Mit? Hogyan?

Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?

Mindegy, hogy mit csinálok.
Ha azt akkor is csinálom, ha tudom, hogy akár 1 óra múlva, 1 nap múlva, 1 hét múlva meghalok... és akkor is csinálom, akkor az biztos lényegi.

A dolgok nem attól válnak lényegessé, vagy lényegtelenné, hogy MIT csinálok.

Hanem: hogy HOGYAN csinálom.

Hogy viszonyulok ahhoz, amit teszek.

És ehhez nagyon nagyon hozzásegít a Halál ténye.

Egyébként egy nagyon okos mondatot olvastam egy amerikai menedzser naplójából.
Harmincvalahány éves volt. Ő elment egy tréningre.

És ott az előadó mondta, hogy meg fognak halni. Tudta ő ezt eddig is, de csak ekkor ÉRKEZETT el hozzá:
"Úristen! Meg fogok halni!"

Szédelegve ment be a szállodai szobájába, és este, amikor leült, megírni a naplóját, akkor végkövetkeztetésképp arra a sokkra, hogy ő meg fog halni, azt írja a naplójában:
"Életemben most először gondoltam arra, hogy meg fogok halni. Végiggondoltam az egészet. És elhatároztam, hogy ÉLNI FOGOK!"

Nem tud élni az, aki nem vetett számot a halálával. Miért?
Mert abszolút módon a halál, mint egy pengeéles lézerkés, elválasztja egymástól a lényegest a lényegtelentől.

(Carlos Castaneda: Ixtláni utazás)

* * *

Egyedül vagyunk...

Popper Péter: Magány, társ, kapcsolat

A vállalt magányról:

Én azt gondolom, hogy az ember tényleg egy társas lény.

Szóval ez nem egy frázis.

Tényleg társas lény, ősidőktől kezdve.

Egyrészt. De nem csak társas lény!

Hanem vannak olyan élethelyzetek, amiket csak egyedül lehet megélni.

Én ebben egy kicsit pesszimista vagyok.

Tehát azt gondolom, hogy minden nagy fontosságú, minden lényeges kérdésében az életnek az ember egyedül van.

És egyedül éli meg...

... akkor is, ha van partnere.

Az már részletkérdés, hogy van egyedüli magány, meg társas magány.

De nem szabad, hogy ilyen hamis illúziói legyenek az embernek, hogy kikerülheti az egyedüllétet bizonyos élethelyzetekben.

Egyedül vagyunk, mert: senki sem olyan, mint mi.
Mert senki sem gondolkodik pont úgy, mint mi.
Mert senki nem érez pont úgy, mint mi.
Mert senki sem élte át pont azt, mint mi.
Ezért minden megosztásra való törekvés
hibádzik ezen a ponton:
amint kommunikálni kívánunk róla
egy más embernek,
aki másképp gondolkodik,
másképp érez,
és más életélményeken jutott odáig, ahol van.

Nélküled semmi vagyok - de veled is...

(David Bowie: Without you)

* * *