A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Christie Golden. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Christie Golden. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 25., péntek

A gonoszság másik okáról

Irigység: mert az életem már nem olyan, mint szeretném, hogy legyen...

Christie Golden - A ködök vámpírja

Testvéri szeretet volt első látásra. Sergei imádta Strahdot, a lovagias hőst, és Strahd sem tehetett mást, mint viszonozta ezt. És miért ne?

Oly sok szeretnivaló volt Sergeiben: okos volt, jó humorú és jó vívótárs.

Amennyire a korosodó katona képes volt rá, szerette Sergeit.

Ravenloft Kastélya nem a Paradicsom volt.

Strahd visszakívánta az ifjúságát.

... pedig egyszer úgyis vége szakad minden
(Máté Péter: Egyszer véget ér)  

Nem csak szerette Sergeit, hanem Sergei akart lenni - huszonhét éves, az előtte lakomaként elterülő élettel, melyet csak élvezni, ízlelni kell, amíg jól nem lakik.


Strahd fiatalsága a harcmezőt öntözte, hogy a háború isteneit kiengesztelje, és most negyvenöt évesen kevés dolog maradt a múltjában, mely értékesnek mondható.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Nem volt családja, nem voltak jóbarátai.

Minden jó dolog, amelyet el akart követni, valahogy megalkuvásba torkollott; nem hozott törvényeket, mely megváltoztatta a világot, nem foglalt el olyan területet, amely új életet jelentett volna a számára.


Irigy kutya, bújj a lukba...
... amikor a sárga irigység 
egészen a sárga földig itatja bánatom





* * *

2010. január 11., hétfő

A gonoszság egyik okáról

Bosszú, büntetés, mert nekem nem jó:

Christie Golden - A ködök vámpírja

Strahd Von Zarovichtól egyetlen dolog tagadtatott meg, amit igazán szeretett volna, és ezt a veszteséget a Ravenloft Kastélyának falain belül élőktől mind behajtotta, és talán mindenkin, aki Barovia határain belül élt.

Az önző mottó: ha nekem nem jó, másnak se legyen az...

Jani Anna - József Attiláról

A létező hiánya, a semmi megtapasztalása a gyermekkori anya-kép megfogalmazásában fonódik össze József Attila költészetében. A nő alakja, létezésének hiánya, ebből a létezésből való kitaszítottság érzése, illetve a soha meg nem tapasztalt nyugvó szeretet vezet a Nagyon fáj című versben a gyűlöletbe forduló szerelemérzés megfogalmazásához: ,,Nincsen egyéb / menedékünk; a kés hegyét / bár anyádnak szegezd, te bátor! // És lásd, akadt / nő, ki érti e szavakat, / de mégis ellökött magától.,, Az anya-kép különböző megfogalmazásai, a gyermek számára hűtlen női alak, aki nem foglalkozik a gyermekével, aki megélhetési küzdelmeinek az alig járni és beszélni tudó József Attila is részese, nem tűnhet el a szerelmes versekből, ahol a létezés teljessége fogalmazódik meg. Nevének nem-létté tagadása és a szerelem totalitása, a teljes hiány és a teljes létezés dualizmusában az esztelen ragaszkodáshoz és féltékenységhez vezet. A szeretet hiánya, az ebből fakadó egyedüllét maró kínja vezet olyan tettek elkövetéséhez, amelyben az ember nem akar többé az lenni, aki eddig volt, nem akar jó lenni, hanem rossz akar lenni, rombolni akar, hogy foglalkozzanak vele.

Müller Péter - Szeretetkönyv

A szeretet hiánya

..."senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges.

A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben... Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk. (Sok idő után ez úgy jelenik meg, hogy "Nem tudom, hogy ki, de hiányzik nagyon!".)
És ezt a hiányt valamennyien felfedezhetjük a lelkünkben."...

Indira Gandhi beszéde

Bár jelenlétem vagy távollétem nem növeli, sem nem csökkenti az emberek hitét, mégis szeretném ezúton kifejezni szilárd meggyőződésemet, miszerint a szellemi, lelki hiány miatt a mai világot egyfajta szomjúság, éhínség kínozza, s ezért az anyagi javakra és kényelemre sóvárgó emberek sohasem találják meg az olyannyira áhított lelki békét és boldogságot.

* * *