Osho - Szerelmesen
A gyermeknek a szeretetedre, nem a segítségedre van szüksége. Dédelgetést és támogatást igényel, nem a segítségedet.
A gyermekben szunnyadó lehetőségek ismeretlenek, úgyhogy nem nyújthatsz neki helyénvaló segítséget a kibontakoztatásukhoz. Nem segíthetsz egy ismeretlen cél elérésében, mindössze annyit tehetsz, hogy nem avatkozol közbe. Az igazat megvallva "segítségnyújtás" jogcímén mindenki beleavatkozik mindenki más dolgába, és mivel a jogcím gyönyörű, senki sem ellenkezik...
...
A gyermekben ismeretlen lehetőségek rejlenek, és semmiképpen nem lehet előre kitalálni, mivé cseperedik. Képtelenség tehát azt sugallni, hogy: "ilyen és ilyen módon segítheted a gyermekedet".
Minden gyerek egyedüli példány, ezért nem létezik egyetlen általános gyakorlat, amely mindnyájukra alkalmazható...
Csinálj, amit akarsz...
...ha az az, amit én akarok,
hogy csinálj
["Tavaly szeptemberben arra bíztattam Shellyt,
hogy nézzen más hobbi után..."]
Castaneda - Belülről izzó tűz
Don Juan magyarázata szerint az új látók meglátták, hogy az emberi lények két nagy csoportra oszthatók: vannak, akik törődnek a többi emberrel, és vannak, akik nem.
E két szélsőség között a kettő végtelenül sokféle keverékét látták.
Julian nagual az embereknek abba a csoportjába tartozott, akiket egyáltalán nem érdekeltek az emberek – don Juan viszont épp az ellentétes kategóriába sorolta magát.
– Nem azt mondtad egyszer, hogy jószívűségében még az ingét is odaadta volna? – kérdeztem.
– De, hogyne! – válaszolt don Juan. – Sőt nemcsak jószívű volt, hanem elbűvölő ember is! Mély és őszinte érdeklődést mutatott mindenki iránt, aki csak megfordult a környékén. Kedves volt és nyíltszívű; mindenét hajlandó volt odaadni bárkinek, akinek nagyobb szüksége volt rá, vagy akit történetesen megszeretett. Őt viszont mindenki szerette, mert ahogy az valódi rejtőzőművészhez illik, mindig őszinte érzéseit közölte az emberekkel: vagyis hogy annyit sem érnek neki, mint egy lyukas rézgaras.
Nem szóltam egy szót sem, de don Juan tudatában volt annak, hogy egyrészt nem hiszem el, másrészt elkedvetlenedek attól, amit mond. Elkacagta magát, ide-oda forgatta a fejét.
– Pont ez a rejtőzés – mondta. – Látod, még el se kezdtem Julian nagual történetét, máris ideges lettél.
Újra kitört belőle a nevetés, amikor megpróbáltam elmagyarázni, mit érzek.
– Julian nagual az ég világon senkivel sem törődött – folytatta. – Éppen ezért tudott segíteni az embereken. És segített is, akin csak tudott; azért adta oda az utolsó gatyáját is, mert tojt az emberekre!
...
Don Juan kifejtette, ő azért nem segített soha senkinek, mivel őt nagyon is érdeklik az emberek, és kínosan érezte volna magát, ha jószívűsködik. El se tudta volna képzelni, hogy úgy szeressék, ahogyan Julian nagualt, attól meg végképp hülyén érezte volna magát, ha valakinek odaadta volna ingét-gatyáját.
– Én annyira törődöm az embertársaimmal – folytatta don Juan –, hogy semmit sem teszek értük. Azt se tudnám, mit kell tennem. Ráadásul soha nem hagyna nyugodni a gondolat, hogy ajándékaimmal valakire rákényszeríteni az akaratomat.
Vicc
Egy természetszerető ember meglátott egy csigát, amelyik az úttesten haladt, éppen párhuzamosan a sávokkal. Megijedt, hogy szegény kis állatot agyonnyomják az autók, ezért gyorsan berohant, felkapta és a biztonságosnak vélt fűre helyezte.
Majd lelkében megnyugvással - hogy ma ismét hasznára volt valakinek - továbbállt.
A csiga egy ideig nem merte kidugni még a csápjait sem a házából.
De amikor pár perc múlva megtette, irtóztatót káromkodott:
- Azt a csúszótalpas csigistenit! Hát már sose juthatok át!?
A szülő akarja - a gyerek nem
A hamvába holt segítség
* * *
