Józsa György - Viaszváros (részlet)

A méhcsalád sejtjeinek pontosságára vonatkozólag elterjedt egy  igen érdekes, de ugyanakkor jellemző történet.
Egy matematikus kiszámította, milyen szögben kell a sejt alját határoló lapoknak egymáshoz hajolniuk, hogy azok a legkevesebb viasz felhasználásával a legtöbb mézet fogadják be.
A számítás után a sejteket megmérte és azt találta, hogy az, igen kis különbséggel ugyan, de eltér a számítottól.
Néhány év múlva egy hajó zátonyra futott. Okát keresve azt találták, hogy a hajó irányának kiszámításához használt logaritmustábla adatai hibásak, és ez okozta a szerencsétlenséget.
A figyelem a logaritmustáblára terelődött.
Hibás adatait helyesbítették, s ekkor derült ki, hogy a méhsejt számításakor is a hibás tábla okozta az eltérést. A sejtek helyesen számított mérete megegyezik a méhek által épített méretekkel.

* * *

Jelenatura

A. D. Mello - Szárnyalás


A Mezőgazdasági Minisztérium elrendelte, hogy ki kell irtani a verebeket, mivel azok veszélyeztetik a gabonatermést.
Amikor a verebeket kiirtották, rovarok légiói ereszkedtek a termésre, melyeket korábban a verebek megettek, és kezdték azt pusztítani, mire a Mezőgazdasági Minisztérium költséges rovarölő-szerekkel állt elő.
A szerek azonban megdrágították a terményből készült ételt. Azonkívül az egészségre is károsak voltak. Túl későn fedezték hát fel, hogy bár a verebek ugyan megdézsmálták a gabonát, mégis ők biztosították az egészséges és olcsó táplálékot.

Nincs rózsa kőris nélkül...

* * *

Valami megváltoztathatatlan

A. D. Mello - Realizmus

A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:
- Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csaltam, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?
A Mester mélyen az ember szembe nézett, és azt mondta:
- Ha én a helyedben lennék, mostantól fogva csak a földszinten játszanék.
Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:
- Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?
- Mert tudtam, hogy úgysem bírná megállni - hangzott a Mester egyszerű és mély értelmű magyarázata.

Az Uralkodó munkát keres...
(The Emperor Gets a Job - Star Wars)

Az elméletek és a valóság harcában
leginkább utóbbi szokott felülkerekedni

Robert N. Charrette - Keresd a magad igazát

- Bűn? Lélek? Sápadtarcú, te összevissza beszélsz!

Én nem járom Jézus útját.

Elég hamar rájöttem, hogy az nem passzol a szennyel az utcán.

Amikor legutóbb odatartottam az arcomat, a végén ki kellett cseréltetni. - Szellem megrázta a fejét.

* * *

Óvd, amid van...

John Caldwell - A Káosz Éve

Megálltak a kikötő szélén, egy roskadozó kőház korhadt faajtaja előtt.
- Mostantól el a lakásod, Skandar Graun. Viseld gondját, mert ha a fejedre omlik, másikat nem kapsz!

Sajnos...
(Kassa, Lakótelepi gettó)

... pedig egy dolog a szegénység és más az igénytelenség.

Úgy hiszitek, fallal védekezhetőnk?
(Szlovák fal)

Hát nemigen, ha az emberi társadalom az, ami belülről rothad.
Ahogy a lelkiség is...
(Neurosis: Souls at Zero)

Krisztus után Káosz 

(Sepultura: Chaos AD - Refuse/Resist)

Túl sok ember, túl sok probléma...
(Genesis: Land of confusion) 

* * * 

Az elmúlás kinek fáj?

Dr. Csernus Imre - A Nő

Ott voltak a nagyszülők, akik már rájöttek arra,hogy egy csomó mindent rosszul csináltak.

A nagyszülők tudták, hogy mit hibáztak, de erről mélyen hallgattak, majd - a személyiségfejlődésükből (az öregségből) adódóan - elkezdték élni második gyermekkorukat, és sokkal gyorsabban megtalálták a közös nyelvet az unokákkal.
[Óbecsey István: Szeressétek az öregeket.]

Meg tudták őket tanítani egy csomó fontos dologra, amiről később az unokák szeretettel emlékeztek meg. "Milyen jó volt, amikor a nagyi meg a nagyapa meséltek, ők szerettek egyedül..."

Mert a szülők közben rohantak, dolgoztak és játszmáztak egymással.

Ez a modell egy közösség volt, ami működött - és az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy az unokákat akarva-akaratlanul is megtanította a halál elfogadására.

Mai világunkban a halál megfelelő megélése és az erről szóló tanítás hiányzik, én ezt tartom az egyik legsúlyosabb problémának.

Rengeteg súlyos probléma van, de a halál elfogadása az életünkben sarkalatos pont..

Hogy meg fogunk halni. Hogy a halál az nem egy félelmetes dolog, hanem életünk természetes velejárója.

Ebben a modellben az unokák végignézték és átélték azt, amikor a nagyszülők meghaltak.

Jött a pap, aki feladta a kenetet. Jöttek a siratóasszonyok is, akik elkezdtek jajveszékelni.

(Miért kell ilyenkor egyébként sírni? Miért ne lehetne ilyenkor örömünnepet járni, ahogy Mexikóban teszik tequilával?

Miért van az, hogy mi itt Magyarországon, amikor bekövetkezik a halottak napja, kimegyünk a temetőkbe, és orrvérzésig jajveszékelve siratjuk magunkat, hogy "Jaj, szegény szerencsétlen én, itt maradtam, miért hagytál el engem..."; míg Erdélyben vannak olyan települések, azt hallottam, ahol kimennek a temetőbe, cigánnyal, pálinkával, és egy jót vigadnak.)

In memoriam Graham Chapman

["Graham Chapman's funeral"]

* * *