2010. július 30., péntek

Az emberi mező több nézetből...

Tom Kenyon - A Hathorok üzenetei a Föld számára

Az érzelmi testet ragyogó tojás alakú energiamezőként érzékeljük, amely lebegő fényrészecskékből áll: millió és millió apró, különböző színű fényrészecskéből.


Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz

A látók az embert fénylénynek látják. Fénytestünk a Sas emanációinak abból a hányadából áll, amely egy tojáshoz hasonló fényszövedékbe van bezárva. Ez a meghatározott hányad, ez a maroknyi emanáció az, ami emberré tesz minket.
...
Felvázolt egy ábrát egy kis táblára. Tojásszerű alakzatot rajzolt, hosszirányban négy részre osztotta, hozzátéve, hogy a vonalakat azonnal le is fogja törölni, mert csak azért rajzolta be őket, hogy legyen valami fogalmam arról, hol helyezkedik el a sáv az ember fényszövedékében. Ezután az első és a második szeletet elválasztó vonalat besatírozta, és menten le is törölte a választóvonalakat. Elmagyarázta, hogy ez a sáv olyan, mintha egy gömbölyű sajtba beleraktak volna egy réteg sötétebb sajtot.

– Mármost, ha a gömbölyű sajt átlátszó volna – folytatta –, tökéletes másolatát kapnád az ember fényszövedékének. A sötétebb sajt nemcsak a gömbölyű sajt felületén van.

– Az ember gyűjtőpontja fent helyezkedik el a fénytojás felszínén, mintegy háromnegyed résznyi magasságban. Amikor a nagual nyomást gyakorol erre a fényes pontra, a pont belenyomódik a sötétebb sajtból való korongba. Emelkedett tudomás állapota akkor jön létre, amikor a gyűjtőpont heveny izzása a sötétebb sajt belsejében szunnyadó emanációkat világít meg. Amikor az ember látja, hogy a gyűjtőpont izzása a korong belseje felé mozdul, az az érzése támad, hogy a pont a fénytojás felszínének a bal oldala felé tolódik el.


* * * 

2010. július 8., csütörtök

Marhaság

Gazdaságok országonként

Hagyományos (Konzervatív) gazdaság:
Van két tehened.
Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod
gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.

Indiai gazdaság:
Van két tehened.
Szentként tiszteled őket.

Pakisztáni gazdaság:
Egyetlen tehened sincs.
Bejelented, hogy igényt tartasz az indiai tehenekre. Felszólítod a
világot, hogy nyújtson segítséget: az USA pénzt adjon, Kína katonailag
segítsen, Nagy-Britannia adjon harci gépeket, Olaszország ipari
berendezéseket, Németország technológiát, Franciaország
tengeralattjárókat, Svájc nyújtson kedvezményes hiteleket, Oroszország
szállítson gyógyszert, Japán pedig gyártósorokat - mindezt ingyen. A
kapott támogatásokból megveszed az indiai teheneket, majd deklarálod,
hogy a világ kizsákmányol téged.

Amerikai gazdaság:
Van két tehened.
Az egyiket eladod, a másikat pedig arra kényszeríted, hogy 4 tehén
helyett tejeljen. Megdöbbensz, amikor a tehén váratlanul elpusztul. Az
esetet ráfogod egy olyan országra, amelyiknek van tehene, és azokat
természetes körülmények között tartja. Bejelented, hogy az ország
veszélyt jelent az emberiségre. A világ megvédése érdekében megtámadod
az illető országot és elkobzod a teheneit.

Francia gazdaság:
Van két tehened.
Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz.

Német gazdaság:
Van két tehened.
Továbbfejleszted őket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek
és megfejik önmagukat.

Angol gazdaság:
Van két tehened.
Mindkettő kerge.

Olasz gazdaság:
Van két tehened, csak nem tudod, hogy hol vannak.
Elmész sziesztázni.

Svájci gazdaság:
Van 5000 tehened, de egyik sem a tied.
Másokkal fizettetsz a megőrzésükért.

Japán gazdaság:
Van két tehened.
Átalakítod őket, így az eredeti méret 1/10-ére csökkennek és hússzor
több tejet adnak, mint a normál méretű tehenek. Ezután cuki kis
rajzfilmfigurákat készítesz róluk, és Cowkimon néven, az egész világon
árusítod őket.

Orosz gazdaság:
Van két tehened.
Megszámolod őket, és azt tapasztalod, hogy öten vannak. Újra
megszámolod, ekkor 72 tehén az eredmény. Megint megszámolod, most 17
tehenet találsz. Feladod és kinyitsz egy újabb üveg vodkát.

Nigériai gazdaság:
Van két tehened.
Az egyiket megeszed, majd bejelented, hogy ellopták. A rendőrség
megkezdi a nyomozást, és 100 km sugarú körön belül mindenkit
letartóztat. Addig kínozza őket, amíg valaki be nem ismeri, hogy ő
lopta el a tehenet. A rendőrség büntetésül minden letartóztatott
személytől elkoboz 1-1 tehenet. Így most te visszakaptad a tehenedet,
a rendőrségnek pedig van egy új tehénfarmja.

Magyar gazdaság:
Van az államnak két tehene.
A felelős vezető a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a
teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses.
Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történő eladását, majd
meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetőnek
jár. A vezető megpályázza a marhatendert, és csodák csodája: meg is
nyeri! Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy részéről mekkora
áldozat a vállára venni ezt a két gyengén működő tehenet. Ezután
politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két tehénnel maga
köré gyűjt még egy csomó marhát...

* * * 

2010. július 5., hétfő

Spirituális ego - avagy én vagyok a kafa legény, mert te semmit sem tudsz, bezzeg én!

Mese a mesterkurzus előadásról

Volt egy tibeti jógamester, Mipan, aki írt egy könyvet. Leírta, hogy nem hiszi el, hogy a kék szemű emberek nem vakok és látnak, és azt sem hitte el, hogy léteznek szőke emberek, hiszen még sose látott olyat. Amikor megöregedett, ottani szokásoknak megfelelően elindult északra betegeskedni, meghalni. Vándorlása során bekéredzkedett egy kolostorba, hogy megszállhasson, ott aztán ételt és fekhelyt adtak neki. Hálás volt Mipan, viszonzásul a kolostorban élő lámáknak megmutatta levitációs képességét, amelyet már negyven éve tanult és gyakorolt. Leült lótuszülésben, a lámák figyelték egy darabig, majd a jógamester elkezdett jobbra-balra dőlni, egyszer csak felemelkedett, jó fél méter magasságba, aztán visszaérkezett a földre. A lámák szenzációsan tartották, a jógamester elégedetten elhagyta a kolostort, és elment északra, meghalni. Miután elment, a lámák iszonyatos hahotázásba törtek ki, hogy erre pazarolta el az életének negyven évét, hogy fel tud emelkedni a földtől ötven centiméterre...


A vicc inkább az, hogy mi van, ha Mipan-nak volt igaza? 

Mi a helyzet, ha a következő lét legfontosabb eleme a repülés lesz?

Honnét tudja a kolostor összes tagja, hogy nem hiábavaló a meditálással töltött egész élete?

Mi lesz, ha csak azért kapták a testüket, hogy szaporodjanak és így az emberiség génállományát feljavítsák, erre hitvány módon üldögéléssel töltötték el az időt és elpazarolták génjeiket? Akkor hogy számolnak el az Univerzummal? És magukkal?

Mi van, hogyha Mipan több örömet okozott az embereknek, akikkel találkozott, mint ezek a lámák, akik egy helyt merengve csak saját magukkal törődtek?

És még millióféle szempont lehetne!!!

Miért is kell egy úgynevezett "egoizmustól megszabadult" lámának nevetnie, gúnyosan, lenézően kikacagnia egy úgynevezett "kisebb rangú" embert?

Hogy is van ez a dolog a "magasabb nézőpont - több megértés" tekintetében?

Nem kéne inkább megértőnek lenni és még ha nem is egyetérteni, de MEGÉRTENI a másik felet? 

Mert ott tart ahol? Miért, mi hol is tartunk? Miért is vagyunk mi magasabban, feljebb, stb.?
Miért is vagyunk mi jobbak?

Hogy van az, hogy a spirituális/vallásos jobbantudja überokosok sokkal merevebbeké válnak, sokkal fennhéjázóbbakká, mint az "egyszerű" emberek? 

Több tudás = magasabban hordott orr?

És még utoljára: tisztelet, vagy tiszteletlenség, hogy a lámák nem mondták szemtől-szembe: "Öreg, a te művészeted egy kalap szart se ér, bezzeg a mienk..."?

Tisztelet-e, hogy meghagyták a hitében, mialatt a háta mögött ronggyá nevették magukat rajta? 

Ez egyenes, őszinte viselkedés? Nem illett volna akkor a háta mögött SEM kacagni?


* * *

2010. június 25., péntek

A gonoszság másik okáról

Irigység: mert az életem már nem olyan, mint szeretném, hogy legyen...

Christie Golden - A ködök vámpírja

Testvéri szeretet volt első látásra. Sergei imádta Strahdot, a lovagias hőst, és Strahd sem tehetett mást, mint viszonozta ezt. És miért ne?

Oly sok szeretnivaló volt Sergeiben: okos volt, jó humorú és jó vívótárs.

Amennyire a korosodó katona képes volt rá, szerette Sergeit.

Ravenloft Kastélya nem a Paradicsom volt.

Strahd visszakívánta az ifjúságát.

... pedig egyszer úgyis vége szakad minden
(Máté Péter: Egyszer véget ér)  

Nem csak szerette Sergeit, hanem Sergei akart lenni - huszonhét éves, az előtte lakomaként elterülő élettel, melyet csak élvezni, ízlelni kell, amíg jól nem lakik.


Strahd fiatalsága a harcmezőt öntözte, hogy a háború isteneit kiengesztelje, és most negyvenöt évesen kevés dolog maradt a múltjában, mely értékesnek mondható.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Nem volt családja, nem voltak jóbarátai.

Minden jó dolog, amelyet el akart követni, valahogy megalkuvásba torkollott; nem hozott törvényeket, mely megváltoztatta a világot, nem foglalt el olyan területet, amely új életet jelentett volna a számára.


Irigy kutya, bújj a lukba...
... amikor a sárga irigység 
egészen a sárga földig itatja bánatom





* * *

2010. június 23., szerda

Hit nélkül: nem lehet...

Popper Péter - Félelem, hit, gyógyulás


Szerintem Az egész életünkben sokkal nagyobb szerepet játszana a hit elemek, mint azt gondoljuk.

Mert ugyan tessék már megmondani: én honnan tudom, hogy ki volt apám és anyám?
Hát elhittem!

Hát azt mondták, hogy ez a férfi (Popper Viktor), ez a a te papád; ez a hölgy, ez Mandel Margit, ez a te mamád.
És én elhittem!

És hányszor találkozunk gyerekkel, akinek teljesen stabil vérségi származása van, de elfantáziál, hogy örökbe fogadott gyerek, hogy ő nem is saját, talált gyerek, stb., és ebből mindenféle lelki gubancok jönnek!
Mert nem hiszi el, hogy ezek az ő szülei.

Honnét tudom, hogy van Pápua Új-Guinea?
Hát elhittem a földrajz tanárnőnek az oskolában.
És attól kezdve van!

Erre mondják maguk: "De hát oda lehet repülni. Odamehetsz!"

Na és ha odamegyek a repülővel?! És kiszállok a gépből.
- Hol vagyok?
- Pápua Új-Guineán!

És honnét tudom?
Mert elhittem!

Hát azt mondták, hogy ott vagyok!
De az is lehet, hogy nem ott vagyok!

Honnét tudom, hogy van vírus? Én a laikus? Aki nem dolgozom elektronmikroszkóppal?
Hát hogy mutattak fényképen ilyen kis pálcikákat, és azt mondták, hogy ettől van (vírusos) tüdőgyulladásod:  ez visz a halálba.
Hát elhittem - hogy ezek a kis pálcikák a vírusok.

EZ NEM TUDÁS - EZ MIND-MIND HIT!

Amivel tele van az egész életünk szőve.

Csak a vallás rendszerezi ezeket a hit-elemeket - és egy rendszerbe foglalja (most nem érdekes, hogy milyenbe).

DE mindezt nem TUDJUK - mindezt HISSZÜK!

És a hit nagyon erős. És néha megingathatatlanul erős!


Hit nélkül élni sem lehet!
(Kőműves Kelemen: A hitetlenség átka) 


X kiegészítése:
- Honnan tudod, hogy át tudsz kelni az úton? Hát elhiszed magadnak! Felbecsülöd, aztán elhiszed, hogy át fogsz érni az autó előtt... 


Időnként pedig MUSZÁJ HINNI
(Carlos Castaneda: Mesék az erőről) 


* * *

Mindent Akar(n)ok - Mert Kell!

Csernus Imre - Drogma

Mi a jelentésértéke az akarom igének a Halál főnév árnyékában?

Megspékelve bármilyen drog, az alkohol, vagy a játékszenvedély élet(nem)vezetési stratégiájával?

Kell a tudatos élet helyette?

Akarok és kell?

Akarnok világot élünk. Azonnal, most, de mindent!

Mindent akarok - de azt most rögtön!
(Nagy Feró és a Bikini: Ki csinál szódát - 2) 


Akarok munkát, 
akarok gyógyulni, 
akarok szabadulni, 
meg akarok felelni, 
szerelmes akarok lenni, 
le akarok állni. 
Akarok, 
akarok, 
akarok!

Pénz kell. 
Meg kell csinálnom. 
Meg kell változnom. 
Le kell állnom. 
Kell, 
kell, 
kell!

Ha ennyire akarnak, akkor miért találkozunk a "Hetesen"?

Teszi mindenki a dolgát, akarnokul, nincs gond.

Az akarásnak is nyögés a vége?

Dr. Sári László: "... de nem vesződséggel... 
Ahogy a buddhisták mondják - 
amiben erőfeszítés van, 
azt már megette a fene, 
azt már nem érdemes csinálni... 
Abból már csak valami rossz származhat."

Az akarom belső kényszer egy adott dolog megvalósításáért.
A kell pedig kezdetben külső ("Kisfiam, meg kell enned a Nagymama sütijét, ne bántsuk meg!"), majd egy átalakulás után belső kényszerré válik szintén egy adott dolog irányában ("Meg kell ennem a sütit, hogy ne bántsam meg a Nagyit!").


Popper Péter: "és ezt a folyamatot, 
hogy valami külső beépül a személyiségünkbe,  
ezt nevezzük a pszichológia  
legmocskosabb kifejezésével 
interiorizációnak..." 

A gyerekek nem ismerik a "Kell"-t. A felnőttek tanítják meg őket erre, leleplezendő a saját félelmeiket, megalkuvásaikat.

Egy dolog nincs, választás.

Büszke, akarnok ember, aki az akarommal és a kellel szorítja sarokba magát.

Nincs választása.

Akarom.

Akarnok.

Akarnokság.

Zsarnokság.

Terror önmagammal szemben.

Szeretné és lehet?

Lehetőségem nyílik sok mindenre.

Megkaptam ma választás lehetőségét. Ki-ki döntse el, hogy melyikben van az erő?


* * *

2010. június 16., szerda

Közös segélés

Virginia Satir - Mindenkinek van egy álma

Néhány évvel ezelőtt elfogadtam egy megbízást az egyik déli megyétől, hogy foglalkozzak szociális segélyen élőkkel.
Munkám során azt kívántam bizonyítani, hogy mindenkiben megvan az önellátás képessége, csak felszínre kell hozni azt.
Azt kértem tehát, hogy állítsanak össze egy csoportot különféle etnikumú és családi állapotú segélyezettekből, én pedig péntekenként három órát töltök velük.
Kértem továbbá egy kis készpénzkeretet, amit szükség esetén igénybe vehetnék a munkámhoz.

Miután kezet ráztam a csoport tagjaival, először közöltem velük, hogy szeretném megismerni az álmaikat. Úgy néztek rám, mintha megháborodtam volna.
- Az álmainkat? Nincsenek nekünk álmaink!
- Na, és mi volt gyerekkorukban? Nem volt valami, amire vágytak?
- Nem tudom, mit akar az álmainkkal - vont vállat egy asszony. - A patkányok felzabálják a kölykeimet.
- Istenem, de borzasztó. Érthető, hogy nyomasztja ez a patkány-ügy. Nem lehetne tenni valamit?
- Hát, nem ártana egy új szúnyoghálós ajtó, mert a régi már csupa lyuk.
- Nincs itt valaki, aki ért ilyesmihez?
- Régebben csináltam effélét - jelentkezett egy férfi -, bár mostanában kegyetlenül fáj a gerincem. Mindenesetre megpróbálom.
Mondtam neki, hogy állom az költségeket, ha beszerzi a szúnyoghálót, és rendbe hozza azt az ajtót.
- Gondolja, hogy meg tudja javítani?
- Azt hiszem.
A következő héten, miután összegyűlt a csoport, az asszonyhoz fordultam:
- Nos, jó már az ajtó?
- De mennyire?
- Akkor ugye nincs akadálya, hogy álmodozzunk?
Félszeg mosollyal válaszolt.
- Hogy érzi magát? - tudakoltam a hátfájós férfitól.
- Tudja, nagyon érdekes, de kezdek sokkal jobban lenni.

Ez megadta az első lökést. Ilyen látszólag apró sikerek révén értettem meg a csoporttal, hogy az álmodozás nem őrültség.
Ezek a kis lépések ráébresztették az embereket, hogy valami tényleg történhet.
Sorra kérdezgettem őket az álmaikról. Az egyik nő elmondta, hogy mindig is titkárnő szeretett volna lenni.
- Na és, mi az akadálya? (Mindig ez a következő kérdésem.)
- Hat gyerekem van, és nincs, aki vigyázzon rájuk, ha elmegyek otthonról.
- Lássuk csak... Nincs valaki a csoportban, aki hetente egy-két nap gondot viselne a kicsikre, amíg az édesanyjuk elvégzi az önkormányzat szakiskoláját?
- Nekem is vannak gyerekeim, de vállalom - ajánlkozott egy másik anyuka.
- Helyes! - vágtam rá, megbeszéltük a részleteket, és a fiatalasszony beiratkozott az iskolába.

Végül mindenki talált magának valamit.

A szúnyoghálós férfi javító-karbantartó szolgáltatást vállalt. Az alkalmi pótmama kiváltotta az engedélyt, és rendszeres kenyérkeresetként végezte ezt a tevékenységet.

Tizenkét hét alatt a csoport minden tagja kikerült a közellátásból. Azután még sok csoporttal elértem ugyanezt.


A kaláka közösségformáló haszna

Hát nem csoda, hogy betiltották?!


* * *