A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agresszió. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 9., kedd

A sárga lámpa pszichológiája

Egy adaptív szituációs játékot figyelhettem meg pár éve.


Valamikor, réges-régen, egy távoli, messzi-messzi Galaxisban az autósok számára fenntartott lámpa elromlott, és csak sárgát volt hajlandó mutatni. De nem villogva, ahogy a többi, közönséges lámpa teszi, hanem stabilan: csak sárgát...

A sárga figyelmeztető jel. Vagy megállásra, vagy indulásra int, de mindkét esetben csak felkészít, hogy "na, váltani fogok, valamit tenned kell".


Adott tehát egy zebra és egy két-két sávos út, és a sárga lámpa.

Érdekes volt megfigyelni az autósok reakcióit, a Farkasoktól a Bárányokig, a most érkezőktől a várakozókig, megkomplikálva a gyalogosokig, akiknek viszont nem működött a lámpájuk, ezért csak az autósokét figyelhették - hiába...

A Farkasok stabilan csúnya gonosz módjára viselkedtek.

Számukra a sárga szín nem létezett, hiszen az "még nem piros", illetve "már éppenhogy zöld", ezáltal teljes mértékben ignorálták - keresztülszáguldottak alatta...

Ők voltak az agresszívek, a szabályon kívüliek, a "rám nem vonatkozik" alapelvűek.

A Bárányok bizonytalanságukban szinte csak másokra támaszkodtak.

Így:

Megérkezik az első Bárány, távolról...

A lámpa sárga.
A sárga mindkét tekintetben ÁLLJ-t jelent.
ÁLLJ: mert még nem indulhatsz.
ÁLLJ: mert már nem indulhatsz.

A Bárány tehát megáll és csak áll. Vár a pirosra, vagy a zöldre.

De az csak nem jön.
Hamarosan az egyik Farkas ideges lesz, dudálni kezd; vagy (ritkább esetben) a Bárány türelemszintje eléri a küszöböt és ez felülírja a szabályt.

Ekkor a Bárány elindul, bele a sárgába.

Ez az a pillanat, amikor megindul a sor. A Farkasok azért, mert "nem látod, hogy sárga, bazdmeg?", a Bárányok pedig azért, mert ha mindenki megy, akkor mi is megyünk, illetve azért, mert a legelső Bárányokat frusztrálja a Farkasok agresszivitása, vagy pedig rájöttek, hogy a lámpa sosem vált.

Ez a hullám jó ideig tart. Eladdig a gyalogosok tehetetlenek, mert az autók átszáguldanak, viszi őket a sor + az, hogy mindenki "bizonyos" - az elsők azért, mert MÁR TUDJÁK, hogy rossz a lámpa, a hátsók azért, mert BÍZNAK BENNE, hogy átérnek, illetve a TÖBBIEK TUDJÁK, mit csinálnak...

Aztán persze a későn érők, vagy azok, akik már távolabbról látták a sárgát, következtetnek. Persze nem a Farkasok - ők átsuhannak.

Hanem a Bárányok. Azt gondolják: ha sárga, akkor lassan piros lesz. Ezért megállok.

Vannak ritkán olyanok is, akik észreveszik a feltorlódott gyalogosokat, és már csak miattuk is lassítanak, megállnak...

Azok is türelmetlenek persze, a farkasaik elindulnak, mialatt persze az Autós Farkasok próbálják őket ledudálni, vagy lelökni a zebráról...

Itt is igaz lesz a két lábon járó "farkasok nem állnak meg", mert azok már vagy még átérnek, hiszen a nagy lámpa sárga. A bárányok csak tömegben kelnek át, vagy amikor már elért egy szintet a feszültségküszöbük, vagy rájöttek, hogy sosem lesz más a lámpa, mint sárga; de nekik még ott van a félelem az autóktól is, főleg, mert a Farkasok állat módjára viselkednek. Üvöltöznek, anyáznak, dudálnak és nagy sebességgel hajtanak bele, amit érnek...

Aztán jön a Nagy Transzformáció is.
A Bárányok némelyike Farkassá válik! Teszi ezt, mert elege van a mögötte álló Vérében Farkas agresszivitásából. Visszaordít, visszadudál, stb.
Fordítva sajnos nem történik, a Farkasok inkább csak kényszerűségből állnak meg.

Mindez egy érdekes hullámzást, időbeli rezgést követ.

Az autók megállnak, gyalogosok átmerészkednek. Aztán az autósok rádöbbennek, hogy nincs változás, és a kezükbe veszik a kezdeményezést. Majd jön egy folytonosság egészen, míg valaki megszakítják a láncot - a szabálykövetésből, vagy a szituáció nem ismeretéből fakadóan...

És persze vannak az életveszélyes helyzetek: gyors fékezések, gyalogos ijesztések és veszélyeztetések... És fordítva: a farkas gyalogosok törik majdnem össze a sort a hirtelenségükkel...

Ritka élmény, kiválóan megfigyelhető volt az emberek viselkedése, a szabálykövetési tendencia hatása, vagy éppen annak állandó ignorálása.

És az alkalmazkodás!
Azt, hogy végül is minden szituáció megoldódott, elég kevés balesettel, azt a minimális szabálynak (sárga jel) és a Bárányok berögzültségének köszönhettük, ami mindig megóvta az embereket és közlekedési járműveket a szerencsétlenségtől, karamboltól, sérüléstől...

Ebből is jól látszott, hogy a Társadalmat a Káosztól a Bárányok szabálykövetési tendenciája választja el, az új adaptálását pedig a Farkasok szabályszegése és/vagy a Bárányok észbe kapása (ami felülírja a parancsot), valamint az egyéni feszültségszint megemelkedése hozza.

No, elindulok, mert most Bárányok jönnek, akik úgyis meg fognak állni...



* * *


2010. május 26., szerda

A csend a jobb kapcsolat titka?

A. D. Mello - A Csend szava

Egy farmer rászánta magát, hogy megnősüljön, ezért aztán felnyergelte öszvérét, és elindult a városba, hogy találjon magának egy asszonyt. Idővel talált is magának egy nőt, akiről azt gondolta, hol jó feleség lenne belőle. Megházasodtak.
A szertartás után mindketten felültek az öszvérre, és visszaindultak a farmra. Egy idő után azonban az öszvér megállt, és mozdulni sem volt hajlandó. Erre a férfi leszállt, és egy hatalmas bottal ütni kezdte a jószágot, míg az ismét el nem indult.
- Ez volt az első - szólt a farmer.
Néhány mérföld után az öszvér újból megállt, farmer pedig leszállt, és ismét addig ütötte az állatot, amíg az el nem indult.
- Ez volt a második - szólt a farmer.
Néhány mérföld múlva az öszvér harmadszor megállt. Ekkor a farmer leszállt, levette a feleségét is, elővette a pisztolyát, és úgy fejbe lőtte az öszvért, hogy az egy pillanat alatt elpusztult.
- Hogy te milyen ütődött vagy! - kiáltott fel felesége. - Ez egy j6 és erős állat volt, aminek na hasznát vehettük volna a farmon, de te hirtelen indulatodban elpusztítottad. Ha tudtam volna, hogy milyen keményszívű vagy, nem mentem volna hozzád feleségül ...
És csak mondta, mondta, még vagy alább percig. A farmer kivárta, hogy az asszony megálljon egy pillanatra levegőt venni. Akkor azonban így szólt:
- Ez volt az első.
A történet szerint azután boldogan éltek.

Psssszt!

Vicc (email):

Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:
- Istenem, mi történt magával?
A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert! Mikor az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele a torkát, alaposon öblögessen!
Két hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr, ez csodálatos, amit javasolt! Képzelje, jön az uram holt részegen én meg csak öblögetem, öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem ...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell...


Az erőszak része a rendszernek...
(Monty Python: Holy Grail)

Sokszor a verbális agresszió  mélyén gyerekes gyengeség áll...
Az engedés hátterében pedig ott rejtőzhet a csendes erő.


Néha ki kell adni, ami feszít

A nyers erő álcázza a gyengeséget, belső félelmet,
a bizonytalanságot és a zavarodottságot
(Sepultura: Refuse/Resist)

A fű csendben nő:
Csak törekszik felfelé.
Hangját nem hallatja,
Magát nem hirdeti.


