2009. május 28., csütörtök

Stratégiák, közösségek, ellentmondások...

Szendi Gábor - A Nő Tündöklése és Felemelkedése

A férfi és a nő szaporodási stratégiája alapvetően különbözik, és ezt akkor is ki kell jelentenünk, ha feministák fogják ezt a könyvet az utcán elégetni, vagy internetes fórumaikon szétcincálni.

A férfi eredendően a spermáját és a zsákmányát adja a gyermekhez, míg a nevelés egykoron az anyára, illetve a nőközösségre hárult.

A férfi agy - női agy különbségek bemutatásánál is világos volt, hogy egy autisztikus agy nem arra termett, hogy térdén lovagoltasson, bölcsőt ringasson, dárdájára támaszkodva altatódalt dúdoljon, hanem arra, hogy kövesse a vadat, és küzdjön meg a család védelmében a természettel és a riválisokkal. A női agy empátiakészségével, fejlett verbalitásával viszont kifejezetten a gyermeknevelésre specializálódott...



Feldmár András - előadás

...Van egy észak-brazíliai törzs, akik az esőerdő kellős közepén élnek egy ilyen tisztás keretén belül és a határa ennek a tisztásnak nagyon, észrevehetően demarkálva van.

És van két szó, amit ők használnak egy jó férfire. Egy jó férfi "hantan" és "membek". A "hantan" azt jelenti, hogy kemény, a "membek" azt jelenti, hogy puha.

Szóval egy jó ember az kemény is, meg puha is. De nagyon kell vigyázni, hogy mikor kemény és mikor puha.

Mert a határon belül azt várják el a jó embertől, hogy puha legyen. Játsszon a gyerekekkel, legyen gyendéd a nőkkel.

Abban a pillanatban, amikor átlépi a határt, nagyon keménynek kell lennie. Hogyha egy olyan férfit a határon kívül megérintesz a vállán, akkor megöl.

A határon belül játszik veled.

Határon kívül túlélésről van szó. A határon belül élésről van szó...


Az Esőerdő Őrzői

* * *

2009. május 27., szerda

Van-e élet...?

A. D. Mello - Jelentéktelen ügy

A közösségi ülésen minden kérdés azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl.
A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.

Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:

- Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik, örökké tartó életet,
akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?

- De van-e élet a halál után, vagy nincs?

- Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen.



Szóval van, vagy nincs?

Totális demokrácia
Mindenki ember, aki téved


No és a Marson?




* * *

2009. május 25., hétfő

Közösségi magok

A. D. Mello

Annak a farmernak, aki kukoricájával rendszeresen az első helyezést érte el az állami vetőmag-kiállításon, az volt a szokása, hogy megosztotta szomszédaival a legjobb vetőmagkészletét.

Amikor rákérdeztek, hogy miért teszi ezt, így válaszolt:

- Valójában önző érdekből. A szél ugyanis felkapja a virágport, és tábláról táblára hordja.

Ha tehát a szomszédom hitványabb fajtát termeszt, az ő táblájáról érkező virágpor lerontaná az én állományomat is.

Ezért nagy súlyt fektetek arra, hogy ők is a legjobb fajtát termesszék.



Kukurica Jáncsi

Pusztaföldön akkora forgalom...
Ez nem lopás! Ez szorgalom!

* * *

2009. május 16., szombat

Nevelés vagy segítség... vagy ismét a pokolba vezető út...

Osho - Szerelmesen

A gyermeknek a szeretetedre, nem a segítségedre van szüksége. Dédelgetést és támogatást igényel, nem a segítségedet.

A gyermekben szunnyadó lehetőségek ismeretlenek, úgyhogy nem nyújthatsz neki helyénvaló segítséget a kibontakoztatásukhoz. Nem segíthetsz egy ismeretlen cél elérésében, mindössze annyit tehetsz, hogy nem avatkozol közbe. Az igazat megvallva "segítségnyújtás" jogcímén mindenki beleavatkozik mindenki más dolgába, és mivel a jogcím gyönyörű, senki sem ellenkezik...
...

A gyermekben ismeretlen lehetőségek rejlenek, és semmiképpen nem lehet előre kitalálni, mivé cseperedik. Képtelenség tehát azt sugallni, hogy: "ilyen és ilyen módon segítheted a gyermekedet".

Minden gyerek egyedüli példány, ezért nem létezik egyetlen általános gyakorlat, amely mindnyájukra alkalmazható...



Csinálj, amit akarsz...
...ha az az, amit én akarok,
hogy csinálj
["Tavaly szeptemberben arra bíztattam Shellyt,
hogy nézzen más hobbi után..."]

Castaneda - Belülről izzó tűz

Don Juan magyarázata szerint az új látók meglátták, hogy az emberi lények két nagy csoportra oszthatók: vannak, akik törődnek a többi emberrel, és vannak, akik nem.

E két szélsőség között a kettő végtelenül sokféle keverékét látták.

Julian nagual az embereknek abba a csoportjába tartozott, akiket egyáltalán nem érdekeltek az emberek – don Juan viszont épp az ellentétes kategóriába sorolta magát.

– Nem azt mondtad egyszer, hogy jószívűségében még az ingét is odaadta volna? – kérdeztem.

– De, hogyne! – válaszolt don Juan. – Sőt nemcsak jószívű volt, hanem elbűvölő ember is! Mély és őszinte érdeklődést mutatott mindenki iránt, aki csak megfordult a környékén. Kedves volt és nyíltszívű; mindenét hajlandó volt odaadni bárkinek, akinek nagyobb szüksége volt rá, vagy akit történetesen megszeretett. Őt viszont mindenki szerette, mert ahogy az valódi rejtőzőművészhez illik, mindig őszinte érzéseit közölte az emberekkel: vagyis hogy annyit sem érnek neki, mint egy lyukas rézgaras.

Nem szóltam egy szót sem, de don Juan tudatában volt annak, hogy egyrészt nem hiszem el, másrészt elkedvetlenedek attól, amit mond. Elkacagta magát, ide-oda forgatta a fejét.

– Pont ez a rejtőzés – mondta. – Látod, még el se kezdtem Julian nagual történetét, máris ideges lettél.

Újra kitört belőle a nevetés, amikor megpróbáltam elmagyarázni, mit érzek.

– Julian nagual az ég világon senkivel sem törődött – folytatta. – Éppen ezért tudott segíteni az embereken. És segített is, akin csak tudott; azért adta oda az utolsó gatyáját is, mert tojt az emberekre!

...

Don Juan kifejtette, ő azért nem segített soha senkinek, mivel őt nagyon is érdeklik az emberek, és kínosan érezte volna magát, ha jószívűsködik. El se tudta volna képzelni, hogy úgy szeressék, ahogyan Julian nagualt, attól meg végképp hülyén érezte volna magát, ha valakinek odaadta volna ingét-gatyáját.

– Én annyira törődöm az embertársaimmal – folytatta don Juan –, hogy semmit sem teszek értük. Azt se tudnám, mit kell tennem. Ráadásul soha nem hagyna nyugodni a gondolat, hogy ajándékaimmal valakire rákényszeríteni az akaratomat.



Vicc

Egy természetszerető ember meglátott egy csigát, amelyik az úttesten haladt, éppen párhuzamosan a sávokkal. Megijedt, hogy szegény kis állatot agyonnyomják az autók, ezért gyorsan berohant, felkapta és a biztonságosnak vélt fűre helyezte.
Majd lelkében megnyugvással - hogy ma ismét hasznára volt valakinek - továbbállt.
A csiga egy ideig nem merte kidugni még a csápjait sem a házából.
De amikor pár perc múlva megtette, irtóztatót káromkodott:
- Azt a csúszótalpas csigistenit! Hát már sose juthatok át!?

A szülő akarja - a gyerek nem

A hamvába holt segítség

* * *

2009. május 11., hétfő

Erő vagy erőtlenség?

Csernus Imre - A Nő

Aki önmaga szemében hiteltelen, az valójában ezt a hiteltelenséget adja át a maga öntudatlan eszköztárával, ami persze nem mentesíti a felelőssége alól.
A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert, ami nemcsak az anyákban (apákban), hanem a gyerekeknél is jól megfigyelhető. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre.
Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.
A megfelelési kényszer következtében a tartása szépen lassan eltűnik, mivel saját magára semmi energiája nem marad...

Hálás ellentételezés - ŐsAnya imádat köntösében

Müller Péter - Ji-King Interjú

Erre mondok egy példát.
Egy anyával beszélgettem, akinek a kislánya - elmondása szerint - bukdácsol az iskolában. Megkérdezte a Jóskönyvet, s az a "Férjhez menő lány" jelét adta ki. (Képjel: Lány és esküvői menet, amelyben a lány mint ágyas, mint "másodfeleség" érkezik meg.) Ez egy olyan sorshelyzet, amikor valakit a vágyai belevisznek egy olyan szituációba, ahol méltatlan helyzetben van.
A kínai hagyomány ezt az alárendelt, megalázó helyzetet az ágyas képével ábrázolta. Nem főfeleség, csak szerető. Nincs méltósága, tekintélye, csak használják.
Az anya ezt úgy értelmezte, hogy a kislánya, akit nemrég átvittek egy új, nagyon jó iskolába egy gyengébből, most alárendeltnek érzi magát, és azért hoz rossz jegyeket. Akkor elmondtam neki, hogy ez a jel nem a lányára vonatkozik, hanem őrá, aki a vágyával a gyereket arra akarja kényszeríteni, hogy csináljon karriert. Miatta lesz a lányából "másodfeleség".
Azt tanácsoltam neki, hogy ne akarjon a gyerekéből mindenáron eminens csodát nevelni. Ne akarja erőszakosan, hogy érvényesüljön, mert el fogja rontani. Ez egy olyan tipikus helyzet volt, amikor valaki már majdnem megértette a Ji-kinget, csak nem vette észre, hogy a tanács nem a gyerekére, hanem rá vonatkozik...

Időnként nem árt tükörbe nézni

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem...

Aranyoskáim! Szentecskéim!
Nézzünk csak magunkba!

Müller Péter - Varázskő (részlet)

...Aszkézis.
Van ebben a szóban valami riasztó, pedig nem öngyötrést jelent, hanem gyakorlatot. Gyakorlást. Gyakran megismételt cselekvést.
A dolog így áll: van egy vágyad és szeretnéd, hogy valóra váljon. Egy jó gondolatod és szeretnéd megvalósítani. Meg akarsz változni, mondjuk, vagy át akarod formálni az egész életedet. Szebbé tenni. Ez már nagy mutatvány, ritkán sikerül – de nem lehetetlen.
Amíg mindez csak reménység, még nem a tied.
Hiába olvasol száz jó tanácsot : tedd ezt, tedd azt, légy ilyen, légy olyan; nem tudod megvalósítani.
A legtöbb életvezetési tanácsadónak , ál-ezotérikus vagy lélektani könyvnek itt van a csődje. Jó tippet adnak, még trükköket is, hogy mit tégy, mit ne tegyél. Ne légy féltékeny! Gondolkozz pozitívan! Higgy magadban! Szeresd magadat!…légy jó!…higgy abban, hogy gazdag leszel!… ne félj!…légy bátor!…stb., stb…
Ezek a parancsok semmit sem érnek, egyrészt, mert eddig is tudtad, másrészt mert nem teszik hozzá, hogy munka nélkül , mégpedig sok munka nélkül semmit sem lehet megvalósítani.
Ez minden realizálás , s az „ezotéria” alapja.
Nem véletlen, hogy ritkán szólnak erről, mert egy olyan könyvet, megy nagy munkát és főleg áldozatot kér az olvasóktól, nem lehet eladni. (Különösen a gyors meggazdagodást tanító könyvek bosszantanak. Ha a szerző csak egyetlen, valóban gazdag emberrel beszélne, azonnal látná, hogy az a nagy vagyonnapi tizenhat órai gyakorlással, szüntelen odafigyeléssel, infarktusig hajszolt túlmunkával és kíméletlen „aszkézissel" jött létre. Nem elég a „hit” - oda kell adni az egész életet.)
A megvalósítás útja a gyakorlás.
Reggel, délben, este. És másnap reggel, délben és este. És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.
Egész életedben.
Ez így van a hivatással, sporttal, művészettel, mindennel.
Először nehéz, mert a gyakorlatra „nem állt rá” sem tested, sem lelked.
Erőt kell venned magadon.
Később a gyakran megismételt cselekvések lassan - nagyon lassan - elkezdenek szokássá változni.
A szokás már megkönnyíti a gyakorlatozást, mert megtanítottad testedet - lelkedet arra , hogy odaadja magát a rendszeres munkának. Már nincs benned tiltakozás és lázadás.
És főleg lustaság - azaz egy benső nem akarás.
Csinálod nap mint nap azt a valamit, aminek eredményében először csak bizakodsz. A szokás vezet, egyenlőre még sikertelenül, gyakran kudarcokkal, de néha - néha már kifejezett jóérzéssel, amit az öröm ad, hogy megtanultad legyőzni magadat...

["my babie's first step"]

["baby fawn's first step"]

Szepes Mária - Tarot, Erő

VIII. A legnagyobb erőpróba az önlegyőzés.
Ha naponta legyőzöd magadban a kis erőszakosságok és indulatok ugrásra lendülő apróvadjait, olyan erőt fejlesztesz ki vele, amellyel végül le tudod majd győzni a Vörös Oroszlánt is.



Amikor az Oroszlánok legyőzetnek

* * *

2009. május 4., hétfő

A beismerhetetlen tévedés

A. D. Mello

Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:

- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.

- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.

- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.



Tévedni emberi dolog... de hol is hibáztam?

- Én nem hibázhatok! Csakis más -  mondta volt a Kundabuffer

* * *

Lehetséges-e fejlődés akadály nélkül?

A. D. Mello

Élt egyszer egy rabbi, akit a nép Isten embereként tisztelt.

Nem telt el úgy nap, hogy hatalmas tömeg ne gyűlt volna össze az ajtaja előtt tanácsára, gyógyulásra vagy egyszerűen csak a szent ember áldására várva. Ha a rabbi beszélni kezdett, a tömeg az ajkán csüngött, és itta minden szavát.

Volt azonban a tömegben egy kötekedő alak, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ellene mondjon a mesternek. Megfigyelte a mester gyengeségeit, gúnyt űzött hibáiból a tanítványok nagy rémületére. Azok úgy is tekintettek rá, mint magára a megtestesült ördögre.


Egy nap az "ördög" megbetegedett, és meghalt. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Külsőleg persze az alkalomnak megfelelő ünnepélyes arcot vágtak, de a szívük örült, hogy ez a tiszteletlen eretnek nem fogja többé félbeszakítani a mester lelkesítő beszédét, és nem fogja többé kritizálni viselkedését.

Ezért aztán az emberek meglepődtek, amikor a mestert őszintén szomorúnak látták a temetésen. Amikor az egyik tanítvány később megkérdezte, hogy vajon a halott túlvilági sorsa miatt szomorkodott-e, azt válaszolta:
- Nem, nem. Miért szomorkodnék egy barátom miatt, aki már a mennyországban van? Magam miatt bánkódtam, mert ő volt az egyetlen barátom. Itt mindenki tisztelettel vesz körül, ő volt az egyetlen, aki ellentmondott nekem. Attól félek, hogy miután ő elment, én sem fejlődöm tovább.

Az ellenség is lehet barát?

John Caldwell - A Káosz Szíve

 - Miért gyógyítottál meg?
...
- Kucsumot, a barátomat a szemem láttára gyilkolták meg... Ha a barátomon nem tudtam segíteni, legalább az ellenségemet mentsem meg...


Ismerd meg önmagad...
És ellenségedet is!

A látszat csal?
(Egy ágyban az ellenséggel)

Azért, mert nem vérem, még lehet a testvérem!


* * *

A csalhatatlan mesterjelöltek?

Michael J. Tamura - Te Vagy A Válasz

Csodálatos mestereim voltak, aki talán maguk sem tudták, hogy elvezettek a saját igazságomhoz.
Mindig azt tanácsolom a tanítványaimnak, hogy válogatás nélkül tanuljanak bármely embertársuktól.

Másoktól tanulni különben annyit tesz, mint ráébredni önnön belső igazságunkra.

Barátaink nemritkán megtanítanak a szeretetre, s ellenségeinktől is van mit tanulnunk.

Sőt, míg a barátok gyakran hízelegnek hiúságunknak, az ellenségek éppen azokra a gyenge pontjainkra és önáltatásainkra mutatnak rá, amelyekkel nem szívesen nézünk szembe.

A szeretet így elvezet az igazsághoz, az igazság pedig a szeretethez.
A szeretet nem lehet teljes igazság nélkül, amiként az igazság sem szeretet nélkül.
Mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy szabadnak tudhassuk magunkat.

Az ember szereti csalhatatlannak hinni mesterét, és esküszik rá, hogy ő a legjobb. Végtére is, ha nem tökéletes, ha hibázik, akkor ugyan kire lehetne felnézni?

Idővel azonban rájövünk, hogy ha megtanulunk bízni önmagunkban, akkor bárkitől, sőt bármiből tanulhatunk.

Önbizalommal felvértezve semmi sem érhet már váratlanul.

Ekkor maga az élet szegődik tanítómesterünkké...

A. D. Mello - Csend Szava - Követés

A Mester így szólt a látogatóhoz, aki engedélyt kért, hogy a tanítványa lehessen:
 - Élhetsz velem együtt, de ne kövess engem!
 - Kit kövessek akkor?
 - Senkit. Mihelyt elkezdesz követni valakit, megszűnsz az igazság követője lenni.

A. D. Mello - Csend Szava - Tanítás

 - Tanulni akarok. Vállalod a tanításomat?
 - Nem hiszem, hogy tudod, hogy hogyan kell tanulni - mondta a Mester.
 - Megtanítanál arra, hogyan kell tanulni?
 - Meg tudod-e tanulni, hogyan engedd magad tanítani?
Később az elképedt tanítványokhoz így szólt a Mester:
 - Csak akkor lehetséges a tanítás, ha van tanulás is. Tanulásról pedig csak akkor lehet szó, ha ti magatok tanítjátok valamire saját magatokat.

A. D. Mello - Csend Szava - Támaszkodás

Az állandóan imádkozó tanítványhoz így szólt a Mester:
 - Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy a saját lábadra állnál?
A tanítvány megdöbbent.
 - De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre mint Atyára tekintsünk.
 - S mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rátámaszkodjunk, hanem azért, hogy önállóságra neveljen?

Mesterség a mesterkéletlenségben

Mondjátok meg, mit tegyek! Ha levágatom, szenvedek...

Ámmerikából jöttem, onnan is csak szöktem...
Híres mesterségem címere: Mester (vagy nem?)

Elhiszem, hogy te vagy az igaz... Vezess!

Utak - Létek

Nagy Tudás - Nagy Bukás?


Popper Péter a Mesterekről:
Egyik Másik (Csalás...)

Az emberi természet

* * *