Christie Golden - A ködök vámpírja
Testvéri szeretet volt első látásra. Sergei imádta Strahdot, a lovagias hőst, és Strahd sem tehetett mást, mint viszonozta ezt. És miért ne?
Oly sok szeretnivaló volt Sergeiben: okos volt, jó humorú és jó vívótárs.
Amennyire a korosodó katona képes volt rá, szerette Sergeit.
Ravenloft Kastélya nem a Paradicsom volt.
Strahd visszakívánta az ifjúságát.
... pedig egyszer úgyis vége szakad minden
(Máté Péter: Egyszer véget ér)
(Máté Péter: Egyszer véget ér)
Nem csak szerette Sergeit, hanem Sergei akart lenni - huszonhét éves, az előtte lakomaként elterülő élettel, melyet csak élvezni, ízlelni kell, amíg jól nem lakik.
Strahd fiatalsága a harcmezőt öntözte, hogy a háború isteneit kiengesztelje, és most negyvenöt évesen kevés dolog maradt a múltjában, mely értékesnek mondható.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Nem volt családja, nem voltak jóbarátai.
Minden jó dolog, amelyet el akart követni, valahogy megalkuvásba torkollott; nem hozott törvényeket, mely megváltoztatta a világot, nem foglalt el olyan területet, amely új életet jelentett volna a számára.
Irigy kutya, bújj a lukba...
... amikor a sárga irigység
... amikor a sárga irigység
egészen a sárga földig itatja bánatom
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése