Jól ismert dolog, hogy a szénhidrátfüggés, a nassolgatás nem csupán rossz táplálkozási szokást jelent, hanem önvigasztalást az élet sivárságával és reménytelenségével szemben.
A fogyasztói társadalom fogyasztókat akar, nem pedig értelmes életet élő embereket.
A nyugati világban az étel jutalom, megerősítő.
Az emberek evéssel ünnepelnek.
Ha jól akarják érezni magukat, esznek.
Ha bánatuk van, esznek.
Ha unatkoznak, esznek.
Ha feszültek, esznek.
Meg akkor is, ha félnek, lásd elhízás
Ha nem esznek, akkor egy idő után eszükbe jut, hogy ehetnének már valamit.
A nyugati életmód lényege, hogy dolgozd le a napi 8-10 órát, és utána kötetlenül üsd agyon az időd valahogy.
Az emberek élete nem valahonnan valahova tart, hanem pusztán kitöltik a szabad idejüket.
Nincs az életet szervező cél, eszme, "ügy", hanem csak az üresség elöli elfoglaltságokba menekülés.
Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni.
Az életet szerves folyamattá teszi bármi, ami belső elhatározásunkból születő, az időszigeteket folyamattá összekötő tevékenység, amelyben képességeink kibontakoznak.
Tömegesen, futószalagon, népoktatással nem lehet individuumokat termelni.
Miután egy szent használt egy létrát,
azt eldobják,
hogy soha többé ne használják mások.
(A. D. Mello)
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése