Diogenész egy nap az utcasarkon állt, és nevetett mint egy őrült.
- Min nevetsz? - kérdezték a járókelők.
- Látjátok azt a követ középen? Reggel óta, mióta itt vagyok, már tíz ember botlott meg benne, és átkozta meg. De egy sem vette a fáradságot, hogy elvegye onnan, hogy mások ne bukjanak fel benne.
Tervezed, tervezed, hogy változtatsz...
... de sosem történik semmi?!
És van, aki feladja:
Pedig saját kezedben a jövő:
a tied és másoké is
A világ és a felelősség is
a mi értő(?) kezünkben van:
Mi tesszük pokollá vagy paradicsommá!
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése