A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 10., szerda

Gyerekek a szerelemről, családról

1.

Egy család úgy lesz, hogy mennek az emberek az utcán, jeges a járda, és egy fiatal nő elesik, és egy fiatal férfi felsegíti, megismerkednek, barátok lesznek, és egy pár hónap múlva megszeretik egymást, és megházasodnak.

Mariann 9 éves

2.

Egy férfi és egy nő találkozik a mulatóban, és megszeretik egymást.
Együtt laknak. Ha jobban tetszik neki, mint a többi nő, és szorgalmas is, akkor elveszi feleségül.

Ádám 9 éves

3.

Egy férfi meglát egy lányt, és megszólítják egymást.
A lány szép, okos, karcsú és házias. A férfi meg csinos, jól öltözött, munkára termett.
Szívbeli társak lesznek. Mindig egymás mellé fekszenek, mindig egymásba lesznek burkolózva.
Olyan meleg van, hogy nincs kedvük hálóruhát venni. Élnek éldegélnek, és olyan nagy a szerelem, hogyha a fiú megcsókolja a lányt, az rögtön elpirul.

Marcella 11 éves

4.

Az emberek azért házasodnak, mert szerelmesek lettek, vagy pedig az egyik házastárs öröksége miatt.

Zsolt 10 éves

5.

A férfi és a nő közötti kapcsolat a szerelem, amelyben testi szerelmet is végeznek. Ez már házassághoz is vezethet.

Tamás 10 éves

6.

Hát én úgy lettem, hogy az apukám nagyon vágyott egy gyerekre, de egy papának nem lehet gyereke, ezért elkezdett keresni egy mamát. Egy jó nagy mellű nőt keresett feleségnek, mert a mamáknak nagyon kell a mell, mert azon szoptatják a kisbabájukat

Zoltán 7 éves

7.

A szerelem olyan érzés, ami vagy jól, vagy rosszul végződik.

Nóra 10 éves

8.

Szerintem a gyerek egy szerelemből születik.
Egyik este megtörténik a dolog. Ehhez nagy bátorság kell.

Károly 9 éves

9.

A kisbaba egy burokban van az anya hasában, és szerintem ott jobb dolga van, mint nekünk az iskolában.

Máté 7 éves.

10.

A kisbaba legtöbbször az anya tejét issza, ilyenkor a csecsemőt odafektetik az anya melléhez, és saját maga szívja ki a tejet.
Amikor pedig elég volt neki a tej, üzen a mellnek, hogy köszöni a tejet

Marci 7 éves

11.

Szerintem az apuka az úr a családban, mert ő a leghangosabb, ő tud a legjobban kiabálni. Az anyuka a helyettese.

Krisztián 7 éves

12.

Azt kívánom a mamának, hogy amikor megkapja a fizetését, ezer forinttal többet kapjon.

Pál 11 éves


* * *

2010. október 19., kedd

Gyermekek levelei Istenhez

Kedves Isten!

Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz.
Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?

Bill

--

Kedves Isten!

A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni.
Nem baj?

Marine

--

Kedves Isten!

Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?

--

Kedves Isten!

Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így?

Norma

--

Kedves Isten!

Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.?
Neil

--

Kedves Isten!

Nekem a Miatyánk a kedvencem.
Egyből megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed?
Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.

Lois

--

Kedves Isten!

Coe atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van?

Donny

--

Kedves Isten!

Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam.

Joyce

--

Kedves Isten!

Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.

Johny

--

Kedves Isten!

Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé!

Ginny

--

A nyaralás alatt végig esett.
Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem, nem fogod bántani.

A barátod (nem mondom meg ki vagyok)

--

Kérlek küldj nekem egy pónilovat.
Eddig még sose kértem semmit.
Utánanézhetsz.

Bruce

--

Kedves Isten úr!

Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen.
Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is.

Janet

--

Kedves Isten!

Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk-készletem.

Raphael

--

Kedves Isten!

Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna meg egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna.
Nálunk ez működik a bátyámmal.

Larry

--


Kedves Isten!

Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon.
Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.

--

Kedves Isten!

A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk.
Nem hangzik valami jól.

Marsha

--

Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad.
Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.

Donna

--

Kedves Isten!

Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt.

Eugene

--

Kedves Isten!

Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.

Mickey



* * * 

2010. szeptember 6., hétfő

Gyerekszáj 3.

A kislány odafutott a galambokhoz, de azok szétrebbentek.
Az egyik madár azonban ijedtében elhagyta a tollát.
A kislány felemelte a fehérkés pihét és odaszólt neki:
- Hé, galamb, itt a szőröd! Dobom fel! Kapod el?

Az apró leányzó mindenféle takarókból hatalmas halmot készített, majd ráült.
Egy idő után azonban el kellett hagyja, mert sürgősebb dolga akadt.
Mire visszatért, az anyukája eredeti céljuknak megfelelően bírta használatra a takarókat.
A kislány dühösen ráförmedt a mamira:
- Anya! Te széjjelrontottad a kotolómat!
(Kotol = kotlik; kotoló = fészek, alom)

A nagymamára bízták a kislányt, aki már nagyon fáradt volt aznap este.
Ezért nem sok kedve volt főzőcskézni - pedig a gyerek tejbegrízt szeretett volna.
A többedjére kérlelés és elutasítás után a lányka azt mondta neki:
- Mama, nézd: van fokhagyma a szemem alatt?
- Nincs...
- Akkor főzzél tejbegrízt!


Gyerekek


* * *

2010. március 11., csütörtök

Merünk-e felnőni?

Popper - Válság és megújulás

Persze az igazi megrettenést a kétfelé nyitott kapuk megsejtése okozza.
A tudatos vagy nem tudatos választáson alapuló elindulás kikerülhetetlensége - valamelyik felé.
Ez a kétfelé "nyitottság" a válság legnagyobb, elviselhetetlen felelőssége, terhe.

Hogy is mondja Lucifer az Úrnak?

Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett mindig ott van a halál
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél az árnyék, kétség és remény -
Ott állok, látod, hol te, mindenött,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?


Vagyis a válság mindig drámai kettősséget hordoz. Az istenit és a sátánit. A természetit és a szociálisat.
A biológiait és az erkölcsit. Az életet és a halált. A depressziót és az eufóriát...

Nem sok-e ez egy embernek?

Nem érzi-e nagyobb biztonságban magát a szülői hatalom alatt, mint felnőttként?

A diktatúra alatt, mint a demokráciában?

Az egyistenhitben, mint a pogány istenek között?

Valóban kell-e neki a szabadság, vagy megelégszik a szabadság illúziójával?

Kell a szabadság? Az igazi vagy az álságos?
(Szelíd motorosok: "Amit te képviselsz, az a szabadság!")

A szabadság lemondással jár

Valaki inkább eldobja az életét...

Nem maradt más! Nem maradt más!
Se János, se Tamás.
Nem maradt más, szinte senki.
Szinte senki, semmi, senki, semmi.
Embernek, férfinek lenni.
És ez, azt mondják, nagyon kevés.
Sokan azt mondják, nagyon kevés.
Nekem nem sikerül, olyan nehéz.
Embernek lenni, olyan nehéz.
Nehéz! Nehéz! Nehéz!
(Hobo Blues Band: Tisztelet Muddy Watersnek)

Embernek lenni, felnőni, férfinak lenni -
s bátran, rá várva elébe menni?
(Dinnyés József: Férfikor)

Megélni - aztán
nem visszavágyni,
nem ott maradni?

Vagy ott ragadunk gyerekként az első szülő mellett?


* * *

2010. március 9., kedd

Hova tűnt hirtelen a nagy pofám?

Egyszer Biegelbauer Pali mesélte (Isten nyugosztalja - remélem, hogy jól idézem őt), hogy egy csapat komisz, nagyszájú, "kihaénnem" típusú kamaszt bíztak rá.

Kezelhetetlenek voltak és semmit nem lehetett kezdeni velük.

Pali gondolt egyet és elvitte őket egy gyerekkórházba. Odafelé a villamoson óriási zűrzavart csináltak, ordibáltak, köpködtek, rendetlenkedtek, egyszóval tombolt bennük az ego és ifjúkor.

Úgy tűnt, sosem érnek oda, de aztán mégis, ott álltak a kapuk előtt.

A kórházban megdöbbentő dolgokat láttak: gyerekeket vastüdővel, mégis nevetve; olyan kicsiket, akiknek nem volt lábuk, és látták a sok nyomorúságot maguk körül, amit ezek az apró harcosok bírtak-tűrtek.

Egyre jobban elcsendesedtek. Kifele menet a kórházból, mesélte Pali, egy szó el nem hangzott.

Néma csendben, magukba burkolózva indultak haza. Gyalog, nem villamoson.

- Gyalog megyünk! - mondták, mikor Pali faggatni kezdte őket.

Valahol belül most döbbentek rá, hogy van lábuk, és tudnak járni, fájdalom és mankók nélkül.

Hát élni akartak vele!


Járj egy mérföldet az én mokaszinomban! 
Indián mondás


* * *