A szúfi Bajazid mesélte önmagáról:
Fiatal koromban forradalmár voltam.
Azt kértem imáimban Istentől, hogy adjon karomba erőt a világ megváltoztatásához.
Amikor középkorú lettem, rájöttem, hogy már életem felén túljutottam anélkül, hogy egy árva lelket is megváltoztattam volna.
Akkor azt kértem Istentől, hogy legalább annyi kegyelmet adjon, amellyel meg tudom változtatni a környezetemet, családomat, barátaimat, és akkor elégedett leszek.
Most, hogy már öreg vagyok, és napjaim meg vannak számlálva, kezdem látni, hogy ostoba voltam.
Most csak azért imádkozom, hogy adja meg az Úr, hogy önmagamat megváltoztathassam.
Ha kezdettől fogva ezért imádkoztam volna, nem vesztegettem volna el az időmet.
Mottó
Mindannyian a világot akarjuk megreformálni, de önmagunk megváltoztatására alig gondolunk.
Mottó2
Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban.
Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.
Ki vagyok én, ki lehettem volna én?
Szélirány változások
Változom, felnövök és el is költözöm!
Változó k(o/ó)r dilemmák
Héééé! Hát a világnak kéne hozzám idomulnia!
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése