Mindegy, hogy mit csinálok.
Ha azt akkor is csinálom, ha tudom, hogy akár 1 óra múlva, 1 nap múlva, 1 hét múlva meghalok... és akkor is csinálom, akkor az biztos lényegi.
A dolgok nem attól válnak lényegessé, vagy lényegtelenné, hogy MIT csinálok.
Hanem: hogy HOGYAN csinálom.
Hogy viszonyulok ahhoz, amit teszek.
És ehhez nagyon nagyon hozzásegít a Halál ténye.
Egyébként egy nagyon okos mondatot olvastam egy amerikai menedzser naplójából.
Harmincvalahány éves volt. Ő elment egy tréningre.
És ott az előadó mondta, hogy meg fognak halni. Tudta ő ezt eddig is, de csak ekkor ÉRKEZETT el hozzá:
"Úristen! Meg fogok halni!"
Szédelegve ment be a szállodai szobájába, és este, amikor leült, megírni a naplóját, akkor végkövetkeztetésképp arra a sokkra, hogy ő meg fog halni, azt írja a naplójában:
"Életemben most először gondoltam arra, hogy meg fogok halni. Végiggondoltam az egészet. És elhatároztam, hogy ÉLNI FOGOK!"
Nem tud élni az, aki nem vetett számot a halálával. Miért?
Mert abszolút módon a halál, mint egy pengeéles lézerkés, elválasztja egymástól a lényegest a lényegtelentől.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése