Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szegezve az örökkévalósághoz, mint Jézus Krisztus a keresztfához. A gondolat hátborzongató.
Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik. Ezért nevezte Nietzsche az örök visszatérés gondolatát a legsúlyosabb tehernek.
Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés, ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat.
De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?
...
A legsúlyosabb teher tehát az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük sincs...
Lazán, mint vasárnap, csak el ne szálljunk tőle...
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése