Haszongyűjtemény?

A. D. Mello - A Madár Dala

A király borbélya olyan fa alatt haladt el, amelyen egy kísértet lakott.
Megszólította egy hang:
-Szeretnéd, ha hét korsó aranyad lenne?

A borbély körbenézett, de nem látott senkit.
Kapzsisága azonban felébredt, ezért mohón kiáltva így válaszolt: - Persze, hogy szeretném!
 - Akkor menj haza azonnal - utasította a hang -, ott lesz a hét korsó arany.

A borbély rohant hazáig. Annak rendje s módja szerint ott is volt a hét korsó, a hetediket kivéve, mind telve arannyal. Ez csak félig volt megtöltve.

Úgy érezte hét, hogy neki azt is meg kell töltenie, mert így boldogtalan marad.

A család minden ékszerét beolvasztotta, érméket veretett belőle, s beletöltötte a korsóba.
Ám az továbbra is csak félig volt megtöltve.

A borbély kétségbeesett. Takarékoskodni és fukarkodni kezdett, saját magát és családját éheztette, de mindhiába.
Bármennyi aranyat tett is a korsóba, az csak nem akart megtelni.

Egy szép napon azzal a kéréssel fordult a királyhoz, hogy emelje meg a fizetését.
A király megduplázta bérét.

A borbély tovább folytatta a korsó megtöltésééért való küzdelmet. Még koldulni sem szégyellt.

A korsó azonban konokul továbbra is elnyelt minden beléje dobott érmét, és csak félig maradt.

A királynak feltűnt a borbély nyomorult és kiéhezett állapota.
- Mi bajod van? - kérdezte őt egyik napon. - Amíg kevesebb volt a fizetésed, olyan boldog és elégedett voltál. Most pedig, hogy megdupláztam a fizetésed, annyira kimerültnek és levertnek látszol. Csak nem az a baj, hogy nálad van hét korsó arany?

A borbély nagyon meghökkent:
- Ki mesélt erről önnek, felség? - kérdezte.
A király elnevette magát:
- Nem kellett ehhez mesélni. Ezek a tünetek egyértelműen jelentkeznek minden olyan emberen, akinek a szellem felajánlja a hét korsó aranyat. Egyszer nekem is felajánlotta. Megkérdeztem tőle, hogy el lehet-e költeni azt a pénzt, vagy csak rakosgatni lehet hozzá.
Abban a szempillantásban, válasz nélkül eltűnt a szellem.
Azt az aranyat nem lehet elkölteni.
Csak a szenvedélyt kelti fel benned, hogy még többet gyűjts hozzá.
Eredj, azonnal add vissza a szellemnek, és meglátod, ismét boldog leszel!

Tálentum sztori

* * *

Az kapcsolatoknak egyenrangúságáról, s a használásról való szólamok

Popper Péter - Magány, társ, féltékenység

Szóval a kapcsolatteremtés, tehát hogy van egy kontaktusom -  és ehhez már oda kínálkozik rögtön a gyerekkor, mint családi kontaktus - az egy biztonságot ad, védelmet ad.

Annak van egy szorongáscsökkentő lehetősége: hogy valahova tartozom, valaki fontos az én számomra.

Hadd mondjam el, hogy ennek a legprimitívebb formája az infantilis kapcsolódás.

Tehát ha megnézi az ember, hogy miért is házasodnak fiatalon nagyon sokszor a gyerekek, vagy mi miért házasodtunk nagyon fiatalon - jórészt?

Akkor azt fogjuk látni, hogy a szorongások miatt. Szerettünk volna kikerülni az eredeti családból, apánk-anyánk hatalmából, irányítása alól, s nem voltunk elég felnőttek és elég érettek ahhoz, hogy a saját lábunkon megálljunk.

Ez egy nagyon gyakori helyzet és a pszichológia nagyon sokat kínlódik vele, mert ebben a helyzetben az ember hajlamos arra, hogy belekapaszkodjék egy másik emberbe és összekösse vele a sorsát.

