A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kitörés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kitörés. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. október 7., szerda

Itt is, ott is, amott is...

...a mi házunk előtt is (Nagy Feró és a Bikini: Balhé és Blöff):

 ó, ió, szió, ... Depresszió...! 

Lelki megszorultság (Micimackó, 2. fejezet)

Micimackó kinyújtotta a mancsát, és Nyuszi rángatta és rángatta és rángatta.
Bu! – mondta Micimackó. – Ez fáj.
– A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi –, hogy be vagy szorulva.
– Ez mind attól van – jegyezte meg Micimackó kissé idegesen –, hogy ezeknek a modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek.


Szavtár

A depresszió szó a latin deprimo szóból vezethető le, ami elnyomást, elfojtást jelent.

 Melankólika-nyavalya

Helló, haver!

Egy füstös
presszóban
az asztalon áll
az amortizáció.


És rám köszön,
rám,
a depresszió!
"Jó estét kívánok!"


József Attila: Úgy fáj

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.


Feldmár András

Szerintem a depressziónak a legnagyobb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs, hogy ő tulajdonképpen ki, nem akar többé szerepet játszani és nem tudja, hogy akkor mit csináljon...


"Nem tudom, mi van velem
Kinőttem a szerepem
Ha a jelmez szétszakad
Nem veszek fel egy másikat"
(Honnan szerezzek egy másikat?)
(Zoltán Erika: Remetelány)


J. K. Rowling - riport:

A dementorokat a depresszióban töltött időszakom érzésvilága szülte. Talán felismerhető a szürkeség, a jó érzésektől való megfosztottság, a hidegség, távolság, a reményvesztettség, amelyek úgy jellemzik a depressziót.


Dementorok támadása

És még sokan mások:

Magamra maradva

Fent vagy lent? Nem mindegy?

Az nyomás rajtad, rajtam, mindenkin

És a sok külcsín alatt ott a félelem az ürességtől

 Az idő is besegít

Egy makulás elme véges feketesége

Nincs felemelkedés?

Kitörés a depresszióból

És akkor lásd (a valóságot)!

És mit mond erre a gyógyszeripar? Azt, hogy ő csupán azt
állította, a gyógyszer hatásos pánik ellen. Amíg szedik.
Hogy utána mi van? Az már nem az ő dolguk.
Mintha olyan repülőgépeket gyártanának, amelyek csak
felszállni tudnának. Ha valaki reklamálna, a gyártó joggal
mondaná, hogy ő repülőgépet gyárt, nem leszállógépet.

* * *

2009. február 25., szerda

Inkább Szürke az Arany Középút? Ki kell-e törni? Irány a mennyekbe (a problémák elől)?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

... Bár a közép a végső cél, az út elején ki kell mozdulnunk belőle, és el kell menjünk a szélsőségekig. A közép lusta kompromisszumát el kell hagyni....
Ebben az értelemben a nyugodt középszerű, amelyben a normopátiás olyan kényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A közép harmóniája helyett látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú") énerők, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annál intenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg a minden kompromisszumot nélkülöző egoista "nem"-mel, viszont nem is tesz senkit boldoggá egy feltétlen "igen"-nel.
Számára mindenekelőtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát, növekedjen, változzon, fejlődjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoista akaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellen fellázad az ember, kitör a szűk struktúrából, közel és néha túl közel lép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja a sorompókat és mindazt megéli, ami különben az árnyékában a (pl. rák-) történés formájában található...
...C. S. amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazva képviseli ezt az irányt. S. naponta többször sikeresen háborúztatja a betegeit. Az irányított meditációkban egész újra felfedezett agresszivitásukkal harcolnak... Ezzel régóta elfojtott agressziójukat is kiélik...
... Tapasztalatok szerint éppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszív önérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogy gyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött téves feltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenséges témákat megvalósítani, mint a szeretet, ahelyett, hogy énjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák a bilincseiből...



Ezen, egekben rekedt emberek fele se nevet rendesen
(Napoleon Boulevard: Júlia nem akar a földön járni)


Járt utat járatlanért??? Mindig a sárga úton?

A nagy (el)vágyakozás valami őrült szépségbe
A la Feró
"Elvágyódom messze,
egy másik világba.
Egy ugyanilyenbe:
Csak egészen másba"

És a kitörés... amikor is
tele lesz az emberi tőke
az egésszel!

Mi jobb: szellemként, vagy kőként?

Mondjuk kőként sem egyszerű...
(Das Rad)

* * *