Egészségügyi (baj)ellátás

Slawomir Mrozek - A perverz - Egészségügyi ellátás

Szükségessé vált a vakbelem eltávolítása. Kitöltöttem a megfelelő beadványokat, és felírtak a várólistára. Villámgyorsan elrepült a két év, sorra kerültem, és bejutottam a kórházba.

A műtét remekül sikerült. Maga a főorvos gratulált az eredményhez.

- Szép műtét volt, asszonyom - mondta.

Felhívtam a figyelmét, hogy férfi vagyok.

Megnézett valamit a papírokban.

- Csak volt, uram, a műtét előtt. Tévedésből a kísérleti osztályra utalták be, uraságod jelenleg nő. A nemcsere úttörő sebészeti ágazat, de kiváló eredményeink vannak, aminek ön, uram, hölgyem? ... a legjobb bizonyítéka.

- És mi van a vakbelemmel?

- Nem akarná inkább megtartani, asszonyom?

- Nem. És nő sem akarok maradni, korrigálják most rögtön ezt a tévedést.

- Ön, uram, hölgyem?... nehéz páciens. No jó. Mit óhajt: előbb a férfiasság, vagy előbb a vakbél?

- Ami gyorsabban megy.

- Töltse ki ezt a dupla beadványt.

Repül az idő, a következő műtét éppen olyan jól sikerült, mint az első. Új vesém remekül működött, csak most három volt: két sajátom meg az átültetett. A számítógépprogram hibája folytán nem a megfelelő műtőbe vittek. Mihelyt magamhoz tértem, kitöltöttem a beadványt veseügyben, és csatolták az előzőhöz.

Már nem voltam fiatal lány, amikor értesítettek, hogy van szabad hely a kórházban, sor kerül a veseműtétemre. Csak az egyiket akarták eltávolítani, de a szülészetre kerültem mint újszülött. A tévedés a központi egészségügyi hivatalban történt, de a szülők nem tiltakoztak. Már jócskán felserdült gyerek voltam, nem kellett a taníttatásomra költeniük, hát inkább elismertek magukénak. Ami engem illet, már elegem volt a beadványok kitöltéséből, és beletörődtem a sorsomba.

Nagyon jól kijövök a szüleimmel. Csak a vakbelem aggasztja őket, mert még mindig fáj. Kórházba akarnak küldeni vakbélműtétre. Egész jól alakul, mert gyanítom, inkább kisfiút szerettek volna, mint kislányt...

Lehet, hogy kézrátétel is hasznosabb lenne???

(Elton John: Healing Hands)

Vagy egy jóféle mantra?

(Om Bhur Bhuva Shana)

Gyökeres változás

Az orvostudomány rövid története.
Beteg: - Fáj a torkom!
Az orvos imigyen válaszol:
Kr. e. 2000:
     Tessék, edd meg ezt a gyökeret!
Kr. u. 1000:
     Az a gyökér pogány dolog, mondj el egy imát!
Kr. u. 1850:
     Az ima babonaság, idd meg ezt az elixírt!
Kr. u. 1940:
     Az elixír kígyóolaj nem tesz jót, nyeld le ezt a pirulát!
Kr. u. 1985:
     Az a pirula hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
Kr. u. 2001:
     Az antibiotikum nem természetes, nesze edd meg ezt a gyökeret...

Kötelező hála

Orvos: - Józsi bácsi! Ezt a 20.000 forintost maga tette ide az asztalomra?
Józsi bácsi: - Nem, doktor úr.
Orvos: - De miért nem?

Kurt Tepperwein - Testünk üzenetei

Ellenezzük az állatkísérleteket, mégis, mi magunk is kísérleti nyúl szerepét játsszuk el, amikor a nikotin, az alkohol, vagy a drog hatását próbálgatjuk magunkon.

Engemindenkihasznállatként

(URH: Kísérleti állat)

Az emberi szellem nagyszerű teljesítményeket hozott létre. Megmásztuk a legmagasabb hegyeket, kikutattuk a mélytengeri titkokat. Eljutottunk a Holdra, és olyan számítógépeket építettünk, amelyek ezerszerte gyorsabban gondolkodnak, mint mi magunk. Birtokunkban van a legnagyobb és a legkisebb, csak éppen a legközelebbi nem: a tulajdon testünk. Megépítettük az atombombát, amelynek segítségével szét tudjuk rombolni a világot, de azt nem tanultuk meg, hogyan tartsuk életben a világot, és egyre durvábban mérgezzük a környezetünket.

Rettegjetek, nyomorult emberek!

Itt jövök én, a Polaris rakéta!

(Megadeth: Rust in peace/Polaris)

Voltaire

Az orvosok olyan gyógyszerekkel gyógyítanak, amelyekről keveset sem tudnak, olyan betegségeket, amelyekről még kevesebbet tudnak, s olyan olyan embereknek adják ezeket, akikről végképp semmit sem tudnak.

Senki nem ért semmit

...

Az orvosok a halált

(Csík Zenekar: Senki nem ért semmit)

A sorozatok hatása a társadalomra

Mellékhatástalanság

(Sinkovits-Tábori-Szombathy: Mellékhatás)

Orvosok is...! Na!!!
A sebész, az igen!
Az azt mondja: "Levágtam."...
Tényleg! Az a biztos...
(Hofi: Tiszta őrültek háza)

* * *

Különös szilveszter (de nem Cserháti művésznőtől)

A partraszállás előkészületeiről

A COSSAC az akció végrehajtásának időpontjául 1943 szilveszterét választotta, abban bízva, hogy a német védők a laza, ünnepi hangulat miatt kevésbé lesznek figyelmesek, és feltételezett hanyagságuk nagyban növeli a küldetés esélyét.

A feladat végrehajtását az alig 23 éves Logan Scott-Bowden őrnagy és a vele egykorú Bruce Odgen-Smith őrmester vállalta fel.

A zseb-tengeralattjáró az éjjel beálló dagállyal érkezett a Luc-sur-Mer nevű, kicsiny parti településhez. A feszülten hallgatózó brit katonák rövidesen német danászásra figyeltek fel - a védők tehát a várt módon viselkedtek, és önfeledt mulatozással töltötték az év utolsó napját.

A kommandósok magukhoz vették a felszerelésüket, a pisztolytáskát, a deszantosoknál rendszeresített tőrt, a csuklóra szíjazott tájolót, vízhatlan órát, a vízhatlan írótáblát és a szintén vízhatlan zseblámpát, valamint a legfontosabb eszközt, a tizenkét darab, egyenként 30 centiméter hosszú fémcsövet, amelyben a mintákat kellett szállítaniuk. Belecsúsztak a jéghideg vízbe, majd úszni kezdtek. Mennél közelebb kerültek a parthoz, annál tisztábban és hangosabban hallották a németek dáridózását, ami mindenképpen jó előjel volt, hiszen feltételezte a laza őrséget, amely nagyban megkönnyítette számukra a feladat elvégzését.

A hideg vízben azonban a vártnál nehezebben tudtak mozogni, és a különleges védőruhák ellenére is nagyon fáztak. Elérték a partot, majd kievickéltek a vízből - alig tettek meg azonban pár lépést, mikor a világítótorony hatalmas keresőreflektorának metsző fénye elől a földre kellett bukniuk. A nedves homokhoz lapulva várták ki, míg a fénysugár végigsiklik a parton, majd felkeltek és nagyon óvatosan beljebb merészkedtek.

Tudták, hogy mozgásterük igen korlátozott, mivel csak a dagály által elöntött terepen hagyhatták ott nyomaikat, amelyeket másnap hajnalra bízvást elmos a víz, így a németek előtt sikerült titokban tartani, hogy idegenek járta a fövenyen. Eltávolították a csövek kupakját, majd különböző helyekről mintákat vettek, amelyek helyét a karjukon viselt, búvárok számára kifejlesztett vízhatlan írótáblára jegyezték. Miután végeztek a feladattal, gondosan lezárták a fémből préselt hengereket, hogy a talajmintákat károsító víz ne szivároghasson be az eszközökbe, és a csatorna felé indultak.

Az eddig olajozottan, a tervek szerint zajló akcióban résztvevő katonák az utolsó fázis végrehajtása során komoly problémával kényszerültek szembesülni: a hullámzás olyan erős volt, hogy folyamatosan visszavetette őket. Erejüket megfeszítve gázoltak a vízben, de az erős és hideg hullámok az arcukba vágtak, és elsodorták őket – egyetlen méterrel sem tudtak beljebb jutni. Kigázolták a partra, hogy pihenjenek pár percet, majd újra megpróbálták, de ezúttal sem jártak sikerrel.

A katonákon csüggesztő komorság lett úrrá egy pillanatra: a feladatot teljesítették, a mintákat beszerezték, de az erős hullámzás miatt úgy tűnt, hogy képtelenek visszatérni a tengeralattjáróhoz.

Scott-Bowden őrnagy és Ogden-Smith őrmester azonban nem adták fel a reménytelennek tűnő küzdelmet. Próbálták alaposan megfigyelni a hullámzás ritmusát és a bukóhullámok gyakoriságát, majd ismét megpróbáltak vízre ereszkedni.

Begázoltak a csatornába, majd a megfelelő pillanatban, pontosan a bukóhullám elülte után próbáltak a víz alatt beljebb úszni. Az első kísérletük kudarcba torkollott, és a hullám ismét visszavetette őket, csakúgy, mint néhány perces várakozás után kivitelezett második próbálkozás.

Harmadjára azonban már sikerült jól kiszámolni a bukóhullám érkezését, és kijutni a vízre - a holtfáradt, didergő és végletekig feszült katonák olyan gyorsan úsztak, ahogy csak bírtak, hogy minél messzebb kerüljenek a parttól, és a hullámzás ne dobj vissza őket ismételten.

Emberfeletti erőfeszítésüket siker koronázta, de a heves tempózás közben elvesztették egymást. Már jókora utat megtettek, mikor Ogden Smith ordítani kezdett, mire a messze sodródott Scott-Bowden alaposan megrémült: attól félt, hogy társa görcsöt kapott, vagy valami más baja történt, de mikor közelebb úszott, már ki tudta venni a szavait: "Boldog új évet!" - üvöltötte a katona teli torokból.

Mikor leszend má'?

(Jennifer Lopez: Waiting for tonight)

Boldog, az előzőtől semmiben sem különböző Újév

(U2: New years day)

Nem minden partról menekülünk

(The Beach)

Ez megint egy másik part

(Chris Rea: On the Beach)

* * *

Büszkeség és balul üt az élet

Woody Allen - Emlékezés Needlemanre

De Needleman, a magánember az, akire mindig szeretettel fogok visszagondolni, arra a Sandor Needlemanre, aki soha nem mutatkozott kedvenc kalapja nélkül.

Amikor Milánóban a lányommal és vele hármasban egy operaelőadást néztünk végig, Needleman kihajolt a páholyból, és a zenekari árokba zuhant. Mivel túl büszke volt, hogy elismerje: véletlen balesetről volt szó, egy hónapon keresztül minden este elment az operába, és megismételte a mutatványt. Hamarosan enyhe agyrázkódás tünetei mutatkoztak rajta. Felhívtam a figyelmét, hogy nyugodtan abbahagyhatja a leesést, hiszen már elérte a célját. Ő azonban a fejét rázta: "Csak még néhányszor. Nem is olyan rémes."

Nagy büszkeség - nagy bukás?

(Angelic Upstarts: Last night another soldier)

De lehet haszna is

(Tina Turner: Proud Mary)

Amit megnyerek a réven:

elvesztem a vámon

(Az ügyetlen bokszoló)

Megesik a legjobbakkal is...

* * *

Nemet kéne mondani... de olyan nehéz!

Woody Allen - A Végzet közbeszól

- Viselte? - faggatta tovább Blanche a könnyeivel küszködve.

...

Pinchuck összerándult.

- Nem - felelte. - Vagyis... igen. De csak rövid ideig, fürdés közben.

- Miért vette meg, ha túl kicsi? - kérdezte Blanche, mit sem sejtve arról, hogy alapvető emberi paradoxont fogalmaz meg.

Igazság szerint Pinchuckot már a boltban is szorította a cipő, de képtelen volt nemet mondani az eladónak. - Arra vágyom, hogy kedveljenek - vallotta be Blanche-nak. - Egyszer egy élő gnút is megvettem, mert nem tudtam nemet mondani.

(Megjegyzés: O. F. Krumgold bizonyos borneói törzsekről írt ragyogó tanulmányt, akiknek a nyelvében nem létezik a "nem" szó, következésképpen a kéréseket sűrű bólogatás és az "erre még visszatérünk" szavak kíséretében utasítják el.

Mindez megerősíti korábbi elméleteit, miszerint a késztetés, hogy mindenáron kedveljenek minket - amiként az a képesség is, hogy egy operettet végigüljünk -, nem a társadalmi alkalmazkodás eredménye, hanem genetikailag örökölt tulajdonság.)

De én NEM AKAROM ezt!

(NIN: I Do Not Want This)

Helyette MINDENT AKAROK

(Queen: I Want it All)

Ja, és azt azonnal!

(Nagy Feró és a Bikini: Ki csinál szódát?)

Hogyan mondjuk nemet?

Pratkanis és Aronson - A rábeszélőgép

27. Az elkötelezett szív

A lexikonügynök látogatása több rábeszélő taktika illusztrálására alkalmas. Azzal kezdi, hogy ad egy „ingyen” térképatlaszt, a kölcsönösség elve érdekében.

Köszönjük az ajándékot,  de nem kértük,
még ha csövön át toltátok is!

(Agent Orange: Pipeline)

Ezután leírja a lexikon előnyeit, tucatnyi érvvel bizonyítja, milyen hasznos volna számodra. Az a tény, hogy gyerekeid és más családtagjaid eddig nem használhattak lexikont, némi bűntudattal tölt el. De az igazi meggyőző erő még csak eztán kapcsolódik be. Az ügynök azt mondja: „Ha nincs kérdése, én befejeztem. Ja, még valami. A főnököm szeretné tudni a véleményét a lexikonjainkról. Kitöltene velem egy kérdőívet?” Igenlő válaszod hallatán így folytatja: „A kérdések arra irányulnak, hogy miféle lexikont szeretne ön, így kérem, válaszoljon úgy, mintha tényleg venne egyet.”

Az ügynök fölteszi a kérdéseket. Milyen színű kötést szeretnél? Fűzve vagy ragasztva? Ésatöbbi. Válaszaidat beikszeli az előre nyomtatott négyzetekbe. Végül megkér, lásd el az ívet kézjegyeddel, „jelezvén, hogy válaszai fölhasználásához hozzájárul.” Ezt is megteszed, pedig innentől kezdve azt a kérdőívet úgy tekinti az ügynök, mintha már lényegében megrendelted volna a lexikont. „Hm, nézzük csak, mennyibe kerülne ez magának, az 5% árengedménnyel… kiállíthatom a megrendelését?” – és mutatja számításai eredményét. Te pedig csak nyögdécselsz, „Hát, nem is tudom, én… asszem…”

Nem tudjuk, megveszed-e a lexikont, hiszen sokan átlátnak az ügynök mesterkedésein. De azt tudjuk, hogy ez a kis bűvészkedés a kérdőívvel és a számokkal nagymértékben föllendíti a lexikonok forgalmát. Általában fontosnak tartjuk, hogy álljuk a szavunkat, teljesítsük kötelességeinket. Tudjuk, hogy mi nem mondtuk: megvesszük a köteteket, de úgy tetszik, mintha az ügynök azt hinné. Talán valamivel mégis jeleztük vételi szándékunkat? Kényelmetlenül érezzük magunkat, még ilyen légből kapott elkötelezettség esetén is. Önbecsülésünk érdekében igyekszünk állni a csak félig-meddig kimondott szavunkat is. Az ésszerűsítés csapdája fogdossa itt a gyanútlan áldozatokat...

Hogyan adjunk el?

(Monty Python: Burglar or Encyclopaedia Salesman?)

* * *

Országlélek? Világlélek? Egységes mező? Kollektív tudat?

Balogh Béla - A Végső Valóság

A karma törvénye nem csak egyéni szinten nyilvánul meg. A törvény népekre, nemzetekre, sőt földrészekre és az egész bolygóra érvényes.

Minden ember egyéni karmáját teremt a maga számára, de közben nagyobb csoportokhoz, népekhez, és végső soron a föld lakosságához tartozunk.

Az a gondolkodásmód, ami a csoportra, a népre vagy az emberiségre jellemző, meghatározza a csoportnak, a népnek és végső soron az egész emberiségnek a sorsát.

Country-Szellem George Jones-tól 

Enyém a választás

(George Jones: Choices)

Mit tesz érted a hazád?

(Megadeth: Take No Prisoners)

Terry Pratchett - Vészbanyák

A démon arckifejezése szenvtelen maradt.

- Három kérdést feltehetsz - közölte.

- Van valami furcsa szabadlábon a királyságban? - firtatta a Néne.

...

- Nincs semmi új a királyságban - mesélte a démon -, de az ország felébredt. -

- Hogy érted ezt? - kérdezte a Néne.

- Az ország boldogtalan. Olyan királyt akar, aki törődik vele. -

...

Ilyen alkalmakkor szokott az elme rátalálni a legfurább tennivalókra azért, hogy elodázza elsődleges rendeltetését, azaz a gondolkodást. Ha bárki figyelte volna, meglepte volna a puszta eltökéltség, amivel Néne nekifogott az olyan feladatokhoz, mint a teáskanna aljának megtisztítása, vénséges diók kikotorászása a kredencen álló tálból, és megkövesedett kenyérmorzsák eltávolítása a kövek repedéseiből egy teáskanál hátsó felével.

Az állatoknak van tudata. Az embereknek is, bár az emberi elmék bizonytalanul ködös valamik. Még a rovaroknak is van pszichéje, csöppnyi, hegyes fénydarabkák a nem-tudat sötétségében.

Néne szakértőnek tartotta magát az elméket illetően. Egész biztos volt benne, hogy olyan dolgoknak, mint például az országok, nincs tudata.

Az istenek szerelmére, még csak nem is elevenek. Egy ország, nos, az...

Várjunk csak. Várjunk csak... Egy gondolat lopózott puhán Néne elméjébe, s félénken megpróbálta fölkelteni érdeklődését.

Van egy mód, ami által ezeknek a borongó erdőknek lehet tudata.

Néne kihúzta magát, kezében egy már-már antiknak számító veknidarabbal, s tűnődve bámult a tűzhelyre. Lelki szemei keresztülnéztek rajta, ki a fák közti, hótöltötte folyosókra. Igen.

Ez korábban sosem merült fel benne. Na persze, olyan tudat lenne, ami a többi, benne levő apróka tudatból tevődik össze; növények tudatából, madarak tudatából, medvék tudatából, még maguknak a fáknak óriási, lassú tudatából is.

Kirándulás emberi tudat mélységeiben

(Suicidal Tendencies: Trip at the Brain)

Carlos Castaneda - Belülről Izzó Tűz

A Sas a tudomást három óriás emanációs nyalábon keresztül adományozza, amelyek nyolc nagy sávon át futnak. Ezek a nyalábok felette különlegesek, mivel a látókban színérzetet keltenek. Az egyik nyalábtól mályvaszín érzése támad a látó embernek, mintha valami rózsaszínes árnyalatú utcai lámpát látna, a másik valami őszibarackos színezet érzetét kelti, mintha barnássárga neonfényt észlelnénk, a harmadik pedig borostyánérzetet vált ki: olyan, mint a tiszta méz.

– Vagyis, amikor a látó emberek látják, hogy a Sas emanációin keresztül tudomást adományoz – folytatta don Juan –, fényt látnak. A vallásos emberek nem látják az isteni szeretetet, de ha látnák, ők is tudnák, hogy az vagy rózsaszínű vagy őszibarack- vagy borostyánszínű. Az ember például a borostyánnyalábhoz kapcsolódik; de persze más lények is.

Szerettem volna tudni, mely lények osztják meg az emberrel ezeket az emanációkat.

– Az ilyen részletekre magadnak kell majd rájönnöd, amikor már magad is látsz – mondta don Juan. – Nem lenne értelme annak, hogy elmondjam neked, mivel menten számvetést készítenél róluk. Elégedj meg annyival, hogy ennél a felfedezésnél izgalmasabb dolog aligha fog megesni veled!

– A rózsaszínű és az őszibarackszínű nyalábok is megmutatkoznak az emberben? – kérdeztem.

– Soha, ezek a nyalábok más élőlényekhez tartoznak – válaszolta.

Épp kérdezni akartam valamit, de határozott kézmozdulattal leintett, majd gondolatokba mélyedt. Hosszú ideig tökéletes csöndben voltunk.

– Mondtam már neked – folytatta végül don Juan –, hogy a tudomás parazsának az emberben különböző színe van. Azt azonban akkor még nem mondtam, mivel nem tartottunk még ott, hogy ezek nem színek, hanem a borostyán különböző fluoreszkálásai. A legközönségesebb fluoreszkálás a sápadtzöld árnyalatú borostyánszín. Ritkább a kékes borostyán, de messze a legritkább a tiszta borostyánfény.

– Mi határozza meg a borostyán konkrét színárnyalatát?

– A látók erre azt szokták mondani, hogy a megtakarított és elraktározott energiamennyiségtől függ a fluoreszkáció színárnyalata. Számtalan harcos kezdi a legközönségesebb rózsaszínű borostyán színárnyalattal az életét, s mégis a legtisztább borostyánszínnel fejezi be. Ilyen Genaro és Silvio Manuel is.

– Az élet milyen alakjai tartoznak a rózsaszín és az őszibarackszínű tudomásnyalábokhoz? – kérdeztem.

– A három nyaláb valamennyi színárnyalatával együtt keresztül-kasul átjárja mind a nyolc sávot – felelte don Juan. – A szerves sávon belül a rózsaszín nyaláb főként a növényekhez, az őszibarackszínű a rovarokhoz, a borostyánszínű pedig az emberhez és egyéb állatokhoz tartozik.

* * *

Az ember ideája...

Kyriakos C. Markides - A Ciprusi Mágus

A lét és az egyediség nem ugyanaz. Vagyok, mielőtt átmennék az Ember Ősképén.
...
A mostanában érkező emberek esetleg a létezés más síkjairól érkeztek. Meghalt emberek lelke pedig e más világok felé vándorol. Ebben nem kell problémát látnunk, mivel tudjuk, hogyan történik az első inkarnáció: az Ember Ősképén áthalad a Szent Monád egy kisugárzása...

Lélekzés és repülés

Pink Floyd: Breathe (dalszöveg)

Carlos Castaneda - Belülről Izzó Tűz

– Az ember mintája hatalmas emanációs fürt a szerves élet sávjában – mondta. – Azért hívják az ember mintájának, mert ez a halmaz csak az ember fényszövedékén belül jelenik meg.

Az ember mintája a Sas emanációinak az a darabja, amelyet a látók közvetlenül láthatnak, anélkül hogy bajt okoznának vele maguknak.

A Sasok egy emanációja

(The Eagles: Hotel California)

Don Juan részletesen elmondta, mi az ember mintája. Nem a Sas emanációi szempontjából beszélt róla, hanem energiamintaként, amely egy alaktalan biológiai masszára rányomja az emberség tulajdonságait. Én legalábbis így értettem, amit mondott, különösen azután, hogy don Juan mechanikus példán próbálta meg részletesebben elmagyarázni, miről is van szó. Azt mondta, az ember mintája olyan, mint valami gigantikus érmenyomó gép, amely szüntelenül ontja a szállítószalagon érkező emberi lényeket. Érzékletesen elő is adta, hogyan gondolja. A két tenyerét össze-összecsapva mutatta, hogy valahányszor a két fél forma egymásba kattan, egy-egy emberi lény alakul ki.

Hozzátette, hogy minden fajnak megvan a maga mintája, s minden faj minden egyede a saját fajtájára jellemző tulajdonságokkal bír.

Ezután végtelenül zavarba ejtő magyarázatba kezdett, hogy megvilágítsa az ember mintájának mibenlétét. Azt mondta, a régi látó emberek és a mai misztikusok egy dologban megegyeznek egymással – mindketten látták az ember mintáját, de egyikük sem értette meg, hogy mi az. A misztikusok évszázadok óta megrendítő formában számolnak be élményeikről. Bármily szépek is azonban ezek a beszámolók, értéküket csorbítja az az alapvető és sajnálatos hiba, hogy az ember mintáját mindenható, mindentudó teremtőnek hiszik; hasonlóképpen a régi látó emberekhez, akik az ember mintájában barátságos szellemet, az ember védelmezőjét láttak...

...A magam szubjektív nézőpontjából mérhetetlenül hosszú ideig láttam a fényt. A látvány mindennél pompásabb, elmondhatatlanul gyönyörű volt, mégsem tudtam rájönni, mi az, és mitől olyan szépséges. Aztán az a gondolatom támadt, hogy szépsége egyfajta harmóniaérzetből, a béke és a nyugalom érzetéből nő ki, abból az érzésből, hogy hosszú út után végre biztonságosan megérkezett az ember. Ereztem, hogy nyugalmat és megkönnyebbülést lélegzek be és ki. Micsoda pazar bőség! Tudtam, anélkül hogy a kételynek akár csak az árnyéka is megérintett volna, hogy szemtől szemben vagyok Istennel, mindennek forrásával. Tudtam, hogy Isten szeret. Isten a szeretet és a megbocsátás. Megfürösztött a fény, tisztának, újjászületettnek éreztem magam. Megállíthatatlanul folyt a könnyem, sirattam magamat. A tündöklő fény látványától gyarlónak, gonosznak éreztem magam...

Dr Mylan Ryzl - Bibliai Csodák

...Mondja meg most, mi alkotja a személyiségét?

- Először én, aki itt ülök, az anyagi testem. Aztán van itt egy második énem, ez egyfajta fluidum, ami engem ábrázol, amilyen lenni szeretnék, mindenre alkalmasnak és tökéletesnek, amilyen lehetnék. A fluidumfajta kontrollt képez énem harmadik része, a szellemem vagy lelkem felett. Ebben tükröződnek az anyagi énemből és a kedvezőtlen környezeti befolyásokból származó rossz hatások. -

Azt kívánja ezzel mondani, hogy anyagi természetű komponensén kívül rendelkezik egy másik, nem anyagi természetű összetevővel is? Úgy vélem, fluidumnak nevezte ugye?

- Igen, ez az ősi képe az embernek, a szellemi képe, amilyen lehetne, ha a jót a rossztól meg tudná különböztetni. Egyfajta szikra, fény, amelynek révén az ember megérti, mit kell tennie, hogyan kell viselkednie. Ezen kívül van a harmadik, már említett én. -

Meséljen valamit a harmadik énről!

- Tudja, a fluidum a második komponens, indítékot jelent arra nézve, mit tegyünk: ez a fény, amely mindenkiben benne van, az ember keresi, és nem tudja, hogy saját magában hordozza. A harmadik én emberi nézőpontból nem anyagi természetű alkotórész, de a szellemi lény szemszögéből mégis anyagi természetű. A fluidum, a jó, azaz a második rész Isten tükröződése, fény. Ez a második rész tökéletesség, nem anyagi tükröződés. Valami nagyon elvont, de mindnyájunkban valóságosként működik. A harmadik rész, a lélek, szintén nem anyagi természetű, materiális, emberi szempontból tekintve.

A szellemi lényeket a tökéletesség fénye hatja át, míg a szellemi lények irányából nézve a mi lelkünk anyagtól terhelt, anyagtól szennyezett és túl erősen anyaghoz kötött - ...

Szent Őfényessége

(Stratovarius: Holy Light)

A Fénybe Emelkedés

(Dune 2000: Land of Sand)

* * *