Durumdara: Inkább Szürke az Arany Középút? Ki kell-e törni? Irány a mennyekbe (a problémák elől)?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

... Bár a közép a végső cél, az út elején ki kell mozdulnunk belőle, és el kell menjünk a szélsőségekig. A közép lusta kompromisszumát el kell hagyni....
Ebben az értelemben a nyugodt középszerű, amelyben a normopátiás olyan kényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A közép harmóniája helyett látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú") énerők, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annál intenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg a minden kompromisszumot nélkülöző egoista "nem"-mel, viszont nem is tesz senkit boldoggá egy feltétlen "igen"-nel.
Számára mindenekelőtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát, növekedjen, változzon, fejlődjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoista akaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellen fellázad az ember, kitör a szűk struktúrából, közel és néha túl közel lép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja a sorompókat és mindazt megéli, ami különben az árnyékában a (pl. rák-) történés formájában található...
...C. S. amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazva képviseli ezt az irányt. S. naponta többször sikeresen háborúztatja a betegeit. Az irányított meditációkban egész újra felfedezett agresszivitásukkal harcolnak... Ezzel régóta elfojtott agressziójukat is kiélik...
... Tapasztalatok szerint éppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszív önérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogy gyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött téves feltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenséges témákat megvalósítani, mint a szeretet, ahelyett, hogy énjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák a bilincseiből...