A következő címkéjű bejegyzések mutatása: káosz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: káosz. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 9., kedd

A sárga lámpa pszichológiája

Egy adaptív szituációs játékot figyelhettem meg pár éve.


Valamikor, réges-régen, egy távoli, messzi-messzi Galaxisban az autósok számára fenntartott lámpa elromlott, és csak sárgát volt hajlandó mutatni. De nem villogva, ahogy a többi, közönséges lámpa teszi, hanem stabilan: csak sárgát...

A sárga figyelmeztető jel. Vagy megállásra, vagy indulásra int, de mindkét esetben csak felkészít, hogy "na, váltani fogok, valamit tenned kell".


Adott tehát egy zebra és egy két-két sávos út, és a sárga lámpa.

Érdekes volt megfigyelni az autósok reakcióit, a Farkasoktól a Bárányokig, a most érkezőktől a várakozókig, megkomplikálva a gyalogosokig, akiknek viszont nem működött a lámpájuk, ezért csak az autósokét figyelhették - hiába...

A Farkasok stabilan csúnya gonosz módjára viselkedtek.

Számukra a sárga szín nem létezett, hiszen az "még nem piros", illetve "már éppenhogy zöld", ezáltal teljes mértékben ignorálták - keresztülszáguldottak alatta...

Ők voltak az agresszívek, a szabályon kívüliek, a "rám nem vonatkozik" alapelvűek.

A Bárányok bizonytalanságukban szinte csak másokra támaszkodtak.

Így:

Megérkezik az első Bárány, távolról...

A lámpa sárga.
A sárga mindkét tekintetben ÁLLJ-t jelent.
ÁLLJ: mert még nem indulhatsz.
ÁLLJ: mert már nem indulhatsz.

A Bárány tehát megáll és csak áll. Vár a pirosra, vagy a zöldre.

De az csak nem jön.
Hamarosan az egyik Farkas ideges lesz, dudálni kezd; vagy (ritkább esetben) a Bárány türelemszintje eléri a küszöböt és ez felülírja a szabályt.

Ekkor a Bárány elindul, bele a sárgába.

Ez az a pillanat, amikor megindul a sor. A Farkasok azért, mert "nem látod, hogy sárga, bazdmeg?", a Bárányok pedig azért, mert ha mindenki megy, akkor mi is megyünk, illetve azért, mert a legelső Bárányokat frusztrálja a Farkasok agresszivitása, vagy pedig rájöttek, hogy a lámpa sosem vált.

Ez a hullám jó ideig tart. Eladdig a gyalogosok tehetetlenek, mert az autók átszáguldanak, viszi őket a sor + az, hogy mindenki "bizonyos" - az elsők azért, mert MÁR TUDJÁK, hogy rossz a lámpa, a hátsók azért, mert BÍZNAK BENNE, hogy átérnek, illetve a TÖBBIEK TUDJÁK, mit csinálnak...

Aztán persze a későn érők, vagy azok, akik már távolabbról látták a sárgát, következtetnek. Persze nem a Farkasok - ők átsuhannak.

Hanem a Bárányok. Azt gondolják: ha sárga, akkor lassan piros lesz. Ezért megállok.

Vannak ritkán olyanok is, akik észreveszik a feltorlódott gyalogosokat, és már csak miattuk is lassítanak, megállnak...

Azok is türelmetlenek persze, a farkasaik elindulnak, mialatt persze az Autós Farkasok próbálják őket ledudálni, vagy lelökni a zebráról...

Itt is igaz lesz a két lábon járó "farkasok nem állnak meg", mert azok már vagy még átérnek, hiszen a nagy lámpa sárga. A bárányok csak tömegben kelnek át, vagy amikor már elért egy szintet a feszültségküszöbük, vagy rájöttek, hogy sosem lesz más a lámpa, mint sárga; de nekik még ott van a félelem az autóktól is, főleg, mert a Farkasok állat módjára viselkednek. Üvöltöznek, anyáznak, dudálnak és nagy sebességgel hajtanak bele, amit érnek...

Aztán jön a Nagy Transzformáció is.
A Bárányok némelyike Farkassá válik! Teszi ezt, mert elege van a mögötte álló Vérében Farkas agresszivitásából. Visszaordít, visszadudál, stb.
Fordítva sajnos nem történik, a Farkasok inkább csak kényszerűségből állnak meg.

Mindez egy érdekes hullámzást, időbeli rezgést követ.

Az autók megállnak, gyalogosok átmerészkednek. Aztán az autósok rádöbbennek, hogy nincs változás, és a kezükbe veszik a kezdeményezést. Majd jön egy folytonosság egészen, míg valaki megszakítják a láncot - a szabálykövetésből, vagy a szituáció nem ismeretéből fakadóan...

És persze vannak az életveszélyes helyzetek: gyors fékezések, gyalogos ijesztések és veszélyeztetések... És fordítva: a farkas gyalogosok törik majdnem össze a sort a hirtelenségükkel...

Ritka élmény, kiválóan megfigyelhető volt az emberek viselkedése, a szabálykövetési tendencia hatása, vagy éppen annak állandó ignorálása.

És az alkalmazkodás!
Azt, hogy végül is minden szituáció megoldódott, elég kevés balesettel, azt a minimális szabálynak (sárga jel) és a Bárányok berögzültségének köszönhettük, ami mindig megóvta az embereket és közlekedési járműveket a szerencsétlenségtől, karamboltól, sérüléstől...

Ebből is jól látszott, hogy a Társadalmat a Káosztól a Bárányok szabálykövetési tendenciája választja el, az új adaptálását pedig a Farkasok szabályszegése és/vagy a Bárányok észbe kapása (ami felülírja a parancsot), valamint az egyéni feszültségszint megemelkedése hozza.

No, elindulok, mert most Bárányok jönnek, akik úgyis meg fognak állni...



* * *


2010. augusztus 16., hétfő

Rend a káosz mögött

"Csak a kisember tart rendet. A zseni átlátja a káoszt!"

By India:


Közlekedj okosan (és örökélettel)
Chicken crossing the road


Egy kis tanulmány a helyes KRESSZINGRŐL


* * *

2009. december 17., csütörtök

Egy jobb világ teremtése csak törvényekkel?

A. D. Mello - Abszurd egypercesek

Az aktivista teljes erejéből azon fáradozott, hogy megváltoztassa a társadalom szerkezetét.
- Nagyszerű- mondta Mester -, de nekünk nemcsak CSELEKEDETRE van szükségünk, amely változást idéz elő, hanem olyan LÁTÁSRA, amely szeretetet teremt.
- Szerinted tehát a társadalmi szerkezetek megváltoztatása csak időpocsékolás?
- Dehogy is! A megváltozott szerkezetek megóvhatják a szeretetet, de létrehozni nem tudják - mondta Mester.

Tasi István - Humusz előadás kivonatos summáruma

Hiába invesztálunk sok-sok pénzt a zöld technológiák kifejlesztésébe és bevezetésébe, ez a módszer önmagában nem elegendő.

Alapvető problémánk az, hogy maga a lelkiség és vele az erkölcsi mag hiányzik a modern társadalomból.

Jelenleg olyan korszakot élünk, ahol minden a külsőség, az anyagiasság, a szerzés, a megfogható, az idő, a teljesítmény és persze a pénz.
Az ember ebben véli látni a boldogságot. Ámde ez az attitűd nem hozhat megnyugvást, mert a mennyiségbe átfordult minőség, a birtoklás sosem teremt igazi, hosszan tartó örömet.

Mert a lélek, ami igazából vagyunk, a spirituális értékeket, az Istenhez (egyes tanok szerint az egységhez) visszavezető utat keresi.

S mivelhogy az anyagiak megszerzésének pillanatnyi kielégülés érzete nem mérhető azon harmonikus érzésekhez, amik egy nyugodt, lelkiségben gazdag életben elérhetőek, a földi javak halmozása sosem tud véget érni.

Érdekes módon, amint az ember tudatosabbá, spiritualitásában fejlettebbé válik, már nem vonzza az effajta gyűjtögetés - mivel életével megelégedik a mennyiségek hajszolása nélkül is és ezáltal sokkal kevesebbre van szüksége.

Ellenben minél mélyebbre jut valaki az anyagiságba, annál kevésbé találja meg azt, amit keres.
Így egyetlen lehetősége a pillanatnyi örömök, a szerzés világában való tobzódás, ami és ahol sosem elég, hiszen valójában az egyén, a lélek nem azt kapja, amire igazán szüksége volna.

Ez pedig azt jelenti, hogy azon társadalom, ahol a lelkiség hiányzik, többet fogyaszt, jobban megterheli a környezetet. Más helyütt, ahol pedig a szociális rendszer, kollektív légkör egy magasabb szellemiséget tükröz, ott az ilyen mérvű fogyasztásra - mint örömszerzési célra - nincs szükség. Ez mintegy mellékhatásként zöldebb környezetet, élhetőbb világot teremt.

Előbbi esetben hiába próbáljuk külső, technikai és törvényszintű megoldásokkal helyettesíteni, pótolni az egyéni felelősséget, erkölcsöt, tiszteletet. Vagyis azt a fajta letisztult, lenyugodott életet, ami önmagát tükrözi-tanítja a környezetében.

Minekutána a modern emberből a lelki attitűd egy inkább hiányzik, ezért életében a sivárság, a sietség, a nyugtalanság, a hajszolás, az akarás lesz jelen és ezt fogja a világ felé is közvetíteni.

Amikor pedig a törvények nem kényszerítik, vagy lehetősége adódik rá, át fogja hágni a saját maga által diktált kereteket.

Az energiaválság, a környezetszennyezés és az ember által a jelenben megélt más, negatív hatások és történések igazi gyökere magában az emberben, a lelkiségében, a viselkedésében rejlik, ezért az ezekre adandó válasz is ott található.

Ennélfogva a valódi változásokat nem tudjuk elérni külső pótlásokkal és felszínes cselekedetekkel, maximum kitolhatjuk az időt, elodázhatjuk az okozatokat, a következményeket.


Minél több a rendelet, annál nagyobb a rendetlenség.
(Lao Ce)

Popper Péter - Az Istennel sakkozás kockázata

- Gandol úr! Mi a jóság? Jók legyünk-e?
- A jóság mélyén a szeretetre képtelenség szomorúsága van. Rendjén van ez a dolog.
Ha már nem tudtok szeretni, legalább jók legyetek.
- És ha jónak lennünk sem sikerül?
- Akkor keressétek az igazságot. Az igazság azoknak világít, akikben a jóság melege kialudt.
- És ha az igazságot sem találjuk?
- Akkor tartsátok be a törvényeket.

* * *

2009. november 26., csütörtök

Kész fejetlenség!

A kígyó farka és a feje - afrikai népmese

A kígyó farka megszólította a fejet.

- Ezentúl én megyek elől!

- Mindig én mentem elől. Miért akarsz változtatni a renden? - válaszolt a fej és elöl maradt.

Akkor azonban a farok felcsavarodott a fa törzsére és nem engedte továbbmenni a kígyót.

A fej erre előreengedte a farkot.

A farok azonban semmit nem vett észre, így a kígyó beleesett egy tüzes-parazsas gödörbe és ott égett.




Mindig a fejétől büdösödik a láb...
... ja, a lábfejétől
(Hofi: Tiszta őrültekháza)

* * *