A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéni. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 27., szombat

Nézz a szemébe!

A. D. Mello - A madár dala

A megszálló csapatok parancsnoka így szólt a hegyi falucska bírájához:
-Tudjuk, hogy árulót rejtegettek a falutokban. Ha nem adjátok elő azt az embert, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megkeserítsem a te életedet és a falu lakóinak az életét.

A falu valóban bújtatott egy embert, aki jónak és ártatlannak tűnt, s akit mindannyian szerettek.
De mit tegyen most a bíró, amikor az egész falu sorsa az ő döntésén múlik. A falu bölcsei napokon keresztül tanácskoztak, de semmire sem jutottak.

A bíró végül is a falu papjához fordult.
Egész éjjel a Bibiláit tanulmányozták, s végre megtaláláták a megoldást.
Az egyik helyen ugyanis az az írás azt mondta, hogy jobb egy embernek meghalni, ha azzal a nemzet megmenekül.

A bíró tehát úgy döntött, hogy átadja az embert a megszálló csapatoknak, és ezért bocsánatáért esedezett.
Az ember azt mondta, hogy nincs miért bocsánatot kérni, mert nem akarja a falut veszélybe sodorni.

A férfit a katonák válogatott kínzásokkal annyira meggyötörték, hogy jajgatását az egész faluban hallották, végül meg is ölték.

Húsz évvel később egy prófáta vetődött arra és egyenesen a bíróhoz ment:
- Mit tettél? Azt az embert Isten arra rendelte, hogy az ország megmentője legyen. Te pedig feladtad őt, hogy megkínozzák és megöljék!
- De hát mit tehettem volna? - kérdezte esdeklően a bíró. - A pappal együtt átnéztük a Szentírást, és aszerint cselekedtünk.
- Átnézted a Szentírást? Az ő szemébe is kellett volna nézned!

Kérdés: mi fontosabb - az egyén vagy a közösség?

Egy ismert fel-áldozás, mosott kezek és feltüzelt tömeg
(Jesus Christ Superstar: Trial before Pilate)

* * *

2009. február 7., szombat

Nem tehetünk róla... Igazán, igazán! Nem tehetünk róla!...

A. D. Mello - A Madár Dala - Miért engedi az Isten?

Az utcán megpillantottam egy kislányt, aki didergett vékonyka ruhájában.




Szemmel láthatóan semmi reménye sem volt arra, hogy tisztességes ételhez jusson.

Dühömben így szóltam Istenhez:
- Miért engedted ezt meg? Miért nem teszel valamit?

Egy darabig Isten semmit sem szólt. De akkor éjjel, egészen váratlanul, Isten válaszolt:
- Én tettem valamit. Megteremtettelek téged.


Ki is a szegényebb valójában?

Nem tehettem róla, Nem tehettem róla,
Igazán, igazán! Nem tehettem róla!...
(LGT: Az utolsó szerelmes dal)

Azért szar ez az egész világ,
MERT TI, EMBEREK SZAROK VAGYTOK!
És én...? Én? Én is egy kicsit...
Sajnálom, én is egy kicsit...
(Beatrice: Én is egy kicsit)

Szegény gyermek szegény étke
(Kiss Manyi: Jaj, de jó a habos sütemény)

József Attilául:

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni.
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Míg a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

 * * *