N:
- De érted! Hogy ha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja; és történjék bármi, a kanapé gondot letudta.
Összegyűjtöttem mindent, de tényleg...
Volt egy jó kis hifitornyom, egy tisztességes ruhatáram... Már majdnem... Majdnem kész voltam... -
T:
- És most fuccs az egésznek... -
N:
- Fuccs az egésznek... -
T:
- Hmmm, hmmm... Tudod, mi az a dunyha? -
N:
- Egy paplan. -
T:
- Egy takaró. Egy sima takaró. Na de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében?!
Egy lófaszt! ... Akkor mik vagyunk? -
N:
- Nem tudom... Hát... Gondolom fogyasztók... -
T:
- Úgy van!!! Mi fogyasztók vagyunk! Az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok. A televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon... Viagra, hajnövesztő, műolaj... -
N:
- Martha Stewart... -
T:
- A francba Martha Stewarttal! Martha a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk, öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét, vagy mit, a zöld kárpittal együtt...!
Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba'! Hadd jöjjön, aminek jönnie kell...!
Jó, ez csak egy vélemény... Lehet, hogy tévedek. Talán mégis tragédia történt. -
N:
- Neeeem... Csak holmik voltak... Nem történt tragédia... -
T:
- Nézd, amik elvesztek, a modern háztartás alappillérei voltak... -
N:
- Neeeem, igazad van... Neeeem dohányzom... Különben is a biztosító valószínűleg fizetni fog... Mi van? -
T:
- Amit birtokolsz, az birtokba vesz... Csinálj, amit akarsz! -
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése