A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lázadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lázadás. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. november 26., csütörtök

Kész fejetlenség!

A kígyó farka és a feje - afrikai népmese

A kígyó farka megszólította a fejet.

- Ezentúl én megyek elől!

- Mindig én mentem elől. Miért akarsz változtatni a renden? - válaszolt a fej és elöl maradt.

Akkor azonban a farok felcsavarodott a fa törzsére és nem engedte továbbmenni a kígyót.

A fej erre előreengedte a farkot.

A farok azonban semmit nem vett észre, így a kígyó beleesett egy tüzes-parazsas gödörbe és ott égett.




Mindig a fejétől büdösödik a láb...
... ja, a lábfejétől
(Hofi: Tiszta őrültekháza)

* * *

2009. február 25., szerda

Haragresszió-regresszió vs. krízismeretlenség-megmeretlenség

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni

A nagynéném pár hónapja lett öngyilkos - folytatta a női hang. - Majdnem nyolc hónapig ki sem mozdult a szobájából, csak evett és hízott, cigarettázott, bevett egy csomó nyugtatót és egész nap aludt. Volt két lánya, meg egy férje, aki szerette.

Veronika próbált a hang irányába fordulni, de nem bírt.

- Egyetlenegyszer láttam, hogy valamire reagált volna: amikor a férjének szeretője lett, jeleneteket rendezett, leadott pár kilót, összetört néhány poharat és a kiabálástól hetekig nem tudtak aludni a szomszédok. De az egészben az a leghihetetlenebb, hogy - az hiszem - ez volt az életének legboldogabb időszaka: végre volt miért harcolnia, végre úgy érezte, hogy hús-vér ember, aki képes elfogadni az előtte álló kihívást...




Életközépkrízisambulancia, avagy a dühben az árnyék
(Faith No More: Midlife crisis)


A. D. Mello - A Szív ébredése

Harmincévi tévénézés után a férfi azt mondta a feleségének:
- Csináljunk ma este valami izgalmasat!
Az asszonynak azonnal a városban töltött éjszakák jutottak az eszébe.
- Nagyszerű! - mondotta. - De mit?
- Cseréljünk széket!




* * *

Inkább Szürke az Arany Középút? Ki kell-e törni? Irány a mennyekbe (a problémák elől)?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

... Bár a közép a végső cél, az út elején ki kell mozdulnunk belőle, és el kell menjünk a szélsőségekig. A közép lusta kompromisszumát el kell hagyni....
Ebben az értelemben a nyugodt középszerű, amelyben a normopátiás olyan kényelmesen berendezkedett, egyáltalán nem végleges hely. A közép harmóniája helyett látszatharmónia uralkodik. A ("rosszindulatú") énerők, noha nem jelennek meg a felszínen, az árnyékban annál intenzívebben élnek. Bár a normopata senkit sem sért meg a minden kompromisszumot nélkülöző egoista "nem"-mel, viszont nem is tesz senkit boldoggá egy feltétlen "igen"-nel.
Számára mindenekelőtt arról van szó, hogy mozgásba lendítse magát, növekedjen, változzon, fejlődjön. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megtanuljon nemet mondani, hogy érezze és megélje a maga egoista akaratát, hogy kipróbálja, milyen az, amikor a szigorú értékek ellen fellázad az ember, kitör a szűk struktúrából, közel és néha túl közel lép másokhoz, felrobbantja a határokat, figyelmen kívül hagyja a sorompókat és mindazt megéli, ami különben az árnyékában a (pl. rák-) történés formájában található...
...C. S. amerikai radiológus terápiája a testi síkra alkalmazva képviseli ezt az irányt. S. naponta többször sikeresen háborúztatja a betegeit. Az irányított meditációkban egész újra felfedezett agresszivitásukkal harcolnak... Ezzel régóta elfojtott agressziójukat is kiélik...
... Tapasztalatok szerint éppen azok a páciensek, akiknek már régóta az agresszív önérvényesítésben kellene gyakorolniuk magukat, hajlamosak rá, hogy gyorsan magasabb "síkokra" meneküljenek. Emögött téves feltételezés húzódik meg, hogy nekik könnyebb az olyan fenséges témákat megvalósítani, mint a szeretet, ahelyett, hogy énjüket annak minden agresszív energiájával kiszabadítanák a bilincseiből...



Ezen, egekben rekedt emberek fele se nevet rendesen
(Napoleon Boulevard: Júlia nem akar a földön járni)


Járt utat járatlanért??? Mindig a sárga úton?

A nagy (el)vágyakozás valami őrült szépségbe
A la Feró
"Elvágyódom messze,
egy másik világba.
Egy ugyanilyenbe:
Csak egészen másba"

És a kitörés... amikor is
tele lesz az emberi tőke
az egésszel!

Mi jobb: szellemként, vagy kőként?

Mondjuk kőként sem egyszerű...
(Das Rad)

* * *

Elég-e a lázadás és az elégedetlenkedés?

Ismeretlen1

Az ember szeret lázadni. Sokszor a lázadásban keresi a menedéket a felelősség vállalása, az önmagával való szembenézés és a sekélyes céltalanság elől.



Azért vannak változások(?)

Ismeretlen2

Az ember nem szeret túl sokáig elégedett lenni, egy idő után elégedetlenkedni kezd, hogy ez és az sincs rendben: mindig talál valamit, ami elégedetlenséggel tölti el...



Van, aki tehát kint keresi a bajt...

A. D. Mello

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.
- Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törölközőkön?
A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:
- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

... és van, aki nem hagyja magát befolyásolni a külvilág által...

A. D. Mello - A szív ébredése

A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik a nevetéstől.
- Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen? - kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival "jelelve".
- Azért - válaszolta a néma, szintén az ujjaival -, mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá!

 

Lázadás a közdivat ellen

Egy nagyobb mértékű lázadás

* * *