2009. február 25., szerda

Az Étel nem játék - hát még az Élet

A felelősségvállalás (Carlos Castaneda - Ixtláni utazás, 5. fejezet, részlet)

Néhány óra múlva egy dombhoz érkeztünk; ott leült és jelezte, hogy üljek mellé. Játékosan drámai hangon bejelentette, hogy elmesél nekem egy történetet.

– Egyszer volt, hol nem volt – mondta –, volt egyszer egy fiatalember. Egy nyomorgó indián, aki a fehérek között lakott a városban. Nem volt lakása, rokonai, barátai. Szerencsét próbálni jött a városba, de csak nyomorúságot és fájdalmat talált. Időnként nehéz robotolással megkeresett néhány fillért, alig elegendőt egy-két falatra; máskor koldulnia vagy lopnia kellett az élelmet.
Egy napon a fiatalember a piactérre ment. Ködben úszva járkált fel-alá, és vad tekintettel bámulta a temérdek kincset. Annyira elkapta a hév, hogy nem figyelt a lába alá, megbotlott valami kosarakban, és a gazdájuk, egy öregember nyakába esett.



Az öreg négy hatalmas kivájt tökhéjat szállított valahova, s éppen leült pihenni és harapni egy falatot. Az öreg igen különösnek találta – mosolygott don Juan bennfentesen –, hogy az ifjú így a fejére pottyant. A fiatalember viszont dühbe jött és azt mondta az öregnek, hogy menjen az útjából. Egyáltalán nem foglalkoztatta találkozásuk magasabb célja. Nem vette észre, hogy útjuk bizony keresztezte egymást.

Don Juan itt egy guruló dolgok után futó ember mozdulatait utánozta. Azt mondta, az öreg tökhéjai felfordultak és tovagörögtek az utcán. Amikor az ifjú meglátta őket, azt gondolta, megvan aznapra az élelme.
Felsegítette az öreget, és hevesen ajánlkozott, hogy segít cipelni nehéz csomagját. Az öreg elmondta, a hegyekben levő otthonába igyekszik, a fiatalember pedig ragaszkodott hozzá, hogy legalább az út egy részén elkísérje.

Az öreg ráállt a hegyekbe vivő útra, és menet közben adott a fiatalembernek a piacon vásárolt élelemből. Az jól belakmározott, majd mikor jóllakott, észrevette, milyen nehezek a tökhéjak, és erősen megmarkolta őket.

Don Juan tágra nyitotta a szemét, és ördögi vigyorral adta elő, ahogy a fiatalember megkérdezte:
– Mi van ezekben a héjakban?

Az öreg nem válaszolt, viszont közölte, hogy hamarosan összeismerteti egy társsal, baráttal, aki enyhítheti a baját, és bölcs tanácsot adhat a világ dolgairól.
Don Juan kezével fenséges mozdulatot tett és azt mondta, hogy az öreg hívására megjelent a legszebb szarvas, amelyet a fiatalember valaha is látott. Olyan szelíd volt, hogy odajött az ifjúhoz és körbejárta. Csillogott, fénylett. Az ifjút ez teljesen megigézte, hiszen rögtön tudta, hogy csodaszarvas. Az öreg azt mondta, ha össze akar barátkozni vele és birtokába jutni bölcsességének, semmi mást nem kell tennie, csak elengedni a tökhéjakat.

Don Juan vigyorában számítás tükröződött; mint mondta, a fiatalember reményét felcsigázta ez a kérés. Szeme összeszűkült és ördögivé vált, ahogy feltette a fiatalember kérdését:
– Mit cipelsz ebben a négy hatalmas tökhéjban?
Az öreg igen higgadtan mondta, hogy élelmet és vizet. Itt don Juan szünetet tartott a mesélésben és néhányszor körbejárt. Nem tudtam, mit jelent ez, de nyilvánvalóan a történethez tartozott. Úgy tűnt, a kör a fiatalember töprengését jelképezi.

– Természetesen – folytatta don Juan – a fiatalember egy szót sem hitt az egészből. Úgy számított, hogy ha az öreg, aki nyilvánvalóan varázsló, csodaszarvast hajlandó adni a tökhéjaiért, akkor azokban hihetetlen erőnek kell lennie.

Don Juan ismét ördögi vigyort öltött magára, és közölte, hogy a fiatalember a tökhéjakat kérte. Hosszú szünet következett. Úgy látszott, itt ért véget a történet. Don Juan nem szólt, de én biztos voltam benne, hogy várja kérdéseimet a fejleményekről.
– Mi történt a fiatalemberrel? – érdeklődtem.
– Elvitte a tökhéjakat – válaszolt megelégedett mosollyal.

Újabb hosszú szünet következett. Nevettem. Nagyon "indiánszerűnek" tartottam a történetet.
Don Juan csillogó szemmel mosolygott rám. Ártatlan benyomást keltett. Halkan, szaggatottan nevetni kezdett, és megkérdezte:
– Nem akarod megtudni, mi volt a tökhéjakban?
– Hogyne akarnám! Csak azt hittem, eddig szól a történet.
– Nem, nem – mondta. Szemében huncut fény csillogott. – Az ifjú fogta a tökhéjakat, elloholt velük, és egy elhagyott helyen kinyitotta őket.
– Mit talált bennük? – kérdeztem.
Rám pillantott, és úgy éreztem, tisztában van fejtörésemmel. Fejét csóválta és kuncogott.
– Nos? – unszoltam. – Üresek voltak a tökhéjak?
– Csak élelem és víz volt bennük – válaszolta. – A fiatalember pedig felmérgesedett, és a sziklához csapkodta mindet.
– Természetes dolog – feleltem. – Mindenki ugyanezt tette volna a helyében.

Don Juan azt válaszolta erre, hogy a fiatalember fölöttébb ostoba volt, hiszen még azt sem tudta, mit akar. Nem tudta, mi az az "erő", nem tudhatta, megtalálta-e. Nem vállalt felelősséget a döntéséért, ezért feldühödött a tévedésén. Várt valamit, és semmit sem kapott. Don Juan eltűnődött azon, hogy ha én lettem volna az a fiatalember, és ösztöneimet követtem volna, én is dühöngtem meg bánkódtam volna, és minden bizonnyal egész életemben az elveszített kincsért sajnáltam volna magamat.

Ezután elmagyarázta az öregember viselkedését. Ravaszul enni adott az ifjúnak, hogy eluralkodjon rajta a jóllakottság biztonsága; így az, amikor csupán ennivalót talált a csomagban, dühében mindent odavágott.

– Ha tisztában lett volna a döntésével, és felelősséget vállalt volna érte – mondta don Juan – elvitte volna az élelmet és több mint elégedett lett volna vele. És talán még arra is rájött volna, hogy az az ennivaló is erőt rejt...



A kapzsiság ára

Mindennapi kenyerünk

Kutya világ: etet és harap?

* * *

A fegyelem a boldogság barátja?

Popper Péter - Idézet

Buddharakkita Theyrának elmondtam, amit én a nagy szociális paradoxonnak gondolok.
Gyönyörű társadalmi ideáljaink vannak: éljünk demokratikusan, szabadon, jólétben. Ám mégis azt tapasztaljuk, hogy amint ezek az ideálok - bármilyen társadalomban - elkezdenek valóra válni, megnő a pszichés zavarok száma, sokasodnak a neurózisok, a pszichoszomatikus megbetegedések, egyre több lesz az alkoholista, kábítószeres, az öngyilkos, a bűnöző.

A lelki egészségre vonatkozó statisztikák akkor a legkedvezőbbek, amikor a társadalomra - és természetesen az egyénre is - valamilyen nagy külső nyomás, presszió nehezedik, háborúk idején, totális rendszerek, kemény diktatúrák alatt.

Azt felelte: Ez azért van így, mert az emberi léleknek olyan a szerkezete, hogy fegyelem nélkül tönkremegy, szétzilálódik. Természetesen a belső fegyelem az, ami egészségben tartja az embert. E téren viszont maguk, európaiak rosszul állnak. S akkor még a külső fegyelem is jobb, mint a semmilyen. A diktatúra megfegyelmezi az embereket. Az emberek félnek. Megtanulják a beszéd fegyelmét, a viselkedés figyelmét. Szegények: kénytelenek megfegyelmezni a birtoklási vágyaikat. És ez az erőszakos külső fegyelem még mindig egészségesebb lelki szempontból, mint a féktelenség.

Héééé, hát a világnak kéne hozzám idomulnia!!!

Elgondolkodott: Önöknél valami nem jól működik belül. Ha nincsenek külső korlátaik, nem tudnak mértéket tartani. Mértéktelenné válnak evésben-ivásban, szexusban, a pénz hajszolásában, a becsvágyban, mértéktelenül gyűlölnek és mértéktelenül rajonganak. Hogy maradhat így az ember egészséges?

Modern világ, rohanó élet...

Rám nevetett: Fegyelmezetlen a gondolkodásuk is. Mindig az irrealitásokban kószál. Vagy a múlton rágódnak, ami irrealitás, mert már nincsen sehol, vagy a jövőjüket tervezgetik, ami megint irrealitás, mert még nem létezik. S eközben nem élik át mélyen, teljes valóságában az egyetlen realitást, a jelent. A "most" fölött felszínesen átsuhannak. Látja, maga pszichoanalitikus. Tudom, mit jelent ez. Évekig kíséri a betegeit, amikor a múltjukban vándorolnak, a régen messze tűnt gyerekkor árnyképei között, amelyek már sehol nincsenek, sőt ő maga, az egykori gyerek sem létezik már a valóságban. Mire jó ez? Tudom, azt vallják, hogy hatásában mindig jelen van, sőt sokan úgy vélik, hogy az egykori gyermek is megőrződik, hogy semmi sem múlik el. De ezt csak azért hiszik, mert annyira félnek a haláltól.

Jöjjön el néhány hétre a mi kolostorunkba. Szerzetesnövendékeket nevelünk nyolcéves koruktól tizenhat éves korukig. Azután továbbküldjük őket tanulni buddhista országokba, hiszen itt Indiában nagyon kevesen vagyunk. Éljen közöttünk egy kicsit. Meglátja, hogy külső fegyelemmel kezdjük a formálásukat, hiszen gyerekek, irányítani, nevelni kell őket. De a lényeg az, hogy ezt a külső fegyelmet fokozatosan hogyan változtatjuk át belső fegyelemmé.



Elme-fegyelem terelgető

Nyugati módra való önfegyelmezés

Első a Rend, aztán a Csend. Fegyelem. Figyelem!

* * *

Haragresszió-regresszió vs. krízismeretlenség-megmeretlenség

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni

A nagynéném pár hónapja lett öngyilkos - folytatta a női hang. - Majdnem nyolc hónapig ki sem mozdult a szobájából, csak evett és hízott, cigarettázott, bevett egy csomó nyugtatót és egész nap aludt. Volt két lánya, meg egy férje, aki szerette.

Veronika próbált a hang irányába fordulni, de nem bírt.

- Egyetlenegyszer láttam, hogy valamire reagált volna: amikor a férjének szeretője lett, jeleneteket rendezett, leadott pár kilót, összetört néhány poharat és a kiabálástól hetekig nem tudtak aludni a szomszédok. De az egészben az a leghihetetlenebb, hogy - az hiszem - ez volt az életének legboldogabb időszaka: végre volt miért harcolnia, végre úgy érezte, hogy hús-vér ember, aki képes elfogadni az előtte álló kihívást...




Életközépkrízisambulancia, avagy a dühben az árnyék
(Faith No More: Midlife crisis)


A. D. Mello - A Szív ébredése

Harmincévi tévénézés után a férfi azt mondta a feleségének:
- Csináljunk ma este valami izgalmasat!
Az asszonynak azonnal a városban töltött éjszakák jutottak az eszébe.
- Nagyszerű! - mondotta. - De mit?
- Cseréljünk széket!




* * *

A könnyű vagy a nehéz a jó?

Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szegezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához. A gondolat hátborzongató.
Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezért nevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabb tehernek.
Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat.
De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?
...
A legsúlyosabb teher tehát az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük sincs...



Lehúzó gyökerek, mélységes lápingovány
(Sepultura: Roots, bloody roots)

Egekben szökellés, habkönnyű élmény
(Napoleon Boulevard: Szállj velem)

Lazán, mint vasárnap, csak el ne szálljunk tőle...

* * *

Inkább Szürke az Arany Középút? Ki kell-e törni? Irány a mennyekbe (a problémák elől)?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

... Bár a közép a végső cél, az út elején ki kell mozdulnunk belőle, és el kell menjünk a szélsőségekig. A közép lusta kompromisszumát el kell hagyni....
Ebben az értelemben a nyugodt középszerű, amelyben a normopátiás olyan kényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A közép harmóniája helyett látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú") énerők, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annál intenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg a minden kompromisszumot nélkülöző egoista "nem"-mel, viszont nem is tesz senkit boldoggá egy feltétlen "igen"-nel.
Számára mindenekelőtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát, növekedjen, változzon, fejlődjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoista akaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellen fellázad az ember, kitör a szűk struktúrából, közel és néha túl közel lép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja a sorompókat és mindazt megéli, ami különben az árnyékában a (pl. rák-) történés formájában található...
...C. S. amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazva képviseli ezt az irányt. S. naponta többször sikeresen háborúztatja a betegeit. Az irányított meditációkban egész újra felfedezett agresszivitásukkal harcolnak... Ezzel régóta elfojtott agressziójukat is kiélik...
... Tapasztalatok szerint éppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszív önérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogy gyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött téves feltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenséges témákat megvalósítani, mint a szeretet, ahelyett, hogy énjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák a bilincseiből...



Ezen, egekben rekedt emberek fele se nevet rendesen
(Napoleon Boulevard: Júlia nem akar a földön járni)


Járt utat járatlanért??? Mindig a sárga úton?

A nagy (el)vágyakozás valami őrült szépségbe
A la Feró
"Elvágyódom messze,
egy másik világba.
Egy ugyanilyenbe:
Csak egészen másba"

És a kitörés... amikor is
tele lesz az emberi tőke
az egésszel!

Mi jobb: szellemként, vagy kőként?

Mondjuk kőként sem egyszerű...
(Das Rad)

* * *

Elég-e a lázadás és az elégedetlenkedés?

Ismeretlen1

Az ember szeret lázadni. Sokszor a lázadásban keresi a menedéket a felelősség vállalása, az önmagával való szembenézés és a sekélyes céltalanság elől.



Azért vannak változások(?)

Ismeretlen2

Az ember nem szeret túl sokáig elégedett lenni, egy idő után elégedetlenkedni kezd, hogy ez és az sincs rendben: mindig talál valamit, ami elégedetlenséggel tölti el...



Van, aki tehát kint keresi a bajt...

A. D. Mello

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.
- Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törölközőkön?
A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:
- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

... és van, aki nem hagyja magát befolyásolni a külvilág által...

A. D. Mello - A szív ébredése

A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik a nevetéstől.
- Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen? - kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival "jelelve".
- Azért - válaszolta a néma, szintén az ujjaival -, mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá!

 

Lázadás a közdivat ellen

Egy nagyobb mértékű lázadás

* * *

2009. február 20., péntek

Idővonat

Dino Buzatti - Képes Poéma - A pályaőr története

Mikor szeles őszi éjszakán
a rég elhagyott vasútvonal
őrházának ablaka még világos.
Ő meg, a pályaőr,
csak vár, egyre vár.



Vajon kit ragad ma éjjel tova a szerelem gyorsvonata,
a túlvilági kékes fénnyel
tovasuhanó?



Egy sápadt arc, szerelmi bánatában öngyilkos
főherceg arca villódzik majd a fülke ablakán?
Vagy jeles, rangos, fenyegető fejek,
amint egy E-dúr négyes akkord kalapácsszavára
imbolyognak, billegnek szüntelen?
Vagy talán épp ők azok:
a bűnök és regények
cinikus martalócai?

Vagy a viaszsárga képű hercegkisasszony, akivel
dúsgazdag szülei, hogy megmentsék életét,
Siracusába indulnának,
a napra, a szirénekhez, de újra és újra
rossz vonatra szállnak, így száguld a kisasszony haldokolva,
pusztákon s hegyeken keresztül
ezer s ezer mérföldön át...



Amíg a pályaőr
mozdulatlan mered az üres sínekre
és látja messze tűnni ifjúságát és reményeit – Ó jaj, milyen messze!

A másik irányból pedig lassan, lassan
a sötétség alvadéka közeleg...
Az a fekete valami,
érte jön, csakis érte?



Elmúlsz szépen, lassan és csendben...
(Rapülök: Nem adom fel)

Múlik az idő
(Koncz Zsuzsa: Rohan az idő)

Élj, amíg élhetsz!
(Máté Péter: Most élsz)

Hova tűnök? Mi történik velem?
Miért velem kell megtörténjen?
(Bruce Springsteen: Streets of Philadelphia)

Még Jézus is ezt kérdé:
"Miért kell megtörténjen? Mi az értelme?
Letörten vallatám Szeretett Atyám..."
(Jesus Christ Superstar (Ian Gillan): I only want to say)

Egyedül az én utam
(Frank Sinatra: My way) (Sex Pistols: My way)

Megfáradtságosság
(Presser Gábor: Nagy utazás)

Újrakezdünk milliói mérföldnyire
(Johnny Cash: Hurt)  (NIN: Hurt) (NIN + David Bowie: Hurt)

* * *

A Kettősség Világossága

Lao Ce - Tao Te King - 2. szakasz

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.



Ezért a bölcs

sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.


Bölcs-ő

Dualika-hungarika
(Hobó és Deák Bill Gyula: Enyém, tiéd, miénk)

Kétoldaliság - két pártra szakadtság
(Clawfinger: Two sides)

* * *

2009. február 15., vasárnap

A magány talánya - egyedül nem megy?

Dino Buzatti - Képes Poéma - Emlékszel-e arra az estére?

Ott csókolózott egy pár.
S te egyedül voltál.



Valahonnan, Isten manzárdszobáiból
zongoraszó hallatszott, Chopin.

Tarkón ütött, örökre megjelölt,
naggyá tett és boldogtalanná.



Egyedül nem megyen...?
(Gazebo: I like Chopin)

Egyedül nem megy... Háháháhá...!
(Ripacsok, főcím)

Egyedül mégis jobb,
mint megtörve?
Vagy mégsem?
(Yes: Owner of the lonely heart)

A. D. Mello

Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: "Lulu, Lulu ...".
- Mi baja ennek az embernek? - kérdezte a doktort.
- Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt - hangzott az orvos válasza.
Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: "Lulu, Lulu ..."
- Ennek is Lulu a problémája? - kérdezte a látogató.
- Igen - válaszolta a doktor -; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.

Kétféle csapás van az életben: ha nem kapjuk meg, amihez ragaszkodunk, és ha megkapjuk, amihez ragaszkodunk.

Veled vagy nélküled? Egyik sem jó!
(U2: With or without you)

A "nélküled"-ben is lehet öröm
(Beatrice: Azok a boldog szép napok)

Vicc

A középkorú férfinak éppen klimaxa van, így hát eldönti, hogy kárpótolja magát egy meggypiros Porsche-val. Felmegy az autópályára és robog 120-szal.
Ejj, hát ez semmi, felgyorsít 180-ra.
Kezdi élvezni a dolgot, amikor felbukkan mögötte egy szirénázó, villogó rendőrautó.
Na, most jól kifogok rajtatok, hiszen Porsche-ban ülök - gondolja, és felgyorsít 240-re.
De a rendőrautó még mindig jön mögötte.
Erre észhez tér, gondolja ezért még le is tartóztathatják, inkább lehúzódik és megáll a leállósávban. Egy nagyon morcos közeg lép az ablakához:
- Uram, ma nagyon szar napom volt, de adok egy esélyt magának, hogy ne szekáljuk egymást. Ha tud mondani egy olyan kifogást, amit még senkitől sem hallottam, akkor nem tartóztatom le és elengedem.
- Biztos úr! Este a feleségem megszökött egy rendőrrel, és azt hittem, őt akarja visszahozni.
- További jó utat kívánok!

* * *

2009. február 10., kedd

A Nincs (a Félelem) Hatalma...

Biegelbauer Pál - Egészség Szívében (részlet)

Szenvedéseink okát, okozóját nevezzük rossznak. Rossz az, aki vagy ami szenvedést okoz. Ha merünk a rossz titkának mélyére nézni és nem elégszünk meg a külvilágra, a másokra hárítás - megoldást soha nem hozó - felszínes válasz-kísérleteivel, a valóság érinti meg a szívünket.

Szenvedéseink tárgya: a HIÁNY, valakinek vagy valaminek a hiánya.

Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs - akár elvesztettük, akár elvették - vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs. Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll. Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni, vagy átvenni. Mert nincs.
...
A félelem mélyén a semmi lappang. Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő veszteség, azaz valaki vagy valami hiányozni fog, hanem azért is, mert a félelem maga is a semmi kettőzése. Hogy ezt teljes mélységében megértsük, gondoljunk bármire, amitől félünk... Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.
...
A félelem? Nemcsak a tárgya a hiány, a semmi, hanem a létezési "tere"a jövő is a semmi mezeje. Nincs. És mégis kínoz.

Félni annyi, mint tönkretenni a VAN-t, azzal, ami NINCS. Döbbenetes, de lételméletileg belátható tény, hogy szenvedéseink, gyötrődéseink, félelmeink mélyén a SEMMIvel nézünk farkasszemet.

A minket gyötrő rém, a sötétség fejedelme (a sötétség is hiány - a fény hiánya) a semmi ura - nincs.

Ám hiába az elméleti belátás. A "semmi ágán ülő szívünk" "hangtalan vacog" (József Attila).







Add fel a félelmed, oszt egyesülj a Fénnyel!
(Prong: Your fear)

* * *

2009. február 9., hétfő

Jimi Hendrix - a saját haláláról

Jimi Hendrix - Riport részlet

Az emberek gyászolnak, amikor meghal valaki. Ez nem más, mint önszimpátia.

Aki meghal, az nem sír.

Ha meghalok, azt akarom, hogy az emberek énekeljenek, játsszák a zenémet, táncoljanak, engedjék el magukat, tegyék azt, amit akarnak.

Nem akarom, hogy bárki szomorkodjon.

A szomorúság az, amikor egy baba e nehéz világra születik. Az öröm az, amikor meghal valaki és átkerül valami sokkal tartósabb világba, valami állandó, végtelen jobba.


Jimi Hendrix

Apró Szárnyakon
(Jimi Hendrix: Little wing)


Velem? Vagy nélkülem?

* * *

A kanapé elmélet... avagy: birtokló birtokol birtoklót birtokló birtokot

Harcosok Klubja - Kocsmai rész

N:
- De érted! Hogy ha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja; és történjék bármi, a kanapé gondot letudta.
Összegyűjtöttem mindent, de tényleg...
Volt egy jó kis hifitornyom, egy tisztességes ruhatáram... Már majdnem... Majdnem kész voltam... -

T:
- És most fuccs az egésznek... -

N:
- Fuccs az egésznek... -

T:
- Hmmm, hmmm... Tudod, mi az a dunyha? -

N:
- Egy paplan. -

T:
- Egy takaró. Egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében?!
Egy lófaszt! ... Akkor mik vagyunk? -

N:
- Nem tudom... Hát... Gondolom fogyasztók... -

T:
- Úgy van!!! Mi fogyasztók vagyunk! Az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok. A televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon... Viagra, hajnövesztő, műolaj... -

N:
- Martha Stewart... -

T:
- A francba Martha Stewarttal! Martha a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk, öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét, vagy mit, a zöld kárpittal együtt...!
Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba'! Hadd jöjjön, aminek jönnie kell...!
Jó, ez csak egy vélemény... Lehet, hogy tévedek. Talán mégis tragédia történt. -

N:
- Neeeem... Csak holmik voltak... Nem történt tragédia... -

T:
- Nézd, amik elvesztek, a modern háztartás alappillérei voltak... -

N:
- Neeeem, igazad van... Neeeem dohányzom...  Különben is a biztosító valószínűleg fizetni fog... Mi van? -

T:
- Amit birtokolsz, az birtokba vesz... Csinálj, amit akarsz! -



A jelenet magyarul
["Tyler Durden ütős életfilozófiája és kritikája."]

Hol hagytam az agyam?
(Pixies: Where is my mind)?

