A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közösségi önzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közösségi önzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 2., kedd

Közösségcentrikum - együttműködés, mint faj?

Közszájon forgó történet

Egyszer egy szent ember megkérdezte az Istent:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol!

Ekkor Isten odavezette őt két ajtóhoz. Kinyitotta az egyiket és megengedte az embernek, hogy betekintsen. Az ember ezt látta:

A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.

Erre az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek, csontsoványak és halálsápadtak voltak.
Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.

Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.

De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:
- Amit az imént láttál az a Pokol volt. És most következik a Mennyország.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.

De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondta Istennek:
- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez igazán egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése.

Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondoltak...

Tudományos cikk

A halálosan beteg hangyák önként hagyják el bolyt, ezen kívül kerülik a többi dolgozóval való érintkezést. Ezzel az önzetlen viselkedéssel a rovarok nyilván azt kívánják megakadályozni, hogy társaikat megfertőzzék, ezáltal veszélyeztetve az egész bolyt - állapították meg német kutatók.

Jürgen Heinze, a regensburgi egyetem professzora és munkatársai a Current Biology című folyóiratban publikálták eredményeiket a Temnothorax unifasciatus nevű hangyafajról. Eddig csak az volt ismert, hogy néhány hangyafaj egyedei kizárják a fészekből beteg fajtársaikat, a tetemeket pedig eltakarítják. Azt azonban még nem figyelte meg senki, hogy önként hagynák el a fészket a beteg egyedek.

A Temnothorax unifasciatus egyedei nem viselkednek agresszíven beteg társaikkal szemben. Még akkor sem dobta ki senki a haldoklókat, ha a kutatók történetesen visszahelyezték azokat a fészekbe. Azonban újfent önként hagyták el otthonukat - közölte Heinze.

Az említett hangyafaj többnyire száraz éghajlatú tűlevelű erdők meleg részein fordul elő. Az állatok viszonylag kis telepeket alkotnak, némelyik egy üreges makk közepén is elfér. Ez az egyik lehetséges oka annak, hogy a beteg állatokat nem hajítják ki a fészekből.

A nagyobb fészket építő fajoknál részben léteznek erre szakosodott állatok, amelyek egyben a tetemeket is eltávolítják. Egy igen kicsi bolyban azonban aligha lehetséges az efféle kifinomult munkamegosztás.

* * *

2009. május 25., hétfő

Közösségi magok

A. D. Mello

Annak a farmernak, aki kukoricájával rendszeresen az első helyezést érte el az állami vetőmag-kiállításon, az volt a szokása, hogy megosztotta szomszédaival a legjobb vetőmagkészletét.

Amikor rákérdeztek, hogy miért teszi ezt, így válaszolt:

- Valójában önző érdekből. A szél ugyanis felkapja a virágport, és tábláról táblára hordja.

Ha tehát a szomszédom hitványabb fajtát termeszt, az ő táblájáról érkező virágpor lerontaná az én állományomat is.

Ezért nagy súlyt fektetek arra, hogy ők is a legjobb fajtát termesszék.



Kukurica Jáncsi

Pusztaföldön akkora forgalom...
Ez nem lopás! Ez szorgalom!

* * *

2009. február 5., csütörtök

Szabadság vagy kényelem?

A. D. Mello - A Madár Dala - Diogenész

Diogenész, a filozófus lencsét evett vacsorára.

Meglátta ezt egy másik filozófus, Arisztippusz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.

Arisztippusz megjegyezte:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész ezt válaszolta:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak hízelegned.



Vere valet, ahogy a jó barátok mondták volt...
["Vérré válik, mint barátban a lencse." mondás értelme]

E kettő kell nekem...
(Koncz Zsuzsa: Szabadság, szerelem)

De akarunk mi szabadok lenni?
["Amit te képviselsz, az a szabadság..."]

* * *