Merünk-e felnőni?

Popper - Válság és megújulás

Persze az igazi megrettenést a kétfelé nyitott kapuk megsejtése okozza.
A tudatos vagy nem tudatos választáson alapuló elindulás kikerülhetetlensége - valamelyik felé.
Ez a kétfelé "nyitottság" a válság legnagyobb, elviselhetetlen felelőssége, terhe.

Hogy is mondja Lucifer az Úrnak?

Te anyagot szültél, én tért nyerék,

Az élet mellett mindig ott van a halál

A boldogságnál a lehangolás,

A fénynél az árnyék, kétség és remény -

Ott állok, látod, hol te, mindenött,

S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?

(Madách Imre: Az ember tragédiája)

Vagyis a válság mindig drámai kettősséget hordoz. Az istenit és a sátánit. A természetit és a szociálisat.
A biológiait és az erkölcsit. Az életet és a halált. A depressziót és az eufóriát...

Nem sok-e ez egy embernek?

Nem érzi-e nagyobb biztonságban magát a szülői hatalom alatt, mint felnőttként?

A diktatúra alatt, mint a demokráciában?

Az egyistenhitben, mint a pogány istenek között?

Valóban kell-e neki a szabadság, vagy megelégszik a szabadság illúziójával?

Kell a szabadság? Az igazi vagy az álságos?
(Szelíd motorosok: "Amit te képviselsz, az a szabadság!")

A szabadság lemondással jár

Valaki inkább eldobja az életét...

(Queen: Bohemian Rhapsody)

Nem maradt más! Nem maradt más!
Se János, se Tamás.
Nem maradt más, szinte senki.
Szinte senki, semmi, senki, semmi.
Embernek, férfinek lenni.
És ez, azt mondják, nagyon kevés.
Sokan azt mondják, nagyon kevés.
Nekem nem sikerül, olyan nehéz.
Embernek lenni, olyan nehéz.
Nehéz! Nehéz! Nehéz!
(Hobo Blues Band: Tisztelet Muddy Watersnek)

Embernek lenni, felnőni, férfinak lenni -
s bátran, rá várva elébe menni?
(Dinnyés József: Férfikor)

Megélni - aztán
nem visszavágyni,
nem ott maradni?

Vagy ott ragadunk gyerekként az első szülő mellett?

* * *