Ketten vagyunk most már: két infantilis.

És a két infantilis ember összekapaszkodásából ERŐ lesz.
Erő lesz, ami már segíteni tud abban, hogy meg tudjon állni a lábán - és nélkülözni tudja a szülői család támogatását.

Ez egy érdekes kérdés, én egész másutt láttam erre egy magyarázatot.
Följegyezte a tanítványa da Vincinek, hogy Leonardo egyszer egy építésszel vitatkozott és a boltívnek a lényegét akarta megmagyarázni az építésznek.
De az építész nem akarta megérteni, amit a Leonardo mond, és Leonardo - kicsit elvesztve a türelmét - azt mondta:
- Ej, hogy a csudába nem érti ezt, Messire! - mondta.- A boltív két, egymásnak támaszkodó gyengeség, amiből végtelen erő lesz.

Na most ez gyönyörű!

A két, egymásnak támaszkodó gyengeség a boltív, és tényleg, mindegyik lezuhanna, de egymásnak támaszkodnak, és ebből lesz az egyik legerősebb építészeti elem - a boltív.

És valami ilyen az infantilis emberek házassága is (és a kapcsolata): két, egymásnak támaszkodó gyengeség, amiből egy nagy erő lesz.

Mit tegyek, ha nem vagy velem?
(David Bowie: Without you)

Hú, de vacak, nélküled!
(Billy Idol: It's so cruel)

És tulajdonképpen az infantilis emberek kapcsolata nagyon jól működik, HA (és itt jön a pszichológiai probléma) egyik se nő fel.
Garantálni kell, hogy mind a kettő marad infantilis. Mert ha valamelyik is felnő, vagy elkezd felnőni a két infantilis között - akkor baj lesz.

Akkor a kapcsolat szétmegy, mert már nem lesz szüksége erre az egymásnak támaszkodó gyengeségre.

Ezt pszichoterápiában látja az ember, hogy megjelenik az embernél egy infantilis férj (férfi), vagy nő, hogy ő ez-az-amaz miatt el akar menni terápiába (tehát vállalna egy pszichés érést, egy pszichés felnövekvést), és akkor az ember tudja, hogy erre rá fog menni a házassága, a kapcsolata.

Ezt előre tudja egy értelmes terapeuta - hogy megbontja ezt az egymásra támaszkodó gyengeséget.

Mert az infantilis kapcsolatok hogy néznek ki?

Vagy két infantilis támaszkodik egymásra - ez a klasszikus formája - , vagy egy infantilis ember kapcsolódik egy még nála is infantilisebb emberhez, és ebben az esetben a relációban ő oroszlánná változik, mert van még egy partner, aki nála is gyermekdedebb.
És emellett ő az erős és a felnőtt, és ez fantasztikusan meg is változtatja a reagálását.
Ez a második típus.
És van egy olyan típus, amikor egy infantilis ember keres magának egy ilyen atyai, vagy anyai partnert, aki mellett kellemesen elgyerekesedhet: és a partner ilyen papapótlék, vagy mamapótlék az ő életében.

Nos, akármelyikről is van szó, ha elkerül egy ilyen ember pszichoterápiába, abba belemegy a kapcsolata.
Ha a másik nem tud felnőni, ha bent ragad az infantilis pozíciójában, akkor a dolog tönkremegy.

Érzelmileg gyerek a csapdában
(És a 8. napon: "A barátom elfogad!")

Csernus Imre - A Nő

A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos,  hogy a két ember egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait.
Nyugodtan hasonlíthatjuk egy ház felépítéséhez mindezt.
Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső részének a megfelelő kiásása.

Csernus Imre - A Férfi

 

...a férfi-nő párkapcsolatnak mindig van egy olyan formája, amikor a nő anyáskodik a pasija fölött...

Miért jó ez a pasinak? Miért jó ez a nőnek? Mert az biztos, hogy tömegével látni ilyeneket.

* * *