Csernus válaszol: szex (18+)

Kérdés: "Szeretnék ma este "örömet" okozni a pasimnak! Mit tegyek?"

Válasz: FŐZZ!



Kérdés: "A kurvák átlagosan mennyiért csinálják?"

Válasz: Bizonyos szórakozóhelyeken egy pohár vodkáért.



Kérdés: "Minden nő szokott maszturbálni?"

Válasz: Nem, csak amelyiknek van keze.



Kérdés: "Itt miért kurváznak le minden lányt, aki kicsit másképp áll a szexhez? Gondolok itt arra hogy: nyitott kapcsolat, gruppen, futó kalandok, stb."

Válasz: Most erre mégis mit mondjak? Felháborító hogy a barátod szót emel az ellen hogy téged mindenféle idegenek kúrogassanak rajta kívül. Felháborító! Hímsoviniszta disznó az ilyen.



Kérdés: "Van olyan ember aki szűzen hal meg, vagyis soha nem szexel életében?"

Válasz: Igen. Programozók és World of Warcraft játékosok.



Kérdés: "Igaz, hogy a lenyelt spermának vannak pozitív hatásai: Például szebb bőr, haj, stb.?"

Válasz: Igaz. Ezenkívül előléptetés, fizetésemelés, bunda, sportkocsi és gyémántnyaklánc.



Kérdés: "Melyik a legjobb módszer egy gyerek nemi felvilágosítására?"

Válasz: Nem a legjobb, de kétségkívül a legegyszerűbb, ha bekötteted az internetet.



Kérdés: "Mért alszanak el a fiúk szex után?"

Válasz: Mert unalmas vagy.




Kérdés: "Hogyan lehet észre venni ha a pasink "elmegy?"

Válasz: Becsapja az ajtót.




Kérdés: "Hogy lehet egy lányt szavakkal felizgatni? Vagy milyen szavakkal?"

Válasz: Mondogasd a következõ szavakat: BMW, gyémánt, arany, luxusvilla.

* * *

Mindent Akar(n)ok - Mert Kell!

Csernus Imre - Drogma

Mi a jelentésértéke az akarom igének a Halál főnév árnyékában?

Megspékelve bármilyen drog, az alkohol, vagy a játékszenvedély élet(nem)vezetési stratégiájával?

Kell a tudatos élet helyette?

Akarok és kell?

Akarnok világot élünk. Azonnal, most, de mindent!

Mindent akarok - de azt most rögtön!
(Nagy Feró és a Bikini: Ki csinál szódát - 2) 

Akarok munkát, 

akarok gyógyulni, 

akarok szabadulni, 

meg akarok felelni, 

szerelmes akarok lenni, 

le akarok állni. 

Akarok, 

akarok, 

akarok!

Pénz kell. 

Meg kell csinálnom. 

Meg kell változnom. 

Le kell állnom. 

Kell, 

kell, 

kell!

Ha ennyire akarnak, akkor miért találkozunk a "Hetesen"?

Teszi mindenki a dolgát, akarnokul, nincs gond.

Az akarásnak is nyögés a vége?

Dr. Sári László: "... de nem vesződséggel... 

Ahogy a buddhisták mondják - 

amiben erőfeszítés van, 

azt már megette a fene, 

azt már nem érdemes csinálni... 

Abból már csak valami rossz származhat."

Az akarom belső kényszer egy adott dolog megvalósításáért.
A kell pedig kezdetben külső ("Kisfiam, meg kell enned a Nagymama sütijét, ne bántsuk meg!"), majd egy átalakulás után belső kényszerré válik szintén egy adott dolog irányában ("Meg kell ennem a sütit, hogy ne bántsam meg a Nagyit!").

Popper Péter: "és ezt a folyamatot, 

hogy valami külső beépül a személyiségünkbe,  

ezt nevezzük a pszichológia  

legmocskosabb kifejezésével 

interiorizációnak..." 

A gyerekek nem ismerik a "Kell"-t. A felnőttek tanítják meg őket erre, leleplezendő a saját félelmeiket, megalkuvásaikat.

Egy dolog nincs, választás.

Büszke, akarnok ember, aki az akarommal és a kellel szorítja sarokba magát.

Nincs választása.

Akarom.

Akarnok.

Akarnokság.

Zsarnokság.

Terror önmagammal szemben.

Szeretné és lehet?

Lehetőségem nyílik sok mindenre.

Megkaptam ma választás lehetőségét. Ki-ki döntse el, hogy melyikben van az erő?