Zsírlopás - főcím
(The Dust Brothers: Stealing fat)

Ennyi volt az életem...
(Megadeth: This was my life)


* * *

2009. február 7., szombat

Nem tehetünk róla... Igazán, igazán! Nem tehetünk róla!...

A. D. Mello - A Madár Dala - Miért engedi az Isten?

Az utcán megpillantottam egy kislányt, aki didergett vékonyka ruhájában.




Szemmel láthatóan semmi reménye sem volt arra, hogy tisztességes ételhez jusson.

Dühömben így szóltam Istenhez:
- Miért engedted ezt meg? Miért nem teszel valamit?

Egy darabig Isten semmit sem szólt. De akkor éjjel, egészen váratlanul, Isten válaszolt:
- Én tettem valamit. Megteremtettelek téged.


Ki is a szegényebb valójában?

Nem tehettem róla, Nem tehettem róla,
Igazán, igazán! Nem tehettem róla!...
(LGT: Az utolsó szerelmes dal)

Azért szar ez az egész világ,
MERT TI, EMBEREK SZAROK VAGYTOK!
És én...? Én? Én is egy kicsit...
Sajnálom, én is egy kicsit...
(Beatrice: Én is egy kicsit)

Szegény gyermek szegény étke
(Kiss Manyi: Jaj, de jó a habos sütemény)

József Attilául:

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni.
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

 * * *

2009. február 6., péntek

Miből van szűk-ség?

A. D. Mello - A Madár Dala - Az Élelem-Isten

Az Isten elhatározta, hogy meglátogatja a földet.
De még látogatása előtt elküldte egy angyalát, hogy nézze meg, mi a helyzet a földön.

Az angyal visszatért és jelentette:
- Az emberek zömének nincs ennivalója, a legtöbbnek munkája sincs.

Erre Isten így szólt:
- Akkor hát ennivalóként jelenek meg az éhezőknek, és munkaként a munkanélkülieknek.

Újtestamentom

Majd fogta a kenyeret, s hálát adván, megtörte és odaadta nékik, ezt mondván: Ez az én testem, amely ti érettetek adatik.


A tudás fájáról?

Szendvics és (jó)munkásemberek
(Men At Work: Land down under)

De ha se munka, se egyéb nincs???
És ha mindhez kell a másik?
(Alice Cooper: Lost in America)

* * *

2009. február 5., csütörtök

Szabadság vagy kényelem?

A. D. Mello - A Madár Dala - Diogenész

Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára.

Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.

Arisztippusz megjegyezte:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész ezt válaszolta:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.



Vere valet, ahogy a jó barátok mondták volt...
["Vérré válik, mint barátban a lencse." mondás értelme]

E kettő kell nekem...
(Koncz Zsuzsa: Szabadság, szerelem)

De akarunk mi szabadok lenni?
["Amit te képviselsz, az a szabadság..."]

* * *

Vendégségben

A. D. Mello - A Madár Dala - Chofetz Chaim

A múlt században egy amerikai turista felkereste a híres, lengyel származású zsidó rabbit, Chofetz Chaimot és nagyon elcsodálkozott, amikor látta, hogy a rabbi lakása csak egy egyszerű szoba tele könyvekkel.
Egy asztalon és egy padon kívül semmi sem volt benne.

- Rabbi, hol vannak a bútoraid? - kérdezte az amerikai turista.
- A tieid hol vannak? - kérdezett vissza a rabbi.
- Hogy hol vannak az én bútoraim? De hát én csak látogató vagyok, csak átutazóban vagyok itt - válaszolta az amerikai.
- Én is - mondta a rabbi.



Újra meg újra útrakel(l)ünk
(Desireless: Voyage)

Héttengeren át,
felszegett fejjel -
 mégha nem is tetszik
az világnak állapotja

Az Igazán Nagy Utazás:
Hazafelé ezer veszélyen át
(Iron Maiden: Ghost of the navigator)

* * *

Tán meg kéne elégedni?

A. D. Mello - A Madár Dala - Imádkozz a megelégedettségért!

Visnu istenség már belefáradt egyik hívének álladó kéréseibe.
Egyszer csak megjelent előtte, és ezt mondta:
- Elhatároztam, hogy három kívánságodat teljesítem. Azután viszont semmit nem adok neked.

A férfi örömében azonnal el is mondta első kívánságát. Azt kérte, hogy haljon meg a felesége, hogy egy jobb asszonnyal tudjon házasságot kötni.
Kívánsága azonnal teljesült.

Hanem amikor a barátai és rokonok összegyűltek a temetésre, és elkezdték sorolni az elhunyt asszony jó tulajdonságait, a férfi rájött, hogy elhamarkodta a dolgot. Belátta, mennyire vak volt az asszony erényeivel szemben. Hogy talál majd most másik asszony, aki ennyire jó lenne?

Ezért aztán kérte Visnutól, hogy támassza fel a feleségét. Így viszont már csak egyetlen kívánsága maradt. Szilárdan eltökélte, hogy most nem fog hibázni, hisz azt már nem javíthatná ki.

Kérdezősködni kezdett. Néhány barátja azt tanácsolta, hogy halhatatlanságot kérjen.

De mások rámutattak, hogy mi haszna a halhatatlanságnak, ha nincs jó egészsége?

És mi haszna az egészségnek, ha nincs pénze?

És mi haszna a pénznek, ha nincsenek barátai?

Közben múltak az évek és ő továbbra sem tudta eldönteni, hogy mit kérjen: életet, egészséget, gazdagságot, hatalmat vagy szerelmet?

Végül így könyörgött Visnuhoz:
- Kérlek, adj tanácsot, hogy mit kérjek!

Visnu jót nevetett a férfi tanácstalanságán, majd ezt válaszolta:
- Kérd azt, hogy elégedett légy, bármit is hozzon az életed!


Vicc - Óvatosan a kívánságokkal!

A béna horgász paralízises kezével unottan lógatja a botot a vízbe.
Egyszer csak egy aranyhal akad a horgára.
- Béna horgász, dobj vissza és teljesítem három kívánságodat!
A horgász megsajnálja és visszadobja a halat a vízbe.
A hal kinéz a vízből és mondja a horgásznak, hogy jöhet az első kívánsága.
- Legyen egyforma mindkét kezem - mondja a horgász.
És lám, mindkét keze ugyanolyan béna lett a horgásznak.
- Nem úgy! Fordítva! - üvölt a horgász.
Erre felfelé görbült az összes keze. A horgász tiszta pipa lesz a dühtől:
- Hülye legyek, ha még egyet kívánok!
És a horgász meghülyült.


Egyszer kamaszkoromban pénzért imádkoztam. Egy hét múlva meg is érkezett egy rózsaszín csekk, elég sok pénzzel. Meglepődtem és megörültem. De hamarosan telefonáltak, amiben közölték, hogy elhunyt szeretett nagybátyám, és az ő földjének árverezéséből jutottam az összeghez. 
Összetörtem: ilyen áron nem akartam a pénzt!
Lelkiismeretfurdalástól gyötörve megfogadtam, hogy máskor mindig ügyelek a vágyaim megfogalmazására...

Ügyesen kívánj! - tanulságos történet

Egyszer egy nagyon bátor, hős katona megmentett egy egész várost.
Cserébe az emberek azért imádkoztak Istenhez, hogy jutalmul teljesítse a harcos egy kívánságát.
Isten meghallgatta az imáikat és egy angyalát küldte le a katonához.
Így történt,  hogy estefelé a hősnek megjelent egy gyönyörű szárnyas teremtmény és azt mondta:
- Hálából a tetteidért Isten teljesíti egy kívánságodat. Mondd hát, mit szeretnél kérni!
A katona nem sokat gondolkodott, rögvest rávágta:
- Az a kívánságom, hogy ne fogja a testemet a kard!
Az angyal pedig teljesítette a bátor, de nem túl okos harcos kívánságát...
...aki azon nyomban kővé vált.

Keresem, keresem,
de mi van, ha nem találom?
(Rolling Stones: Satisfaction)

Egyáltalán mi az értelme?

Talán az evolúció és a szaporodás?

No mindegy, én akkor
sem fogok unatkozni,
sem öregedeni,
sem megváltozni....
(Pet Shop Boys: Being boring)

* * *