keveset sem tudnak, olyan betegségeket, amelyekről még kevesebbet tudnak, s olyan olyan embereknek adják ezeket, akikről végképp semmit sem tudnak.
Orvosok is...! Na!!!
A sebész, az igen!
Az azt mondja: "Levágtam."...
Tényleg! Az a biztos...
(Hofi: Tiszta őrültek háza)
Szükségessé vált a vakbelem eltávolítása. Kitöltöttem a megfelelő beadványokat, és felírtak a várólistára. Villámgyorsan elrepült a két év, sorra kerültem, és bejutottam a kórházba.
A műtét remekül sikerült. Maga a főorvos gratulált az eredményhez.
- Szép műtét volt, asszonyom - mondta.
Felhívtam a figyelmét, hogy férfi vagyok.
Megnézett valamit a papírokban.
- Csak volt, uram, a műtét előtt. Tévedésből a kísérleti osztályra utalták be, uraságod jelenleg nő. A nemcsere úttörő sebészeti ágazat, de kiváló eredményeink vannak, aminek ön, uram, hölgyem? ... a legjobb bizonyítéka.
- És mi van a vakbelemmel?
- Nem akarná inkább megtartani, asszonyom?
- Nem. És nő sem akarok maradni, korrigálják most rögtön ezt a tévedést.
- Ön, uram, hölgyem?... nehéz páciens. No jó. Mit óhajt: előbb a férfiasság, vagy előbb a vakbél?
- Ami gyorsabban megy.
- Töltse ki ezt a dupla beadványt.
Repül az idő, a következő műtét éppen olyan jól sikerült, mint az első. Új vesém remekül működött, csak most három volt: két sajátom meg az átültetett. A számítógépprogram hibája folytán nem a megfelelő műtőbe vittek. Mihelyt magamhoz tértem, kitöltöttem a beadványt veseügyben, és csatolták az előzőhöz.
Már nem voltam fiatal lány, amikor értesítettek, hogy van szabad hely a kórházban, sor kerül a veseműtétemre. Csak az egyiket akarták eltávolítani, de a szülészetre kerültem mint újszülött. A tévedés a központi egészségügyi hivatalban történt, de a szülők nem tiltakoztak. Már jócskán felserdült gyerek voltam, nem kellett a taníttatásomra költeniük, hát inkább elismertek magukénak. Ami engem illet, már elegem volt a beadványok kitöltéséből, és beletörődtem a sorsomba.
Nagyon jól kijövök a szüleimmel. Csak a vakbelem aggasztja őket, mert még mindig fáj. Kórházba akarnak küldeni vakbélműtétre. Egész jól alakul, mert gyanítom, inkább kisfiút szerettek volna, mint kislányt...
Lehet, hogy kézrátétel is hasznosabb lenne???
Vagy egy jóféle mantra?
Gyökeres változás
Az orvostudomány rövid története.
Beteg: - Fáj a torkom!
Az orvos imigyen válaszol:
Kr. e. 2000:
Tessék, edd meg ezt a gyökeret!
Kr. u. 1000:
Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr. u. 1850:
Az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt!
Kr. u. 1940:
Az elixír kígyóolaj nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!
Kr. u. 1985:
Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
Kr. u. 2001:
Az antibiotikum nem természetes, nesze edd meg ezt a gyökeret...
Kötelező hála
Orvos: - Józsi bácsi! Ezt a 20.000 forintost maga tette ide az asztalomra?
Józsi bácsi: - Nem, doktor úr.
Orvos: - De miért nem?
Kurt Tepperwein - Testünk üzenetei
Ellenezzük az állatkísérleteket, mégis, mi magunk is kísérleti nyúl szerepét játsszuk el, amikor a nikotin, az alkohol, vagy a drog hatását próbálgatjuk magunkon.
Engemindenkihasznállatként
Az emberi szellem nagyszerű teljesítményeket hozott létre. Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, kikutattuk a mélytengeri titkokat. Eljutottunk a Holdra, és olyan számítógépeket építettünk, amelyek ezerszerte gyorsabban gondolkodnak, mint mi magunk. Birtokunkban van a legnagyobb és a legkisebb, csak éppen a legközelebbi nem: a tulajdon testünk. Megépítettük az atombombát, amelynek segítségével szét tudjuk rombolni a világot, de azt nem tanultuk meg, hogyan tartsuk életben a világot, és egyre durvábban mérgezzük a környezetünket.
Rettegjetek, nyomorult emberek!
Itt jövök én, a Polaris rakéta!
Az orvosok olyan gyógyszerekkel gyógyítanak, amelyekről keveset sem tudnak, olyan betegségeket, amelyekről még kevesebbet tudnak, s olyan olyan embereknek adják ezeket, akikről végképp semmit sem tudnak.
Senki nem ért semmit
...
Az orvosok a halált
A sorozatok hatása a társadalomra
Mellékhatástalanság
Orvosok is...! Na!!!
A sebész, az igen!
Az azt mondja: "Levágtam."...
Tényleg! Az a biztos...
(Hofi: Tiszta őrültek háza)
* * *
Címkék:
állapot,
egészségügy,
helyzet,
hiba,
tévedés
2009. május 4., hétfő
A beismerhetetlen tévedés
A. D. Mello
Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.
Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.
Tévedni emberi dolog... de hol is hibáztam?
- Én nem hibázhatok! Csakis más - mondta volt a Kundabuffer
* * *
Címkék:
Anthony de Mello,
beismerés,
hiba,
Müller Péter,
önkritika,
tévedés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








