A titkolt betegség terhe

Popper Péter - Titok, elhallgatás, őszinteség



Egy orvosnő kolléga kemény depresszióba esett.



A férjének volt egy rendkívül ritka típusú rákja: mandularák (a manduláin).



És ő nagyon ügyesen megszervezte, hogy csapják be - tehát ne tudja meg soha a férje, hogy neki rákja van.

Akkor aztán mindenféléket kitaláltak, eléggé hihető módon, és ez így ment egészen addig, amíg a férj meg nem halt.


S miután ők régen beszélgettek arról, hogy ha majd a férj egyszer meghal, akkor a szülőfalujában akar nyugodni, a doktornő leutazott a szülőfalujába, hogy megvegye a sírhelyet, sírkövet, stb.



És azt mondta neki a sírköves:

- Mit akar, asszonyom?! Az Ön férje öt héttel ezelőtt itt járt, megvette a sírhelyet, megrendelte a sírkövet. Már készen is van: itt van nevével... Minden el van intézve! -

És ennyi maradt összesen egy emberből: egy sírfelirat

(King Crimson: Epitaph)

És ő akkor döbbent rá, hogy ezzel a titkolózásával micsoda magányba lökte bele a férjét.



Akinek nem volt kivel megbeszélnie azt, hogy a halálba indul.



Hanem úgy kellett tennie, hogy ő lelkes részese ennek a társasjátéknak, hogy "ugyan már, kutya baja, majd meggyógyul".



És akkor a nő esett depresszióba: hogy ezt ő csinálta a férjével.



Szóval én nagyon nehéznek találom ezeket megnyilvánulásokat, meg azokat a magyarázatokat, amelyeket ehhez fűznek - vagy nem fűznek.

Kimondott-kimondatlan titkok

(Alena utazása)

Ezek nem afféle

kis, édes hazugságok

(Fleetwood Mac: Little lies)

* * *

Egyedül vagyunk...

Popper Péter: Magány, társ, kapcsolat

A vállalt magányról:

Én azt gondolom, hogy az ember tényleg egy társas lény.

Szóval ez nem egy frázis.

Tényleg társas lény, ősidőktől kezdve.

Egyrészt. De nem csak társas lény!

Hanem vannak olyan élethelyzetek, amiket csak egyedül lehet megélni.

Én ebben egy kicsit pesszimista vagyok.

Tehát azt gondolom, hogy minden nagy fontosságú, minden lényeges kérdésében az életnek az ember egyedül van.

És egyedül éli meg...

... akkor is, ha van partnere.

Az már részletkérdés, hogy van egyedüli magány, meg társas magány.

De nem szabad, hogy ilyen hamis illúziói legyenek az embernek, hogy kikerülheti az egyedüllétet bizonyos élethelyzetekben.

Egyedül vagyunk, mert: senki sem olyan, mint mi.
Mert senki sem gondolkodik pont úgy, mint mi.
Mert senki nem érez pont úgy, mint mi.
Mert senki sem élte át pont azt, mint mi.
Ezért minden megosztásra való törekvés
hibádzik ezen a ponton:
amint kommunikálni kívánunk róla
egy más embernek,
aki másképp gondolkodik,
másképp érez,
és más életélményeken jutott odáig, ahol van.

Nélküled semmi vagyok - de veled is...

(David Bowie: Without you)

* * *

A magány talánya - egyedül nem megy?

Dino Buzatti - Képes Poéma - Emlékszel-e arra az estére?

Ott csókolózott egy pár.
S te egyedül voltál.

Valahonnan, Isten manzárdszobáiból
zongoraszó hallatszott, Chopin.

Tarkón ütött, örökre megjelölt,
naggyá tett és boldogtalanná.

Egyedül nem megyen...?
(Gazebo: I like Chopin)

Egyedül nem megy... Háháháhá...!
(Ripacsok, főcím)

Egyedül mégis jobb,
mint megtörve?
Vagy mégsem?
(Yes: Owner of the lonely heart)

A. D. Mello

Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: "Lulu, Lulu ...".

- Mi baja ennek az embernek? - kérdezte a doktort.

- Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt - hangzott az orvos válasza.

Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: "Lulu, Lulu ..."

- Ennek is Lulu a problémája? - kérdezte a látogató.

- Igen - válaszolta a doktor -; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.

Kétféle csapás van az életben: ha nem kapjuk meg, amihez ragaszkodunk, és ha megkapjuk, amihez ragaszkodunk.

Veled vagy nélküled? Egyik sem jó!
(U2: With or without you)

A "nélküled"-ben is lehet öröm
(Beatrice: Azok a boldog szép napok)

Vicc

A középkorú férfinak éppen klimaxa van, így hát eldönti, hogy kárpótolja magát egy meggypiros Porsche-val. Felmegy az autópályára és robog 120-szal.

Ejj, hát ez semmi, felgyorsít 180-ra.

Kezdi élvezni a dolgot, amikor felbukkan mögötte egy szirénázó, villogó rendőrautó.

Na, most jól kifogok rajtatok, hiszen Porsche-ban ülök - gondolja, és felgyorsít 240-re.

De a rendőrautó még mindig jön mögötte.

Erre észhez tér, gondolja ezért még le is tartóztathatják, inkább lehúzódik és megáll a leállósávban. Egy nagyon morcos közeg lép az ablakához:
- Uram, ma nagyon szar napom volt, de adok egy esélyt magának, hogy ne szekáljuk egymást. Ha tud mondani egy olyan kifogást, amit még senkitől sem hallottam, akkor nem tartóztatom le és elengedem.
- Biztos úr! Este a feleségem megszökött egy rendőrrel, és azt hittem, őt akarja visszahozni.
- További jó utat kívánok!

* * *