A COSSAC az akció végrehajtásának időpontjául 1943 szilveszterét választotta, abban bízva, hogy a német védők a laza, ünnepi hangulat miatt kevésbé lesznek figyelmesek, és feltételezett hanyagságuk nagyban növeli a küldetés esélyét.
A feladat végrehajtását az alig 23 éves Logan Scott-Bowden őrnagy és a vele egykorú Bruce Odgen-Smith őrmester vállalta fel.
A zseb-tengeralattjáró az éjjel beálló dagállyal érkezett a Luc-sur-Mer nevű, kicsiny parti településhez. A feszülten hallgatózó brit katonák rövidesen német danászásra figyeltek fel - a védők tehát a várt módon viselkedtek, és önfeledt mulatozással töltötték az év utolsó napját.
A kommandósok magukhoz vették a felszerelésüket, a pisztolytáskát, a deszantosoknál rendszeresített tőrt, a csuklóra szíjazott tájolót, vízhatlan órát, a vízhatlan írótáblát és a szintén vízhatlan zseblámpát, valamint a legfontosabb eszközt, a tizenkét darab, egyenként 30 centiméter hosszú fémcsövet, amelyben a mintákat kellett szállítaniuk. Belecsúsztak a jéghideg vízbe, majd úszni kezdtek. Mennél közelebb kerültek a parthoz, annál tisztábban és hangosabban hallották a németek dáridózását, ami mindenképpen jó előjel volt, hiszen feltételezte a laza őrséget, amely nagyban megkönnyítette számukra a feladat elvégzését.
A hideg vízben azonban a vártnál nehezebben tudtak mozogni, és a különleges védőruhák ellenére is nagyon fáztak. Elérték a partot, majd kievickéltek a vízből - alig tettek meg azonban pár lépést, mikor a világítótorony hatalmas keresőreflektorának metsző fénye elől a földre kellett bukniuk. A nedves homokhoz lapulva várták ki, míg a fénysugár végigsiklik a parton, majd felkeltek és nagyon óvatosan beljebb merészkedtek.
Tudták, hogy mozgásterük igen korlátozott, mivel csak a dagály által elöntött terepen hagyhatták ott nyomaikat, amelyeket másnap hajnalra bízvást elmos a víz, így a németek előtt sikerült titokban tartani, hogy idegenek járta a fövenyen. Eltávolították a csövek kupakját, majd különböző helyekről mintákat vettek, amelyek helyét a karjukon viselt, búvárok számára kifejlesztett vízhatlan írótáblára jegyezték. Miután végeztek a feladattal, gondosan lezárták a fémből préselt hengereket, hogy a talajmintákat károsító víz ne szivároghasson be az eszközökbe, és a csatorna felé indultak.
Az eddig olajozottan, a tervek szerint zajló akcióban résztvevő katonák az utolsó fázis végrehajtása során komoly problémával kényszerültek szembesülni: a hullámzás olyan erős volt, hogy folyamatosan visszavetette őket. Erejüket megfeszítve gázoltak a vízben, de az erős és hideg hullámok az arcukba vágtak, és elsodorták őket – egyetlen méterrel sem tudtak beljebb jutni. Kigázolták a partra, hogy pihenjenek pár percet, majd újra megpróbálták, de ezúttal sem jártak sikerrel.
A katonákon csüggesztő komorság lett úrrá egy pillanatra: a feladatot teljesítették, a mintákat beszerezték, de az erős hullámzás miatt úgy tűnt, hogy képtelenek visszatérni a tengeralattjáróhoz.
Scott-Bowden őrnagy és Ogden-Smith őrmester azonban nem adták fel a reménytelennek tűnő küzdelmet. Próbálták alaposan megfigyelni a hullámzás ritmusát és a bukóhullámok gyakoriságát, majd ismét megpróbáltak vízre ereszkedni.
Begázoltak a csatornába, majd a megfelelő pillanatban, pontosan a bukóhullám elülte után próbáltak a víz alatt beljebb úszni. Az első kísérletük kudarcba torkollott, és a hullám ismét visszavetette őket, csakúgy, mint néhány perces várakozás után kivitelezett második próbálkozás.
Harmadjára azonban már sikerült jól kiszámolni a bukóhullám érkezését, és kijutni a vízre - a holtfáradt, didergő és végletekig feszült katonák olyan gyorsan úsztak, ahogy csak bírtak, hogy minél messzebb kerüljenek a parttól, és a hullámzás ne dobj vissza őket ismételten.
Emberfeletti erőfeszítésüket siker koronázta, de a heves tempózás közben elvesztették egymást. Már jókora utat megtettek, mikor Ogden Smith ordítani kezdett, mire a messze sodródott Scott-Bowden alaposan megrémült: attól félt, hogy társa görcsöt kapott, vagy valami más baja történt, de mikor közelebb úszott, már ki tudta venni a szavait: "Boldog új évet!" - üvöltötte a katona teli torokból.
Mikor leszend má'?
Boldog, az előzőtől semmiben sem különböző Újév
Nem minden partról menekülünk
Ez megint egy másik part
* * *