* * *

2009. május 28., csütörtök

Stratégiák, közösségek, ellentmondások...

Szendi Gábor - A Nő Tündöklése és Felemelkedése

A férfi és a nő szaporodási stratégiája alapvetően különbözik, és ezt akkor is ki kell jelentenünk, ha feministák fogják ezt a könyvet az utcán elégetni, vagy internetes fórumaikon szétcincálni.

A férfi eredendően a spermáját és a zsákmányát adja a gyermekhez, míg a nevelés egykoron az anyára, illetve a nőközösségre hárult.

A férfi agy - női agy különbségek bemutatásánál is világos volt, hogy egy autisztikus agy nem arra termett, hogy térdén lovagoltasson, bölcsőt ringasson, dárdájára támaszkodva altatódalt dúdoljon, hanem arra, hogy kövesse a vadat, és küzdjön meg a család védelmében a természettel és a riválisokkal. A női agy empátiakészségével, fejlett verbalitásával viszont kifejezetten a gyermeknevelésre specializálódott...



Feldmár András - előadás

...Van egy észak-brazíliai törzs, akik az esőerdő kellős közepén élnek egy ilyen tisztás keretén belül és a határa ennek a tisztásnak nagyon, észrevehetően demarkálva van.

És van két szó, amit ők használnak egy jó férfire. Egy jó férfi "hantan" és "membek". A "hantan" azt jelenti, hogy kemény, a "membek" azt jelenti, hogy puha.

Szóval egy jó ember az kemény is, meg puha is. De nagyon kell vigyázni, hogy mikor kemény és mikor puha.

Mert a határon belül azt várják el a jó embertől, hogy puha legyen. Játsszon a gyerekekkel, legyen gyendéd a nőkkel.

Abban a pillanatban, amikor átlépi a határt, nagyon keménynek kell lennie. Hogyha egy olyan férfit a határon kívül megérintesz a vállán, akkor megöl.

A határon belül játszik veled.

Határon kívül túlélésről van szó. A határon belül élésről van szó...


Az Esőerdő Őrzői

* * *

2009. február 25., szerda

Inkább Szürke az Arany Középút? Ki kell-e törni? Irány a mennyekbe (a problémák elől)?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

... Bár a közép a végső cél, az út elején ki kell mozdulnunk belőle, és el kell menjünk a szélsőségekig. A közép lusta kompromisszumát el kell hagyni....
Ebben az értelemben a nyugodt középszerű, amelyben a normopátiás olyan kényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A közép harmóniája helyett látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú") énerők, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annál intenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg a minden kompromisszumot nélkülöző egoista "nem"-mel, viszont nem is tesz senkit boldoggá egy feltétlen "igen"-nel.
Számára mindenekelőtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát, növekedjen, változzon, fejlődjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoista akaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellen fellázad az ember, kitör a szűk struktúrából, közel és néha túl közel lép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja a sorompókat és mindazt megéli, ami különben az árnyékában a (pl. rák-) történés formájában található...
...C. S. amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazva képviseli ezt az irányt. S. naponta többször sikeresen háborúztatja a betegeit. Az irányított meditációkban egész újra felfedezett agresszivitásukkal harcolnak... Ezzel régóta elfojtott agressziójukat is kiélik...
... Tapasztalatok szerint éppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszív önérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogy gyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött téves feltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenséges témákat megvalósítani, mint a szeretet, ahelyett, hogy énjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák a bilincseiből...



Ezen, egekben rekedt emberek fele se nevet rendesen
(Napoleon Boulevard: Júlia nem akar a földön járni)


Járt utat járatlanért??? Mindig a sárga úton?

A nagy (el)vágyakozás valami őrült szépségbe
A la Feró
"Elvágyódom messze,
egy másik világba.
Egy ugyanilyenbe:
Csak egészen másba"

És a kitörés... amikor is
tele lesz az emberi tőke
az egésszel!

Mi jobb: szellemként, vagy kőként?

Mondjuk kőként sem egyszerű...
(Das Rad)

* * *