* * *

Az kapcsolatoknak egyenrangúságáról, s a használásról való szólamok

Popper Péter - Magány, társ, féltékenység

Szóval a kapcsolatteremtés, tehát hogy van egy kontaktusom -  és ehhez már oda kínálkozik rögtön a gyerekkor, mint családi kontaktus - az egy biztonságot ad, védelmet ad.

Annak van egy szorongáscsökkentő lehetősége: hogy valahova tartozom, valaki fontos az én számomra.

Hadd mondjam el, hogy ennek a legprimitívebb formája az infantilis kapcsolódás.

Tehát ha megnézi az ember, hogy miért is házasodnak fiatalon nagyon sokszor a gyerekek, vagy mi miért házasodtunk nagyon fiatalon - jórészt?

Akkor azt fogjuk látni, hogy a szorongások miatt. Szerettünk volna kikerülni az eredeti családból, apánk-anyánk hatalmából, irányítása alól, s nem voltunk elég felnőttek és elég érettek ahhoz, hogy a saját lábunkon megálljunk.

Ez egy nagyon gyakori helyzet és a pszichológia nagyon sokat kínlódik vele, mert ebben a helyzetben az ember hajlamos arra, hogy belekapaszkodjék egy másik emberbe és összekösse vele a sorsát.

Ketten vagyunk most már: két infantilis.

És a két infantilis ember összekapaszkodásából ERŐ lesz.
Erő lesz, ami már segíteni tud abban, hogy meg tudjon állni a lábán - és nélkülözni tudja a szülői család támogatását.

Ez egy érdekes kérdés, én egész másutt láttam erre egy magyarázatot.
Följegyezte a tanítványa da Vincinek, hogy Leonardo egyszer egy építésszel vitatkozott és a boltívnek a lényegét akarta megmagyarázni az építésznek.
De az építész nem akarta megérteni, amit a Leonardo mond, és Leonardo - kicsit elvesztve a türelmét - azt mondta:
- Ej, hogy a csudába nem érti ezt, Messire! - mondta.- A boltív két, egymásnak támaszkodó gyengeség, amiből végtelen erő lesz.

Na most ez gyönyörű!

A két, egymásnak támaszkodó gyengeség a boltív, és tényleg, mindegyik lezuhanna, de egymásnak támaszkodnak, és ebből lesz az egyik legerősebb építészeti elem - a boltív.

És valami ilyen az infantilis emberek házassága is (és a kapcsolata): két, egymásnak támaszkodó gyengeség, amiből egy nagy erő lesz.

Mit tegyek, ha nem vagy velem?
(David Bowie: Without you)

Hú, de vacak, nélküled!
(Billy Idol: It's so cruel)

És tulajdonképpen az infantilis emberek kapcsolata nagyon jól működik, HA (és itt jön a pszichológiai probléma) egyik se nő fel.
Garantálni kell, hogy mind a kettő marad infantilis. Mert ha valamelyik is felnő, vagy elkezd felnőni a két infantilis között - akkor baj lesz.

Akkor a kapcsolat szétmegy, mert már nem lesz szüksége erre az egymásnak támaszkodó gyengeségre.

Ezt pszichoterápiában látja az ember, hogy megjelenik az embernél egy infantilis férj (férfi), vagy nő, hogy ő ez-az-amaz miatt el akar menni terápiába (tehát vállalna egy pszichés érést, egy pszichés felnövekvést), és akkor az ember tudja, hogy erre rá fog menni a házassága, a kapcsolata.

Ezt előre tudja egy értelmes terapeuta - hogy megbontja ezt az egymásra támaszkodó gyengeséget.

Mert az infantilis kapcsolatok hogy néznek ki?

Vagy két infantilis támaszkodik egymásra - ez a klasszikus formája - , vagy egy infantilis ember kapcsolódik egy még nála is infantilisebb emberhez, és ebben az esetben a relációban ő oroszlánná változik, mert van még egy partner, aki nála is gyermekdedebb.
És emellett ő az erős és a felnőtt, és ez fantasztikusan meg is változtatja a reagálását.
Ez a második típus.
És van egy olyan típus, amikor egy infantilis ember keres magának egy ilyen atyai, vagy anyai partnert, aki mellett kellemesen elgyerekesedhet: és a partner ilyen papapótlék, vagy mamapótlék az ő életében.

Nos, akármelyikről is van szó, ha elkerül egy ilyen ember pszichoterápiába, abba belemegy a kapcsolata.
Ha a másik nem tud felnőni, ha bent ragad az infantilis pozíciójában, akkor a dolog tönkremegy.

Érzelmileg gyerek a csapdában
(És a 8. napon: "A barátom elfogad!")

Csernus Imre - A Nő

A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos,  hogy a két ember egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait.
Nyugodtan hasonlíthatjuk egy ház felépítéséhez mindezt.
Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső részének a megfelelő kiásása.

Csernus Imre - A Férfi

 

...a férfi-nő párkapcsolatnak mindig van egy olyan formája, amikor a nő anyáskodik a pasija fölött...

Miért jó ez a pasinak? Miért jó ez a nőnek? Mert az biztos, hogy tömegével látni ilyeneket.

* * *

Erő vagy erőtlenség?

Csernus Imre - A Nő

Aki önmaga szemében hiteltelen, az valójában ezt a hiteltelenséget adja át a maga öntudatlan eszköztárával, ami persze nem mentesíti a felelőssége alól.
A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert, ami nemcsak az anyákban (apákban), hanem a gyerekeknél is jól megfigyelhető. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre.
Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.
A megfelelési kényszer következtében a tartása szépen lassan eltűnik, mivel saját magára semmi energiája nem marad...

Hálás ellentételezés - ŐsAnya imádat köntösében

(John Lennon: Woman)

Müller Péter - Ji-King Interjú

Erre mondok egy példát.
Egy anyával beszélgettem, akinek a kislánya - elmondása szerint - bukdácsol az iskolában. Megkérdezte a Jóskönyvet, s az a "Férjhez menő lány" jelét adta ki. (Képjel: Lány és esküvői menet, amelyben a lány mint ágyas, mint "másodfeleség" érkezik meg.) Ez egy olyan sorshelyzet, amikor valakit a vágyai belevisznek egy olyan szituációba, ahol méltatlan helyzetben van.
A kínai hagyomány ezt az alárendelt, megalázó helyzetet az ágyas képével ábrázolta. Nem főfeleség, csak szerető. Nincs méltósága, tekintélye, csak használják.
Az anya ezt úgy értelmezte, hogy a kislánya, akit nemrég átvittek egy új, nagyon jó iskolába egy gyengébből, most alárendeltnek érzi magát, és azért hoz rossz jegyeket. Akkor elmondtam neki, hogy ez a jel nem a lányára vonatkozik, hanem őrá, aki a vágyával a gyereket arra akarja kényszeríteni, hogy csináljon karriert. Miatta lesz a lányából "másodfeleség".
Azt tanácsoltam neki, hogy ne akarjon a gyerekéből mindenáron eminens csodát nevelni. Ne akarja erőszakosan, hogy érvényesüljön, mert el fogja rontani. Ez egy olyan tipikus helyzet volt, amikor valaki már majdnem megértette a Ji-kinget, csak nem vette észre, hogy a tanács nem a gyerekére, hanem rá vonatkozik...

Időnként nem árt tükörbe nézni

(Dream Theater: The mirror)

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem...

(Sziámi: Két tükör)

Aranyoskáim! Szentecskéim!

Nézzünk csak magunkba!

(Metallica: Holier than thou!)

Müller Péter - Varázskő (részlet)

...Aszkézis.
Van ebben a szóban valami riasztó, pedig nem öngyötrést jelent, hanem gyakorlatot. Gyakorlást. Gyakran megismételt cselekvést.
A dolog így áll: van egy vágyad és szeretnéd, hogy valóra váljon. Egy jó gondolatod és szeretnéd megvalósítani. Meg akarsz változni, mondjuk, vagy át akarod formálni az egész életedet. Szebbé tenni. Ez már nagy mutatvány, ritkán sikerül – de nem lehetetlen.
Amíg mindez csak reménység, még nem a tied.
Hiába olvasol száz jó tanácsot : tedd ezt, tedd azt, légy ilyen, légy olyan; nem tudod megvalósítani.
A legtöbb életvezetési tanácsadónak , ál-ezotérikus vagy lélektani könyvnek itt van a csődje. Jó tippet adnak, még trükköket is, hogy mit tégy, mit ne tegyél. Ne légy féltékeny! Gondolkozz pozitívan! Higgy magadban! Szeresd magadat!…légy jó!…higgy abban, hogy gazdag leszel!… ne félj!…légy bátor!…stb., stb…
Ezek a parancsok semmit sem érnek, egyrészt, mert eddig is tudtad, másrészt mert nem teszik hozzá, hogy munka nélkül , mégpedig sok munka nélkül semmit sem lehet megvalósítani.
Ez minden realizálás , s az „ezotéria” alapja.
Nem véletlen, hogy ritkán szólnak erről, mert egy olyan könyvet, megy nagy munkát és főleg áldozatot kér az olvasóktól, nem lehet eladni. (Különösen a gyors meggazdagodást tanító könyvek bosszantanak. Ha a szerző csak egyetlen, valóban gazdag emberrel beszélne, azonnal látná, hogy az a nagy vagyonnapi tizenhat órai gyakorlással, szüntelen odafigyeléssel, infarktusig hajszolt túlmunkával és kíméletlen „aszkézissel" jött létre. Nem elég a „hit” - oda kell adni az egész életet.)
A megvalósítás útja a gyakorlás.
Reggel, délben, este. És másnap reggel, délben és este. És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.
Egész életedben.
Ez így van a hivatással, sporttal, művészettel, mindennel.
Először nehéz, mert a gyakorlatra „nem állt rá” sem tested, sem lelked.
Erőt kell venned magadon.
Később a gyakran megismételt cselekvések lassan - nagyon lassan - elkezdenek szokássá változni.
A szokás már megkönnyíti a gyakorlatozást, mert megtanítottad testedet - lelkedet arra , hogy odaadja magát a rendszeres munkának. Már nincs benned tiltakozás és lázadás.
És főleg lustaság - azaz egy benső nem akarás.
Csinálod nap mint nap azt a valamit, aminek eredményében először csak bizakodsz. A szokás vezet, egyenlőre még sikertelenül, gyakran kudarcokkal, de néha - néha már kifejezett jóérzéssel, amit az öröm ad, hogy megtanultad legyőzni magadat...

Az első lépések... A kitartó munka eredménye: járás

["my babie's first step"]

Ha ember, ha állat az illető

["baby fawn's first step"]

Szepes Mária - Tarot, Erő

VIII. A legnagyobb erőpróba az önlegyőzés.
Ha naponta legyőzöd magadban a kis erőszakosságok és indulatok ugrásra lendülő apróvadjait, olyan erőt fejlesztesz ki vele, amellyel végül le tudod majd győzni a Vörös Oroszlánt is.

Amikor az Oroszlánok legyőzetnek

(Csata a Krugernél)

* * *

Az elmúlás kinek fáj?

Dr. Csernus Imre - A Nő

Ott voltak a nagyszülők, akik már rájöttek arra,hogy egy csomó mindent rosszul csináltak.

A nagyszülők tudták, hogy mit hibáztak, de erről mélyen hallgattak, majd - a személyiségfejlődésükből (az öregségből) adódóan - elkezdték élni második gyermekkorukat, és sokkal gyorsabban megtalálták a közös nyelvet az unokákkal.
[Óbecsey István: Szeressétek az öregeket.]

Meg tudták őket tanítani egy csomó fontos dologra, amiről később az unokák szeretettel emlékeztek meg. "Milyen jó volt, amikor a nagyi meg a nagyapa meséltek, ők szerettek egyedül..."

Mert a szülők közben rohantak, dolgoztak és játszmáztak egymással.

Ez a modell egy közösség volt, ami működött - és az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy az unokákat akarva-akaratlanul is megtanította a halál elfogadására.

Mai világunkban a halál megfelelő megélése és az erről szóló tanítás hiányzik, én ezt tartom az egyik legsúlyosabb problémának.

Rengeteg súlyos probléma van, de a halál elfogadása az életünkben sarkalatos pont..

Hogy meg fogunk halni. Hogy a halál az nem egy félelmetes dolog, hanem életünk természetes velejárója.

Ebben a modellben az unokák végignézték és átélték azt, amikor a nagyszülők meghaltak.

Jött a pap, aki feladta a kenetet. Jöttek a siratóasszonyok is, akik elkezdtek jajveszékelni.

(Miért kell ilyenkor egyébként sírni? Miért ne lehetne ilyenkor örömünnepet járni, ahogy Mexikóban teszik tequilával?

Miért van az, hogy mi itt Magyarországon, amikor bekövetkezik a halottak napja, kimegyünk a temetőkbe, és orrvérzésig jajveszékelve siratjuk magunkat, hogy "Jaj, szegény szerencsétlen én, itt maradtam, miért hagytál el engem..."; míg Erdélyben vannak olyan települések, azt hallottam, ahol kimennek a temetőbe, cigánnyal, pálinkával, és egy jót vigadnak.)

In memoriam Graham Chapman

["Graham Chapman's funeral"]

* * *