2009. február 25., szerda

Elég-e a lázadás és az elégedetlenkedés?

Ismeretlen1

Az ember szeret lázadni. Sokszor a lázadásban keresi a menedéket a felelősség vállalása, az önmagával való szembenézés és a sekélyes céltalanság elől.



Azért vannak változások(?)

Ismeretlen2

Az ember nem szeret túl sokáig elégedett lenni, egy idő után elégedetlenkedni kezd, hogy ez és az sincs rendben: mindig talál valamit, ami elégedetlenséggel tölti el...



Van, aki tehát kint keresi a bajt...

A. D. Mello

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.
- Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva. Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törölközőkön?
A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:
- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak.

... és van, aki nem hagyja magát befolyásolni a külvilág által...

A. D. Mello - A szív ébredése

A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik a nevetéstől.
- Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen? - kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival "jelelve".
- Azért - válaszolta a néma, szintén az ujjaival -, mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá!

 

Lázadás a közdivat ellen

Egy nagyobb mértékű lázadás

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése