Volt egy tibeti jógamester, Mipan, aki írt egy könyvet. Leírta, hogy nem hiszi el, hogy a kék szemű emberek nem vakok és látnak, és azt sem hitte el, hogy léteznek szőke emberek, hiszen még sose látott olyat. Amikor megöregedett, ottani szokásoknak megfelelően elindult északra betegeskedni, meghalni. Vándorlása során bekéredzkedett egy kolostorba, hogy megszállhasson, ott aztán ételt és fekhelyt adtak neki. Hálás volt Mipan, viszonzásul a kolostorban élő lámáknak megmutatta levitációs képességét, amelyet már negyven éve tanult és gyakorolt. Leült lótuszülésben, a lámák figyelték egy darabig, majd a jógamester elkezdett jobbra-balra dőlni, egyszer csak felemelkedett, jó fél méter magasságba, aztán visszaérkezett a földre. A lámák szenzációsan tartották, a jógamester elégedetten elhagyta a kolostort, és elment északra, meghalni. Miután elment, a lámák iszonyatos hahotázásba törtek ki, hogy erre pazarolta el az életének negyven évét, hogy fel tud emelkedni a földtől ötven centiméterre...
A vicc inkább az, hogy mi van, ha Mipan-nak volt igaza?
Mi a helyzet, ha a következő lét legfontosabb eleme a repülés lesz?
Honnét tudja a kolostor összes tagja, hogy nem hiábavaló a meditálással töltött egész élete?
Mi lesz, ha csak azért kapták a testüket, hogy szaporodjanak és így az emberiség génállományát feljavítsák, erre hitvány módon üldögéléssel töltötték el az időt és elpazarolták génjeiket? Akkor hogy számolnak el az Univerzummal? És magukkal?
Mi van, hogyha Mipan több örömet okozott az embereknek, akikkel találkozott, mint ezek a lámák, akik egy helyt merengve csak saját magukkal törődtek?
És még millióféle szempont lehetne!!!
Miért is kell egy úgynevezett "egoizmustól megszabadult" lámának nevetnie, gúnyosan, lenézően kikacagnia egy úgynevezett "kisebb rangú" embert?
Hogy is van ez a dolog a "magasabb nézőpont - több megértés" tekintetében?
Nem kéne inkább megértőnek lenni és még ha nem is egyetérteni, de MEGÉRTENI a másik felet?
Mert ott tart ahol? Miért, mi hol is tartunk? Miért is vagyunk mi magasabban, feljebb, stb.?
Miért is vagyunk mi jobbak?
Hogy van az, hogy a spirituális/vallásos jobbantudja überokosok sokkal merevebbeké válnak, sokkal fennhéjázóbbakká, mint az "egyszerű" emberek?
Több tudás = magasabban hordott orr?
És még utoljára: tisztelet, vagy tiszteletlenség, hogy a lámák nem mondták szemtől-szembe: "Öreg, a te művészeted egy kalap szart se ér, bezzeg a mienk..."?
Tisztelet-e, hogy meghagyták a hitében, mialatt a háta mögött ronggyá nevették magukat rajta?
Ez egyenes, őszinte viselkedés? Nem illett volna akkor a háta mögött SEM kacagni?
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése